Összefogás, erkölcs, család, értékek - üres közhelyek.
A jobboldalnak nincsenek értékei.
Lehet-e választásokat nyerni üres közhelyekkel és a kormány szidalmazásával?
Mond tanultál etikát,filozófit,esetleg szociológiát?
Mert ha tanultál volna,ezeket a témákat amiket a topikcímbe vettél,nem tartanád üres közhelyeknek.
Nagyon is fontos kérdések ezek.
Az már más kérdés,hogy a 15 éve módszeresen és egyre intenzívebben valságshow szerű műsorokkal hülyített publikum ép úgy súlytalannak érzi ezeket a dolgokat,mint Te.
Az eddig közzétett adatok alapján hatalmas meglepetéssel zárultak az előre hozott német választások. A konzervatív unió meglepően rosszul szerepelt, és mindössze 35,5 százalékot szerzett. A szociáldemokraták 34 százalékkal tisztességesen helyt álltak. Az este nagy győztesei a liberálisok (10,1%). A zöldek és az új baloldali alternatíva pártjai 8 százalék fölötti eredménnyel vették a parlamenti küszöböt (5%).
Úgy látszik van ahol mégse lehet sima demagógiával választásokat nyerni...
ugyan, ugyan, hozzám képest a maszületett bárány elvetemült bűnöző:) az a helyzet, hogy szándékos volt és te beszoptad, nem kell hogy elsmerd, mert tudom:)pp
nálunk bizonyosan, de most az a kérdés, hogy Németországban lehet-e így?
Nem csak a baloldali TAZ tudósítója érzi úgy, hogy a jobboldalnak nincs karakteres gondolkodásmódja. Összefogás, erkölcs, család, értékek – „világnézet helyett üres közhelyek”. Így összegzi a jobbra hajló Frankfurter Allgemeine Zeitung egy interjú tanulságait, amelyet a vezető kereszténydemokrata politikus, Wolfgang Schäuble adott a Die Weltnek.
Nemsokára kiderül, hogy lehet-e választást nyerni homályos jelszavakkal, közhelyekkel és az előző kormány szidalmazásával
Egy ámerikai bestseller könyv: Savage:The Savage Nation A könyv alcíme: Mentsük meg Amerikát a liberálisoknak a határaink, nyelvünk és kultúránk ellen intézett támadásától.
"Savage
Az al-Kaida hálózat nem Amerika legveszélyesebb ellenzéke. Ha csak az al-Kaidával küzdünk, akkor szem elől tévesztjük a határainkon belül működő terroristahálózatot. Kik ezek az árulók? Az ország minden egyes rothadt, radikális baloldalija.”
Ki mondja ezt? Amerika mind népszerűbb rádiósa, a XXI. századi betelefonálós rádiós műsorok csillaga, akinek napi műsora a New York-i WABC-től a dallasi KLIF-en át a San Franciscó-i KSFO-n immár több mint háromszáz rádióállomáson hallható. Michael Savage, a legújabb idők Rush Limbaugh-ja, a rádiós talkshow-k atyja, akinek színre lépése óta a műfaj maga Amerikában konzervatív.
Savage kínos, nagyon kínos jelenség. Szereti Istent, a kereszténységet, a hagyományokat, a család intézményét. „Bunkósággal” pedig (ó, mily fájdalom a liberálisoknak!) nehezen vádolható. Egyetemi végzettséget szerzett orvosi botanikából és antropológiából, majd pedig doktorátust járványtanból.
Savage éppen olyan kemény nyelven ostorozza a balliberálisokat, mint ahogyan ők támadják a konzervatív értékeket. Tavaly megjelent könyve tartós vendége lett a The New York Times bestsellerlistájának.
Hogy rögtön magyar „szövegkörnyezetbe” helyezzük Savage-t, nagyjából így vezette volna fel a Magyar Nemzet szerdai számának címoldalán a Verekedő kormányőr? címen megjelent hírt: „Azt a magából kivetkőzött kormányzati állatot, aki az IEP–030-as kormányzati konvojt kísérő fekete Mercedesszel leszorította az útról Márkus Jánost, a kisgazdapárt Komárom-Esztergom megyei elnökét, majd hatalmas pofont kevert le neki, villamosszékbe kellene küldeni. Mert a hatalom az adófizetőt csak szolgálhatja, nem verheti. Vagy szegjük meg mi is a törvényt, és autónkban fegyvert viselve lőjük szilánkosra a fejét az ilyen betolakodó, közúti gorillának?”
Most pedig minden kommentár nélkül következzenek idézetek Savage könyvéből, amelyek rádióadásaihoz képest igencsak visszafogottak. De talán jelzi egy olyan korszaknak a végét, amikor az „anyázás” nem csak a liberálisok kizárólagos pallosjoga, akik azonnal „szalonképtelenséget” kiáltanak, ha valaki csupán töredékét adja vissza annak, amit ők az éteren keresztül a konzervatívokra zúdítanak.
A könyv nulladik oldalán hatalmas betűkkel ez a figyelmeztetés olvasható: „The Savage Nation (Vad nemzet: szójáték a könyv és a szerző címével) felnőttek füléhez kalibrált nyelvezettel és tartalommal íródott, valamint lelki meztelenséget tartalmaz. A kényesebbek kerüljék.” A könyv alcíme: Mentsük meg Amerikát a liberálisoknak a határaink, nyelvünk és kultúránk ellen intézett támadásától.
A liberális gyereknevelésről: „Jé, nézd, drágám, a gyerek rákente a kakáját a falra! Ez a modern művészet!”
A San Franciscót tönkretevő ultraliberálisok filozófiája: „Mindent gyűlölnek, ami normális. Gyűlölik a törvényt és a rendet. Gyűlölik a tisztességet. Gyűlölik a családanyát, az almás pitét és ha rózsát tartasz a kezedben… A liberalizmus olyan, mint az eldugult vécé. Undort kelt bennem. A libsik a józan paraszti eszet nonszensszé teszik. Amikor egy város gondolkodására ráül az ultraliberalizmus, utcái veszélyesekké, az emberek védtelenné válnak, a fegyveres bűnözők pedig segélyt kapnak.”
A fasírt minőségének romlásáról: „Amikor Amerika még erkölcsös és egészséges volt, a fasírt nagy, szaftos és ízes volt. Ma – hála főleg a demokratapártiaknak, a libsiknek és a kommunáciknak, akik rátelepedtek a bíróságokra – az amerikai fasírt kicsi, kemény és ízetlen. Más szóval, olyan lett mint a svéd fasírt, ami a szocializmus eredménye.”
A másság perverzitás című fejezetből a liberális szándékok leltára: „Megnyitják az országot a terroristák előtt. Mindent beszennyeznek, amiben hiszünk. Megtapossák egyházunkat. Megtapossák lobogónkat. Megtapossák emlékeinket. Megtapossák kollektív emlékeinket. Gyermekünk gondolkodását megrontják.”
A „gyűlöletmentes övezetről”: „Ha meghallom ezt a baromságot, azonnal gyűlölni kezdek. Meg akarok fojtani valakit. Kik ők, hogy nekem itt gyűlöletmentes övezetről beszéljenek? Mi van akkor, ha gyűlölni akarok? Alkotmányos jogom, hogy gyűlöljelek, ha egy rohadt tetű vagy. Hogy gyűlöljelek, ha megerőszakolod a gyerekedet. Hogy gyűlöljelek, ha megtaposod a zászlót. Hogy gyűlöljelek, ha kábítószerárus vagy. Hogy gyűlöljelek, ha letöröd a kereszteket a háborús emlékművekről… Nem üthetlek meg, de gyűlölhetlek. Gyűlöletmentes övezet? Ki találta ki ezt a marhaságot, ezt a modern fasizmust?”
A szociálterroristákról: „Kezdem a magas pozíciókba fészkelődött, baloldali rózsaszínű férgekkel, akik médiabeli arrogáns bűntársaikkal megölnek az ultratoleranciáról szóló torz, agyzsibbasztó üzeneteikkel”.
Savage egyik fő céltáblájáról, az ACLU-ról (a balliberális Amerikai Polgárjogi Unió): „Nem vagyok hajlandó a Dixie-t (a polgárháborúban a déliek népszerű indulója – L. I.) fütyörészni, amíg hazámat elfoglalják az olyan pszicholibsi, kommunáci szervezetek, mint az ACLU, amely gyerekmolesztálókat és terroristákat véd, ütlegeli hagyományainkat, elhallgattatja a vallásos megnyilatkozásokat, miközben magukra ölti a csillagos-sávos lobogót, hogy védjék a gyerekpornográfiát.”
Hollywoodról: „Mindenkinek joga van arra, hogy amerikai hülye legyen. Csak rá kell nézni a hollywoodi idiótákra.”
A Patkányokról, a Sasok ellenfeleiről: „Kik ezek a Patkányok? A média, az oktatás és a politika liberális szárnya.”
A liberális tudósítónők genezise: „Húsz- és harmincéves korukban a pornóiparban dolgoznak. Harminc és negyven között időjárás-jelentést olvasnak fel; negyven és ötven között a tévéhíradóban dolgoznak. Ötven és hatvan között sírhelyekkel kereskednek.”
A liberálisok képmutatása: „Emlékeznek arra, hogy mit mondtak Lieberman szenátorról, amikor Al Gore alelnökjelöltjeként mutatták be? Hogy ortodox zsidó és hogy a kongresszus legmorálisabb embere… Az ateisták, a kommunisták és a liberálisok tapsoltak. Amikor közülünk néhányan rámutattunk arra, hogy más politikusok pedig gyakorló keresztények, és hogy ők is morális vezetők, a baloldal hallgatott… Hány szenátor támadta Ashcroftot, mert pünkösdista, de ugyanők rohantak támogatni Liebermant, az ortodox zsidót.”
Az imáról: „Nyilvánosan szeretkezhetsz. Nyilvánosan maszturbálhatsz és onanizálhatsz… Nyilvánosan bárányhoz dörgölődhetsz. Love parade-on korbácsolhatod magad…, mert ez a választásod. De nyilvánosan nem imádkozhatsz.”
Ennyit arról, hogy Nyugaton az éterben immár nem csak a liberálisok privilégiuma a szalonidegenség. A republikánusok – politikusok is – imádják őket. A sikerrel ugyanis nehéz vitatkozni.
"Összefogás, erkölcs, család, értékek - üres közhelyek. A jobboldalnak nincsenek értékei. Lehet-e választásokat nyerni üres közhelyekkel és a kormány szidalmazásával?"
akkor tartsunk még több melegfesztivált.:o))
legalább nem lesz anyagi gond mert nem kell majd áldozni a családokra és a gyerekre.
klassz liberális példa,hiszen mindent lehet gyűlölni ami hagyományos.
Célfotó dönthet Németországban
Holnap választanak az Európai Unió egyik legfontosabb tagállamában
Inotai Edit, 2005. szeptember 17. 00:00
// 12x11
document.write('');
Rendkívüli izgalmakat tartogat a holnapi német parlamenti választás, amelynek kimenetele az Európai Unió tagállamai, köztük az NSZK-t fő gazdasági partnerének tekintő Magyarország számára is kiemelt fontossággal bír. Nemcsak Európában, hanem Washingtonban is megkülönböztetett figyelemmel követik az eseményeket.
A tekintélyes Allensbach Intézet szerint a kereszténypártok és fő koalíciós partnerjelöltjük, a liberálisok minimális többséghez jutnak a Bundestagban, Angela Merkel személyében pedig először lehet a szövetségi köztársaságnak női kancellárja. Ehhez lesz még egy-két szava a nagy hajrázó jelenlegi kormányfőnek is. Gerhard Schröder a piaci liberalizációt hirdető és a szociális juttatások lefaragására készülő CDU/CSU-val szemben azt hirdeti, hogy minél többet meg kell menteni a jóléti állam vívmányaiból.
Merkel: hendikeppel a csúcsra?
Szürke, tapasztalatlan és hebehurgya, vagy éles eszű, határozott és céltudatos? Integráló vagy intrikáló? Angela Merkel személye megosztja a német közvéleményt. Sokan elfelejtik, hogy Merkel jókora hendikeppel kezdett, Gerhard Schröder már alsó-szászországi miniszterelnök volt, amikor ő csak kóstolgatta a politikát. Viszont: fele annyi idő alatt kétszer annyit ért el. A nagy rohanásban egy fontos lépcsőfok azonban kimaradt, ami Németországban szinte elengedhetetlen a kancellárjelölti szerephez: Merkel soha nem volt tartományi kormányfő.
Más szempontból is kívülállónak számít. Fő ismérvei - nő, keletnémet, protestáns, elvált, újraházasodott, gyermektelen - távol állnak a hagyományos kereszténydemokrata (pláne keresztényszociális) ideáltól. A keletnémet Merkelről kevesen tudják, hogy Hamburgban született 1954-ben, s alig volt hathetes, amikor szülei - a brandenburgi evangélikus lelkész édesapa és a hamburgi édesanya - úgy döntöttek, átköltöznek az NDK-ba. Apja később ezt azzal indokolta, hogy az egyház jelenlétére a keletnémet szocialista társadalomnak jóval nagyobb szüksége van, mint a nyugatinak.
A fiatal Merkelt a politika helyett a reáltudományok érdekelték: 1986-ban fizikusként diplomázott Lipcsében, majd kutatóként dolgozott Kelet-Berlinben. 1989-ben, a fal leomlása után csatlakozott az egyik keletnémet ellenzéki mozgalomhoz, innen villámgyorsan emelkedett a ranglétrán. 35 évesen az első demokratikus keletnémet kormány helyettes szóvivője, majd miután 1990-ben átlépett a CDU-ba, az egységes német kormány nő- és ifjúságügyi minisztere lett. A következő Kohl-kabinetben már környezetvédelmi miniszter, aki az atomenergia pártolásával zúdítja magára a zöldek haragját.
Az igazi embert (asszonyt?) próbáló feladatok csak ezután következtek. Helmut Kohl 1998-as választási veresége után pártfőtitkárként Merkel kezdte meg a párt újjászervezését. Miután a pártelnök Wolfgang Schäublét is elsodorta a CDU pártfinanszírozási botránya (a kereszténydemokraták máig nem teljesen tisztázott, illegális forrásokból kaptak támogatást, a botrány Kohl németországi tekintélyét is erősen megtépázta), 2000-ben Merkel lett a CDU történetének első női elnöke. A hírhedten hímsoviniszta pártban sokáig nem vették komolyan. Hiányolták karizmáját, szónoki készséget, vezetői kvalitásait, de jutott bőven "övön aluli kritika is" soha nem változó frizurájának, kissé slampos öltözködésének is. (Kancellárjelöltként már profi arculattervező veszi kézbe, és a helyzet sokat javult. Családi életét viszont - Schrödertől eltérően - azóta is megpróbálja a média érdeklődésén kívül tartani. Férje, Joachim Sauer a berlini Humboldt Egyetem kémiaprofesszora.)
Az elmúlt három év vitathatatlanul Merkel éve volt: 2002-ben ugyan átengedte a kancellárjelöltséget Edmund Stoiber bajor kormányfőnek, de azóta vaskézzel takarítja el az útból a belső riválisokat. Elnöksége alatt a CDU egymás után aratta a tartományi győzelmeket, de a szövetségi választás mintha korán jött volna Merkelnek és a CDU/CSU-nak. A rövid, de heves választási kampányban a pártelnök kissé rutintalannak tűnt, pártja széthúzó benyomást keltett, és egymás után vétették a taktikai hibákat. A külföldi sajtó által reklamált Vaskancellárnőnek, egy német Maggie Thatchernek egyelőre nyoma sincs.
A számlát vasárnap benyújtják a szavazók. A májusban még valószínűnek tűnő abszolút többségről Merkel már nem is álmodhat, és kérdéses, hogy a liberális FDP-vel együtt összejön-e többség. Ebben az esetben a CDU/CSU hiába szerzi meg a legtöbb szavazatot, Angela Merkel aligha érezheti majd magát győztesnek.
Eccer aztat tanáttam mondani a Zifjú Padavannak, hogy méhmagzat is lehet alapítója egy gazdasági társaságnak... merhogy csináttam már illet... nem is eccer... azóta úgy van vele, mint a Wágner a 24 fonttnál nagyobb összegekkel... :-D
Látom, ez a méhmagzat dolog szívenütött... Pedig műx... mindössze négy feltétel köll, hogy teljesüljön... :-)
Kik az álpóggárok? Nos, ez rencertani kérdés: hova soroljuk be? Annyi bittos, hogy ránézésre főemlősnek tűnnek, de a zarckoponyai részt borító szokatlanul vastag kitinpáncél, és nehezen kimutatható gerinc egy sajátos törzsfejlődésre utal. Feltehetőleg még prekambriumban kereszteződhettek egy trilobitával, majd a középtriász korban váltak emlősszerű hüllővé, de megrekedtek az erszényesek fejlődési fokán - egy genetikai zsákutca...
De ezek nem a pógárokat képviselik, csak saját magukat. Úgyhogy álképviselet esete forog fönn, ezt meg 1 ügyes jedi zokszó nélkül át tudja konvertálni büntetőügyre.
