lehulló tűlevél osztozik sorsodban halála újra jön rég fájlalt gondodban fenyőket termelnek hogy kivágva haljanak s szemétbe kidobva az emberről valljanak
de már tégelyben a tőled levett anyag odaadtad egykor voltál olyan hanyag véredet adtad s más sejtjeidet lombikprogram csalta kételyeidet
így már nem kellesz kivonatod örök déenesed megvan lefutnak a körök de hiába futnak e földet pusztítók láva önt el mindent benne az uszítók
szörnyű álom kopik a valóság ébred elhiteted magad folyton csak ezt kéred lehulló tűlevél megsajnál téged s ahogyan hullik álmodik még véled
ágak deresednek ősznek most lett vége elkésett a telünk érkezik a béke
januári rózsa milyen ritka virág felborul a régrend összekuszált világ de ma ébred tél úr magát ébresztgeti fehér táját gyengén de már élesztgeti nem ő tehet róla hogy felborult a rend elmúlik a halk szó elmúlik a csend
ember lép a tájba törni, zúzni, ölni önmagát is egyre bután meggyötörni nem számít mi pusztul csak hatalom legyen mindent elpusztít hogy dicsőséget vegyen de a dics elmarad mindent lerombol a hatalom vágya esztelenül tombol
ágak deresednek ősznek most lett vége haldoklik a tél halálában béke
vadászok mennek csatarendben szántón ösztönlényként élnek vadvilágot bántón fácán kiengedve tenyésztelep mellett puskás embereknek gyilkoláshoz kellett
élvezetből ölnek a prédát nem eszik nem becses ételük asztalra nem teszik ajándékba adják a sörétes nyulat ilyet meg nem esznek a pusztító urak
ölni és csak ölni ez van a szívükben sötétség lakozik eltorzult lelkükben nyomorodott szellem meg nem érti soha miért lett az élet ennyire mostoha
megölték, mi mozdult tájék csendesedik kocsioldal vadtól s dűlő véresedik s hangosan kihallik a büszke szavakból ki gyilkolt ma többet ártatlan vadakból
lelketlen emberek döntenek ma rólunk pedig oly sok lenne e földön a dolgunk nem a hazugokét, igaz békét hozni életért még időt egyre csak orozni
de már nem engedik, ölnek titkos kések ám fölülről vannak pajzsaikon rések nem látják az utat, vakon botladoznak emberek közt nagyok, mégis omladoznak
szolgálják a gonoszt rejtett vezetőink fejeket levágnak, fogynak esztendőink kevés már az idő, földünk élte végén s elalszik e tájék, elszenderül békén
Szia Taggi! Köszönöm segítségedet, de sajnos tőlem nem várhatóak csinos verscsodák. Bár ezek 3 évesek, a mostaniak sem jobbak... Ám szívesen elolvasnám a tieidet. Addig is a lötyögős ruhát megpróbálom testre szabni...
Figyú, nem nagyon értek hozzá, de ha nem freestyle-ban írsz, akkor bizonyos hangtani szabályokat be kell tartani. Az egymással párban álló sorok ritmusának passzolnia kell, és a rímhez nem elég, ha azonos benne a magánhangzó (gondolj csak az Igazságos Izom Tibor versekre, ahol egyetlen sor sem rímel, pedig mindegyikben azonos a sor végi magánhangzó). Pl a nazális mássalhangzók biztosan nem rímelnek az okluzívákkal stb.
Ha nem akarsz ilyesmivel szöszölni, írj szabad verset, azok is gyönyörűek lehetnek, ha van bennük valami ütős gondolat. Vagy pedig szánj egy kis időt rá, és tanulmányozd át kicsit a rím és ritmus alapvető szabályosságait. Ha még sokáig verseket akarsz írni, érdemes ennyi időt rááldozni szvsz. Persze a vers lényege belülről jön, semmilyen könyvből nem megtanulható, de ez a bizonyos lényeg csak úgy érvényesül, ha nem lötyög rajta a "ruha".
