Pont így éreztem én is akkor, mikor 6 - illetve már majdnem 7 éve, te jó ég! - meghalt a nagynéném! (48 éves volt, autóbaleset. Az volt a külön szörnyűség, hogy egy évben kb. 3x ült autóba, akkor is munka miatt - mint a balesetkor is.)
Az a része a családnak (az anyai ág) nagyon összetartó, mind eljöttek a temetésre, és utána nagyon jó beszélgettünk! Beültünk a nagyszobába, volt, akinek már csak kisszék, hokedli jutott, de mindenki ott kuporgott, jó volt újra feleleveníteni a régi történeteket, szép emlékeket! Olyan volt, mintha mindjárt Ő is belépne a szobába ... Éreztük, hogy ott volt még velünk!
Na ilyen tornak van értelme! (Mikor nem csak pofavizit és kajálás!)
Azelőtt el sem tudtam képzelni, milyen is a halotti tor, és ahol volt a rokonságban a temetés után összejövetel, oda el sem mentünk. De amikor másfél éve meghalt a nagymamám és vidékről jöttek rokonok (azért mert tényleg szerették-tisztelték), úgy gondoltuk, a temetés után valami kis ennivalót adunk - ez végül bográcspörkölt lett - . Meg kell mondanom, talán furcsán fog hangzani, hogy nagyon-nagyon jó volt, hogy ott voltak a rokonok a temetés után és nem kellett egyedül maradni. Megettük az ebédet, elbeszélgettünk róla és komolyan, én azt éreztem,innen már csak a nagymamám hiányzik. Azóta azt tartom,hogy nem hülyeség a halotti tor egyáltalán, nem véletlenül alakult ki. Hát ennyi.
Sera, nem csak azért jönnek, hogy egyenek, persze!
A háromórás utat vállalják, ez szép dolog, dehát ráérnek, főleg nyugdíjasok jönnek, és persze, hogy nem engedhetjük el őket éhesen, rohanva, attól félek igazán, hogy mivel mind nagyevők, nem lesz elég a kaja (hurka), és egyáltalán hogyan férnek majd el Apáméknál (60 m2-es panellakás) meg nagybátyám feleségénél (70 m2-es panellakás). Leülni sem tudnak majd!
Étteremre se pénz, se kedv ... halotti tor étteremben? Brrr .... nem lagzi ez ...
Valószínűleg lezajlik majd többé-kevésbé rendben, csak kicsit aggodalmas vagyok. Köszi mégegyszer mindenkinek a válaszokat.
Aon meg nem gondolkodnek,hogy a rokonsag valoban annyira fontosnak tartja az eveszetet.Temetöben meginvitalni öket,talan ha az alkalom szomoru is,de regnemlatott csalad egy oracskat elbeszelget,na meg ha haromoras ut var rajuk lehet,hogy szivesen elnek az alkalommal,hogy beszelgessetek,megpihenjenek egy oracskat,bekapjak a kenyerüket egy kis bort es elbucsuzzatok egymastol.
En ugy gondolom,akarmilyen is szomoru az esemeny,ezek a rokonok ertesitest kaptak a halalhirröl es eljönnek,nem ismerem öket,de eleg nehez elhinni,hogy haromoras utat vesznek magukra csak azert,hogy egyenek.Tehat mondom csak a minimalisat,de azert kene.
Az en rokonsagom szanaszet az orszagbol szarmazik es hat ennek megfelelöen is eleg messziröl jönnek.Nagypapam halt meg elöször a csaladban,az is 12 eve.
Nagyikamnak nagyon fontos volt,hogy ebben a nehez orakban is el legyen latva a csalad a gyerekek,akik messziröl jöttek,kis falu leven nem is volt nagyon vendeglö es nem engedett volna el senkit mashova enni.
Azota sajnos nagymamam sem el es sorban halnak ki a nagybatyaim,nagynenemek is.Nem volt sütes-fözes,de együtt voltunk,sirdogaltunk beszelgettünk es közben megettük a szendvicset es vizet hozza.
Mondjuk nekem eszembe se jutott,hogy az etelert jönnenek el olyan messziröl,talan ez nem is tor/ok voltak.
Szerintem eleg lenne egy-egy megkent kenyer vaj,zsir vagy majkrem paprikaval vagy uborkaval,de ha meg is engednem magamnak akkor sem föznek,sütnek es ugyanugy a kolbaszt /hurkat is egy mas alkalomkor kene enni.
Az üditöt meg mellöznem kedves MaMy.Üditeni lehet nyaron,vizpart mellett vagy otthon felüdüles celjabol.Kesz.
Az ilyen temetés utáni/előtti összejövetelek szinte minden kultúrában megvannak, persze ragaszkodni nem kell hozzá, én még soha nem voltam ilyenen, csak pincérként (igen, van, aki étteremben tartja). De azzal egyetértek, hogy ha valaki csak azért ragaszkodik hozzá, hogy ne éhesen menjen haza... hát azt nagyon nem tudnám megérteni... ha úgy döntesz/döntetek, hogy egyáltalán nem lesz, azzal sem követsz el semmit!!!
Egyetértek doro 1! Ne a rokonok döntsék el, hogy mi legyen! Ha nekik ez csak a kajáról szól, akkor megette a fene az egészet! Amikor meghalt a legjobb barátom, akkor a szülői ház helyett nálam gyűlt össze a társaság, én meg elmeséltem a nagy sztorikat, az igaz kalandokat, amiket együtt éltünk meg. Volt némi sütemény meg pia, de kb. ennyi.
Csak röviden:hogy ez egy "szokás",de én vhogy jobban örülnék ha nem kellene ilyen szokásokat megtartani.Ennyi...kinek van ilyenkor étvágya?inkább beszélgessünk összeülve,családiasan,na de ne a kaja legyen a legfontosabb..
Sziasztok! Sajnos meghalt a nagybátyám (apám bátyja). Nagy a rokonság, apáméknak 32 unokatesója van, és kb. 14-16-an jelezték, jönnek! (Évek óta nincs velük kapcsolata apámnak és szegény nagybátyámnak.) Kb. 3 órás távolságban laknak, a temetés 11-kor lesz, hogy mindenki ide tudjon érni időben. Viszont sajnos elég rámenős a kedves család, ELVÁRJÁK, hogy az özvegy + apámék megebédeltessék őket, pedig se lelkileg, se anyagilag nincsenek erre szegények felkészülve. Persze egyik "kedves" rokon se mondta volna, hogy köszi, ne csináljatok belőlünk problémát, megebédelünk egy étteremben (esetleg viszünk magunkat szendvicset). Volt már egy hasonló temetés, akkor még az utolsó morzsát is felzabálták a konyhánkban ... Anyám-Apám most azt találta ki, vesznek hurkát, megsütik, meg lesz savanyúubi, és kenyér, és kész! Ja, és csak üdítő meg ásványvíz ...
Mi a véleményetek, kell-e halotti tor? Vagy muszáj-e lennie?
