Nem tudom, követi-e még valaki ezt a topikot, nyolc éve nem írt ide senki...
Ma (megint) Topó számokat hallgattam és eszembe jutott: idén lesz 20 éve hogy elment Csaba. Arra gondoltam, esetleg össze lehetne futni, egy sör mellett emlékezni rá és a régi koncertekre. Megbeszélhetnénk hogy ki mitől lett neurotikus, hogy jobb-e a sör mint a tejföl, s hogy mindenki csinálja-e a jót tehetsége szerint :)
Lehet, nem igazán voltam képben: csütörtök? Valszeg igazad lesz. Ahogy megszólalt az első taktus bevezető instrumentális számból, megszűnt a külvilág. Igazándiból az volt a kedvenc zeném tőlük. Szívesen részt vennék egy emlékzene projectben, bejáratnám a rozsdás füleimet meg ujjaimat.
Sajna lemaradtam az áprilisi vetítésről.... 88-89 táján a Józsefvárosi Klub asszem minden kedden??? Ott voltam hétről-hétre, de túl sok dologra nem emlékszem.... Hol lehetne megnézni a Kisfaludy féle filmet, legalább lássam hol töltöttem legszebb éveimet????
Emlékzenekar lett végül (itt a fórumon pedzegette valaki)?
Nekem így 18 év távlatából is a fejemben dübörögnek a számok, s a nost-algia szó szerint szorongatja a mellkasom.
Tisztelettel értesítjük a pályatársakat, hogy 2008. április 16-án, szerdán délután ½ 4 órakor, IVÁNKA CSABA színész-rendezőre emlékezünk 60. születésnapján a Sinkovits Imre Színpadon.
Program:
NEUROCK - Ivánka Csaba emlékének - Kisfaludy András dokumentumfilmje (55 perc) majd zene – zene – zene: Részletek Nagy Árpád – Ivánka Csaba ÓCEÁN című rockoperájából, s végül kötetlen emlékezés TOPÓ dalok hallgatása közben kis „Munkavacsorával”
Minden érdeklődőt szeretettel vár az Ivánka Csaba Alapítvány! - Vége kb.: este ¾ 6 órakor -
"Nyár van, illene hogy én se fázzam, csak búgjak fehéren, turbékoljak e hét emelet vasbeton-galambházban. Hát persze, hogy nem történt semmi, sör habzik, folyik az ulti-parti, kockázatnak elég is ennyi, minek a sebeket fölvakarni, minek akarni, fényesen hasítani bizonytalanba! Bizony, az élet nem hagyja abba, a síron a bogarak összeragadva sürgenek, apró piros vonatok, pirosul a dinnye, mosolyt von a tök, együtt vidulnak a vevők s kofák, rogyásig telve az uborkafák. De ki látja, hogy rohadttá ért a szégyen? Hogy ekkora alázat már gyalázat?"