Kezdem unni hogy már szinte minden boltból csak veszekedés után lehet kijönni(legyen az hipermarket, butik, stb.). Kioktatnak, úgy beszélnek az emberrel ahogy én a kutyámmal nem beszélek, és még fel vannak háborodva, hogy milyen bunkó vagy. Kinek milyen tapasztalatai vannak? Persze a jókat is írjátok le!
Bezzzzzeg.............keleten :) ott kellenek ám idegek a vásárláshoz!
Oroszországban egy jófajta(!) delikátesz boltban esett meg velem:
A boltban körben 3 pult van, elvileg mindegyikhez tartozik egy eladó, de a középsö, ahonnan én szerettem volna valamit, nem volt a helyén. Várok. A bal oldali maga elé meredve támasztja a pultot. Egy idö után eléje járulok, hogy mi kéne. Visszaküld a "helyemre". Várok, hátha átfárad. A jobb oldalon mocorgást láttam a pult mögött, ott hárman is álltak sorba, egy idö után bepróbálkoztam. Kivárom a sorom. Nem volt vörös a fejem, mikor ennek is volt pofája a középsöért illetékes senkihez továbbítani, majd heves tiltakozásomra a jól bevállt vállvonogatással válaszol.
Az a pár kilométer, amit megtettem, mire találtam még egy hasonló boltot, pont elég volt, hogy helyrerázódjon a vérnyomásom.
Ami a mószerolást illeti, jogos. Felületesen olvastam, és megemlítettemnek néztem. Bocs.
Ha te kéred meg a főnököt nagyobb az esély a bontásra, és nekem mint vevőnek soha nem jutna eszembe, hogy elvárjam, hogy kérés nélkül kijöjjön a bolt elé az eladó. Ebből a történetből látszik mennyire különbőzők vagyunk.
Ha kicsik az igényeid és szépen kérsz, alig találsz bunkó eladót, ha elvárásaid vannak és nagyok, akkor könnyedén.
1. a szitu az lett volna, hogy rápillantunk a kirakaton keresztül, a boltba ugyanis nem lehet (nem is kell) bevinni.
2. ha a főnök bonthatja meg, akkor megkérdezem a főnököt, hogy mi van, és nem várom meg, míg a kedves vevő előtt azt mondja nekem, hogy "jajmár"
3. mószeroltam? mikor?
Ha ennek ellenére nem voltam vele bunkó, és erre mondod, hogy fuj, akkor szerintem rád illik, hogy fuj. Sőt, fujj. Neked biztos valami kihasználandó szitu lett volna, hogy lealázd, de nekem nem, mert visszajáró vevő vagyok.
Momentán ebben a történetben nem az eladó volt a bunkóbb, ha már minősítünk. Mi az hogy fástól , gyökerestül nem cipelheted be a gépet? Ahogy odakötötted el is lehet oldani.Kár hogy nem az otthoni garázsodban hagytad:)) Az meg hogy valamit amit párban árulnak, csak a főnök bonthat meg az azért nyilvánvaló. Nekem legalábbis. És még mószeroltál is. Fuj.
na úgy látszik, elkiabáltam a dolgot, mert ma szembejött egy ontopik banya.
azt mondom: kéne egy sebváltókar a bringára. Olyan nem pozícionált vagy mi. Nekem csak fokozatmentes. Mutatom, hogy arra a bringára ott kint, amit a fához kötöttem. Aszongya: nem látom.
Nézünk egymásra hosszú másodperceket. Aztán mert fástul-gyökerestül nem cipelem be a gépet, megmozdul. Kimegyünk. Mutatom. Erre: de-erre-az-nem-jó-mert-nem-illik-passzol-működik-. Mondom, szerintem meg jó, mert régen volt olyan, mexoktam. De-nem- mert-nincs-összehangolva-nem-működik-blabla, nem is értettem, ezért mondom: de nekem olyan kell és slussz.
Jó. Visszamegyünk. Zacskó sebváltókar repül felém, megáll a pulton. Kiszedem, persze párban. Hát-sajnos-így-van-így-kapjuk-ezerhat. Félve kérdem, mit csináljak a fölössel. Passz. Na akkor jött a főnök. Kérdezzük őt is, mire: hát persze, hogy van külön is, csak szét kell szedni a párt, nyolcszáz.
még vissza kell mennem, meditálok, megemlítsem -e a banyát a főnöknek. Mert egyébként rendes társaság.
És hogy tanulsága is legyen: Mindvégig olyan jó képet vágtam a dologhoz, hogy a banya is megdöbbent. Szépen megköszönte a vásárlást, és elköszönt. Egyszóval kettőn áll a vásár.
Ha százalékos arányban akarnám kifejezni az eladók/pénztárosok hozzáállását (természetesen saját tapasztalatról beszélek) így nézne ki:
70% teljesen közönyös
20% kedves és segítőkész
5% idegesítően ügybuzgó
5% határozottan modortalan vagy egyenesen sértő (ide azokat értem, akik vissza se köszönnek, és magas lóról beszélnek az emberrel)
Az utolsó 5% nagy részét nálam a BKV jegypénztárosok és a Spar-alkalmazottak teszik ki.
Természetesen a fenti arányokat mindenkinél más dolog alakítja. Én pl. a kongó pláza-butikokba be sem teszem a lábam, tehát ők eleve kimaradtak a statisztikámból.
Könnyű siránkozni,de vásárlóként is.Elvárható mindkét oldalról hogy normálisan szóljunk egymáshoz.A vásárlónak sincs joga sértegetni az eladót/pénztárost.Ha egy problémát kiabálással akar megoldani,akkor az eladó sem lesz olyan kedves,de ha normális emberi hangnemben,akkor máris másképpen néz ki a dolog.Nem kell felkapni a vizet egyből.
Többféle tipusú vásárlónak ezerféle üzlet van. Aki magányos nézelődésre vágyik válasszon olyat amelyikben ez a szokás. Aki kisboltba megy az viselje el az eladó társaságát.
Szerintem egy képzett eladónak többek között azt is tudnia kell(ene), hogy többféle típusú ember/vásárló létezik. Van aki nézeget a nézegetés öröméért, meg van a döntésképtelen, meg van, aki jön és lecsap mint a sas és már ott sincs. Aki gyorsan dönt, az nem hiszem, hogy az eladó litániájára kíváncsi, míg aki döntésképtelen, nem két perc alatt választ ki például egy kosztümöt.
Az eladó dolga az, hogy felmérje, milyen vevő tért be hozzá, s alkalmazkodjon a stílusához. Hisz azért van ott, hogy elősegítse a vásárlást. Szerintem ez ilyen egyszerű.
A nagy hiper-super marketek pont azt a lehetőséget kínálják, hogy akár óraszám is lehet nézelődni anélkül, hogy bárki is megszólítana. Ha vki mégis kisboltot választ annak el kell viselni, hogy ott valóban kiszolgálni akarják, ott van vele az eladó, akinek az a dolga, hogy figyeljen, és rábeszéljen, bemutassa a kínálatot. Nehezen elviselhető , ha állandóan elutasításbean van része.Léte és munkája válik megkérdőjelezhetővé.
örülök, h magamra ismerek:) mégpedig azért, mert simán a vevő helyébe képzelem ilyenkor magam.
egyébként pont ma húzott fel egy kisokos liba, akitől vevőként kérdeztem valamit, és kiigazítottam, h tegnap még mást mondott, "jaa, de akkor most mér' kérdezeed?" ... szal kedvem lett volna elhúzni, de egyedi holmit néztem ki magamnak. bár én is erősen hangulat ember vagyok, és nem kiváló a memóriám, de munkaidőben megpróbálok magamon uralkodni, h legalább a munkámra lehessek "büszke".
a tolvajokról meg annyit, h tőlem nyúltak már személyes holmit is (jól szituált, ápolt, mosolygós, beszédes fiatalemberek), és a fizetésem felének megfelelő árut egyetlen mozdulattal fiatal külföldiek, 1 méterrel tőlem (sajnos későn vettem észre). ilyen alakokat vagy sosem veszek gyanúsnak, és akkor lenyúlja a havimat, vagy sajnos tényleg boldog-boldogtalant gyanúsnak kell beállítanom a saját érdekemben. ehhez persze ügyesség is kell, és természetesnek, kedvesnek, segítőkésznek, nem tolakodónak maradni (ha különösebben nem gyanús a vevő). meghálálódik, úgy érzem, még nem panaszkodtak. és küldtem már ki egyenesben olyat, akit 100%os tolvajnak néztem. az is volt.
1. Hagyni kell a "szemét betérőt" nézelődni, mivel manapság 1000szer annyi féle terméket lehet kapni, mint 1983-ban és hátha a betérő fel akarja mérni az árakat, kínálatot, és esetleg pont az a bolt lesz az, ahol végül vásárol is. Miért kéne határozott elképzeléssel belépni egy boltba?
2. Mindeközben az eladó ne akarjon segíteni, hanem álljon ott rendelkezésre (ne kelljen 10 percig hajkurászni, mint a media marktban), és csak akkor segítsen, ha valaki kéri ezt, akkor viszont próbáljon meg készséges és együttműködő lenni.
".....Kezdem azt hinni, hogy te egyike vagy az önsajnáló eladóknak, akik jogosnak érzik a bunkóságukat....."
Bár valóban kereskedő a szakmám, de már rég otthagytam a pályát, mert csak az értelmes dolgokat bírom elviselni. Manapság nem határozott elképzeléssel lépnek be az emberek a boltba, ahol az eladó odaadja a kívánt árut, v segít kiválasztani, hanem csak nézelődnek. És az eladó állandóan flusztrálva van, mert ha segíteni akar azt tolakodásnak veszik, ha hagyja nézelődni a betérőt, akkor meg azt hiszik nem dolgozik. Én nem bírtam ezt.
De előfordul hogy nem tudok máshol vásárolni, pl azért mert csak ott kapható az az áru, vagy olcsóbb. Viszont ha módom van rá biztos hogy mégegyszer nem megyek vissza olyan helyre ahol bunkón viselkedtek.
Jó, hogy végre ezeket a dolgokat is megbeszélhetjük, és mindkét fél képviselteti magát a vitában. Szerintem a legnagyobb baj nem az, hogy néha "bunkók" az eladók (sokszor a köszönést sem fogadják), néha valóban udvariatlanok, máskor meg kedvesek, hanem az, hogy minden boltba betérő vendéget nem potenciális vevőnek, hanem potenciális tolvajnak kezelnek, és ezt éreztetik is az esetek többségében. Még be se léptem, már rámront az összes eladó, hogy segíthet-e, majd pedig szorosan a nyomomban járnak és a kezemet figyelik, nem lopok-e. Én megértem, hogy biztos sokat lopnak és biztos az eladók csekély fizetéséből vonják azt is le, de az ember olyan rossz érzéssel megy már eleve be az üzletekbe, tudván előre, hogy itt most leleplezendő tolvaj lesz, nem pedig megbecsült vevő. A másik, amivel nagyon nem vagyok kibékülve, az az, hogy a ruhaboltokban az eladónők sokszor minden további nélkül rányitnak az emberre a próbafülkében, hogy "na jó a ruha?", az ember meg ott áll egy száll semmiben, és a meglepetéstől még azt sem tudja mondani, hogy "hogy merészeli?". Ezzel azonban semmi esetre sem általánosítani akartam, csak szóvá tenni, hogy ilyen is van. Ugyanakkor sok nagyon kedves és segítőkész eladőval/eladónővel is találkoztam, őket kár lenne egy kalap alá venni a többiekkel.
Szerintem marhaság ezt a "bunkó" jelzőt ráhúzni a pénztárosokra/eladókra. Egyes pénztárosokra/eladókra esetleg, de nem mindre, és nem is a nagy többségre.
Nem húztam rá mindre. Viszont szerintem a nagy többségre igaz. Főleg itt a városban, ahol élek. Én is igyekszek kedves lenni az eladókkal, ez sikerül is. De többször előfordul például az hogy bemegyek, köszönök és néznek rám böszmén, meg nem nyikkanna.
Nem is tudom hányszor olvastam már azt, hogy "minek ment oda, nem kötelező ott dolgozni, keressen mást, képezze tovább magát" stb. Namost először is ezt veszett könnyű mondani, fölteszem, hogy az ezt szajkózók döntő többsége éppúgy nincs abban az anyagi, ill. élethelyzetben, hogy bármikor fogja magát, és sávot vált, és hirtelen elmegy egyetemre, más állást talál, ésatöbbi. Másodszor pedig - tisztelet a kivételnek - a tapasztalatom az, hogy pont az ilyen emberek azok, akik három méter magas lóról beszélnek azzal a szerencsétlen alkalmazottal, mer' megérdemli, minek ment oda, ha meg már odament akkor vállalta.
Hát pedig menjen csak máshova. Vagy ha nem tetszik amit csinál az ember, az feljogosítja a bunkóságra? Attól nem lesz jobb. És képzeld el, a hivatalba is akkora parasztok jönnek be néha, leugatnak hogy nemigaz hogy semmit nem lehet nálunk elintézni. Ezekkel is mosolyogva kell foglalkozni. Vagy váljak bunkóvá, mert ez a szokás?
(azt hogyjuk hogy lustak es az egyszerubbet valasztjak)
látszik, h nem voltál még reménytelen helyzetben. a végzettségem nagyon speciális, én gyűlöltem csinálni, végleg felhagytam vele.
egy multiban, ahol tényleg rossz volt nekem, én is felmondtam, mert rabszolgának kezeltek 5 évvel fiatalabb kisfőnökeim, de innen csak akkor megyek el, ha találok egy értelmiségi melót dupla ennyiért, mert itt megbecsülnek. sajnos ezen is múlhat egy eladó "kevde". ott nem bírtam kedves lenni - két bőgés közöt a konyhában -, itt bírok.
egyetértek. nem az álmaim munkája, de jól érzem magam, annyi fizetést kapok, amit a végzettségemre kapnék (kaptam), és ezt is nagyon sokáig kerestem (több mint egy évig), "jobbat" nem találtam, nem találnék, és most nincs is rá okom.
Gondolom az mar nem olyan nagy dolog, ha mar muszaj csinalni akkor rendesen csinaljuk, jo kepet vagni hozza. Ki tudja, tan meg egyszer meg is szereti az ember.
Sirankozni, panaszkodni obegatni bunkozni sokkal egyszerubb, ez teny. De kinek jo az ha igy all az ember egy nemszeretem megkellelnivalahogy munkahoz? Neked jo, a vasarlonak jo?
Sose ertettem meg miert nem a kibontakozast a megoldast keresik az emberek, miert inkabb a rosszat valasztjak (azt hogyjuk hogy lustak es az egyszerubbet valasztjak).
En ugy viselkedek a boltban hogy holnap is bemehessek es szivesen menjek be es szivesen is fogadjanak. Nem erzem jobban magam, ha letolom az eladot ha teleirom a panaszkonyvet. Sort, cigit kenyeret akarok, ma es holnap is es utana is. Ez a cel, nem kompenzalni megyek ugyebar:) Rossznapja mindenkinek lehet, de bunkozni ekkorsem elegans.
Tele van az orszag nemszeretemcsinalni dolgozokkal, hanyag munkat vegeznek az autoszervizben, jon a vizszerelo mester es konyorogni kell hogy egyaltalan dolgozzon. Rendesmunka igenye mar alom szinte. Kinek jo ez? Akkor miert csinaljuk?
Hogy mindezt dragan, nyogvelosen idegesen azt mar megsem emlitem.
Szia McFart (az én nevem is nagybetűvel kezdődik ám...),
abban igazata adok, hogy teljesen természetes elvárás, hogy ne Neked kelljen eladó után rohangászni, szádat tépni, szolgáljanak ki rendesen, stb. stb. stb. Ez oké. Valóban bunkó eladókról, pénztárosokról (továbbá balett-táncosokról és kőfaragókról) nem tudok nyilatkozni, mert nem tartom magam annak. Amit írtam, csupán arra a tényre hivatott rávilágítani, hogy amíg én normális vagyok, udvarias, kedves, sőt szolgálatkész a vásárló, ill. ügyfél érdekében, addig én is elvárhatom, hogy normálisan viselkedjenek velem szemben. Nekem se kell kinyalni a s*gg*em, bőven elég, ha valaki normálisan viselkedik.
Abban a speciális helyzetben vagyok, hogy szeretem a munkámat, a jó ég adná, hogy innen menjek nyugdíjba. Amikor eladó voltam, azt gyűlöltem, és nem a munka miatt, hanem a körülmények miatt, de ez nem ide tartozik. Igazán irigyellek, ha még soha nem kényszerültél - még ideiglenesen sem! - nemszeretem munkára, ami úgymond rangon alul volt, így kívül esel a "síkhülyék" táborán. Kívánom is Neked, hogy mindig ilyen "okos" legyél...:-/
Ha utálja, akkor ne csinálja - igaz, de pont erről írtam, hogy ezt mondani könnyű, megvalósítani más káposzta. Megeshet, hogy hosszú időt kell eltölteni egy nem éppen ideális helyen, mert nincs más, ilyen, vagy olyan okok miatt. Amikor eladó voltam, oda én se szerelemből mentem, hanem mert nem volt más, viszont valamiből meg kellett élni. És kivettem a nyári szabadságom, ami összevissza volt másfél hét, és amit az első perctől az utolsóig munkakereséssel töltöttem, és eszement mázlimra találtam a képzettségemnek megfelelőt a legeslegutolsó napon. Nem mindenki ilyen szerencsés, mint én voltam. Ahol dolgoztam, ott nagyon sokan voltak családosok, és némi empátiával el lehet képzelni, hogy gyerek mellett, 3 műszakban, szinte minden nap túlórázva (sőt, nem ritkán a szabadnapjaidat is ledolgozva) nemigen van esélye az embernek új állás után nézni. Ettől függetlenül szó sem volt arról, hogy tekintettel kell lenned más helyzetére, pláne a "síkhülyére", aki csak ilyen állást kapott (biztos meg is érdemelte).
Egyébként kíváncsi lennék egy olyan közvéleménykutatás eredményére, aminek az a kérdése: szereti-e azt a munkát, amit végez? Fogadok már előre, hogy vacak eredmény jönne ki. Demagóg, de sztem igaz: messze nincs a munkaerőpiac (a munkavállalók) olyan helyzetben, hogy válogatni lehessen az állások között. Örülj, ha találsz. Minél hosszabb idő telik el, annál kevesebbel vagy kénytelen beérni, ez így működik. Diplomával is, diploma nélkül is.
Jahh es ez nem vegzettsegfuggo, egy tanar lehet kocsog a diakjaival es a hallgatoival (nem szigoru, hanem kocsog!).
Mintahogy egy ugyved egy kozgazdasz is lehet az. Epp elegen vannak a hivatalokban ehhez. Ha helyzet van, szituacio akkor barkibol lehet kocsog vagy bunko ha nincs hozzaszokva ahhoz, hogy emberi kulturalt modon oldja meg a helyzetet. Mi magyarok fikazosak vagyunk es egybol panaszkodunk ezerrel, a hiba termeszetesen a masikban van. Na ezzel a hozzaallassal semmilyen konfliktus nem oldhato meg.
Mi varhato el azoktol az emberektol, akik monika hajat erdekesebbnek tartjak mondjuk az autopalyas panamaknal? Semmi, rovidlatoak, onzok "kulturalatlanok".
Hozza vagyunk szokva hogy majd fonn mindent kitalalnak megoldanak, mi meg isszuk a sort es vakarjuk a tokunket. Sirankozunk es szarunk mindenre.
Ha valaki nem szereti a munkajat, akkor gondjai vannak. Ha mas gondja van akkor a munkara sem tud odafigyelni. Mindezekbol kovetkezoen figyelmetlen es flegma lesz, a pult mindket oldalan.
A helyzet az, hogy rengeteg bolt van, a bolt erdeke az hogy ott koltsem el a openzem es nem a szomszedban, ezert igenis elvarhatom hogy az elado normalisan viselkedjen. ne legyen tolakodo, ne kelljen futni utana hogy segitsen, ha segitseget kerek akkor pedig segitsen. Nem kerem sexualis aktusra, de mosolyoghat es beszelhet velem ertelmesen. Ja hogy sikhulye es nem tud mashova menni csak ide, nem kap munkat? Es akkor mar lehet burgesz? Az a dolga azert fizetik hogy kedves legyen segitokesz es mosolyogjon, ez a munkaja. Ha utalja akkor ne csinalja.
Mi kozom van nekem ahhoz hogy megelhetesi elado?
Hozzateszem nem varom el hogy a seggem is kinyalja, valamint a vasarlotol is elvarhato egy kulturalt viselkedes. De a vevo elado kapcsolatban az eladonak kell alkalmazkodnia! Nehogy mar nyul vigye a puskat.
Van egy mondas, ha valaki k*rva akkor ne sirjon ha b*sszak.
Ugy ertem, hogy egesz magyarorszag bunko, mert a pult egyik vagy masik vegen van es mindenki van olyan helyzetben amikor o all a masik vegen. A plazacica elado fel van haborodva a budapesti kozelekedesen, a bankon a kidobokon a discoban. Es osztja az eszt hogy milyen bunko a masik. Kozben halalnyugalommal flegman barom modon all az uzletben, eszre sem veszi magat. Ez egy ilyen orszag.
A penztaros nem tud bunko lenni, nem fogadja el a csekket? rendben van hivja a fonoket es adja ide a panaszkonyvet, valamint a csekken van telefonszam es hivd fel hogy basszak elfogadni ebben vagy abban a boltban (picsan fogjak rugni a ribancot). Nem tud visszadni? Nem baj, mar beverte a gepbe, azt ki kell kulcsolni, semmi gond a kulcsos ember hozza a vasarloi konyvet es lehet is belevesni a gondodat. Biztos lehetsz benne hogy nem neked lesz kellemetlen.
Nincs ar rajta? Panaszkonyv, nem kell szarozni, be kell vesni. Penztarnal meg odaadni a penztarosnak hogy huzza le mondja az arat aztan ha nem tetszik akkor azt mondod hogy ez sok neked nem kell, kulcsolja ki a gepbol. Amig nalad van a penz addig mit tud tenni? Feljelent? otthonhagytad a penztarcadat, rakjak felre a csomagodat majd visszajossz erte.
Nem rakja vissza a termeket? nem baj. tedd le a szalagra hagyd vagy tedd a szomszed polcra, es rohogj a kepebe.
Burgesz vagyok:) Az hat. Leszarom a penztarost, ott van mert ott kell lennie, nem akarok beszelgetni vele, mosolygok rakoszonok, segitem hogy gyorsan vegezzunk, aztan tavozom.
Raadasul megtehetem hogy nem megyek oda tobbet, mondj egy olyan boltot amibol egyvan ebben a varosban.
Nyilvan nekem sem erdekem a harag a bunkozas, igy nem is celom. De egy penztaros vevo kapcsolatban csak a penztaros jarhat rosszul, nem tud eleg bunko lenni.
egyébként nekem is ez volt a tapasztalatom eladóként: a jólszituált, gazdag vevők voltak általában bunkók, nem a szakadt alkoholista helyi nyugdíjasok, vagy a hajléktalanok.
hát én nem tudom, én is voltam eladó egy éjjelnappali boltban, amely ráadásul egyszemélyes volt. Én mindig úgy álltam a vevőkhöz, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. ha a vevő bunkó volt, akkor én sem erőltettem a jómodort, ill. a kommunikációt. szerintem a többség is így áll ezekhez a dolgokhoz.
Szerintem marhaság ezt a "bunkó" jelzőt ráhúzni a pénztárosokra/eladókra. Egyes pénztárosokra/eladókra esetleg, de nem mindre, és nem is a nagy többségre.
Én álltam már mindkét oldalán a pultnak, vásárlóként természetesen ezerszer többet, és ebben a minőségbenben is tán ha kétszer kellett úgymond asztalt borítanom a tudatos szemtelenség, lehúzás, bunkóság okán. Általában kedves igyexem lenni azzal, aki kiszolgál, pláne, mióta tudom, hogy ez nem könnyű munka. És értékelik! Velem is kedvesek, előzékenyek, mosolygósak. Érdekes.
Eladóként, ill. pénztárosként persze más a helyzet. (Írtam erről nem is olyan rég egy másik topikban.) Nem is tudom hányszor olvastam már azt, hogy "minek ment oda, nem kötelező ott dolgozni, keressen mást, képezze tovább magát" stb. Namost először is ezt veszett könnyű mondani, fölteszem, hogy az ezt szajkózók döntő többsége éppúgy nincs abban az anyagi, ill. élethelyzetben, hogy bármikor fogja magát, és sávot vált, és hirtelen elmegy egyetemre, más állást talál, ésatöbbi. Másodszor pedig - tisztelet a kivételnek - a tapasztalatom az, hogy pont az ilyen emberek azok, akik három méter magas lóról beszélnek azzal a szerencsétlen alkalmazottal, mer' megérdemli, minek ment oda, ha meg már odament akkor vállalta. Nem? Nem. Ugyanis aki ún. kultúrembernek tartja magát, az ne csak a három diplomás, két nyelvet beszélő, tekintélyes professzorral szemben legyen az, hanem az eladóval is! Véleményem szerint nagyon elszállt és nagyon fals vélekedés, hogy én a pénzemért mindent megtehetek, mert én viszem oda a havi kerestem x részét. Igenis, a vásárlónak is vannak kötelességei, például kötelező (lenne) normálisan viselkedni az eladóval. Már persze, ha a fent említett kultúremberek csoportjába tartozónak érzi magát.
Nagyon rövid ideig voltam (3 hónap) egy nagyáruházban eladó ill. pénztáros, de annyi bunkóval egész addigi életemben nem találkoztam, mint akkor. Ez szinte minden volt kollégám tapasztalata. Tán nyitnom kéne egy topikot, kíváncsiságból, az lenne a címe, hogy "miért bunkók a vásárlók/ügyfelek?"...
