Tudom, hisz ezért vagyok itt. :) Bár sokszor úgy érzem, hogy csak a munkám kell, én már nem számítok. De a pici kárpótól mindenért! Amikor a pici keze símogatja az arcomat, érzem, hogy csak ezért már megéri maradni. Az ő szeretetéből merítek erőt, hogy kibírjam az életet. Boldogságban én már nem reménykedem, az álmokból kinőttem. :) Ralival kapcsolatban pedig igazad van. :)
Bár semi közöm hozzá, ami itt folyik... Nem tudom, rali kicsoda, de amilyen stílusban ír, az nekem azt jelenti, hogy nem érdemes vele törődni... Látszik, hogy csak bántani akar! Ne hagyd, ne válaszolj neki, ha még ír; és ne gondolj ilyen őrültségekre. Néha én is úgy érzem, szívesen elmennék jó messzire, és a hóba lefeküdni is szeretek:-) -de itthagyni a gyerekeket soha nem tudnám.. Épp elég bizonyság az a görcs erre, ami a lelkemben volt amiatt, hogy 3 napig nem voltak itt, és nem csak addig, míg egyedül voltam, hanem előtte is, meg tegnap amikor hazajöttek, akkor se tudtam igazán feloldódni, aludnom kellet rá egyet. Persze, hogy szükségük van Rád... Törekedj a boldogságra, a sajátodra is meg a gyerekekére is, ez az anyukák legfőbb dolga szerintem! :)
Ha tudnád, hogy semmire nem vágyok jobban! Mint mindent magam mögött hagyva, elmenekülni, lefeküdni a hóban egy szép tiszta éjszakán, és soha többet fel nem ébredni. Bárcsak biztos lehetnék benne, hogy az élet menne tovább nélkülem, hogy senkinek nem okoznék tartós károsodást. De egyelőre úgy néz ki, hogy szükségük van rám. Kedves védencednek is. Mert ha nem lenne, gondolom elmenne innen, és kész.
Emese, most már indul a buszod, menj haza szépen, látszik, hogy tudod, hogy meg vagy bolondulva, meg vagy bolondulva. És holnap ne gyere újra, ne gyere újra!
Hogy min-hogyan tudsz átlépni, az a te problémád hidd el. Azt pedig el kell fogadnod, hogy az emberek nem egyformák. Van, aki attol kap hányingert amit én csinálok, és van aki meg attól, amit te. De senki nincs aki meg tudja mondani a frankót, az egyedül üdvözítőt.:) Szerencsére. Ettől olyan érdekes a világ. Ha minden egyszerűen fehér vagy fekete lenne, az nagyon uncsi volna.
Ez már legyen a te problémád! :) Mélységesen sajnálom, hogy nincs más dolgod ilyenkor sem. Nyílván nem könnyű egyedül élni, és óhatatlan, hogy az ember megkeseredett lesz. :(
Bocsi, de semmi rosszat nem írtam. :) Írtam, hogy mások vagyunk. Egyik tipusú ember sem rosszabb a másiknál. Csak ha két különböző típus így összeakad, akkor ohatatlan, hogy a másikat bántja. De mivel van némi eszem, így felfogom, hogy nincs miért. Csak az érzéseknek nehéz parancsolni. :)
Egyébként miért gondolod, hogy Malwin a védelmedre szorul? És miért pont tőlem kéne védeni? Szerintem te már akkor is esernyővel jársz, amikor süt a nap. :D
Igen, tulajdonképpen igazad van. De meg lehet ám mérgezni így egy kapcsolatot. Főleg, hogy más az értékítélet. Mert van, aki azt vallja, az anya az szent, vele mindig jóban kell lenni, mindent el kell nézni. Van, aki meg úgy érzi, a párom az első, és érte az anyámmal is szembeszállok, érte kiállok bármi áron. Sajna mi különböző típusba tartozunk a párommal. :( Persze megértem, meg elfogadom. De mégis furcsa nekem. Én sosem mennék oda, ahol őt nem szívesen látják. Mindegy, túlélem. Mások vagyunk. :(
szívből örülök soraid olvastán! /anyós szavait le kell rázni, ne érintsenek, a fő, hogy TI jól legyetek, külső piszkálódás ne kavarhasson a levesetekbe amit magatok főztök, és esztek:-) jóízűen tehessétek-ez a lényeg:-) szeretettel:t.
Tulajdonképpen igen, szép és békés Karácsonyunk van. És együtt vagyunk! Mindannyian. Egyetlen apró hiba csúszott be, kedves anyósom nem akar látni, mert tönkretettem a fia életét. Így most nélkülem mennek majd hozzá. Ez fáj, de nyílván nem ez számít. Örülök, hogy a párommal jól megvagyunk, és a gyerekek szeme valóban örömtöl csillog. (igaz Pankáé a kötőhártyagyulladástól is, de már javul.)
Köszönöm, amit írtál! :) Majd igyekszem szem előtt tartani. Egyelőre nagyon fáj, és nyomaszt a kudarc. Megmérettettem, és kevésnek találtattam. :( Biztos lehet gyógyulni, felejteni, de nem jobb nem lehet, mint együtt lett volna. :( Remélem egyszer a gyerekeim megbocsájtanak!
ha valóban lezárul ez a szakasza az életeteknek ami közös szálon futott azért ha más formában is de KÉSŐBB hazajönni érzés is helyet talál, a jövöről mert ugyse tudható alapból NE a rossz lehetőséget elemezétek, hanem -methogy sok a közös szál-a gyerekek -tehát lehet az a hely a közös emlékház, egyiknek a további életéé is-nem zár ki senki t szvsz a bentmaradó fél.
anyumék is tudtak-igaz nagyon sok év után-de mirólunk, velünk foglalkzva beszélni egymással.
saját sebeket beforrasztva, langyositási kirérltek nélkül/bár a gyerek mindig szeretné ha ujra, megint, hátha.... az ő szülei is szeretik egymást-de nem igy megy, felnőtten is nehezen fogadtam el, de megértem persze/
uj munkádban és uj barátokban biztosan találsz annyi örömet ami segit a sok nehézségen átlendülni /visszaesések, sirások, szomoru esték mindig jönnek, nem zárhatók ki sajna/
Persze, benne van a pakliban. Csak én már nem hiszem, hogy újra szeretném kezdeni. Ha fáj is, hogy vége van, de nem hiányzik, hogy időről-időre, újra-és újra padlóra kerüljek. És a viharos idők egyre sűrűbben jönnek. Mire talpra állok, ismét ledönt a lábamról. Most azért jó, mert el tudok "menekülni", így nem kerülök olyan mélyre, talán. A gyerek közül, a legnagyobb maradt itthon, a családjával, és a 3. lány. A többi 3 velem van ott, egyelőre. Most majd azért lesz rossz, mert nincs hova hazajönni. :(
viharok jöbnnek-mennek, keserű szájíz is elmulik, azonnali döntés ugysincs ilyen helyzetben, volt már sötétebb viharfelhős, kiborulós idő, és hála nektek gömbölyödött, alakult, és vihető volt az életetek, most egy ilyen időszak van porondon, friss még, kapkodás, követelőzés sose jó -nem mondom hogy egyik vagy másik fél lép igy!!!! csak nyugira sugalmazom a soraimat.
egy év mulva is olvasni szeretnélek titeket mindenfelé, gyerekek sorsának alakulását, tanulás hogy megy,
lányok veled fiad vele vagy hogyan oszlottatok széjjel? /bocs ha irtad és nem figyeltem/:-(
Szia! Úgy látszik a Nagykönyvben úgy van megírva, hogy én nem lehetek boldog. :( Már furcsa is volt, hogy minden "gömbölyű", hát be is ütött a dögvész. Végleg széthullott a család, és állítólag ennek én vagyok az oka. :( Minden reményem elszállt egy csapásra. Pedig titkon bíztam benne, hogy még valaha együtt leszünk. Na mind1, majd ezt is túlélem valahogy. A két rezsi marad, mert mosógép, hütő itt maradt, hisz nekik is kell, mi ott kölcsön kaptunk másikat, azok meg ott fogyasztanak. :(
Majd, ha lesz ott net jelentkezem, haza nem jövünk egy ideig biztos. :( Mesó
örülök mesi! nagyon jól alakulnak a dolgaid!
mennyir fontos a munka, a közösség , az elfogadottság érzése, sikerélmények-kicsik -nagyok!
gördül!
nem csikorog, nem töri nyakát senki! persze csiszolódások vannak, lesznek, heheheh igy kerek a világ-na abbahagyom a frázisokat.
otthoni villanszámla drasztikusan fog csökkenni! hütő-mosogép szgép átment? akkor midez majd itt fog költségként megjelenni:-(
további sok sikert, örömöt a munkádban-családodban-barátaidban!
Biztos előbb-utóbb ki fog alakulni a megfelelő arány. Mikor a nagyfiúk elmentek én is pánikba estem, hogy mi lesz velünk, hogy tudjuk fenntartani nélkülük a házat. S kiderült, hogy ők nem csak hozzájárultak a fenntartáshoz, de a rezsi nagy részét is az ő fogyasztásuk csinálta. Vagyis nélkülük nem lett nehezebb. Az elején biztos nagyon kemény a helyzet, de gondolj inkább a pozitívumokra, hátha az erőt ad.)))
