A gázkazán hatásfoka nem 100%-os mert kintről kell levegő (oxigén) hozzá, és az égésterméket (széndioxid, valamennyi víz) hamar kintre kell engedni. Ez pedig hideget hoz be, és hőt visz ki abból a helységből, amit fűteni szeretnénk vele.
Egy gáztüzelésű erőműben hasonlóan. Viszont ott még veszteségek vannak az elektromos áram előállításánál is. Hiába, hogy az elektromos fűtés 100%-os hatásfokú (már otthon).
Egy jó gázkazán rendszer otthon is jobb hatásfokú, csakúgy, mint egy erőműben. Ha viszont az erőművi mégis jobb, azt nem hinném, hogy annyival, mint amennyi vesztés van az áramtermelésen és hazaszállításon.
Szerintem a kérdés teljesen korrekt, és bizony nem kevéssé aktuális. Konkrét erőmű, ismert "rendelkezésre állási" (khm) díjak és egyéb költségek, valamint ismert paraméterekkel redelkező gázkazán esetében egészen jól meg lehetne válaszolni, és a válasz nem lenne érdektelen. (Engem speciel pont érdekelne is, de nem ez a fontos.)
"Hallgatólagos körülmények" pedig mindig vannak - és feltételezésekkel mindig élni kell. Meglepő módon leginkább a tudományban.
Mi az hogy külső íven lévő szál? A sodrás miatt minden szál részben külső, részben belső íven fut.
Ha érintőt húzunk egy körhöz, az egyszerűség kedvéért a kör minden egyes pontjában.
Azt hittem, nyilvánvaló, hogy minden pontban van egy külső szál, ami az adott pontban külső. Máshol meg nem. Vagyis nem az egész szál, hanem annak egy kis szakasza külsső - ott és akkor.
Na most a bonyodalom ott folytatódik, hogy a drótkötél kis elmozdulásánál megváltozik a helyzet. Vegyük az egyik pontot. Amelyik szál darabka ott kívül volt, egy kis elmozdulás után már nem egészen kívül lesz. Egy másik szál egy kis darabkája kerül kívülre. És ezáltal a szálak egymáson csúszkálnak, súrlódnak.
Feltehetően a szálakat jelentős erő szorítja össze, emiatt a tapatási súrlódás nem elhanyagolható. És ettől lesz kaotikus, mert időnként az egyes szálak legyőzik a tapadási súrlódást.
(Tulajdonképpen ha a kötél mozgása gyorsabb lenne, akkor - elvileg - kaloriméterben ki lehetne mérni a hővé alakuló energiát.)
mozgásuk nem is olyan, mint valami tömör rúd elképzelt elemi szálainak mozgása hajlítás közben, hanem mint egymásba tekert nagy menetemelkedésű spirálrugók hajlítása. Sőt kétszeresen spirálba tekert rugók hajlítása
Egyik alkalommal egyszeresen tekert drótkötelet hoztak. Mivel a két vége rögzítve volt, és nem tudott tekeredni, csomót kötött önmagára. :(
Ha valahol annyira csökkenteni kellene a súrlódási vesztességeket, hogy még a drótkötél elemi szálai közötti apró súrlódások is meggondolandó, kiszámítandó dolgok, az nem fog ezzel pepecselni, pláne nem hatásintegrálokat számolgatni, hanem például lánchajtást alkalmaz.
Lehet. De itt az a probléma, hogy a kötél már ab ovo ott van. "Hozott anyagból dolgozunk." (TM)
Azt is elárulom, hogy a kötél igen lassan mozog. Percenként néhány tized mm-t. Egyszer oda, aztán vissza.
És sajnos a csigakereket utólag tervezték bele, pont a súrlódás csökkentése érdekében. Csak az a baj, hogy ez nem oldotta meg a problémát. Mert a rádiusz túlságosan kicsi, és a külső íven lévő szálak nem tudnak eléggé megnyúlni, ergó a keresztmetszet szimmetriasértést szenved.
És persze az a probléma, hogy a mozgatáshoz szükséges erő kissé nagyobb a szükségesnél, ráadásul nem is mindig ugyanannyi az eltérés.
Olyan kis rádiuszú csigán tilos a drótkötelet vezetni, amin számottevő lenne a nyúláskülönbség a külső és a belső szálak közötti, mert azon előbb utóbb eltörne fáradás miatt. Egyébként meg mivel a szálak nem tangenciálisan, hanem spirál alakban futnak, mozgásuk nem is olyan, mint valami tömör rúd elképzelt elemi szálainak mozgása hajlítás közben, hanem mint egymásba tekert nagy menetemelkedésű spirálrugók hajlítása. Sőt kétszeresen spirálba tekert rugók hajlítása, hisz éppen a fáradásos törés elkerülésére csak ilyen kétszeresen sodort kötelek használhatók, pl. 7x19 szálúak, s nem használhatók 7 vagy 19 szálúak. S azok is csak az átmérőjük legalább 15-szörösénél nagyobb átmérőjű csigán.
Ha valahol annyira csökkenteni kellene a súrlódási vesztességeket, hogy még a drótkötél elemi szálai közötti apró súrlódások is meggondolandó, kiszámítandó dolgok, az nem fog ezzel pepecselni, pláne nem hatásintegrálokat számolgatni, hanem például lánchajtást alkalmaz. Ezt tette John Harrison mester is, amikor elkészítette a maga H-4 kronométerét, ami már elég pontosan járt ahhoz, hogy lehetővé tegye a hosszútávú tengeri navigációt.
Csigakeréken átvetett drótkötél súrlódását kellene meghatározni a húzóerő és a kerékátmérő függvényében. A gördülési ellenállást elhanyagoljuk. Viszont a szálak egymáshoz képest elmozdulhatnak. A kölső íven lévő szálaknak jobban kellene nyúlni. Van egy rejtett szabadsági fok is, mert a drótkötél nem csak nyúlni tud, hanem csavarodni is.
Talán nem túlzás azt mondani, hogy ez átmenet a szilárd és a turbulens folyadék fázis (halmazállapot) között.
Mit lehet itt számolni és hogyan?
Úgy gondolom, hogy a hatásintegrálban a kinetikus energiát elhanyagolhatjuk. Viszont a potenciális energia mellett megjelenik a közegekre jellemző gradiens energia tag (főleg az egyenes és az ívesen meghajló szakaszok határán). Továbbá ez egy nyílt rendszer, mert a kötelet (lassan) húzzák, és közben valamennyire nyúlik is.
A szálak közötti súrlódás miatt azt gondolom, hogy ez egy kaotikus rendszer. Ilyen esetben pedig leginkább csak valószínűségekről beszélhetünk, mert a mozgásegyenletek bonyolultak. Ért ehhez valaki?
Szerintem merjuk meg egy elektromos kerekpar teljesitmenyfelvetelet sik futopadanyaggal fedett talajon zart epuletben, majd merjuk meg futopadon. 15 es 20km/h.
Energiat pazarolni a szalag mozgatasara? Inkabb toljanak 0,5t-2t jarmuvet, szallitokocsit.;)
A Fourier-transzformáció és az egymást váltó konjugált tartományok (koordináta és frekvencia) változóihoz rendelt operátorok a kvantummechanikában megszokott csererelációkat adják. Nem csak a térkoordinátára és impulzusra, hanem az időre és energiára is. Ezekből a kvantummechanika valószínűségi matematikai koncepciója az előbbi háromdimenziós párost használja, az utóbbi csak mellékes szerepű.
