Akkor gyakorlatilag személyekre lehetett csak szavazni. Az, hogy volt uralkodó párt, csupán technikai kérdés: pártnak nevezték a politikai elitet. Ez tehát kipróbálva, és nem működött jól.
Sztem az egyén által átlátható mikroközösségek alapján kellene felépíteni egy érdek- és értékütközések, valamint egyeztetések útján működő szövetségi rendszert a nemzetállamon belül. Az egyközpontúság, ami felé a világ menetel, tévút. Illetve hát az eliteknek ez nagyonis megfelelő a céljaikhoz. A globalizációs törekvés ma ugyanabból táplálkozik, mint az ókori birodalmi politika.
A hasonló körülmények és hagyományok között élő emberek leginkább földrajzilag meghatározható érdek- és értékközösségeket alkotnak. Ezekre kellene bízni a helyi szabályok kialakítását, a döntéseket, és ami ezen túlmutat, azzal továbbküldeni a delegációikat egy nagyobb egységbe.
Momentán a dolog fordítva műxik: a győztes párt úri kedve szerint oszt le lapokat a helyi szervezeteknek, önkormányzatoknak, stb. Annak, hogy ez hülyeség és kártékony, a területfejlesztési baromságok a legékesebb bizonyítékai: a fejlesztésre központilag irdatlan pénzeket vonnak el, aztán kitalálják, hogy mire lehet ebből pályázni, és csak arra kaphat pénzt a helyi közösség, amit a központ preferál, függetlenül attól, hogy mire lenne helyben szükség.
Ezt kellene megfordítani, és ez magával hozná a megbízottak politikai felelősségvállalását is. Aki helyben döntéshozó, azt ismerik a továbbküldők, és ha nem azt csinálja, amivel megbízták, szétrúgják a seggét. Ott él köztük, tehát ez kínos. Valahol itt kéne keresni a megoldást. Sztem.
//".......csak olyan politikai "értékeket" lehet képes magáévá tenni, mint a gátlástalanság, az árulás vagy az elvtelenség....."//
Anélkül, hogy most ok-okozati összefüggésekre kitérnék, az ilyen politikus törvényszerűen demoralizálja az egész társadalmat is. (főleg, hogy ideológiai municióval is ellátják őt a pártok!)
Ma már nyilvánvaló a társadalom hétköznapi életében az ököljog. És ettől a hatalom (főleg, az ilyen deviáns hatalom!) már nem képes megvédelmezni a polgári lakosságot.
Kossuth nem volt kifejezetten vagyontalan, köznemesi származású értelmiségi volt. Vagyontalanok alatt a rendkívül alacsony jövedelmű "proletárréteget" értem, aki csak épphogy képes a megélhetését biztosítani. Más kérdés, hogy ők manipulálhatók legkönnyebben a tömegpártok által. A karrierista "vagyontalanoknak" vagy inkább úgy mondanám "többre vágyóknak" pont a tömegpártok kínálják a felemelkedés lehetőségét, e felemelkedés során csak olyan politikai "értékeket" lehet képes magáévá tenni, mint a gátlástalanság, az árulás vagy az elvtelenség.
1. Titkos pártokat nem tart el az állami költségvetés. Tőlem akárhány párt tagjai lehetnének, de mivel a pártjuk lényegi hatalommal nem rendelkezne felettük (hiszen nem a párt jelölné őket és nem hívhatná vissza őket), a parlamentben gyakorlatilag önállóan politizálhatnának (főleg, ha a szavazás titkos lenne a döntéshozataloknál).
2. Az egyéni érdekeik valóban különböznek. De mint csoportok, csak mesterségesen választódnak külön a pártszimpátiák, a pártok által elhatározott világnézetek, ideológiák alapján. A mai tömegpártok akarata, amit a választóik felé kommunikálnak, közös: jólét mindenkinek. Semmi különbség. Jólétet meg mindenki akar, tehát ebben nincs szembenállás a választópolgárok között.
3. Látom, te továbbra sem hiszel benne, hogy létezhetnek valódi, elhivatott politikusok. Szerintem meg a mai liberális demokrácia legnagyobb hibája, hogy nincs benne szükség elhivatott politikusokra, csupán szavazógépekre, akik úgy ugrálnak, ahogy a pártjuk fütyül.
"Ha egy párt nem képvisel sem ideológiát, sem társadalmi osztályt, akkor mi értelme a létezésének?"
A pártok irják az étlapot, amelyről választhatsz. Ha nem tetszik az étlap választéka, te is hozzáirhatsz. Persze ehhez kell egy szervezetet működtetni, amely problémákat azonosit, megoldási javaslatokat tesz, mozgósit, lelkesit, stb. Ezt hivják pártnak.
"Akkor konkrétan kiket képvisel?"
Konkrétan saját magát. De ezt úgy kell tennie, hogy közben szolgálja közönsége érdekeit, mert egyébként nem szavaznak rá. Egyetlen politikustól sem lehet elvárni, hogy saját érdekei ellen cselekedjék. A liberális demokrácia lényege és legnagyobb erénye, hogy nem kellenek szentek a működtetéséhez
"senki passzív választójogát nem lehet korlátozni"
És ezzel causa finita. Ha belátod, hogy nem lehet, akkor már hiába ragozod, hogy de a párt az más. Mert akkor pláne nem lehet. Hogy venné már ki magát, ha csak az politizálhatna, aki nem él politikai jogaival?
De a választójogot azon az alapon korlátozni, hogy valaki él egyesülési jogával, nemcsak nem szabad, hanem tényleg lehetetlen is. Aztán hogy ellenőriznéd, hogy valaki mégis nem titkos párttag-e?
"Miért állnának egymással szemben a választópolgárok?"
Mert individuumok és különböznek az érdekeik. Egy hangyabolyban semmi szükség demokráciára.
"Más dolog, ha valaki jótevőnek akar tűnni, és más ha valóban tenni akar az ország javáért"
//"...Ennek következtében a politikai osztály útja elválik a társadalomtól, hiszen elveszti társadalmi gyökereit, és önfenntartó, folytonos önigazolást kereső, csupán önmagáért létező osztállyá változik, amely a társadalmon élősködik. ..."//
Igen, de nem "ennek következtében"! Minden párt valamelyik világhatalmi törekvés vazallusa. Az egyik a Tőké-é volt, a másik a tőkéé, és a többi is besorolható valamelyik nagyhatalom mögé, amelyik erejét fitogtava csupán le akarja igázni a világot. Fegyverrel, pénzzel, misztikus túlvilági igéretekkel, stb. ERgyetlen pártideológia sem képes a teljes társadalomnak jót tenni.
"Éppenséggel vivmánynak is lehet tekinteni, hogy az ideológiukus osztálypártokból néppártok lettek."
Ha egy párt nem képvisel sem ideológiát, sem társadalmi osztályt, akkor mi értelme a létezésének? Akkor konkrétan kiket képvisel? Általánosan mindenkit, aki rászavazott? De miért szavazott rá? Mi a szimpátia alapja, ha nincs se ideológia, se osztályjellemzője? Ha a párt prominens személyei iránt szimpátia szerint mérlegel a választó, akkor minek a párt, ezek a személyek akár egyedül is megmérettetthetnék magukat egy választáson, kérdés, hogy mernék-e (az a tutibb, ha feliratják magukat az országos listára).
Aki vagyontalan, az viszont nem képes a politizálásra. Ezért fizetett Periklész napidíjat azoknak az athéni polgároknak, aki állami feladatokat láttak el. Ugyanis aki vagyontalan, az elsősorban a vagyonszerzést preferálja, nem a közösség szolgálatát. Aki már vagyonos, annál nagyobb az esély, hogy a politizálást tekinti a feladatnak, és nem a politizálást használja fel a vagyonszerzésre.
Persze, hogy senki passzív választójogát nem lehet korlátozni, csakhogy a párt kicsit más, mint egy amatőr színtársulat, hiszen állami pénz tartja el, mivel állami feladatot végző intézmények tekintjük. Azt valóban senki nem tilthatja meg, hogy összebeszéljenek, ezért is írtam alkalmi szövetségekről, amely független képviselők között létrejöhet egy adott ügy kapcsán. Így nem láncolja őket egymáshoz sem pártideológia, sem pártfegyelem, önállóan cselekedhetnek. Valóban nem feltétlenül alkalmas az önálló politizálásra sok mai politikus, pont ezért kellene azt megakadályozni, hogy a képviselők jelölése pártprivilégium legyen, valamint hogy visszahívhatók legyenek a képviselők, így pártjuk nem betonozhatja be őket a politikai életbe. Ha egyszer ügyetlenek, menjenek, hiába puszi pajtásai már gyerekkoruk óta a párt elnökének.
Miért állnának egymással szemben a választópolgárok? Ezt tipikusan pártos felfogás. A képviselő, bárhol is válasszák meg az országban, országos ügyekben dönt, nem helyi ügyekben, de igyekszik olyan döntéseket hozni, amelyek otthoni választóit pozitívan érintik. Nincs szükség szembenállásra. A verseny színtere legyen a törvényhozás. Az egyéni döntések következményeit mérlegelje a választó, és ne aszerint döntsön, hogy melyik párt a szimpatikusabb számára. A politikus alkalmasságát a tettei határozzák meg.
Más dolog, ha valaki jótevőnek akar tűnni, és más ha valóban tenni akar az ország javáért. Azt mondod, ez ethosz. Szerintem ha lenne rá igény a társadalom részéről, aki előbb-utóbb az ország kitermelne egy új, elhivatott politikusgenerációt.
Ezek a dolgok azért már alaposan végig lettek gondolva a történelem folyamán, és ami mellett te érvelsz, az el lett vetve.
Ki képviseli azok érdekeit, akiknek nincs vagyonuk, ha csak a vagyonosoknak van passziv választójoguk? Esetleg aktiv is csak nekik, mert hiszen a szavazás maga is nagy felelősséggel járó cselekedet.
A hazát önzetlenül szolgáló gentleman politikus ideálja ideológia. Ami nem azt jelenti, hogy merő porhintés volt, hiszen ethoszt is teremtett, és voltak ritka fickók, akik igyekeztek megfelelni az ethosznak. Na de a többség?
"A képviselőt megválaszthatod anélkül, hogy az párttag lenne."
Persze. Csak senki passziv választójogát nem lehet azért korlátozni, mert egy párt, egy gyufacimkegyűjtő-klub, egy amatőr szinjátszó csoport tagja.
"A képviselők anélkül is képesek döntéshozatalra, hogy párttagok lennének és a pártjuk mondaná meg nekik, milyen döntést hozzanak."
Már amelyik. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy senki sem tilthatja meg nekik, hogy összebeszéljenek, vagy hogy tanácsokat fogadjanak el.
"A képviselőnek a választóit kellene képviselnie, nem a pártját."
Tkp. miért is jobb az, ha a lakóhely szerint állnak egymással szemben a választók és nem pártszimpátiák szerint?
"Tudniillik a párt politikusok érdekszövetsége, amely egykoron még valamilyen közösen vállalt ideológiából és/vagy osztálytudatból/érdekből volt átitatva."
Éppenséggel vivmánynak is lehet tekinteni, hogy az ideológiukus osztálypártokból néppártok lettek.
"Ezt a konzervativizmust kizárólag olyan kérdésekben tudja képviselni, amelyek valójában nem politikai ügyek, sokkal inkább egyéni, specifikus, magánéleti problémák, mint az abortusz, a drog és a vallásos meggyőződés."
Én tkp. egyetértek veled, de Magyarországon is, másutt is, láthatóan van egy csomó ember, akik szerint ezek a legeminensebb politikai kérdések. Deklarációval tehát nem lehet ezeket a kérdéseket száműzni a politikából. Csak a többség elnyerésével: olyan pártokra kell szavazni, akik nem akarnak a hálószobákban leselkedni.
"De például a gazdaságpolitikában nem vállal föl semmiféle értékrendet, csupán lavíroz és igyekszik a nép jótéteményesének szerepében tetszelegni."
Ez azért elég helyes és demokratikus hozzáállás. Az ilyen párton látszik, hogy komolyan veszi a választói akaratot, és nem katonai puccsal akar hatalmon maradni.
Ahogy már írtam, a képviselők adott kérdésekben alkalmi szövetségeket kötnének egymással, ha szavazataikkal ki akarnának harcolni egy döntéshozatalt. Viszont KÍVÜLRŐL senki nem kényszerítené őket adott véleményre, szavazatra. A mai pártok viszont ezt teszik, a frakció azt cselekszi, amit a párt akar és ha valaki "átszavaz", vagyis egyetért egy másik párt beli indítvánnyal és megszavazza, akkor büntetik, akár ki is zárhatják a frakcióból vagy a pártból, ami a mai viszonyok közt politikai öngyilkosság.
Nem az egyesülés ellen vagyok, azonos világnézetű, véleményű CIVILEK igenis hozhassanak létre szervezeteket, tagjaik közül bárki jelöltethetné magát képviselőnek, persze ha meghatározott feltételeknek megfelel. A parlamentben ezáltal képviselhetné azt a világnézetet, véleményt is, amit szervezete képvisel. De viszont nem a szervezete mondaná meg neki, hogy milyen döntéseket hozzon, hogyan szavazzon, hanem saját belátása, elvei szerint dönthetne. Ugyanis szerintem az a politikus, akinek saját véleménye és elvei vannak.
Tévedsz, a közvetlen demokrácia az, ha minden döntést a szavazópolgárok hoznak meg. A képviseleti meg az, ha a választott tisztségviselők hozzák meg a döntéseket. Ha nem pártokra, hanem képviselőkre szavazol, az még még nem közvetlen demokrácia, az csak pl. Athénban volt lehetséges, mert a szavazópolgárok nem voltak túl sokan.
