Pill. egyelőre nem is olvasom tovább: írtam, hogy nem vagyok OV rajongója. Nem ájulok el. De ettől még elismerhetem, hogy zseniális politikai húzása volt.
Igen, szerintem is viszonylag szimpatikus O.V. viselkedése, de azért ne ájuljunk el. Egy percig sem gondolom, hogy nem a saját érdekeit nézi. Ez a huza-vona jó próba 2006 előtt. O.V. is nyerhet. Bizonyos lépéseivel bomlaszthatja a koalíciót, amit ha ügyesen tart fenn 2006-ig választást nyer. A Fidesz most kivár. A kongresszus előtt muszáj volt már megszólalni, de érdemlegeset nem mertek mondani. Nagyon helyesen. Ettől teszik függővé, hogy állítanak-e saját jelöltet. Nincs értelme nagyon beégetni magukat egy esetlleges új névvel, de ha mondjuk a kong. Hornt jelölné (természetesen nem) biztos , hogy nagyot kellene lépniük ebben az ügyben. Ha Szili, vagy Glatz, őket lehet, hogy támogatnák is.
Az MKDSZ szilire voksolna. Ez némi jelzés. Viktor biztos, hogy a szájára csapott volna Deáknak, ha negyon ellene lennének.
Sarokba talán nem szorítja a pártokat. Az ország népének tudomásul kell vennie: most nem ők döntenek, természetesen véleményük lehet, van és legyen is, de ennek meg kell maradnia ezen a szinten. Nem kellene erre a síkra terelni az embereket, de lehet, hogy ez a cél. Ők ebben rendkívül ügyesek. Esetlag bedobnak egy számukra (is) szimpi nevet és hogy -hogynem, az lesz a népnek is a lgjobb. Ki tudja ellenőrizni a végeredményt? ( 2012 olimpia ügye) Ezután már lehet nagy erőkkel kommunikálni, hogy a koalíció, vagy csak a szocik megint nem az ország érdekeit nézik. A kicsi népünk meg rögtön elfelejti, hogy ez nem népszavazás. Ügyes.
Ezzel csak az a bökkenő, hogy valahogyan az ő idejükben ez a szimpiválasztás nem jutott eszükbe
Na de ez mindig így van. Épp ezért kell a köztársasági elnöknek gerincesnek lennie. Glatz Ferenc pedig olyan, mint a volt rádióelnök és későbbi ORTT vezető, Hajdu István. Az ingadozó középparaszt módján viselkedik. Ráadásul, mint már említettem, buta mindkettő.
Szégyen lenne, ha ilyen lenne a köztársasági elnök. Ez majdnem Torgyán színvonal.
A kicsi párt pedig csak szorongassa a nagyot. Mi ez a lista? Hogy van pofájuk Horn Gyulát felvetni? Szili, Glatz, Horn, Bárándy. Ebből csak ez utóbbi elfogadható. A többi nulla. Horn Gyula - érdemei elismerése mellett - menjen végre nyugdíjba. Itt az ideje a visszavonulásnak! Báj-báj öreg komcsik! (Elnézést, ha valakit sért az utolsó szó, de HGy esetében tényleg erről van szó.)
Ezzel csak az a bökkenő, hogy valahogyan az ő idejükben ez a szimpiválasztás nem jutott eszükbe sőt még azt az ötletet is elvetették, hogy a nép válassza az elnököt, most hirtelen olyan fontos lett megkérdezni az istenadta nép véleményét. Az mszp egy barom tökölődnek és egy kicsi párt nyomásának engedelmeskednek.
Jobbra nyitás és az SZDSZ. Talán csak mozogni látszik a megmerevedett kétpólusosság. Ez talán baj? A Fidesz most olyan barátságos, mint még soha. Nem tartozom Orbán Viktor rajongói közé, de szíves invitálásának minden bizonnyal eleget teszek szombaton.
A köztársasági elnök jelölésének kérdésében a lehető legjobban a mai napon Orbán Viktor szerepelt. Ezt így kell csinálni. Profi politikus - talán még el is hiszem, hogy tanult a hibáiból. (Majd úgyis meglátjuk, ha meglátjuk.)
Ezzel a szimpátiaszavazás-ötlettel sarokba szorítja majd a kormánypártokat. Így nem lehet sutyiban szilizni, meg glatzoni, de még bárándyzni sem. Így szembe kell nézni az ország véleményével. Zseniális húzás.
Nyelvismeret
NyelvFoka
angol
tárgyalási
német
tárgyalási
orosz
középfokú
spanyol
tárgyalási
ÉletrajzKádár Béla (MDF) - Baranya megyei területi lista
1934. március 21-én született Pécsett. Édesapja, Kádár
Lajos (1897-1967) elemi iskolai igazgató, édesanyja,
Schmidt Teréz (1899-1966) háztartásbeli volt. Felesége
Derzsõ Patrícia pszichológus.
Az elemi és a középiskolát Pécsett végezte, 1952-ben
érettségizett a Nagy Lajos Gimnáziumban. 1956-ban a Marx
Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem pénzügy szakán
szerzett oklevelet, közben vendéghallgatóként történelmet
és spanyolt hallgatott az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Karán. 1956-1958 között a Magyar
Nemzeti Bank Nemzetközi Közgazdasági Fõcsoportjában,
1958-1960 között az Elektroimpex Külkereskedelmi Vállalat
közgazdasági és piackutató osztályán dolgozott. 1960-tól
1965-ig a Konjunktúra és Piackutató Intézetnél a fejlõdõ
országokat kutató csoport vezetõje, fõállása mellett 1957
és 1965 között az ELTE BTK spanyol szakán leíró nyelvtant
és latin-amerikai történelmet oktatott. 1965-tõl 1988-ig
az MTA Afro-ázsiai Kutatóközpontja, illetve az annak
átszervezése során kialakított Világgazdasági
Kutatóintézet munkatársa, tudományos osztályvezetõ, majd
1987-tõl kutatási igazgató. 1988 és 1990 között a
Tervgazdasági Intézet igazgatója.
Kutatási területe az összehasonlító gazdaságpolitika, a
történelmileg megkésett modernizáció problematikája, a
gazdasági növekedés folyamatai, irányítása és a
nemzetközi gazdasági együttmûködés irányzatai. 1967-1968-
ban egy évig Ford-ösztöndíjas az USA-ban nagyrészt a
Harvard Egyetemen. 1970-ben fél évig Chilében az állami
egyetem vendégtanára. 1971-1972-ben perui meghívásra
három féléven át a limai San Marcos Egyetem vezetõ
tanáraként a világgazdaságtan és a gazdaságpolitika
tantárgyak oktatója. Számos elõadást tartott mintegy
nyolcvan külföldi egyetemen és kutatóintézetben. 1970-ben
Gazdaságfejlõdés és nemzetközi munkamegosztás címû
munkájával a közgazdaság-tudomány kandidátusa, 1980-ban
Szerkezeti átalakulás a világgazdaságban címû
értekezésével a közgazdaság-tudomány doktora tudományos
fokozatot szerzett. 1995-ig nyolc könyve (ebbõl kettõ
angol nyelven), négyszáz tanulmánya és cikke jelent meg.
1984 óta a Latin-amerikai Kutatóintézetek Európai
Tanácsának választott alelnöke; az MTA Közgazdaság- és
Politikatudományi Bizottságának a tagja, 1990 óta a
Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke. 1985-ben MTA
Akadémiai Nagydíjat, 1993-ban a Német Gazdaságpolitikai
Klub döntéseként Szociális Piacgazdaságért Díjat kapott.
1993-ban a limai San Marcos Egyetem díszdoktorává
avatták.
A Tervgazdasági Intézet igazgatójaként felkérték, hogy a
Híd-csoport keretében mûködjön közre a gazdasági
rendszerváltás koncepcionális elõkészítésében. 1990.
május 23-tól az Antall- és Boross-kormányban a nemzetközi
gazdasági kapcsolatok minisztere, tisztét a Horn-kormány
megalakulásáig töltötte be. Miniszterként 1991. június
28-ig a KGST utolsó vb-titkára volt.
Gazdaságpolitikusként azt az álláspontot képviselte, hogy
a magyar gazdaság piacosítása és felzárkóztatása csak
exportorientált vállalkozásélénkítéssel és
kínálatbõvítéssel képzelhetõ el. Szorgalmazta, hogy a
piacgazdaságra való átállás fokozatosan menjen végbe, és
az állam ne hagyja teljesen magára a vállalati-
vállalkozói szférát. Mûködése alatt a külgazdasági
mutatók erõteljesen növekedtek, így az 1989. évi 6
milliárdos dollárexporttal szemben 1992-re 10,7
milliárdra nõtt az ország kivitele. Gazdasági
diplomáciája eredménye többek között, hogy Magyarország
elsõként került le a COCOM-listáról, az OECD-vel és az
EU-val kialakított kapcsolat, a nagyarányú külföldi
tõkebeáramlás.
Az 1990-1994 közötti öt idõközi választások egyikén,
1992. májusban Békés megye 1. sz., Békéscsaba központú
választókerületében a Magyar Demokrata Fórum jelöltje. Az
elsõ fordulóban gyõzött, a második fordulóban a harmadik
helyen végzett. Az 1994. évi országgyûlési választásokon
az MDF Baranya megyei területi listavezetõjeként jutott
mandátumhoz (az országos listán tizennegyedik volt). A
költségvetési és pénzügyi állandó bizottság, egyúttal a
bizottság ellenõrzési albizottsága elnöke, valamint az
európai integrációs ügyek állandó bizottság tagja.
Ugyancsak tagja a költségvetési bizottság 1996 folyamán
megalakított, az Európai Unióhoz való csatlakozással
foglalkozó albizottságának is. Az Európai
Szabadkereskedelmi Társulás Parlamenti Képviselõk
Bizottságába meghívottként delegált magyar parlamenti
küldöttség tagja. A IPU magyar csoportja magyar-brit,
magyar-horvát, magyar-japán, magyar-német, magyar-spanyol
és magyar-USA baráti tagozatának a tagja, a magyar-latin-
amerikai baráti tagozat elnöke, a magyar-dél-koreai
baráti tagozat alelnöke. 1996. márciusban, szakítva
addigi pártonkívüliségével, belépett az MDF-be, és
elvállalta a nemzetközi gazdasági és politikai
kapcsolatok igazgatója tisztet. Az MDF-frakcióban a
gazdasági ügyekért felelõs frakcióvezetõ-helyettesi
feladatokat bízták rá.
Hivatali címe: Parlament, földszint 65. szoba.
Lezárva: 1996. december 20.
Ne hidd. Ez előkészítés a szocijelöltek elutasítására. Vagy ha úgy tetszik: nyitás a jobboldal felé, aminek épp itt az ideje. Egészségesebbé teszi majd a közéletet.
Persze csak ha végigviszik, és nem liberális hisztérikák fogják meghozni a végső döntést.
Örülnék, ha látnád, és mernél bízni annyira egy másik oldalon álló emberben, hogy tapasztalhasd: NEM. Mádlnak is lett volna lehetősége kavarni. Egyszer sem tette meg.
Ismered Sólyom László ajánlóinak névsorát?
(lásd az interjú alatt, és csemegézz kérlek - ezt K.g. kollégámnak is szívből ajánlom. Talán ő is meglepődik majd.)
Bárándy sem jön be igazán Gy.-nak a Megyós dolgai miatt.
meg akkor miért dobta be Bihari nevét? Bárándy jó lett volna a szadinak is. Elvégre liberális kötődésü.
Szilit támogatja a többség. Be kellett volna még dobni két kamu nevet, mondjuk Hornt, őt úgysem választják, meg mondjuk Schmuck Andort:))))) akkor meg lefordulnak a székről a röhögéstől, és a szadi választhat. Ők sem gondolták sokkal komolyabban Gombárt.
Szilit így is többen támogatják jobbról, 'azt kész.
Csakhogy jött Harry Potter és belesz...t a ventillátorba.
Mi, liberálisok régóta úgy véljük: a köztársasági elnöki poszton tekintélyes, széles körben elfogadott személynek kell állnia. Ilyen volt Göncz Árpád vagy éppen Mádl Ferenc. .... Vagy fogadjuk el mégis Szili Katalint - annak ellenére, hogy pártpolitikusként nem feltétlenül tehetne szert olyan tekintélyre, mint Göncz Árpád vagy Mádl Ferenc? Sokat segítene, ha megosztaná velünk véleményét, észrevételeit, gondolatait ebben a kérdésben. Véleményének megírásával segíthet minket, liberálisokat, hogy az ország számára legjobb megoldást találjuk meg. Segítségét előre is köszönve üdvözlettel