Mostanában egyre többet szerepel ez a kultminiszter. Érdekes, utálom a politikusokat, de ő valahogy nem idegesít. Olyan 'emberi' arca van. Lehet, hogy tévedek, de róla el tudom hinni, hogy tényleg akar valamit a pénzen és a hatalmon kívül. Hiteles.
És most üssetek :)
Koalíciós csörte a művészeti oktatás támogatása miatt
Népszabadság • Hírösszefoglalónk • 2005. november 28.
Közleményben tiltakozott vasárnap Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke amiatt, hogy a koalíciós partner szocialisták az alapfokú művészeti oktatás normatívájának csökkentését javasolják. Az SZDSZ megdöbbenéssel és felháborodással értesült arról, hogy az MSZP - a két párt korábbi megállapodásával szemben - olyan javaslatot juttatott el a parlament költségvetési bizottságához, amely szerint a művészeti iskolák csak az év első felében kapnák meg kötelezően a jelenlegi támogatást. "A szocialista szándék világos: a választások után a művészeti oktatás támogatásának csökkentésére készülnek" - írja az SZDSZ nevében Kuncze.
Bodansky György: A szégyen, a lendület és a szerencsétlenség 2005. november 25. 9:07
MNO
Bodansky György: Bozóki András, aki kedélyes, derűs, nyugodt és úgyszintén befutott értelmiségi mackóként vágott bele a pályaváltásba, mára olyan szögletes mozgású, lelassult, túlsúlyos - mondhatni politikai tehertétellé vált - medvének látszik a szememben, aki bárhová lép, ott többé fű nem terem. Nyilvánvaló, hogy szereplése a nagypolitika színpadán pusztán csak véletlen és átmeneti, s ha miniszterelnöke most nem is fúj visszavonulót neki, az elsősorban a választások vészes közeledtével magyarázható. (...) Persze igazságtalanság lenne úgy beállítani a dolgokat, mintha a kultúra az elmúlt tizenöt év bármelyik pillanatában sikerágazat lett volna. Mégis érdemes lesz összevetnünk csak az elmúlóban lévő kormányzati ciklus három ágensét ezen a területen. Ha egy-egy szóval kellene jellemeznem Görgey Gábor, Hiller István és Bozóki András tevékenységét, akkor a szégyen, a lendület és a szerencsétlenség jut az eszembe. Azaz hármójuk közül is - magától értetődő módón - a politikus kerül ki győztesen. Hiszen miniszternek lenni - politikai pálya.
Tiltakozó levelet olvasnak fel a színházakban 2005. november 25. FigyelőNet-lapszemle
Hölgyeim és Uraim! Élvezzék a magyar művészképzés eredményeit mindaddig, amíg még lehet! - áll egyebek mellett a Művészeti Egyetemek Rektori Széke (MERSZ) által közzétett levélben, amelyet mától minden színházi és opera-előadás, komolyzenei koncert illetve kiállításmegnyitó előtt felolvasnak.
A művészeti felsőoktatási intézmények így tiltakoznak megfogalmazásuk szerint az ellen, hogy "az Oktatási Minisztérium a művészképzés sajátosságait figyelmen kívül hagyva akarja bevezetni a területen a bolognai rendszert" - írja a pénteki Népszabadság.
Kovács Brigitta, a Liszt Ferenc Zeneakadémia adjunktusa, a Bartók Konzervatórium igazgatója elmondta: a bolognai folyamat szükségességével egyetértenek, a művészet oktatásának azonban olyan sajátosságai vannak, amelyeket figyelembe kell venni a rendszer átalakításakor.
Aki művészeti alapképzésre jelentkezik, többfordulós felvételin esik át, amire a felkészülést már sokszor 6-10 éves korban megkezdi. A zeneművészet esetében például a diákok már egészen fiatalon zeneiskolába járnak délutánonként, majd művészeti szakközépiskolában tanulnak tovább. Ezeket a diákokat 10-15 évnyi rákészülés után egy lényegében használhatatlan alapfokú (bachelor) diplomával küldené el a szaktárca - mondja Kovács Brigitta.
A jövő szeptembertől minden egyetemen és főiskolán bevezetendő bolognai rendszer lényege, hogy a diákok előbb bachelor képzésre járnak, majd utána léphetnek tovább a master szintre. (A képző- és a színművészeti képzés továbbra is osztatlan oktatási forma marad, a film-, az építő-, a tánc-, az ipar- és a zeneművészeti terület viszont elfogadta ezt a megosztást.)
A felsőbb oktatási formára viszont az alapképzést elvégzett diákoknak csak a 35 százaléka járhat majd. - A művészetoktatásban ez értelmetlen, hiszen amúgy is kis létszámban folyik a képzés: nyolc művészeti ágban évente összesen 500-600 hallgatót vesznek föl - mondja Kovács Brigitta. A MERSZ ezért azt szeretné elérni, hogy az ő területükön ne érvényesüljön a 35 százalékos kvóta, amire állítólag tavaly ígéretet is kaptak.
A művészeti szféra azt is sérelmezi, hogy a művésztanárképzés csupán lábjegyzetben szerepel az új szakok listáját rögzítő kormányrendelet tervezetében.
Az oktatási tárca illetékesei szerdán egyeztettek a MERSZ-szel, s ezt követően Mang Béla felsőoktatási helyettes államtitkár azt mondta lapunknak: a 35 százalékos kvóta eltörlésére vonatkozó kérés kivételével mindenben megállapodtak. A MERSZ képviselői azonban ezt határozottan cáfolják.
Miközben dübörög a gazdaság, haldokolni látszik a közszféra. Szerte a kulturális szférában késnek a fizetések, művészek és együttesek a kormányzati megszorítások első áldozatai.
Miközben dübörög a gazdaság, haldokolni látszik a közszféra.
„Maradványszünet” lesz a Pesti Magyar Színházban, írja az október 11-ei Népszabadság. A teártum, amely évtizedekig Nemzeti Színház néven működött, a kormányzat előírta kötelező maradványképzésnek úgy készül megfelelni, hogy december végétől január közepéig egyszerűen bezár. „A gazdasági igazgató reméli, a megtakarítás nem befolyásolja a bérek kifizetését” – így a Népszabadság.
A gondola értesülései szerint megdöbbentő helyzet alakult ki szerte a kulturális szférában.
A mai napig nem minden közalkalmazott kapta meg a szeptemberi bérét a Magyar Állami Operaházban. A szerződéses művészek közül mindazokat, akiket sikerült rászorítani, az előző szezonbeli honoráriumuk 50 százalékáért alkalmaznak a most kezdődött évadban. Az ellenállóbbak nem kényszerültek ilyen megalázást elviselni, de több-kevesebb csökkentést mindenkinek e kellett fogadnia.
A Nemzeti Filharmonikusok tagjainak eddig nem fizették ki a szeptemberi járandóságukat, bár információink szerint a cégnél nem alkalmazottak, hanem alvállalkozók húzzák a vonót, fújják a fúvóshangszert, tehát esetükben nem bérfizetési problémák vannak. A világszerte megcsodált minapi Bartók-évfordulós koncert honoráriumát a méltán híres zenekar nem kapta meg.
A környezetvédelmi tárca közigazgatási államtitkára a múlt héten állománygyűlésen jelentette be a dolgozóknak, hogy év végével felszámolják az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóságot.
Örülhetnek a Vígszínházban, ahol egyelőre csak annyit talált ki a vezetés, hogy a túlmunkát nem havonta, hanem az éves előadásszámhoz viszonyítva fizetik ki. Ez azt jelenti, hogy a színészek valamikor jövőre jutnak hozzá a kötelezőn felüli előadásokért járó fizetéshez. (Ha hozzájutnak, hiszen a jövő évi költségvetést még nem látta senki.)
És emlékeztetőül: az egyházi gyűjteményeknek hónapok óta nem vagy csak töredékesen fizetik ki a nekik járó állami támogatást.
* * *
A művészek még 1945-ben is kaptak gázsit. Igaz, a háborúra való tekintettel tojásban, lisztben, miegymásban fizették őket. De fizették.
Különösen megdöbbentő, hogy az érintett intézmények vezetői mélyen hallgatnak, kormányzati felszólításra kerülik a sajtónyilvánosságot.
Népszabadság • Farkas Tímea • 2005. október 5.
Egymásnak ellentmondó hírek röppentek fel a napokban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) rendezvényszervező közhasznú társasága, a Hungarofest Kht. további működéséről. Úgy értesültünk, veszélybe került a jövő évi németországi magyar kulturális évad megrendezése, sőt maga a kht. is megszűnik.
<!--
var ord=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
//-->
Moldovai Viktor, a Hungarofest gazdasági igazgatója azt mondja, alig van pénz a társaság számláján, mert nem érkezett meg az idei működési támogatás, amely a könnyűzenei exportirodára szánt 20 milliót is magában foglalja. (A könnyűzenei exportiroda szeptembertől a Hungarofest égisze alatt kezdte meg működését.) A társaság a maradványképzési kötelezettség miatt különben is likviditási problémákkal küzd.
A kulturális tárca tavaly - felmérendő hatékonyságukat - átvilágította háttérintézményeit, így a Hungarofestet is. Az esetleges megszüntetéssel függhet össze, hogy a vizsgálat után néhány hónappal azok a komolyzenei rendezvények, amelyek a kht. megalapítását követően 4-5 évvel ezelőtt kerültek a Hungarofest égisze alá, kikerültek a kht. tevékenységéből. A húszéves Soproni Régi Zenei Fesztivált, valamint a harmincéves múltú szombathelyi Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivált már a Budapest Filharmónia Kht. szervezi.
A híreket igazoló tény, hogy a napokban lemondott ügyvezető igazgató, Bence Ottó utódját sem nevezte meg a minisztérium, jóllehet Bence október elsejétől a Magyar Televízió kulturális főszerkesztőségének a vezetője.
A tulajdonos szerint azonban szó sincs súlyos problémákról. A NKÖM sajtóirodájától kapott tájékoztatás szerint az idén két részletben, tavasszal 26,4 millió forintot utaltak át működési támogatásként, néhány nappal ezelőtt pedig 117,7 milliót. Arra a kérdésre, hogy az utóbbi összeget miért nem kapta meg a társaság, nem tudtak választ adni. Hozzátették: Bozóki András miniszter elfogadta Bence Ottó szeptember középén beadott lemondását, az utódjáról várhatóan a héten döntenek. Addig a minisztérium ragaszkodik ahhoz, hogy Bence Ottó lássa el az ügyvezető igazgatói teendőket. A kulturális tárca sajtómunkatársa azt is elmondta: a németországi kulturális évadot az előzetes tervek szerint 2006-ban megrendezik, erre 350 millió forintot szán a kulturális vezetés.
Az állítólag átutalt 117,7 millió sorsáról megkérdeztük a Magyar Államkincstárat. Mohos András elnök azt válaszolta: kollégái az elmúlt egy hónap átutalásait kérésünkre átnézték. Kiderült, a NKÖM nem folyósított rajtuk keresztül a Hungarofestnek az elmúlt egy hónapban ekkora összeget.
2005-09-22 10:32 Kitüntetésekről és pénzhiányról a dráma napján
Drámaírói életművéért tüntette ki Eörsi Istvánt a kultuszminiszter a magyar dráma napján. A színházi szakemberek szerint a költségvetési megszorítások a produkciók színvonalát veszélyeztetik.
Az utolsó pillanatig kétséges volt, elfogadja-e a kultuszminiszter a Színháztörténeti Intézet meghívását a magyar dráma napjára.
"Ezekben a napokban költségvetési vitákat folytatunk, és ilyen értelemben számomra minden nap a magyar dráma napja, azt szeretném, ha minden nap végén egy-egy megvívott csata után a dráma jövője és ne a drámai jövő bizonyosodjék be" - mondta kulturális miniszter.
Bozóki András Szép Ernő-díjjal tüntette ki Eörsi István drámaírót életművéért, Schein Gábort pedig az ígéretes pályakezdésért. A miniszter azt mondta: az utóbbi évek művészi színvonalát ezután is meg kell őrizni.
A költségvetési megszorítások azonban veszélyeztetik a második félévi bemutatókat. Csizmadia Tibor, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgató-főrendezője így nyilatkozott: "A stúdióban minden évben négy bemutatót tartunk. Idén is négyet, de ebből kettő már monodráma. Tehát a költségvetésre vonatkoztatva, amiben lehet egyfajta művészi logikát találni, a színész kenyéren és vizen élve is fog játszani, de a közönség nem biztos, hogy honorálni fogja ezt."
Bozóki András meghirdette a Katona József Drámaírói Pályázat idei kiírását. A tavalyival azonos, 50 millió forintos kerettel hirdette meg a miniszter a Katona József drámaírói pályázatot. A 2004/2005-ös évadban ez 22 kortárs magyar dráma bemutatójára volt elég.
Biztos véletlen, hogy pont Eörsi Istvánt tüntette ki:))
Akkor itt most csendben megjegyezném, hogy számomra Bozóki az elmúl tizenöt évben az egyetlen politikus, akire nem mondom rá rögtön (csak némi gondolkodás után), hogy szarfaszú. Köszönhetően a könnyűzenés szándékainak, meg élőben is valószínűtlenül normálisnak tűnt. (igaz, tavaly még Hiller is, aztán - pártelnök lett)
Azért mer' a Polidilin ritka, hogy ha valaki szimpatikusnak tart egy politikust, után ne küldjék el az anyjába, ráadásul a 'másik oldal' se védi meg, mert nekik is ciki a dolog.
A Pankkk-ot jó ötletnek tartom, a 100 millió nem sok ezért. A többi intézkedését nem tudom értékelni, nem ismerem a művészeti életet. Mindenesetre, ha strukturális változásra van szükség, annak senki nem szokott örülni, aki a struktura része,haszonélvezője. Ezért a szakmai szervezetek tiltakozása nekem nem mond semmit.
Szép és jó, márcsak a debreceni jegyzőt kéne leállítani, hogy ne bírságolja sorra az oszk-vizsga nélküli zenészeket felléptető helyeket, mert ez így abszurdum.
Nem volt nehéz pénzt osztani a könnyűzenei szférának
Kormányzati támogatás a könnyűzenének Hatalmas az érdeklődés a könnyűzenei életet, az amatőr és vidéki zenészek megsegítését célul tűző PANKKK program iránt. A működési támogatásokra olyan sokan jelentkeztek, hogy hamarosan újra kiírják a pályázatot. A fővárosban folyamatosan pezsgő könnyűzenei életben a szórakozni vágyó gyakran választani sem tud a különböző fellépők között. Klubok, szórakozóhelyek egymás hegyén-hátán, és egy este akár több tucat ismert vagy kevésbé népszerű zenekar koncertezik városszerte. A budapesti fiatal el sem tudja képzelni, hogy egy vidéki társának, ha szórakozni vágyik, legfeljebb a helyi kocsma jut. Majdnem minden településen található ugyan művelődési ház, de ezeknek általában sem megfelelő anyagi keretük, sem felszereltségük nincs, hogy rendszeresen zenekarokat léptessenek fel. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a vidéki könnyűzenei élet javítására hívta elő a PANKKK-ot (Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért). A program az amatőr vagy kezdő zenekarok dotálásával, a fellépéseknek helyet adó klubok támogatásával a vidéki kulturális életet hivatott fellendíteni.
69 klub, 93 millió forint "Sosem tudhatjuk, kikből lesznek a jövő Kispál és a Borzai, vagy egyéb nagy tehetségei. Fontos, hogy a kicsikre is figyeljünk – mondta Bozóki András kulturális miniszter a PANKKK első pályázati eredményhirdetésén. – Ezzel a segítséggel a vidéki társadalom összetartóbbá válhat, hiszen lesznek olyan helyek, ahol összegyűlhetnek, színvonalasan szórakozhatnak. Mivel a helyi koncertszervezők ismerik a közönség igényeit, nekik a legkönnyebb kiválasztaniuk, milyen zenére van szükségük a helyi fiataloknak." "A Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért egy olyan normatív kormányzati támogatás, amelynek célja a vidéki élőzenés zenekarok támogatása" – tájékoztatta lapunkat Újfalusi Gábor, az NKÖM vezető főtanácsosa. A program keretében a mostani első körben 69 vidéki ifjúsági és zenei klub kap 93 millió forintos támogatást, ezzel a minisztérium több mint 1800 koncert megrendezéséhez nyújt segítséget. A várakozásokkal ellentétben óriási volt az érdeklődés, így a tárca októberben ismét meghirdeti a pályázatot.
Első lépések A támogatás elnyeréséhez a kluboknak elsődlegesen regisztrálniuk kellett, és ezután programterveik beküldésével támogatási kérelmet nyújthattak be a minisztériumhoz. Végül 166 klub jelentkezett. A dotációt azonban kizárólag azok kaphatták meg, amelyek megfeleltek a támasztott kritériumoknak. A működési támogatás feltétele, hogy a koncerthelyek havonta egy, egy évadon belül pedig legalább 12 élőzenei koncertet rendezzenek. A támogatás összege az alkalmanként kifizetett fellépti díjak ötven százaléka, legfeljebb százezer forint. A fellépni kívánó zenekarok a klubbal minden esetben szerződést kötnek, a gázsijukról számlát adnak, vagy megbízási szerződést írnak alá az intézménnyel. (Ez az, aminek módját egyes, amatőröket felléptetni kívánó klubokban nem látják tisztán. Lásd Megkérdeztük című írásunkat.)
Hitelük van A PANKKK másik, most elbírált pályázatán nemcsak a vidéki, hanem a budapesti klubok is kedvezményes hitelt kérhettek próbatermeik, szórakozóhelyeik infrastruktúrájának fejlesztésére. Mindez a Közkincs pályázat részeként zajlott, a vidéki könnyűzenei élet feltételeinek javításához a Magyar Fejlesztési Bank nyitott kedvező feltételű hitelkeretet. Egy pályázó legfeljebb húszmillió forintot igényelhetett. A tárca az eddig beérkezett 35 pályázó mindegyikét támogatásra javasolta, az összes kiosztott hitel több mint 442 millió forintot tesz ki. ■
Biztos kibírták volna nélküle. Esetleg egy államtitkár is mehetett volna helyette. Neki most itthon kéne kármentést végeznie, hogy a szocik kedvenc kifejezésével éljek.
Nem értem az összefüggést a vastag bõr és a közt, hogy a kulturális miniszter megy a Kínai Magyar Hétre. Miért, szerinted kinek kéne menni oda? Esetleg a Scmidt Mariskának?? Viccesek vagytok...
Tudod, a diplomacia arrol szol, hogy bizonyos rendezvenyekre bizonyos beosztasu emberek mennek, ezt irja elõ a protokoll. Ha nem ez történik, az egyes esetekben sértésszámba megy vagy ha nem is, semmiképpen nem ajánlott a két ország közti kapcsolatok miatt.
Szórakoztatás- és punkügyi miniszternek titulálják újabban Bozóki Andrást a kulturális intézmények háza táján. A politológusból lett tárcairányító eddigi működésével, káderpolitikájával nem csupán a hagyományos érdekszférákba tenyerelt bele, de a kultúra fogalmát is kitágította.
,,Volt egy pozitívuma is Bozóki András látogatásának: végre láttuk a kulturális minisztert az Operaházban" - ezzel a rosszmájú megjegyzéssel kommentálták többen is a dalszínház múlt pénteki botrányos évadnyitó társulati ülésén történteket. Bár a hullámzó kedélyállapotukról híres primadonnákat alkalmazó operaházak a világ más tájain sem számítanak a béke szigetének, ami a múlt héten az Andrássy úti zenepalotában történt, szinte példa nélküli: az új korszak kezdetét bejelentő kulturális minisztert a társulat egy része kifütyülte, mások bekiabálásokkal szakították félbe Bozóki vezérszólamát. De kis híja volt, hogy paradicsom és tojás nem repült a nézőtéren helyet foglaló művészek soraiból akkor is, amikor az Operaház élére nemrégiben kinevezett új vezető, Hegyi Árpád Jutocsa fejtette ki nézeteit a dalszínház eddigi gyengélkedéséről.
Régen volt olyan rossz az általános közhangulat a kulturális intézményeknél, mint mostanában. Nem csak az Operaházban feszült ugyanis a légkör. Az elvonások, kötelező pénzügyi zárolások miatti kilátástalanság, elkeseredettség jellemzi a színházi világot, a múzeumi közéletet és a kulturális élet más színtereit is, miközben a miniszter személyes döntései tovább borzolják a kedélyeket. Az operaházi tisztújítás mellett (HVG, 2005. július 30.) heves viták kísérték például azt is, amikor a miniszter a közelmúltban a Műcsarnok új főigazgatójának azt a Petrányi Zsoltot nevezte ki, akit a szakmai tanácsadók csak a harmadik helyre soroltak.
Követ dobott a vízbe Bozóki a külföldi magyar kulturális intézetek élén történt polgárpukkasztó személycserékkel is. Brüsszel és Varsó után (előbbire a miniszter egykori barátját, Petőcz Györgyöt nevezte ki, míg a "katolikus lengyelekhez" - állítólag egy politikai alku részeként - az a Gordos István került, aki korábban a Playboynál dolgozott, majd az ugyancsak ledér Penthouse magyar kiadását főszerkesztette) a múlt héten az egyik legtekintélyesebb kultúrdiplomáciai intézmény, a párizsi Magyar Intézet kapott új vágású vezetőt. A miniszter annak a 33 éves Derdák Andrásnak a személyében találta meg a legalkalmasabb igazgatót, aki a kilencvenes években egy sajátos szubkultúrát képviselő intézményben, a csillaghegyi Banán Klubban szocializálódott vezetővé, s aki az utóbbi időben Bozóki egyik édesgyermeke, a Program a nemzeti kortárs könnyűzenei kultúráért, azaz PANKK-program (HVG, 2005. június 11.) koordinátoraként öregbíthette hírnevét. A kultúrdiplomáciában ifjú titánnak számító Derdák annak ellenére nyerte el a miniszter bizalmát, hogy olyan neves közéleti személyiségek emelték fel szavukat például a Párizsban élő - Madame Magyarországnak is becézett - Virág Ibolya műfordító-könyvkiadó, több francia kormánykitüntetéssel elismert művelődésszervező érdekében, mint Esterházy Péter, Grendel Lajos írók, Tarr Béla, Schilling Árpád, Janisch Attila rendezők vagy ifjabb Bibó István.
A kulturális tárca élére februárban kinevezett - ám előtte Medgyessy Péter, majd Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki tanácsadójaként a háttérben már mozgolódó - politológus-miniszternek eddig kevés lehetőség adatott meg ahhoz, hogy lobbistaként pluszpénzek megszerzésével legalább ott oltsa a tüzet, ahol a legnagyobb a baj. Ám Bozóki nem is erre szerződött. Ahogy ezt nyilatkozataiban rendre kifejti, A szabadság kultúrája címmel júliusban megjelent kiáltványában pedig részleteiben is megfogalmazta, megreformálni jött a területet. Célja olyan tetszetős és könynyen fogyasztható szlogenekben foglalható össze, mint a becsontosodott struktúrák, zárványok felnyitása, az oligarchák felszámolása; végső soron pedig egy új kulturális időszámítás elindítása. Ám a jelekből ítélve, korántsem arról a kultúrmisszióról van szó, hogy a miniszter olyan széles látókörű, a világban már bizonyított személyekkel akarja leváltani a "betokosodott" vezetőket, akik valamifajta kontraszelekció miatt eddig nem rúghattak labdába. Az operaházi példánál maradva: úgy tűnik, praktikusan azok kapták meg a dalszínház irányítását, akik megígérték, hogy a több száz milliós hiány és a további költségvetési elvonások közepette is üzemeltetni fogják az intézményt.
Bozóki dolga egyszerre nehéz és könynyű. Nehéz, mert hivatalba lépésekor mindössze bő egy évre tervezhetett, könynyű viszont azért, mert nincs sok vesztenivalója. Ő nem az a politikus, aki későbbi újraválasztása érdekében taktikázásra kényszerülne, s épp ezért csak mérsékelt reformok végrehajtásában gondolkodhat. Számára mindig nyitva a visszaút a katedrára: Sólyom László köztársasági elnök éppen hétfőn adta át neki egyetemi tanári kinevezési okmányát. Ugyanakkor épp azért, mert politológusként komoly szakmai tekintélyt szerzett magának (elsősorban a politikai ideológiákkal, és nem a belpolitikai események kommentálásával foglalkozott), működését jelentős várakozás előzte meg értelmiségi körökben.
Abban ma sem vitatkozik senki Bozókival, hogy a kulturális intézményrendszer sok tekintetben változásra szorul. Ugyanakkor sem elődje, Hiller István minisztersége idején, sem azóta nem készült mélyreható elemzés arról, hol és milyen mértékű beavatkozásra lenne szükség. Következésképp ez idő tájt minden átalakítás inkább kísérletezésnek tűnik, semmint egy hosszú távú stratégiai tervezésen nyugvó koncepció megvalósításának.
A magyar kulturális intézményrendszer már sokszor bizonyított, a külföld előtt még mindig nagy tekintéllyel bíró képződmény, amely ma sok tekintetben inkább védelemre, biztonságra szorul, semmint kampányszerű átalakításokra - fogalmazták meg az elmúlt hetekben többen is a nemzetközi kulturális életben magasan jegyzett hazai szakemberek közül, a hét elején pedig a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének elnöksége tett közzé hasonló értelmű állásfoglalást. Bozóki eddigi intézkedései viszont azt látszanak igazolni, hogy miniszteri működése során alapvetően abból indult ki: néhány karakteres intézkedés, amely "nagyot szól", fontosabb, mint a kedélyek csillapítása és egy széles szakmai konszenzuson alapuló, minden elemében végiggondolt reform elindítása.
Ebbe a sorba illeszkedik a kulturális miniszter által jegyzett - néhány tanácsadója bevonásával készült - kulturális kiáltvány is. A megfogalmazásaival inkább az érzékekre ható, következésképpen meglehetősen bombasztikusnak tűnő dokumentum - amit Tamás Gáspár Miklós nemes egyszerűséggel semmitmondó, arrogáns sületlenségnek minősített - már műfaja okán is komoly problémákat vet fel. Kiáltványban ugyanis főként a hatalmi struktúrán kívül állók szokták megfogalmazni a hivatalos állásponttal szembeni véleményüket. Tartalmilag nézve pedig egy ilyen miniszteri vitairat aligha tudja kifejezni a magyar kultúra többségének - így az alkotó- és művésztársadalom nemzetközileg is elismert tekintélyeinek - közös bölcsességét. A miniszteri kiáltvány jelenlegi formájában így leginkább egy ál-közvéleménykutatáshoz hasonlítható, amelyből kiindulva a miniszter végső soron saját elfogultságai alapján hozhatja meg döntéseit. Mindez már csak azért is szül szinte naponta újabb és újabb konfliktusokat, mert Bozóki - miniszteri döntései tanúsága szerint - egy merőben más kultúrafelfogást képvisel, mint elődjei közül eddig bárki.
A hagyományos szerepfelfogás szerint a mindenkori kulturális miniszter elsőrendű feladata a kultúra fogalmának "tisztán tartása", például hogy a tárcavezető ne legyen partner a valódi értéket képviselő kultúra és a kétes minőségű szórakoztatás közötti határok elmosásában. (Ami persze nem azt jelenti, hogy a kultúra "fogyasztása" ne szórakoztathatna.) A kulturális miniszter bírálói jellemző félrenyúlásnak tekintik például az egyik kereskedelmi tévé profitorientált vállalkozása, a Megasztár "kulturális védelem" alá helyezését: Bozóki hivatalba lépése után nem sokkal meglátogatta, majd utóbb, augusztus 20-a alkalmából még miniszteri elismerésben is részesítette a verseny döntőseit. De a tárca a PANKK-on keresztül támogatta például a Sláger Rádió múlt hét végi budapesti "fergeteges" Megapartyját is.
Bozóki miniszteri ars poeticája szerint viszont lényegében minden közösségteremtő kezdeményezés a kultúra része, így méltó az állami védelemre, támogatásra. Miközben persze korántsem mindegy, hogy például egy művelődési ház, zenei klub, külföldi kulturális intézmény azáltal válik-e közösségképző intézménnyé, hogy ott színvonalas, értékes programok várják az érdeklődőket, vagy csak buli, pörgés, punnyadás. A kultúrpolitika határainak felpuhítására irányuló, gyakran píárízű miniszteri akciók mögött - ilyen volt például az, amikor a Sziget Fesztiválon Kóka János gazdasági miniszterrel gitározást imitálva pózolt a fotósoknak - ugyanakkor nem nehéz észrevenni azt a szándékot, hogy Bozóki részben ettől a lazítástól reméli annak a fiatalfelnőtt-generációnak a megnyerését, amelyben az ellenzéki Fidesz-MPSZ jelenleg utcahosszal vezeti a népszerűségi listákat.
BOZÓKI INKÁBB ITTHON TENNE VALAMIT A CSŐDBE MENŐ INTÉZMÉNYEKÉRT! VASTAG BŐR VAN A KÉPÉN!
A kulturális tárca képviseletében a Kínai Magyar hétre Pekingbe látogat Bozóki András kulturális miniszter. Szeptember 8-án csütörtökön találkozik Zhao Shi-vel, a SARFT (State Administration of Radio, Film and Television) miniszter-helyettesi rangú vezetőjével, majd Sun Jiazheng kínai kulturális miniszterrel, akivel aláírják a 2006-2006. évekre szóló kulturális együttműködési munkatervet.
Ugyanezen a napon részt vesz Gyurcsány Ferenc találkozóján Zeng Qinghong alelnökkel, majd Wen Jiabao kínai miniszterelnökkel. Este magyar estre látogat a Tianqiao Színházban, ahol a színházigazgató, Gyurcsány Ferenec miniszterelnök, valamint a kínai és a magyar kulturális miniszter tartanak megnyitó beszédet. Az előadás után nyitja meg a színház előterében a „100 év – 100 báb” című kiállítást. Az előadáson fellép a Romano Drom és az Állami Népiegyüttes is.
Szeptember 9-én pénteken Gyurcsány Ferenc kíséretében vesz részt a Herendi Porcelánmanufaktúra márkaboltjának megnyitóján, majd interjút ad a CRI (China Radio International) magyar szekciójának. A délután folyamán találkozik az Euro-Asian Social Development Research Institute politológiai intézet vezetőjével, Li Fenglinnel, majd megnyitja a magyar filmhetet. A filmhét díszelőadása a Hukklecímű Pálfi György-film. Vendégként részt vesz az előadáson Vezér Éva, a Filmunió ügyvezető igazgatója, Pálfi György filmrendező, Ruttkay Zsófia forgatókönyvíró, Tóth Tamás filmrendező és Zachar Balázs (NKÖM Audiovizuális osztály vezetője).
A küldöttség 10-én Hongkongba, 11-12-én Sanghajba látogat. Hongkongban a kulturális miniszter együttműködési szándéknyilatkozatot ír alá Patrick Hoval, a Hazai Ügyek miniszterével, majd megnyitja a Tarr Béla műveit bemutató hongkongi filmheteket (részletes programjáról a litera tegnap adott hírt). Shanghajban találkozik többek között a Kulturális, TV-, Rádió- és Filmügyi Hivatal vezetőjével is, s látogatást tesz a Zeneművészeti Főiskolán és az Iparművészeti Kutatóintézetben.
Miért mondana ilyet? Vagy vállal valamit, vagy nem! Ha vállalja és csinálja, nem gusztusos, ha kacsintgat, hogy nem értek vele egyet, de muszáj csinálnom, mert blablabla.
Szóval nekem úgy tűnik, hogy Varró Szilvia okos kérdéseire ugyanúgy össze-vissza beszél Bozóki úr is, mint a többi politikus. Sehol egy "igen, ez ellentmond az elveimnek, de meg kell lépnem, mert a kormányzat lojális tagja vagyok" stb., ehelyett nyomatja a PR-maszlagot.
"A rabok nem rohannak a médiához" Interjú Bozóki András kulturális miniszterrel Varró Szilvia - 2005. szeptember 7. 07:58
Miért tüntette ki a megasztárosokat? Milyen elvek szerint von el pénzt a kulturális intézményektől? Miért épp a rockzenészeknek adott? Miért közhelyes a kulturális kiáltványa? Van-e élet a miniszterség után?
- Nem gondol a lemondásra, miután a tárca költségvetésének egynegyedét elvonták?
- Arra nem, de tény: ez rövid miniszterségem eddigi legnagyobb próbája. Nem jó érzés, ha az ember barátaitól, volt kollégáitól kap levelet, hogy bérfizetési gondjaik lesznek, vagy le kell faragniuk terveikből. De tárgyalunk, küzdünk, beszélünk az érintettekkel, beleértve az intézményvezetőket és minisztertársaimat is.
- Az Ön tárcája a legrosszabbul járók közt van: intézményvezetők szerint a tíz-húsz-harminc százaléknyi idei elvonás működésüket veszélyezteti.
- A maradványképzési kötelezettség valóban nem egyformán érintette a tárcákat. A kultúra érzékeny terület, és nemcsak azért, mert az egyházaktól kezdve ide tartozik számos nagy múltú kulturális intézmény. Médiaszempontból ugyanis nem ugyanaz, ha az Operának kell maradványt képeznie, mint ha a rabokat nem tudják tágasabb cellába költöztetni. Utóbbi épp olyan lényeges cél, ám a rabok nem rohannak rögtön a médiához, hogy bepanaszolják miniszterüket, szemben a kulturális szereplőkkel, akik mindig is jó érdekérvényesítők voltak. Azért vállaltam el ezt a pozíciót, mert nem szeretném, hogy visszatérjen az 1998-2002 közti korszak, az a társadalom- és világkép, amelynek hangoztatói nem a demokrácia irányába haladtak.
- Ez hogy jön a pénzelvonáshoz?
- Úgy, hogy elkötelezett vagyok a kormány céljai és értékei iránt. Ha a kormány és ellenzéke egyaránt úgy gondolja, hogy nemzeti cél a közös európai pénzügyi rendszerhez való csatlakozás, akkor nyilvánvaló: a közteherviselés mindenkit érint.
- Pont ez a baj, hogy nem a tárca érdekeit képviseli. Ön nem kívülálló értelmiségi, hanem tárcavezető, aki harcolhat érdekeiért.
- Már hogyne képviselném? Első kérdésére azt mondtam, hogy küzdünk. De én nemcsak a kulturális tárca vezetője, hanem a kormány tagja is vagyok, aki szolidáris a kormány céljaival és osztja azokat. Furcsa lenne, ha a kormány olyan emberekből állna, akik csak saját érdekeiket képviselik, és nem képesek csapatjátékra. Meg kell találni a középutat.
- Elvállalta volna a posztot, ha tudja, milyen mértékű elvonással kell sújtania az intézményeket?
- A maradvány valójában nem elvonás: a pénz ott marad az intézményeknél, de csak jövő év elején, januárban használhatják fel.
- De nem a száz százalékát.
- De, a száz százalékát. Kinevezésemkor természetesen még nem tudhattam a pontos számokat. De a kormányfő nem árult zsákbamacskát: amikor megkérdeztem, mire számíthatok, azt mondta: kemény munka lesz.
- Milyen elvek alapján von el az intézményektől? A vezetők szerint fűnyírószerűen mindenkitől elvesz, nem látszik, mi fontos az Ön számára.
- Az intézményvezetőknek át kell gondolniuk, milyen stratégia alapján, milyen külső forrásokra támaszkodva, hogyan képzelik a munkát. Korábban kevésbé merült fel az a szempont, hogy miként tehetnék hatékonyabbá működésüket, hogyan vonhatnának be magántőkét, hogy szerezhetnének önkormányzati, regionális, külföldi, vagy uniós támogatást. A pénzről kérdez, ám tény, hogy nemcsak akkor jelennek meg újítások, izgalmas művészi kísérletek, ha az intézményeket felveti a pénz. Sőt, a kultúrában az innovációk sokszor épp olyanoktól jönnek, akik nincsenek kistafírozva. De ez persze nem lehet cél.
- Nem cinikus-e azt mondani, hogy vegyenek föl hitelt? Milyen esélye lenne erre a csángó gyerekeket nyaraltató Kallós Zoltánnak?
- Kallós Zoltánnak megítéltük a támogatást, csak sajnos későn érkezett el hozzá. Nagyon sajnálom, hogy a szakmai elismerést kifejező kitüntetés átvételét ettől tette függővé. Remélem, mielőbb tudok vele személyesen is találkozni.
- Egy anarchista könyv volt szerkesztőjeként fontosnak tartja az állami elismerést? Továbbá: nem volt-e populista húzás kitüntetni a Megasztárosokat?
- Több ilyen könyvet is szerkesztettem. De félretéve a tréfát: ha a kultúra különböző területein dolgozók fontosnak tartják, nekem ez épp elég. A Megasztár győztesei csupán miniszteri elismerő oklevelet kaptak, ami nem jár pénzzel. Amikor májusban elhatároztam ezt, még nem volt szó augusztus 20-i átadásról. Így viszont a média egy részénél úgy tűnt, mintha Darvas Ivánnal együtt, egyformán lettek volna kitüntetve. Ezzel együtt, helyes lépés volt, hiszen hétről-hétre milliók kísérték figyelemmel teljesítményüket, amellyel fiatalok sokaságának mutattak példát. Nem mellékesen: a hat megasztáros közül három roma; fontosnak tartom, hogy a romáknak is legyenek hőseik, akik ma már egyszersmind a többség hősei is.
- Ha Ön még a Magyar Narancs főmunkatársa lenne, nem válogatna-e be a Szüret rovatba pár mondatot a nemrég elkészült kulturális kiáltványából?
- Például?
- „A kultúra közlegelő, ahová mindenki kihajthatja a jószágait”, „közkút, amiből mindenki merhet vizet”. A kritikusok cinikusnak, értelmetlennek nevezték az írást.
- Nem árt, ha egy kiáltványban vannak poénosabb, metaforikusabb képek. A gondolat lényege a kultúrához való általános hozzáférés fontossága: akár alkotóként, akár fogyasztóként. A kritikusokat megosztotta a kiáltvány: volt, akinek tetszett, volt, akinek nem. Mivel ez vitaanyag, célunkat elértük: vita indult róla. Igaz, volt olyan kritikus, aki azzal érvelt: mindezzel csak a maradványképzés hatását akarjuk eltüntetni. Na, ez persze marhaság, hiszen itt egy tizenöt éves stratégia alapelveiről van szó, a maradványképzés pedig fájó, de csupán átmeneti likviditási kérdés.
- De az írás közhelyszerű, és nem derül ki belőle, pontosan mit, hogy képzel a kulturális kormányzat.
- Gondolkoztunk azon, kell-e egy ilyen előzetes anyag, vagy csak a későbbi átfogó stratégia legyen publikus. Jó, ha van egy rövidebb, emészthetőbb írás, amely fölhívja a figyelmet a stratégiára.
- Ön hol úgy nyilatkozik, hogy a világhíres zenekarokat kell támogatni kell, hol úgy, hogy a sikeresek élejenek meg a piacról, és a kicsiknek adjunk esélyt. Melyik az igaz?
- Nem tudjuk egyenlően támogatni a szimfonikus zenekarokat és ez nem is lenne helyes. Hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy Kocsis Zoltánék vagy Fischer Ivánék folyamatosan megjelenhessenek a hazai és nemzetközi porondon. De a kultúra fogalmába beletartozik a közkultúra, tehát a közösségképzés és -fejlesztés is. Egy szociálisan elkötelezett baloldali-liberális kulturális miniszternek kötelessége megnézni, hogy lehet az elmaradott térségeknek, hátrányosabb helyzetű közösségeknek is esélyt adni, hogy bekapcsolódjanak a kulturális vérkeringésbe. Hogy kibontakoztassák alkotói tehetségüket, vagy hogy – mondjuk a csocsón túl – megismerkedhessenek a kultúra különféle ágaival.
- Mi a baj a csocsóval? Ön is művelte a Szigeten, amit sokan bohóckodásnak tartottak.
- Játszottunk ott egy izgalmas meccset, ennyi. De ki legyen jelen Közép-Európa legnagyobb zenei-kulturális rendezvényén, ha nem a kulturális miniszter? Éppenséggel „munkaköri kötelességem” kilátogatni oda, ahol naponta hatvanezer ember fordul meg. Különben tíz éve járok a Szigetre, azt kellett volna megmagyaráznom, ha ezúttal kihagyom.
- Egyetért-e azzal, hogy a kormány anyagilag támogatta a rendezvényt? Hisz a sikeres magánvállalkozás megélhetne a piacról is.
- A Sziget túlnőtte önmagát. Talán túl sok a píár, ám a szakmai színvonala is nő. A Sziget már-már az országimázs része. Elvben úgy vélem, aki hosszú időn át sikeres, egy ponton túl támaszkodjék magára, és csak egyre csökkenő mértékben az állami forrásokra. Ha azonban egyedülálló lesz valamiben – ahogy a térségben a Sziget az – akkor annak ellenére érdemes támogatni, hogy piacképes. A Sziget ma már hungarikum.
- Miért kell támogatni a rockzenekarokat? Miért pont őket? Miért a liberális miniszter mondja meg, ki érdemes erre?
- Ez tévedés, a rockzenekarokat nem támogatjuk. A PANKKK program keretében nem zenekarok kapnak pénzt, hanem a klubvezetők, ha vállalják, hogy évente 12 élő koncertet szerveznek. Ez egy amatőr élőzenét támogató klubrendszer kiépítéséről szól, amelybe a világzene és a jazz is belefér.
- Nem okoz-e hátrányt érdekérvényesítése során, hogy kívülálló, nem tartozik egyetlen párthoz sem?
- Elődömnek, Hiller Istvánnak pártelnökként nyilván nagyobb volt a lobbiereje, de egy átlagos képviselőnek nem lenne az. És én bízom abban, hogy racionális érveléssel is eredményeket érhetek el. Akár a kulturális értelmiség köreiben, akár minisztertársaimnál, vagy a kormányfőnél.
- És fordítva: ha Gyurcsány akar valamit, épp a személyes viszony miatt Ön könnyebben megteheti neki, mint mondjuk valaki az MSZP szakszervezeti szárnyából.
- A lobbiképesség nem ezeken múlik.
- Van élet a miniszterség után egy politikai elemző számára?
- Térjünk erre majd vissza a megfelelő időben. Szakmám van, egyetemi tanárként nem szorulok majd napi politikai elemzések írására. Egyébként meg ízlés kérdése.
Én a magam részérõl beszélni szoktam. Ha te esetleg röfögsz, az a te magánügyed, a dehonesztáló megjegyzéseid pedig tartsd családon belül.
Ezenfelül tarsaiddal együtt figyelmedbe ajánlanám a topik címét. Ez itt NEM a Bozókyt fikázók topikja, legalabbis nem annak indult, szóval te itt off vagy. Arról nem beszélve, hogy tapló is...
Bozóki András kulturális miniszter a Fejér megyei Hírlap augusztus 1-jei számában úgy nyilatkozott, hogy a nemzeti Emlékhely alatt létesítendő Magyar Királyok Panteonja "ragyogó ötlet", és a jövő évi költségvetésből mindenképpen szeretnének pénzt áldozni rá. (...) Szerettük volna megtudni, hogy a miniszter honnan szerzett tudomást a panteonról, mennyivel és miből kívánja támogatni, bvalamint konzultált-e múzeumi szakemberekkel, de a kulturális tárca sajtóosztályánazt közölték, hogy a megyei lap riportere félreértette Bozóki András válaszát, aki nem is hallott a tervről, ennélfogva álláspontja sincs.
(Magyar Narancs, 2005. 09. 01. 31. old. középső hasáb.)
