Sziasztok!
Tehát, én véleményekre lennék kiváncsi a következő történettel kapcsolatban. Nagyon megköszönöm mindazoknak, akik időt szánnak erre!
üdv,
Alexa
A történet :
közös gyerek, elvált szülők. a lánynak nincsen anyagi háttere, viszont van két munkahelye és jó fizetése. a fiúnak van anyagi háttere - saját lakás, illetve szülői segítség.
a lány szeretne lakáshoz jutni, ezért a fiú segítségét kéri ebben, mert a gyerkőcöt nem akarja a gettó közepére vinni, egy szoba - konyhába -a fiú ezt kategórikusan elutasítja.
véleményetek szerint egy ilyen helyzetben felelősséget kell vállalnia az apának azért, hogy az őáltala akart - vállalt, házasságban született gyermeket - segítse, hogy olyan körülmények között tudjon élni, amilyet egy normális szülő kívánna gyermekének?
Eltűnt ez a csajszi (vagy gyorsan nicknevet változtatott), pedig érdekelne, hogy mi a nagy helyzet. Bár a hallgatás beleegyezés, és hogy most már nem gyűjtögetheti az együttérző hozzászólásokat, inkább nem ír semmit.
Nalunk neki van 2 diplomaja,nekem meg erettsegim meg egy zsak szakmai vizsgam,de ez eddig nem okozott gondot koztunk.
Az,hogy az emlitett peldadban a biztonsagior "suttyo",az szerintem nem fugg a 8 altalanosatol.
Talalkoztam en mar diplomas "paraszttal" nem eggyel es nem kettovel.
Es talalkoztam olyan "tanulatlan" emberrel is,akivel mindenrol el lehetett beszelgetni,tajezozott,ertelmes volt.
Abban egyetertunk,hogy bizonyos foku egyensuly nem art,hiszen egy hazassagban nagyon fontos a beszelgetes,a velemenyek megosztasa,de szerintem ez nem fugg sem iskolatol ,sem a fizetestol
Én tényleg azt hoztam fel példaként, hogy van egy ismerősöm, aki többdiplomás, banki vezető beosztású, a pasija meg egy suttyó biztonsági őr, 8 általánossal kb., minimálbérrel, és el is hagyta a családját. Na, én az ilyenekről beszéltem. AZ ilyet nem bírnám elviselni.
Nálatok is átmeneti volt, amit írtál. De őszintén, ha a férjed/párod tényleg minimálbért keres - egy életen át - téged nem zavarna? Vagy ha téged nem is, őt? AMi lehet, hogy feszültséget okozna a kapcsolatotokban.... Vagy ha neked egyetemi diplomád lenne, neki pedig szakmunkása, nem érezné magát megalázottnak? Hiába ő a családfenntartó?
A fontossági sorrendben nálam az érzelmi-lelki-értékrendbeli elemek dominálnak (a magas fizetés ezeket legfeljebb csak árnyalhatja). De ahogy te is írtad, ez egyéni szociális problémám. Igazad van.
OFF "Ergo: a tisztelet,a közös értékrend és egymás megbecsülésének alapja a magas fizetés és a hasonló végzettség? Hmmm...." Nem. Az egymás megbecsülésének az alapja a :tisztelet,közös értékrend,magas fizetés és hasonló végzettség,meg ki mit gondol- ez már egyéni probléma.
ebben tökéletesen igazad van. Egy barátnőm férjének nemtom hány diplomája van és asztalosként dolgozik. S.k. Halálra keresi vele magát.
Mi tavaly építkeztünk és bizony a villanyász, festő, burkoló, stb. megkérte az árat rendesen. Ha ügyes, becsületes valaki, akkor tuti jól lehet keresni szakmunkásként.
Elfogadom a véleményed, természetesen. Nem gondolkodunk egyformán a világról, bár azt csöndesen hozzáteszem, hogy a 3 diplomámmal (félévi munkakeresés után) rá kellett jönnöm, hogy szakmunkásként néha jobb eséllyel és sokkal jobb fizetéssel el tudtam volna helyezkedni.
Én biza nem tudnám elviselni ha én tartanám el a férjemet. Ill. ha nekem egyetemi diplomám lenne, neki pedig szakmunkás végzettsége. Nevezheted ezt bárminek, de az ilyen kapcsolat szvsz nem műxik hosszú tábon. Persze biztosan vannak erre is kivételek. Sőt én is ismerek ilyet, de ritka.
Itt a minibálbért kereső biztonsági őrről + a bankos többdiplomás, jól kereső lányról volt szó példaként. Na, én ezt nem bírnám.
Engem is érdekelne, hogy mi igaz Alexa történetéből és mi igaz Leháéból.
A nickem ellenére egyébként csaj vagyok. De a válások, sőt még a félrelépések ügyében is mindig fölmerül bennem, hogy vajon valóban mindig csak a férfi-e a hibás. Nem volt sok pasim, komoly tkp. csak három - az első két kapcsolatnak én vetettem véget, de a harmadikban engem hagytak el. De tökéletesen megértettem a harmadik pasit, ugyanis tényleg én voltam az, aki semmit nem tett meg azért, hogy a kapcsolatunk szebb, jobb stb. legyen.
megkérdeztem, hogy mi van a kolleganőm, meg a biztonsági őr románcával. A srác visszament a családjához. A lánynak új pasija van: egy másik biztonsági őr, de ennek legalább nincs felesége, gyereke.......
Kíváncsi vagyok, hogy erre mit lépnek azok akik eddig -bár csak az egyik fél verzióját hallották- bántották ezt a ffit.
Az a baj, hogy Mo.-on már előre eldöntött tényként kezelik azt, hogy a válásban csak a férfi lehet a hibás. Ráadásul nagyon sok nő a válás után pénzforrásnak és eltaposandó féregnek kezeli azt akivel addig ágynál asztalnál együtt volt.
Kedves Alexa! miért nem meséled el, hogy ez a mocskos főgeci albérletben lakik, amíg te a gyerekkel a főgeci anyjának lakásában (ez nem áldozat. az a mocsok szemétláda úgy érzi, ez természetes a gyerekével szemben). miért nem mesélsz arról, hogy a lakásgond tulajdonképpen azért merült fel, mert te el akarsz abból a lakásból költözni (azt én értem, hogy sok objektív szempontból Bp-en jobb lakni, mint Egerben, de azért gettóba nem kényszerít senki)
miért nem mesélsz arról, hogy amikor ezt a gennyes szemétládát megkérted, hogy hagy jegyeztess más be az ő házára (ami csak papíron az övé, mert gyakorlatilag a nyugdíjas anyjáé), akkor ez a főparaszt beleegyezett ... és csak akkor mondott nemet, amikor te a jelzálogot úgy akartad bejegyeztetni, hogy mindeközben a te megvásárolandó lakásodon semmi teher ne legyen ...
a sikkasztásos dologból, meg rágalmazási per is lehet, ha nagyon forszírozod ...
Egyszer nekem anyukám azt mondta, hogy a legtöbbször nem onnan kapod vissza a segítséget, akinek te adod! Ezért lehetőséged szerint segíts mindenkinek, akinek tudsz, ha mással nem, egy jó szóval. És milyen igaza van :))
képzeld, 1 hete beszéltem egy ügyvéddel, és azt mondta, hogy simán lehetne kötelezni a jóembert arra, hogy segítsen. mivel egy nagyon jólmenő ügyvédi iroda így tuti megnyernék a pert, viszont annyi pénzem soha nem lesz, hogy őket ki tudjam fizetni. illetve, nem is akarok emiatt pereskedni, mert úgy néz ki, lekopogom, rendeződnek a dolgaink.
még annyit, az ügyvéd is segített nekünk, amit csak tudott ...
most jövök rá, mennyi rendes, segítőkész ember van ebben az oszágban :o)))
Ha kéred a bíróságon, meg szokták ítélni, hogy csak a jelenlétedben láthassa a gyereket. Bár gondolom ez csak olaj lenne a tűzre.
És ne hibáztasd magad, mert az csak rossz közérzetet és állandó bűntudatot eredményez. Az meg egyikőtöknek se jó.
Hát igen, sajna legtöbbször utólag derülnek ki a stiklik. De fel a fejjel! Ahogy olvasom a soraidból, erős vagy és tehetséges ahhoz, hogy hamar megoldd a gondjaitokat. És ami talán egy kicsit pozitívum ebben a sztoriban, hogy nem neki kötelezed le magad, nem neki kell hálásnak lenned, mert segített. És ha most még a gyereket el is tudja "kábítani" avval, milyen jó apa, az idők előrehaladtával a gyerek rá fog jönni arra, hogy valójában nem is, és jókorát fog benne csalódni. ( ez a tapasztalatom, velem is ez történt ) De gondolom ez legyen az exed problémája.
És előre is Isten éltesse a Picikédet! Jó egészséget kívánok Nektek, hisz az a leg fontosabb!
hát, a Ti "történetetek" sem egyszerű. az a durva benne, az apád valamikor nagyon szerette anyukádat...
nálunk az is gáz, hogy rendőrséggel fenyegetőzött, ha nem viheti el hetente gyerkőckét. a drága jó nagymama - exanyós meg krokodil könnyeket hullatott, a drága kicsi unokája miatt. lehet, hogy bunkóság, amit mondok, de amúgy meg le se csinálják, hogyan élünk meg a gyerkőckével - aki most lesz 20.-án két éves :O)
sőt, oda is meg szoktam venni neki mindent, küldök ki ruhákat, cipőket tehát nem hiszem, hogy anyagilag a mi segítésünkben mennek tönkre ...
egész egyszerűen azt látom, az egész családja gátlástalan, anyagias és sz*revő.
rajtuk kívül mindenki segített, ma még a lakás tulajdonosa is - ez vicc. más felnőtt ember felelősséget érez a másik iránt, ő / ők meg nem.
a legsiralmasabb az, hogy nem örökbe kértem pénzt, vagy haláláig szóló segítséget.
sajnálom, hogy annyira béna voltam, ennél sokkal jobb apát érdemelt volna meg a kisfiam. de sajna, minden utólag derült ki - illetve voltak már előtte is jelek, de gondoltam, én látom rosszul.
Amikor anyu elvált aputól, már mindketten az öcsivel megvoltunk neki. Apám egy teljesen lekopasztott lakást hagyott itt nekünk, úgy, hogy a váálás beadása után el kellett költöznünk itthonról egy darabig, mert féltünk, nem élnénk túl. ( akkor én 6,5 az öcsi 4 éves volt ). Igaz hogy vot egy kis házunk, de totál kipakolva - szinte minden mozdítható cuccot elvitt az apám. Iszonyú adóságot hagyott, néhány hónapig semmilyen számlát nem fizetett. Mivel novemberben volt a válásuk, utánna tudtunk hazaköltözni. Nem volt tüzelőnk, csak ami megmaradt néhány öl fa és pár vödör szén. Anyunak (1983-ban) úgy kb. 3 forint volt a tárcájában.
Éa az apánkon kívül mindenki segített rajtunk. Anyu főnöke vett nekünk téli ruhát, mert még egy csizmánk se volt. Kaptunk pénzt tőle tüzelőre, és az oviba ahová jártunk elcsomagoltak a kajából, amit nem porcióztak ki. A szomszédok pedig sokszor akasztotak a kerítésre szatyorba gyümölcsöt, zöldséget nekünk. Sokszor azt se tudtuk kitől van. aztán szépen lassan rendbejöttünk. Apám pedig képes volt hónapokra betegállományba vonulni, hogy kevesebb gyerektartást kelljen neki fizetni. Aztán feketén dolgozott, de abból nem nagyon jutott nekünk.
Úgyhogy fel a fejjel, vannak még jó emberek! Pont olyanok segítenek, akitől nem is számítanál rá.
Anyu egyszer azt mondta, hogy legtöbbször nem attól kapod vissza a segítséget, akinek te adtál. És ettől szép, kerek a világ.
Mennyi idős a gyereked? Bizonyos korig igenis korlátozhatod a láthatást. Meg kérheted, hogy csak a jelenlétedben látogathassa.
Sajnos a pasik egy része annyira korlátolt, hogy fel se fogja, nem az exével tol ki, hanem a gyerekével, ha nem fizet rendesen gyerektartést, vagy bosszúból - mint uyge nálatok - messzire viszi láthatásra.
Velünk többször történt olyan, hogy a város különböző pontjairól egyedül jöttünk haza az öcsémmel, nemsokkal a válásuk után, tehát még nagyon kicsik voltunk, mert apám egyszerűen kint hagyott minket a kocsma előtt. Anyám meg majdnem elájult a kapuban, amikor meglátott bennünket egyedül. Aztán apánknak fel se tűnt, hogy eljöttünk. Ilyen esetek után volt, hogy hónapokig nem jött láthatásra. Aztán egyszer minden bejelentés nélkül megjelent, hogy vinne bennünket. Akkor én pont mumszos voltam, lázasan feküdtem. Anyu természetesen nem engedet akkor el minket, mire apám feljelentette a gyámügyön. A hülyéje, jól ráfázott, mert vitte anyu az orvosi igazolást.
És előfordult nagyon sokszor olyan is, hogy amikor jött értünk, közölte anyuval, hogy csak akkor tud nekünk enni adni, ha anyu ad neki pénzt kajára. Mondanom se kell, hogy az első közértbe sört vett magának.
Sajna a hülye bankok pont azokra nem gondolnak, akik igazán rászorulnak arra, hogy kölcsönt vehessenek fel.
Sok szerencsét kívánok Nektek, hogy megoldódjon a problémátok!
jövőre végzem két fősulis szakon - tudnék mesélni a diplomás bunkókról...
a legjobb haverom, és gyermekkori barátom asztalos - jóindulatú, dolgos srác, csak utál tanulni. ő a havi 400 ezret viszi haza. az egyik fősulis ismerősöm a 100-at sem keresi meg - mert feneke volt ahhoz, hogy diplomát szerezzen, esze mááá nem :o)
köszi a hozzászólásokat! az igazság az, már nem tudtam, én vagyok fordítva bekötve, vagy ő.
igen, örülök neki, hogy megszabadultam tőle.
felelősségvállalásról stb. - azt tudom mondani, amikor a főnökömnek elmondtam, mi a helyzet, akkor azt mondta, azonnal hívjam, megoldjuk, vagy megpróbál valakit keríteni, aki megoldja...
a barátnőmék (többen), az Öcsém, az egyik volt oktatóm is azt mondta, bármiben segítenek - basszus!!! pedig nem is ők vállalták ezt a kiskölket! őket miért érdekli, hogy mi lesz vele / velünk?!
gettó közepe, szoba - konyha : megnéztem, és elméletileg erre telne :o((((((
szerencsére, van egy bank, aki szóba áll velem, mert eddig csak kiröhögtek ha elmondtam, egyedülálló vagyok, és kölcsönt szeretnék.
az egyik volt főnököm most adott annyit kölcsön, hogy a foglalót ki tudom teljesen fizetni + a járulékos költségeket :o) /a volt főnököm egy nő, ő miért bíznik meg bennem, hogy visszafizetem neki?! /
így most nem egy szoba - konyha-hidegvízes vízcsaposba tudom vinni a porontyomat :o)
már beszéltem családjogásszal is - szerinte, örülhet, hogy embör eddig akkor vihetette a gyereket, amikor csak akarta. ajánlotta, hogy szabályoztassam a láthatást.
egy másik történet - lehet filózni rajta, hogy ez a pasi normális-e vagy sem :o))
az exem volt ő is (mármint barátom, nem gyűjtöm a férjeket :o)). utánam járt egy nőcivel, aki rövd idő alat terhes lett. srác elvette, 2 évig nevelte a gyereket. aztán beteg lett a gyerek, és egy ismerős orvoshoz kerültek vele. a gyereknek vér kellett, ezért vércsop vizsgálat - ekkor derült ki, nem is a srác gyereke! DNS vizsgálat - itt egyértelművé vált, hogy nem az övé a gyerek.
azt mondta, 2 évig nevelte, érzelmileg kötődik hozzá. a csajtól elvált. fizeti a gyerektartást, és megkapták a srác elhunyt nagymamájának lakását...
< Tudod: amin nem tudsz változtatni, azt inkább szeresd meg!) >
Így lettem és fegyvergyűlölőből a paint-ball rajongója. A valódiakat most is gyűlölöm.
És egy kicsit a témátokhoz: a párom kőműves volt, mikor összejöttünk. Aztán lett sofőr, majd biztonsági őr ( illetve a sulit elvégezte és kivonuló járőr ). Szakmunkás végzetsége van. Aztán egyszer gondolt egyet, hogy "elmegy szerencsét próbálni".
Az egyik nagy biztonsági cégnél akkor szervezték újra a távfelügyeletet és hírdették meg az állásokat. No a párom bement, és avval jött haza, hogy az egész budapesti kivonuló project-et megkapta. Sikerült meggyőznie őket, hogy meg tudja csinálni. Céget alapított, és jópár embert alkalmaz. Pedig nem a kimagasló műveltségéről híres ( sajnos ez a szüleinek a hibája, akik nem fogták a tanulással a jó képességű gyereküket ). De! nagyon jól forog az esze, szép lassan belejött a gazdasági életbe. Pedig "csak" egy biztonsági őr. Viszont mindent megtesz azért, hogy minél magasabb színvonalon élhessünk. Evvel szemben én tanulok, jelenleg is egyszerre két sulit végzek, és beadtam a jelentkezésemet egy főiskolára.
Tehát nem vagyunk hasonló színvonalon műveltek, viszont szívesen eljön velem színházba, koncertre. És úgy érzem, hogy a céljaink közösek, és megtaláltuk a módját annak, hogy tudunk harmonikusan egymás mellett élni. Vannak neki is olyan dolgai, amitől a falnak tudnék menni, ha törődnék vele. De nem teszem, addig inkább a saját ( lehet hogy éppen az ő számára hajmeresztő ) "heppjeimmel" foglakozok.
Nem olyan kislány már (és nem azonos manojoe-vqal) ... legfeljebb nekem. MIndegy, ez is megvolt, egy tapasztalattal több.
Ami meg a cserkészetet illeti... hát én se rajonganék érte, de azt hiszem ezzel már akkor is tisztában voltál, mikor összekerültetek, szóval lehet szívni, de ez van.
Röpke 20 év alatt megszokod... :-)))) (Én is így voltam a férjem dilijeivel, meg gondlom ő is az enyémekkel - ha ujra kezdeném, én már a kezdetektől nem törődnék vele, sokkal szebb és könnyebb lett volna az életem....:-) Tudod: amin nem tudsz változtatni, azt inkább szeresd meg!)
Legalább túl van rajta a kislányod! Tényleg sz@r dolog az ilyen. Én egyáltalán nem vagyok sznob, nem nézek le senkit sem, de én úgy gondolom, nem tudnék egy nálam alacsonyabb végzettségű, kevesebbet kereső pasival élni. Mert nem tudnám tisztelni.
A férjemmel mi ég és föld vagyunk, de mégis van bennünk valami közös, talán az életről való felfogásunk, az értékrendünk az. Egy dolog van, amit utálok, neki pedig fontos, az a kib....tt cserkészet. :)))) Mert rohadt sok időt, meg pénzt elvisz. És Jozsóval mi nem tudunk elmenni ilyen helyekre. Meg nem is akarok, nem vagyok hajlandó erdőben nagydolgot végezni, patakban fürdeni, meg sátorban aludni. Erre szvsz születni kell.
(nagynoff... szóval mi sajna szórul szóra átéltünk ilyet egy egész évig a férjemmel... a meg a nagyobbik lányommal, még a bankárlány-őrzővédő felállás is stimmel... a lányom mire észhez tért olyan 2 millió minusszal zárta le ezt a kapcsolatot, nem ebszélve az azutáni visszakönyörgési akciókról... de mikor először mondtuk, hogy jaj ezt ne, akkor mi voltunk a gonoszok... na onnantól kezdve csak a néma drukkolás maradt...:-(((( ) Nem kívánom senkinek, enél még az egyedüllét is jobb, és nem a társadalmi, hanem a kulturális különbségek miatt, vannak dolgok amiket igen nehéz tolerálni, akármilyen jól is néz ki az a fickó...)
