Milyen érdekes. A "fasiszta" egyház olyan foglamakkal operált az elmúlt száz évben, mint szolidaritás (szociáldemokrácia) vagy szubszidiaritás (liberalizmus) vagy emberi egyenlőség. Konkrétan említhetném a II. Vatikáni zsinat konstitúcióit (Gaudium et spes), ahol kifejezett alappillér volt a szubszidiaritás elve.
De persze mindez csak megtévesztés, mindenki tudja, hogy az összes pap pedofil, és Orbán Viktort élteti a miséken. Most meg már lobbiznak is.
"Lassan egy évtizede bukkant fel az Európai Unió szótárában a nehezen kimondható szubszidiaritás fogalma, ami azt jelenti, hogy a polgárokat érintő minden kérdéssel és problémával a hozzájuk lehetőleg legközelebb eső szinten kell foglalkozni, és a közösség csak ott vállaljon szerepet, ahol hatékonyabb megoldást kínál. "
A területi, regionális érdekek
Lassan egy évtizede bukkant fel az Európai Unió szótárában a nehezen kimondható szubszidiaritás fogalma, ami azt jelenti, hogy a polgárokat érintő minden kérdéssel és problémával a hozzájuk lehetőleg legközelebb eső szinten kell foglalkozni, és a közösség csak ott vállaljon szerepet, ahol hatékonyabb megoldást kínál. A szubszidiaritás megerősítette a régiók és szubrégiók helyét és szerepét az európai integrációban, bár az elv gyakorlatba való átültetése eddig jóval kevesebb sikerrel járt. Az Európai Unió éves költségvetésének körülbelül a harmadát fordítja az elmaradott vagy szerkezetváltási problémákkal küzdő térségek felzárkóztatására. A közösségtől kapott pénz eltérő mértékben, de lényegében mindenhol nagy lökést adott az Unió legszegényebb régióinak a fejlődéséhez. A regionális támogatások mintegy 80 százalékát mégis közvetlenül a fővárosok osztják szét a rászoruló térségeknek. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) és az Európai Szociális Alap kivételével a régiók nem állnak közvetlen kapcsolatban Brüsszellel pénzügyi kérdésekben, hiszen a tagállamokon keresztül kell pályázniuk a közösségi támogatásokra.
Mit kell tudnia a vérbeli lobbistának?
A Brüsszelben tevékenykedő "kijáróknak", akárcsak máshol a világon, tisztában kell lenniük a “közlekedés” szabályaival, ha sikerrel akarják végezni a munkájukat. Nem hátrány, ha az illető megfelelő szakmai tudással rendelkezik. A lobbisták leginkább a jogi, közgazdasági vagy pénzügyi képesítésnek vehetik hasznát. Legalább ennyire fontos követelmény, hogy pontosan ismerjék az Európai Unió döntéshozatali folyamatát, a szabályokat és az eljárási rendet. Tudniuk kell, hogy melyik intézmény miért felelős és milyen szerepe van a döntéshozatalban. Ha egy jogszabály például a közös döntési procedúra alá esik, akkor nem érdemes a kormányok képviselőiből álló Tanács meggyőzésével vesződni, elég az Európai Parlamentre összpontosítani.
A lobbisának azt is tudnia kell, hogy a jogszabályok kezdeményezésének kizárólagos jogával rendelkező Európai Bizottságban melyik tisztviselő foglalkozik az őt vagy megbízóját érdeklő dossziéval. A dolgát értő "kijáró" sohasem a hierarchia csúcsán kezdi a meggyőzést, hanem egyenesen a témát kezelő hivatalnokhoz fordul. Brüsszelben számos tanulságos történet kering arról, hogy milyen kudarcok érték azokat, akik megszegték ezt a szabályt. Egy nagy francia cég vezére az egyik anekdota szerint sok évvel ezelőtt főúri vendéglátásban részesítette az Európai Bizottság egyik tagját, majd a látogatás végén előhozakodott a kérésével. A közelebbről nem megnevezett biztos állítólag csak ennyit mondott: “Sokba fog kerülni magának, ha más bizottsági tagokat is meg akar hívni”.
A szakma nagyjai általában egyetlen szóban foglalják össze az eredményes érdekérvényesítés kulcsát. Ez pedig a hitelesség - hiteles stratégia, hiteles érvekkel alátámasztva. De hogy éri el valaki, hogy hitelesnek tekintsék? “Ne a probléma része légy, hanem a megoldásé”- hangzik szakmai körökben az intelem.
HVG, 40. oldal alja-közepe: a Pázmány Péter Katolikus Egyetem felvételt hirdet lobbistaképző szakjára, a végzősök a gazdasági érdekérvényesítésben alkalmazható lobbi-közgazdász képesítést kapnak.
