Orbán feladta a rendszerváltást. A többpártrendszert. Kétpártrendszert kíván bevezetni.
Nem kimondva régóta ez a céljuk. Ezért számolták fel a konkurenciát jelentő történelmi pártokat.
"A kétpártrendszer kialakulása azonban nem az orbáni forgatókönyv megvalósítását jelenti." - állítja Hack, de aztán ezt nemigen bizonyítja, inkább az ellenkezőjét.
A jobboldali riválisok teljes integrálása azt jelenti, hogy Orbán bebetonozta magát a jobboldalon. És mivel a saját szövetségeseit eddig is sokkal könnyebben nyelte le, mint a baloldalt, talán egy SzDSz-szel kötött koalició lesz a megoldás az ő kiiktatásukra.
Hacsak valamilyen drámai fordulat nem következik be a magyar belpolitikában, akkor nem az a kérdés, hogy lesz-e kétpártrendszer, hanem az, hogy mikor? Azok a tényezők, amelyek a politikai élet dinamikáját meghatározzák mind ebbe az irányba mutatnak.
Orbán Viktor úgy nyilatkozott, hogy kívánatosnak tartaná a kétpártrendszer kialakulását, az MSZP és az SZDSZ elnöke, pedig kijelentette, hogy ők nem szeretnének kétpártrendszert. A nyilatkozatokból csak az derül, ki, hogy ez a helyzet Orbánnak jó lenne, Hillernek és Kunczénak nem. Amennyiben ugyanis a 2006-os választások eredményeként csak két párt maradna, akkor az az SZDSZ végét és a jelenlegi koalíció bukását jelentené.
A Fidesz a szocialisták 1994-es földcsuszamlás-szerű visszatérése óta azon dolgozik, hogy a választások két politikai blokk között dőljenek el. El kell ismerni, ennek a helyzetnek a megteremtésében Orbán Viktornak és pártjának komoly érdemei vannak, az egykor sokszínű és tagolt jobboldalon, ma már a Fideszen kívül nincs párt. (Az MDF a választójogi törvény alapján sem 1998-ban, sem 2002-ben nem érte el a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt, csak a Házszabály alapján létrehozott képviselőcsoportja kelti azt a látszatot, mintha létező politikai erőről lenne szó.)
A baloldalon ez az egységesülés nem ment végbe. Azért, mert az MSZP nem törekedett hasonló tudatossággal az SZDSZ bedarálására, persze ez az önmegtartóztatás nem valamifajta magasabb rendű politikai erkölcsiségből, hanem józan pragmatikus megfontolásból adódik. A szocialisták tisztában vannak azzal, hogy jobban járnak, ha az SZDSZ kevéssel öt százalék felett bejut a parlamentbe, mintha négy és fél százalékkal kiesik, mert ez a négy és fél százalék a baloldalon fog hiányozni.
A kétpártrendszer kialakulása azonban nem az orbáni forgatókönyv megvalósítását jelenti. Három szorosan összefüggő és egymásra épülő tényező hatására alakulhat ki ez a helyzet:
* A választási rendszer. A magyar választási rendszer két szavazatot biztosít minden választópolgárnak: leadhatja szavazatát körzetének képviselőjelöltjeire illetve a pártlistákra. Ha a választási rendszerünk csak listás elemből állna, ez arányos képviseletet eredményezne. Ekkor nagyobb esélye lenne sokfajta összetételű koalíciós kormány megalakulásának, vagyis a pártok tartózkodnának a potenciális partnerek sárba döngölésétől (vagy sárba vakondozásától). Ezzel szemben a magyar rendszerben az a párt jár jól, aki sok egyéni körzetet tud nyerni, mert így kevesebb szavazattal több mandátumot tud szerezni. Ebben a konstrukcióban a győztes sokat visz, ezért még potenciális szövetségeseivel is leszámol, ha ezzel sikerül szavazóit megszerezni. Ez történt a KDNP-vel, a Kisgazdapárttal, az MDF-ből kivált Magyar Néppárttal, és ez történik most az MDF-el is. Lehet, hogy azok, akik a rendszerváltás szabályait megalkották a játékot a labdarúgás szabályai szerint akarták volna játszani, de véletlenül a rögbi szabályait vezették be. Így a pályán lehet ütni, rúgni, öklelni, mert az nyer, aki ezt megteszi. * A ha nem mi győzünk végünk pszichózis mesterséges fenntartása, az ellenféllel szembeni "élet-halál harc", mert így lehet a lehető legnagyobb számú szavazót mozgósítani. A nagy politikai blokkok mögötti szavazók ugyanis úgy érzik, hogy ugyan saját ízlésük és értékrendjük szerinti politikai alakulat nincs, de a hozzájuk közelálló nagy párt még mindig a kisebbik rossz. * A pártok és főleg a kampány pénzügyi hátterének rendezetlensége. Ma Magyarországon a nagy pártok hivatalosan 386 millió forintot költenek a kampányukra, a valóságos kampányköltség nyolc-tíz milliárd között van. Senki sincs, aki meg tudná mondani, hogy a különbözet honnan, és hogyan jut el a kampány kasszákig. Az a körülmény, hogy ennek a pénzmozgásnak a nagy része illegális, vagy féllegális, azzal a következménnyel jár, hogy egy adományozó - amennyiben a lebukást el akarja kerülni - , jól teszi, ha mindkét oldalra juttat adományt, így biztosíthatja be magát. Azt pedig, könnyű belátni, hogy ha az adományra szánt összeget csak kétfelé kell osztani, akkor egynek-egynek több jut, így cserébe is többet lehet várni, mintha ugyanezt a pénzt négy-öt felé kellene aprózni.
Ezt a szép új világot pusztán akarattal nem lesz könnyű megváltoztatni, hacsak nem jön egy jó nagy botrány, ami mindent megmozgat, és akár új szabályokat is kikényszerít.
Na, köszi szépen az olyan szurkolókat mint a fradiét tavalyelőtt nyáron! Akik képesek megverni saját játékosaikat is! Nos ilyenek a könnyen köpenyeget forgató pártszimpatizánsok is. Nem szeretem az olyan szurkolókat, akik csak az ellenfél játékosainak, drukkereinek és a birónak a froclizásáért járnak mecsre. S nem a saját csapatuk játékáért.
Azzal egyetértek, hogy jelenleg a Fidesznek nem érdeke egyik ún. kis párt bekerülése sem, hiszen ők az MSzP-t támogatnák.
Ez tény!
De ezt el lehetne mondani így is, érhető magyar nyelven: gyerekek, egyedül mi tudjuk megakadályozni a posztkádári elit bebetonozódását. Egyelőre, mert minket is felmorzsolnak nemsokára, ezen dolgoznak!
Ezt megértik és elfogadják, kifogás sem lehet ellene!
Nem pedig elvi alapon megideológizálva, hogy innentől fogva csak a Fidesz.
PS: mint mondtam, a gondolán is nagyon ki vannak bukva, olyanok is, akik eddig a fidesz elkötelezett híveinek számítottak.
Túl peszimista vagy! Nem hiszem, hogy a Fidesznek mégegyszer úgy kellene játszania, ahogy azt az ellenfél kispadjáról diktálják, sugalmazzák! A fenét sem törődik a szavazók többsége a két párt/több párt rendszerrel. Csak az érdekli őket, hogy melyik oldal nyer! A jövő tavaszi erőviszonok meg igencsak homályban vannak még. Lehet "játszadozni". Ezt teszi a többi párt is. Tesztelik a potenciális szavazótáborukat s bőven van idő vissszatáncolásra negativ feed-back esetében.
A jobboldalon rengeteg irányzat van, Tölgyessytől Lezsákig akik ideiglenesen a Fideszben jöttek össze, rühellik egymást, a velük szimpatizálók is, de azt lenyelték, hogy most együtt nyerhetnek.
De hogy örökre így együtt, kézenfogva, másik oldalon az MSzP-vel?
Minek meghirdetni nyiltan, megideologizálva a rendkívül népszerűtlen kétpártrendszert, hergelve a közvéleményt, hatalmas labdát adva a ballib véleményformálóknak ( a zOrbán diktatúrára tőr...! ) , amikor az már gyakorlatilag létrejött?
Tudom, nem te tehetsz róla csak neked írom.
Orbán már megint ügyesen csatarendbe állította a széthúzó ellenfeleit maga ellen, ráadásul ebben az ügyben ő semmiképpen sem nyerhet!
Mert ki a franc akar kétpártrendszert?
Hát senki, még a fideszesek sem!
Szavaznak a fideszre, mert a többi sokkal rosszabb, ez nekem is meggyőződésem, de sokan jobboldali liberális pártot szeretnének, sokan meg nemzeti radikálisat, s így tovább!
Orbán ügyesen elveszíti a választást, amelyet az MSzP balfaszsága miatt talán még meg is nyernénk.
Én nem lennék ennyire vehemensen elitélő! Mikor tesztelje a potenciális szavazótáborát, ha nem egy évvel a választások előtt. A 2oo2-es egyik tanulsága, hogy mindenkinek hittek s rosszúl tették. Nem hiszem, hogy mégegyszer ugyanabba a hibába szeretnének esni. Nem annyira buták ők!-:)
Már ne haragudj, ha valaki politizálni akar és annyi sütnivalója sincs, hogy nem látja mire megy ki a játék, az mit keres a pályán? Ez a játék ésszel és nem zsigerekkel folyik. S skrupulusok nélkül. Hogy Jó Tündért megbotránkoztatva, kissé himsovin legyek, azért van kevés jó női politikus, mert a legtöbben ahelyett hogy elhitetnék amit akarnak a többséggel, hajlamosak saját maguk is elhinni. Ez a baj Ibolykával is!
Látom komoly továbbképzésre szorulsz a politika terén!-:)))
Kezdetnek: 1.Egy politikus kijelentéseinek sohasem az igazságtartalma, hanem hihetősége a fontos. 2. Ha kétpárti "diktatura" (????) szerü marhaság sem nem jobb, sem nem rosszabb másoknál, akkor miért ne lenne elfogadható? Még értelmes magyarázatot nem kaptam rá.
Azt azért meg kell jegyeznem, hogy egy olyan országban ahol egy primitív hamisítványt képes egy Répássy mint valami gyanús dolgot nyilvánosan megemlíteni, teljesen természetes, hogy a szocialista Répássyk, Borsóssyk, Zöldbabossyk szépen ki fogják mutatni, hogy Orbán diktatúrára tör, mitöbb be akarja vezetni a kötelező pedofiliát. A magyar politika legfontosabb, legalapvetőbb kinyilatkoztatásai gyakorlatilag oldalfüggetlenül közönséges marhaságok. Ez a kétpártidiktatúrázás semmivel sem rosszabb vagy jobb más marhaságoknál.
könyörgöm, Orbán semmit sem akar bevezetni. azt állítja (vagy inkább csak úgy beszéli bele a levegőbe), hogy ha csak két nagy parlamenti erő lenne az jobb lenne valamilyen szempontból. ebben a pillanatban egyébként kettő darab nagy parlamenti erő van, csak nem képesek egyedül kormányozni.
ha a FIDESZ nyer 2006-ban, szinte bizonyosan egyedüli jobboldali pártként nyer, tehát abszolút többsége lesz a Parlamentben függetlenül attól, hogy mit tart kívánatosnak OV. neki itt egyetlen egy döntése van, beviszi a Parlamentbe az MDF-et vagy nem. nem fogja. és erre valljuk meg nehezen kötelezhető. ő egy szóval nem állította, hogy az MDF parlamenti bejutását -más eszközzel, minthogy nem támogatja őket-, meg akarja akadályozni.
OV nemzeti kormányainak, kétpártrendszereinek, emberezésének nincs jelentősége. ő egyszerűen nyerni akar 2006-ban, úgy ahogy eddig is nyerni akart.
P.S ha OV felveti, hogy kívánatos lenne tíz százalékra emelni a listás küszöböt (kétpártrendszer de facto bevezetése), vagy hogy csak az a párt kapjon állami támogatást amelyiknek legalább húsz százaléka van vagy az sem, na az valami lenne, de nem mondott ilyesmit. a levegőt préselte ki a száján, ez történt.
OK! S mindezt honnan veszed? Tapasztaltad (hol és mikor?) vagy csak igy képzeled? S mi a garancia rá, hogy ez tényleg be is következik? Nem gondolod, hogy némileg elfogult vagy?
Szinte minden, például a gazdaság, amelyet béklyóba fogna két nagy párt antiliberális, piacellenes, korlátozó és hamisan támogató rendszere. Az egész gazdaság klienssé válna, aki nem tejel, az meghal.
A törvény előtti egyenlőség tovább csorbulna, a politikai szféra számonkérhetősége a nullára redukálódna. A kulturális, tudományos posztokat párt-tarifa szerint osztogatnák. Aki nem csatlakozik le tagkönyvvel egy párthoz, az nem juthat semmilyen pozícióhoz, vezető álláshoz, megbízatáshoz.
Azok az eszmék, értékek, célok, amelyek nem szuszakolhatók be direkt módon a nagy pártkeretekbe, végleg eltűnnének.
Alapvető szociális célok soroltatnának hátrébb, talán örökre.
A sajtó relatív szabadsága objektív szolgaságba fordulna át, ezzel korlátozódna a véleménynyilvánítás szabadsága, a közélet bénultságát eredményezve.
Az angliai liberálisok sem régota nyertek teret a két nagy mellett és sohasem voltak olyan helyzetben mint a kisgazdák illetve a szadesz. De nem az a kérdés, hogy máshol, más körülmények közt működik e vagy sem, hanem hogy nálunk fog e vagy sem! Mert a koalák nem működtek, az tény. S akkor ragaszkodni kellene hozzájuk? Szerintem, nem kellene már eleve károgni, hogy ez bekövetkezhet. Az eredmény ismeretében már lehet. Mégis mi mehetne rosszabbúl?
Angliában sincs tiszta kétpártrendszer, van liberális párt a parlamentben. Valamint az egy merőben más rendszer, hiszen nincs pártlista, csak egyéni körzetek léteznek.
Amúgy pedig, Európa egyetlen országában sem tudok tiszta kétpárti rendszerről. És ez nyilván nem véletlen. Mégpedig azért nem véletlen, mert sehol nem alakult ki még az a nagyon erős és szilárd piacgazdaság, mint az USA-ban, amely akkor is képes önmagát eltartani, ha minden külkapcsolatát meg kellene szakítani. Ez az erős magángazdaság nagy mértékben függetleníti a társadalom szereplőit az államtól, míg Európában ez csak részben vagy egyáltalán nem valósult meg, és a mostani uniós káoszban sajnos még visszaeséssel is számolni kell.
Megjegyzem, ez a fejlemény felgyorsíthatja a hazai pártrendszer erodálódását, mert nálunk az utolsó két ciklusban minden jelentős erő az Unióhoz való viszonyában stabilizálta magát, és ha ez meggyöngül, akkor bizony számolhatunk mindkét oldali szélsőség önálló parlamenti bejutásával.
Mondja már meg valamelyikőtök, hogy mikor is volt már Mo-on kétpárti parlament? S ha nem volt - tudtommal - az utóbbi évtizedekben, akkor mi ez a nagy félelem tőle? Miért jobb az, ha egy a parlamenti küszöböt alig elért pártocska diktál 95%-nak? Mert az elmúlt években az történt, azelőtt meg Torgyánék okvetelenkedtek.
Ha a briteknek, az USA-nak megfelelt ez évtizedeken keresztül, nálunk miért ne működhetne? Muszáj erőltetni a szintiszta demokráciát, ott is, ahol ennek alkalmazására nincs felkészülve a lakosság?
Isten mentsen attól! A nagykoalíció a magyar demokráciára, a politikai erkölcsökre és értékekre, a kultúrára, sőt még a gazdaságra is az utolsó és végzetes csapást mérné.
Szükségtelen és káros. A kétpárti parlamentet már nem sok különböztetné meg az egypárti diktatúrától. A két párt közti mutyizások közepette minden más érdek és érték elpusztulna.
Nem ez kell, hanem államférfiúi bátorság ahhoz, hogy enyhe többséggel is belevágjanak a reformokba, amelyek nélkül elpusztulunk, és most már Európa sem akar segíteni olyan nagyon. Mint Schröder, aki egész politikai karrierjét veszélyeztetve, és az ellenzékkel megegyezve vállalta fel a kegyetlenül kemény lépéseket, amelyek szinte biztos bukásához vezetnek majd. Hol látunk itt akárcsak hozzá fogható személyiségeket, hiszen ő sem egy Herkules, aki amár a bölcsőjében megfojtotta a kígyót? Az első és utolsó Antall József volt, aki a reménytelent és a végeláthatatlant kezdte meg, de az érdekcsoportok még azt is felpuhították.
Ha a magyar társadalom gondolkodna egy csöppet végre, akkor produkálna két nagy pártot egyenként 40 % körül mandátumszámmal, két kisebbet (SZDSZ, MDF), hogy ne rostálódjanak ki bizonyos értékek, és 25-30 egyéni, független képviselőt, akik - ha megfeleően eszesek és becsületesek - sakkban tarthatják az elszemtelenedett nagyokat.
Elnézve ezt a Védegyletet például, hasonló szervezetek 1-1 képviselő befuttatásával az egész politikai gyakorlatot jó irányba fordíthatnák. Előlállhatna például olyan izgalmas, érdekes és talán hasznos helyzet, hogy senkinek nincs többsége, de néhány független képviselő kormányba emelésével pártkoalíció és háttéralkuk nélkül is lehet kományozni. Szívesen megnéznék egy ilyen variációt.
