Az Ur pediglen készitett vala Jónásnak egy hatalmas cethalat s elküldte tátott szájjal hogy benyelné, halat s vizet vederszám nyelve mellé minek sodrán fejjel előre, hosszant Jónás simán s egészben úgy lecsusszant gyomrába hogy fején egy árva haj nem görbült, s ájultából csakhamar fél-ébren pislogott ocsúdva, kába szemmel a lágy, vizes, halszagú éjszakába.
És így jutott a szörny-lét belsejébe vak ringások eleven bölcsejébe, és lakozék három nap, három éjjel a cet hasában, hol éjfél a déllel egyforma volt, s csupán a gondolatnak égre-kigyózó lángjai gyuladtak, mint fulladt mélyből pincetűz ha támad. És könyörge Jónás az ő Urának a halból, mondván: "Kiáltok Tehozzád, hallj meg, Isten! Mélységből a magasság felé kiáltok, káromlok, könyörgök, a koporsónak torkából üvöltök.
Számomra úgy tűnik, Jézus Krisztus az általad idézett helyen nem a három napra tette a hangsúlyt, hanem arra, amint Jónás a nagy hal gyomrában volt valóságosan, hasonlóképpen Ő is a föld gyomrába lesz eltemetve valóságosan. Amiképpen Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek is, amiben mi most élünk, hiszen aki nem hiszi, hogy Jónás valóban a hal gyomrában volt, az hogyan hihetné, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból!? Ha Jónás története szimbolizmus, akkor vajon a Jézus Krisztusról szóló történet is szimbolizmus? A Jónásról lejegyzett dolgok szerintem valóban megtörténtek, mégpedig úgy, ahogy meg vannak írva számunkra, ezzel együtt valóban van a történteknek szimbolikus (Jézus Krisztusra mutató) jelentése is!
Szerintem is az a lényeg (és ezt a Biblia alapján gondolom így), hogy Jónás hirdette Isten üzenetét (már ez Isten kegyelme a niniveiek számára, hogy az Úrnak van szava hozzájuk, van kegyelmi idő a megtérésre), a niniveiek hittek az üzenetnek, bűnbánatra jutottak (mindez szintén Isten kegyelme), végül megmenekültek az ítélettől (Isten kegyelméből). A történet végig Isten kegyelméről és gondviseléséről szól.
Szerintem (de ezt csak gondolom, Ti kell eldöntsétek, ezek Igével alátámaszthatók-e!) szóval szerintem volt jelentősége a niniveiek számára, hogy miként érkezett hozzájuk Jónás! Nem tudom, mennyire lehetett közismert, hogy Jónás a hal gyomrában volt három napon át (milyen hal? a cet nem igazán hal, talán valami egészen egyedi hal lehetett - de ez talán nem is fontos - biztosan jó nagy lehetett). A hal a partra köpte jónást, vagyis ez a hal kiúszott a part közelébe, nem pedig valahol távol köpte ki Jónást, akinek ki kellett volna tempóznia a partra. Nagy esemény lehetett egy ekkora hal megjelenése a part közelében, főleg, ha egy embert köp ki, aki él, és különös üzenetet hirdet! Babits Jónás könyve (ami zseniálisan indul, aztán sajnos el-elcsúszik a bibliai történettől) eléggé hangsúlyozza ezt a vonalat, hogy a niniveiek tudatában voltak annak, hogy Jónás a hal gyomrából került elő valamiképpen, látták rajta, és ez sokat nyomott a mondandója hitelességén :)) Ezt nem tudom, ám tény, én is másként tekintek az üzenetre, ha az azt hozót hitelessé teszik a körülményei :))
A lényeg: Isten munkája volt ez úgy Jónás életében, mint a niniveiek életében! Ma is így van ez, Isten keresi a Róla tudomást nem vevőket (akik akár hallottak már róla, akár nem), szól a megtérésre hívás az Isten által eszközként használtak életén és szavain keresztül, mert van mód a jogos ítélet alóli megszabadulásra, de csakis egyetlen mód van: egyedül Jézus Krisztus által Isten kegyelméből! Számomra ez Jónás könyvének mondanivalója. Hiszem, hogy a történet igaz, és megtörtént, és tudom, hogy van mindezeknek szimbolikája, ami Jézus Krisztusról, és az én bűnös állapotomból való megszabadulásom egyetlen, de elérhető lehetőségéről szól.
Még valami! Amikor Jézus Krisztus példázatban beszél, akkor előre mondja is, hogy példázatot fog mondani. Jónásról nem mondta, hogy példázatként kellene a történetét értelmezni!
Azt olvassuk, hogy Ninive 3 napi járóföld nagyságú volt.
Jónás egy napi járóföldre ment csak be, és hirdette Isten ítéletét: „Még negyven nap, és
elpusztul Ninive!”
Ez volt az Evangélium számukra, a megtérésre való felhívás, a kegyelem szava!
Mi történt ekkor?
Az üzenet futótűzként terjedhetett a városban, és az emberek hitre jutottak!
Egy mondatból!
Elfogadták Jónást Isten emberének, az üzenetet Istentől jövőnek, és hittek!
Megértették, hogy Isten kegyelemmel lehajolt hozzájuk, figyelmeztette őket, esélyt
adott a megmenekülésre.
Azonnal megcselekedték azt, amiben hittek, és böjtöt hirdettek, zsákruhába öltöztek,
vagyis felöltötték az alázat ruháját, a gyász ruháját, a bűnbánat ruháját.
Kifejezték látható módon istenfélelmüket, és porba ültek, várva, mit cselekszik Isten.
Aztán olvashatjuk, hogy ez után eljutott a hír a királyhoz is, aki szintén megalázta magát,
és úgy cselekedett, mint alattvalói.
Sőt, kihirdette az egész városban, hogy mindenki így tegyen!
Érdekes a sorrend: úgymond alulról kezdeményezték a megtérést, bűnbánatot.
Véleményem szerint ezért is volt „sikeres”.
Láthatunk a Bibliában, Izrael történelmében számos „felülről jövő” kezdeményezést a megtérésre, megjobbulásra, helyreállításra, de nem voltak „sikeresek”, tartósak.
Pl. Jósiás király történetében is – 2Királyok 23. fejezet.
Hasonló volt az Ezsdrázs-Nehémiás féle helyreállítás is…stb.
Jól indult, bevonták a népet is, felolvasták előttük a Törvénykönyvet, a nép el is fogadta
azt, a szövetséget is, és mégis… mégis hamar visszaestek korábbi bűneikbe, bálványimádásaikba, pogány szokásaikba.
Miért?
Azt gondolom, azért, mert nem az ő szívükben született a felismerés, a hit, a megértés,
a szándék, hanem „felülről” közölték velük, hogy ez Isten akarata, törvénye, ezt kell
tenni.
Engedelmeskedtek, hirtelen fellángoltak, megszomorodtak, de nem volt tartós.
Luk.11:Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel e nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.
Nem kívántam Jézust meghazudtolni. Bocsánat, ha ezt érezte ki belőle. De semmi ilyen szándékom nincs.
Máté 12.-ben Jézus ugyanis valóban két dolgot hoz fel Jónással kapcsolatban:
1. A prófétai munkáját, amit eddig sem vontam kétségbe.
2. Valamint a harmadnap szimbolikáját hordozó részt:
"Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában."
Jézus itt a Jónás történet harmadnap-szimbolikáját, a saját majdani feltámadásának harmadnapi szimbolikájához hasonlítja. Méghozzá szimbolikailag tökéletesen pontosan, és helyesen.
De azt, hogy mindez szimbolizmus (harmadnap szimbolizmusa) mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Jézus sem volt később pontosan három nap és három éjjen át a föld gyomrában, hiszen: péntek délután megfeszítették, szombaton a sírban volt, következő nap hajnalban pedig már feltámadt. De való igaz, hogy harmadnapon feltámadt.
Tévedett és pontatlanságot állított volna Jézus, amikor tehát azt mondta, hogy:
"Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában."
Nem, egyáltalán nem, hiszen eme mondat az alábbi jelentéssel is bír:
~"miként Jónás történetében jelen van a harmadnap szimbóluma, úgy meg fog jelenni az Ő történetében is eme szimbólum."
Jézus csak Jónás prófétai munkálkodását említi meg. Az pedig, hogy Jónás próféta története egy szimbolikus tanítói írásban maradt fenn, még természetesen nem jelenti azt, hogy maga a Jónási prófétálás is "kitaláció" lenne.
A "kitaláció" kifejezés használata itt ráadásul ezért sem szerencsés, mert a képi szimbolizmus (cethal) amit a történet használ egy kiforrott szimbolikus nyelvezet része, nagyon fontos mondanivalóval, és nem csak holmi tündérmesei érdekes fordulat.
1. Jézus a Jónás történet harmadnap szimbolikájára, és
Jónás próféta könyve egy mesterségesen megszerkesztett tanítói történet. (Keresztény teológusok és íráskutatók is ezen a megalapozott véleményen vannak.)
Mt.12.Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.
Luk.11:Mert miképpen Jónás jelül volt a Ninivebelieknek, azonképpen lesz az embernek Fia is e nemzetségnek.
Jónás próféta könyve egy mesterségesen megszerkesztett tanítói történet. (Keresztény teológusok és íráskutatók is ezen a megalapozott véleményen vannak.)
Ráadásul egy rendívül kifinomult és alapos szimbolikus nyelvezettel bíró tanítói történet.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy Jónás esetleg nem prófétált volna sikeresen Ninivében!
De arra mindenképp fel kell hívnom a figyelmet, hogy ezt valószínűleg nem egy cet vagy bálna gyomrából felöklendezve tette meg.
Mindez ugyanis kőkemény szimbolika. (Ami persze semmit nem vesz el a történet valódi értékéből! De túlkonkretizálni sem szabad eme képi elemeket.)
Ha esetleg valakit érdekel a teljes történet szimbolikai elemzése, az megtalálja ebben a könyvben a 73-79. oldalon.
Hanem rejtett értelmü tanitó célzatu a mindenkori JELEN számára: Lám itt a rakoncátlan hőzöngő profán proféta,lám itt a sokember aki képtelen megkülönböztetni a jobb kezét a baltól és isten mégis hajlik a
Zárójelbe tettem, kis betűvel írtam "isten". A népek "bűneit" nem Isten bosszúlta meg, hanem egy másik lény, Jhvh. Tehát nem az ISTEN! Az meg, hogy mi a bűn a bosszúálló Jhvh szemében az egy másik dolog. Például ez.:
2Móz12/29 "Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székiben űl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását."
Teljesen lényegtelen az előzmény. Ezt nem követhette el az ISTEN!!!! Szerinted sem!
Jón3/"10. És látá Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjokról: és megbáná az Isten azt a gonoszt, a melyről mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre."
"isten" megbánja a saját, végre nem hajtott, de gonosznak tituálandó cselekményét?
Mi az ok, ami majdnem kiváltotta "isten" korábban sokszor megismétlődő kollektív népirtását? Valami mérhetetlen gonoszság.
Jón3/"1. És lőn az Úrnak szava Jónáshoz másodszor is, mondván: 2. Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, a mit én parancsolok néked. 3. És felkele Jónás, és elméne Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa vala Istennek, három napi járó föld. 4. És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive! " --------------------------------------------------------------------------------------------------------- Ha a niniveiek totál hülyék voltak, akkor is az Úr beszédét hírdette Jónás. Ez az Úr kinyilatkozása? " Még negyven nap, és elpusztul Ninive! " Ez szadizmus! Nem azt mondja, hogy elpusztul, ha..., hanem elpusztul és kész! Megint előveszem Ábrahámot és Izsákot, ott ez az Úr nevű lény elkeserítette Ábrahámot. Úr itt is szadista gonosz angyal korábbi gonosz tettei miatt, az nem teszi őt jóvá azáltal, hogy megkegyelmezett Ninivének. (Legfeljebb egy adott pillanatban volt jó!)
5.
A niniveiek pedig hivének Istenben, és bőjtöt hirdetének, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltözének.
6.
És eljuta a beszéd Ninive királyához, és felkele királyi székéből, és leveté magáról az ő királyi ruháját, és zsákba borítkozék, és üle a porba.
7.
És kiáltának és szólának Ninivében, a királynak és főembereinek akaratából, mondván: Emberek és barmok, ökrök és juhok: semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek és vizet se igyanak!
8.
Hanem öltözzenek zsákba az emberek és barmok, és kiáltsanak az Istenhez erősen, és térjen meg kiki az ő gonosz útáról és az erőszakosságból, a mely az ő kezökben van!
9.
Ki tudja? talán visszatér és megengesztelődik az Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el!
10.
És látá Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjokról: és megbáná az Isten azt a gonoszt, a melyről mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre.
Jón 4.
1.
És igen rossznak látszék ez Jónás előtt, és megharaguvék.
