Egy rendes mondat és szövegalkotás nem lehet rizsázás. Egy szerződésben minden betűnek és ékezetnek a helyén kell lennie. Az nem irodalmi stílus, tanulható, de tapasztalataim szerint külön tehetség kell hozzá.
komolyan gondolod hogy az állóképességük a rosszabb?
(egy férfi zenész szerinted áltagosan mennyire van 'jobb' kondícióban mint egy női zenész? mert én eddig nem sok Schwarzenegger-alkatú hegedűművészt láttam .... :-)
a nőknek az érdekérvényesítő képessége rosszabb, nem az álló :-)
az egész intézményrendszer minden erejével és előítéletével nyomja őket lefele, erre ráfogjuk a problémát a fizikai állóképességre?
ez majdnem olyan mint a száz évvel ezelőtti érvelés, miszerint a nőknek nem szabad választójogot adni, mert túl érzelmesek egy racionális döntéshez - ez nem vicc, komoly parlamenti viták során hangoztatott állandó érv volt! :-(
Míg manapság ha megnézel egy szimfónikus zenekart, akkor a vonós szekcióban (na jó, nem a nagybőgősök közt, de attól lefelé igen) alig látsz férfit. Az, hogy utána szólistaként meg nem nagyon érvényesülnek a nők, szerintem inkább fizikális probléma. Egyszerűen nincs olyan állóképességük -vagy csak keveseknek-, hogy igazán magas szinten végigbírjanak egy versenyművet. (Mondom ezt én, a nagy szakértő, aki soha életemben nem zenéltem. :-) )
Talán azért, mert egyenletek körmölésével nem fogsz megtanulni értelmesen beszélni, világos mondatokat alkotni, élőszóban esetleg elfogadható stílusú szöveget összehozni. Ezt csak irodalomórán lehet megtanulni, egyrészt az irodalmi szövegek olvasásával, másrészt a szóbeli elemzésekkel (feleléssel). Ha nincs az embernek megfelelő stilisztikai érzéke, sosem fog normális szerződésszöveget írni, márpedig te a topiknyitóban pont ezzel példálóztál. Ugye?
Persze lehet, hogy te a rendes mondat- és szövegalkotás fontosságát elintézed egy régi jó reálos "ez csak rizsázás, bazmeg"-gel, de ettől még igazam van.
Az irodalom meg a rajz összehasonlításáról meg csak annyit, hogy ennyi erővel a matekot csak a technika színvonalán kellene oktatni, hiszen egy átlagember úgyse használ többet az egészből a szorzótáblánál, a papíron osztásnál meg a területszámításnál.
nemcsak zeneszerzőben ismerünk több férfit mint nőt.
úgy is mondhatnám, a történelem tele van kiemelkedő tehetségű férfi művészekkel és tudósokkal, ellenben csak elvétve akadnak benne kimelekedő tehetségű női tudósok vagy művészek.
de hogy ez a nők értelmi és egyéb képességeit minősíti-e, vagy inkább a társadalmi szokásokat, az már nem olyan egyértelmű. lehet hogy inkább azzal van összefüggésben, hogy nagyjából a múlt század közepéig nem volt divat a nőket taníttatni.
on
a Narancsban van egy cikk, amiben Hammer Ferenc (az ELTE előadója) azt mondta:
"az olvasás szubkulturális dologgá vált. Vannak, akik a könnyű drogokat szeretik, vannak, akik az extrém sportokat, mások pedig a könyveket"
nagytibi: igen. sokkal kreatívabb nevelés kéne, és szomorú, hogy egyelőre általában csak a matekórán kell gondolkodni.
már ahol. van ahol a matekot is úgy tanítják, hogy favágás az egész.
dbezoli: a filozófusok szerinted ködösen gondolkodó áltudósok, akiknek semmit sem ér a diplomája?
akkor is így gondolod, amikor a kormánynak szét kell osztani az adóforintjaidat, és ezt valamilyen filozófiai eszmerendszer (pl kapitalizmus vagy szocializmus) alapján teszi? merthogy államot csinálni, országot kormányozni és a közéletben részt venni, csak valamilyen filozófiai irány szerint lehet. tényleg mindegy hogy melyik az?
Uraim! Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de a vitátokról a következő jutott az eszembe. "A férfiak jobbak a matematikai logikában... A kiváló matematikai logikával rendelkezők között 13:1 ... a fiú/lány arány. ... Jóval bizonytalanabb a zenei képességek meghatározása és mérése. Egyes szakvélemények szerint azonban ez összefügg mind a matematikai, mind a térbeli orientáció képességével (többdimenziós szervezés), és ennek is szerepe lehet abban, hogy a férfiak között több a kiemelkedő tehetségű zeneszerző."
Én valamennyire úgy gondolom, hogy ez ma már egy önszabályozó folyamat, ha egy adott ország gazdasága egy adott időszakban el tud tartani egy bizonyos számú úgymond "ingyenélőt", tehát olyanokat akik, nem veszenek részt a gazdasági élet valamely szegmensében, hanem pl filozófusok, esztéták és egyéb "semmirekellők":)
De pl, nehogy azt hidd, hogy olyan túl sokan élnek konkrétan filozófusként, vagy filozófiából. Max 50-100 ember akik itt-ott megcsíptek valami egyetemi állást, egy nemzetgazdaság szempontjából jelentéktelen mennyiség. Akik meg ma filozófia szakot végeznek az egyetemen azoknak 99,9 %-a valami teljesen más területen dolgozik, helyezkedik el, mert persze, hogy nincs rá kereslet, hol lenne, nagyjából maximálva van amit pl. az egyetemi szféra el tud helyezni, hogy aztán újabb fölösleges dimplomákat gyártsanak:) Én pl. nem egyet tudok, aki tőzsdei brókerként keresi gennyesre magát:)
De speciel ez egy mérnökre is igaz, mérnökből is annyi tud megélni amennyire éppen szükség van, függetlenül attól, hogy a tudása milyen sok, annyi különbséggel, hogy mérnökre nemcsak az álamnak hanem a gazdasági élet egyéb szereplőinek is szüksége van.
Az persze egy másk messzire vezető vita, hogy szükség van-e olyan emberekre, akik úgymond nem vesznek részt konkrétan a termelő, szolgáltató folamatokban, gazdaságilag improduktívak úgymond, a "szellem emberei", irodalmárok, esztéták, klasszika-filológusok, filozófusok, közírók stb. Ez már szerintem egy bizonyos fokú társadalmi-gadasági fejlettségtől is függ, mert pl. a régi időkben, ahol a mindenapi élet-halál harcban a megélhetés biztosításában vett részt a közösség 99%-a, ott is voltak ún, "ingyenélők", sámánok stb., akiket eltartott a közösség, mertvalamilyen szempontból szüksg volt rájuk.
Bár az is lehet, hogy csak okosak voltak és ügyesen kijátszották azt, hogy ne kelljen részt venniük a munkában, harcban:)
"nono! az irodalom, ha jól csinálják, ugyanúgy gondolkodás és kreatívitás mint az egyeneltek :-) "
Éppen azt mondtam, hogy nem az a lényeg, hogy hány egyenletet oldottam meg!
Igazad van, nincsen legfontosabb tárgy. Mindenkinek az a legfontosabb, amivel később foglalkozik. De az biztos, hogy kreativitás kell.
Sajnos elég kevés iskolában tudnak a sok helyen hibás módszertanú tananyagon túlmutató, valós életben is használható tudást adni. Ma már szinte csak az elitiskolákban van erre lehetőség, máshol a tanár lelkiismeretétől függ, hogy megkapja-e diák ezt a pluszt, pedig ennek természetesnek kéne lennie.
Én ezt matek óra keretében kaptam meg, a tananyagtól teljesen függetlenül, a tanáromnak köszönhetően. A logikus gondolkodást. Ha irodalomból lett volna ugyanez, akkor azt tartanám fontosnak, meghatározónak. A régi osztálytársaim is úgy gondolják, mint én: a matek óra keretében hallottak voltak a legfontosabbak, ezt mondja a közgazdász, az orvos, a jogász, stb
Ha az utóbbi években nem volt nagy változás, akkor többnyire matek szakon maradt a kreativitásra nevelés és ez nagyon rossz így! Máshol is gondolkodni kéne, irodalomból is jobb lenne önálló gondolatokat megfogalmazni egy műről, nem csupán a könyv és a tanár szavait visszaadni. A mai oktatási rendszer ezt nem teszi lehetővé. Maradjunk az irodalomnál: a tananyag felét az életrajz teszi ki és a néhány kötelező olvasmányt meg szinte senki sem olvassa el, a szorgalmasabbak a rövidített változatot futják át. Szerintem akár az is megoldás lehetne, hogy bizonyos határok között a diákok választhatnák ki, hogy mit olvasnak el, de azt tényleg elolvasnák és utána közösen megbeszélnék. Természetesen nem maradhatna ki egyetlen műfaj és korszak sem, de így talán közelebb állna a diáksághoz és nem éreznék akkora tehernek az olvasást.
Ezt a szakbarbár dumát, azok találták ki, akik ezzel akarják takarni, hogy az ő diplomájuk valójában nem ér semmit. (Nem azt akarom ezzel mondani, hogy minden nem reál diploma nem ér semmit, mert pl. a nyelvtanárnak, nyelvtantanárnak van haszna. Itt az pl. irodalmi elemzőkre, filozófusokra, esztétikusokra gondoltam.) Több órájuk arról szól, hogy a tanárok bebeszélik nekik, hogy ők a szellemi elit és hogy fontos, amit tudnak. Pedig... Mostanában egyre kevesebb kereslet van is rájuk a munkaerőpiacon. Meg is értem. Logikus: Ha veszek egy gépet, akkor kifizetem az árát, amiben benne van a tervező és a gyártók bére is pl.
Egy filozófus hablatyolásáért persze sose fizetnék. Nem érdekel. Nem értem miből élnek meg... (De értem: sajnos az állam és pl. televízió vezetésben is ilyen beállítottságú emberek ülnek és a döntéseik nyomán sajnos az én pénzemből is juttatnak nekik. Pl. az rengeteg felesleges felmérés és elemzés készül az adófizetők pézéből (nem azt mondom, hogy mind felesleges, hanem hogy rengeteg.))
"Miért kell sokszor elba...rontott életű, kurvázós, öngyilkos, szerencsétlen emberek életútját és műveit tanulnom."
Hát talán azért is, hogy te elkerüld ezeket és ne legyél elba..tt életű, kurvázós, öngyilkos, szerencsétlen stb. Szerintem azért jó az irodalom és különböző irodalmi művek ismerete (nem az irodalomoktatás!), mert az ember különböző élethelyzetekbe kerülvén elgondolkodhat bizonyos dolgokon, és az irodalmi művek rengeteg élethelyzetet írnak le. Amibe a múszaki és egyéb érdeklődésű emberek ugyanúgy belekerülnek életük során. Persze az emberek töbsége nem tanul sem a történelemből, sem az irodalomból, és mind nagy közéleti, mind pedig kicsi magánéleti szinten elkövetik ugyanazokat a hibákat, amivel elcseszik az életüket évezredek óta.
A műszaki dolgok nagyon hasznosak, kellenek és előrébb viszik a világot, de az életnek vannak olyan területei is ahol más, szubjektívebb képességek, gondolatok fontosak, és ebben jól jöhet az irodalom. Szerintem.
Ettől persze még ami a legtöbb helyen irodalom oktatás címen a magyar iskolákban folyik az egy nagy kalap sz..r, ezt nem vitatom.
De azt sem érzem túl nagy targédiának ha valakit nem érdekel, mert szerintem ha jó agya van és céljai vannak (egyetem stb.) akkor könnyedén tudja venni azokat a tantárgyakat is amik abszolút nem érdeklik.
Engem speciel a matek, meg a fizika nem érdekelt abszolút, de tudtam, hogy ha el akarok valamit érni akkor kell az érettségi, kell az egyetem, ahhoz kell a pontszám, és szépen megtanultam, hogy meglegyen a 4-es, 5-ös, mikor hogy sikerült.
hát, izé, szerintem kevés olyan vers van ami annyira magáért beszélne mint a readingi fegyház balladája, és a Sors szimfóniához is bőven elég ismerni a nevét :-))))
szvsz ha egy műalkotás mellé hosszasan magyarázgatni kell a körülményeket, az már régen rossz. De ez nézőpont kérése :-))))))
on
ne menjünk belle ebbe a mi a fontosabb/mi a hasznosabb kérdéskörbe.
Van olyan álláspont is, hogy a legenda, miszerint a matematika és általában a reáltudományok fontosabbak, mint az összes többi, azért akalukt ki, mert a huszadik században annyi társadalmi felfordulás volt, annyi ideológiai és propaganda-háború, hogy kialakult a "a kétszerkettő legalább biztos, abból nem lehet baj" elv.
Szeritnem súlyos tévedés hogy a matematika egzakt tudomány, ellentétben az összes többi "mellébeszélős" tudománnyal.
Az igazán magas szintű matematika (NEM a gépies számolás és mérés, hanem a komolyabb, egyetemi kutatás-szintű része) ugyanúgy művészet és ugyanúgy intuitív, tehetségfüggő tevékenység mint pl a festés vagy a zene.
És aki csak a matematikát tartja fontosnak az életben, az csúnyán pofára fog esni az első hatósági/peres ügyénél.
Ezt csak a hülye, beszűkült technokrata világunk hiszi így. Kalap gittet nem érne a technikai fejlesztés, ha nem menne utána a társadalomtudomány, közgazdaságtan, politika. A XIX. századig alig-alig volt fejlődés a termelőerőkben, aztán mégis elvolt valhogy az emberiség. Most boldogabbak vagyunk, hogy hála a műszaki fejlettségünknek sokkal gyorsabban tudjuk az embereket öldösni, mint 500 éve? Beketrültünk egy szaros fogyasztói spirálba, és csak az anyagi javakért keccsölünk. A csicsa-picsa háztartási gépeinkkel megspórolunk egy csomó időt, amit arra a munkára fordíthatunk, hogy ezeket megszerezzünk, meg a plusz munkánkat olaszba' kipihenjük. Frászt ám olaszba', már Mauritiuson, meg a Karib-tengeren, mert ott jobb. Ez a műszaki fejlődés nagy előnye? Erre legyünk olyan marha büszkék mi, mérnökök? Nem boldogabb, aki otthon nevelgeti a kis családját, este olvasgat, szabadidejében kirándul, vagy lertészkedik, és nem fog 40-50 évesen elpatkolni szívrohamban?
Csak aki villtannal és hasonlókkal lehet hasznos, sőt ma már nélkülözhetetlen dolgokat csinálni. Pl.: ház, autók, műszaki cikkek orvosi műszerek, víz és csatornaellátás stb...
Erre jó a matek és hasonlók. Ilyenekket tudsz majd vele tervezni, alkotni. nélkül nem lenne egyik sem.
Az ELTÉS bölcsész meg verheti a billentyűzetet..., dumán kívül meg mást úgyse tud. Versláb számolással nem lehet semmit hasznosat csinálni.
A bölcsész meg miközben az ELTÉ-n veri ugyanennek a topiknak a billentyűzetét, azt mondja, hogy ki a tökömet érdekel a villnytan, az is csak valami matematikai faszság. Erről beszéltem, amikor a szűklátókörű szakbarbárokat említettem. :-(
Az irodalom is csak egy művészet. Ugyanannyit kellene vele foglalkozni, mint az énekkel vagy a rajzzal.
Miért kell sokszor elba...rontott életű, kurvázós, öngyilkos, szerencsétlen emberek életútját és műveit tanulnom. Nem érdekel. Végre itt a műszaki egyetemen hasznos dolgokat tanulhatok, amivel előbbre lehet vinni a világot.
Nem látod át a mát és mégkevésbé látod a jövőt, ha a múltat nem ismered. Márpadig azt csak olvasással lehet megismerni. Ey korhoz nem csak a történelmi kronológia, hanem a kor idoalma is hozzátartozik. Nincs széleslátókörű ember enélkül. És persze nehéz úgy Bartókot hallgatni, vagy Joyce-t olvasni, ha nem ismered az akkori irodalmi, politikai áramlatokat. Szóval a szokásos minden mindennel...
nono! az irodalom, ha jól csinálják, ugyanúgy gondolkodás és kreatívitás mint az egyeneltek :-)
tényleg ne menjünk abba bele, hogy melyik tárgy a legfontosabb. Mindegyik fontos.
Az középiskola meg azért van, hogy biztos alapokat adjon. Mindenből.
Nem lehet minden gyerek mindenben tehetséges, de épp az volna a cél, hogy amiből tehetséges, abból ki kell hozni a maximumot, amiben meg nem, ott is fejleszteni kell a készségeit, legalább annyira, hogy ne legyen hozzá totál hülye (mert lehet hogy később építeni kell rá, és jó az országnak ha művelt népek lakják).
Ezt a gyerek lelki alkatától függően lehet porszosan, vagy lehet liberálisan.
De nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani annak, hogy melyik rendszer a jobb: az én középsikolámban, ami pedig egy vidéki, nem túl ismert, nem igazán kiemelt, egyszerű kis középiskola volt, a tanáraink maguk is tudták, még ugyanazon az osztályon belül is, hogy melyik gyerekkel nagyjából hogy kell bánni.
Szerintem az egész nem elsősoban módszertani, hanem pénzkérdés. Ha elég pénz van a tanárok tisztességes fizetésére (annyira hogy ez a mostani kontraszelekció megszűnjön), meg rendes, korszerű eszközökre, könyvtárra, satöbbi, akkor mindjárt magasabb lenne a színvonal.
Szeritnem ez a világon mindehol így van: minél több pénz jut átlagosan egy gyerek oktatására, annál magasabb a színvonal.
Magyarországon is addig volt magas a szint, amíg aránylag kevés ember járt középiskolába. Ne értsetek félre, nem ezt sírom vissza, sőt, de ha ötször annyian érettségiznek mint ötven évvel ezelőtt, akkor reálértéken ötször annyi pénzt is kéne az oktatásra költeni, hogy ne zuhanjon meg a színvonal. És nincs az a módszertan, ami ezt helyettesíthetné.
Így marad a teljes vakrepülés: egy-két elitgimnáziumot kivéve szinte ott tartunk, hogy a gyerekek későbbi műveltsége, sikere, végzettsége iskolafüggetlen (elég baj, de így van) és majdnem kizárólag a családi háttér meg a saját otthoni tanulása/veleszületett tehetsége dönti el.
Egyébként: a liberális nevelés nem egyenlő azzal, hogy nem követelnek a gyerektől semmit. Ahogy a poroszos magolás sem mindig garancia az alapos tudásra (sőt!).
Az igazság, mint mindig, valahol a kettő között van. A bankszámlán :-)
Középiskolában matek szakos voltam, az osztály másik fele pedig nyelv szakos. Már akkor éreztem és most is úgy gondolom, hogy az életben a legtöbb hasznát a szakmaspecifikus tárgyakon kívül bárki annak láthatja, ha matekos gimibe jár. Nem az a lényeg, hogy 16 évesen deriváltam meg integráltam, szerintem a legfontosabbak a sok helyen kimaradó feladatok: a logikai, gondolkodtató típusúak. Ahol egy ötlet kell, nem nagy tudásanyag, amit elvileg egy 10 éves gyerek is meg tudna csinálni, ha leülne mellé, de mégsem tudja megoldani az emberek 90%-a.
A gondolkodni tudás, a gyorsabb koncepcióalkotás, egy adott probléma értelmezése a fontos a mindennapi életben, bármilyen foglalkozásnál vagy akár társalgásnál, újságolvasásnál is.
A mai iskolarendszer nagy problémája, hogy nem tanít meg gondolkodni. A legtöbb tárgyból csak bemagoltatnak egy sémát és azt kérik vissza, legyen szó verselemzésről vagy logaritmikus egyenletek megoldásáról. Sokan már akkor bajban vannak az érettségin, ha nem adják meg az egyenletet, hanem maguknak kell felírni a szöveges feladatból. Ha az irodalom érettségin valamelyik témakör címe nem pontosan úgy van megfogalmazva, mint az órán elhangzott vagy ahogyan a könyvben szerepel, nagyon kevesen választják és azt mondják, hogy erről nem is tanultak. Ez a szövegértő képesség hiánya és sokan el sem tudják képzelni, hogy hány ilyen ember van.
Persze, hogy jól hangzik. Azért, mert jó is. Csak kéne hogy legyen a szülőnek kezdettől fogva választási lehetősége, segítsége a választásban, és a gyerek követésében. A legfontosabb -szerintem- az, amit a gyerek otthonról hoz. Nem a suli fogja megtanítani arra, hogy a tudás érték, az legfeljebb a tanulást szeretteti, vagy utáltatja meg. Ehhez meg jó -és nem túlhajtott- tanárok, vagy inkább pedagógusok; értelmes, hosszútávú koncepcióval rendelkező minisztérium -amelyik nem úgy preferál egy irányt, hogy a másikat közben kiheréli (mint mondjuk most az egyházi iskolákat); és olyan társadalom kell, amelyik megbecsüli a tanult embereit. Értelmes, egészséges társadalomban egymás mellett él az állami, az egyházi és az alternatív oktatás. Nem egymás kárára, hanem egymást kiegészítve fejlődnek. És normális társadalomban a liberális nem szitokszó, ami a szlengben szadeszest jelent, hanem szabadelvűt. Amelyik nem bifláztat, hanem gondolkodásra tanít. Mert az "termel" értelmes, értékes emberkéket. És bármilyen meglepő, ez akár az egyházi sulik jelzője is lehet, mint ahogy volt is a két világháború közt. Ha utánanézel, egy csomó nagy tudósunkról kiderül, hogy bencés, ferences, református stb. iskolába járt, miközben nem is volt az adott felekezet tagja. De az kit érdekelt? Ez nem porosz szellem, az valami teljesen más.
Mint villamosmérnök hallgató, tökéletesen megértem az indulatod, hisz ugyanezt éreztem én is. Egyszerűen zavart, hogy a matekot tényleg "szokás volt" nem érteni, meg unni (a fizikáról ne is beszéljünk...), aki meg nem volt tisztában a verslábakkal, vagy nem tudott értelmezni helyesen (vagyis ahogy a "tankönyv előírta") egy művet, az kockafejű szakbarbárnak minősült.
Az Egyetem egyik tanszékvezetője mondta, hogy még a deriválás, meg az integrálás is az általános műveltség része, legalább annyira, mint mondjuk Tolsztoj.
Egyrészt a személyre szabott oktatási forma megoldhatatlan. Marad tehát a vagy-vagy: vagy a nyugati rendszer, vagy a jól bevált poroszos. Másrészt az olyan gyerek, aki magától tanul, és kinyílik meg minden, ahogy te írod, kb. a diákság 1-2%-a. A gyerekre rá kell erőltetni, hogy minden tárgyat tanuljon meg, hogy megismerje őket, és később, ha már nem lesz kötelező, esetleg elkezdjen érdeklődni is a korábban gyűlölt tantárgy iránt.
Amúgy azt se értem, hogy mi ez a liberális oktatási forma, amit egyesek elképzelnek. Mindenhol csak olyan baromságokat lehet hallani, mint a topiknyitóban, hogy a gyereket az Életre kell nevelni, történelem helyett számlakitöltést kell gyakoroltatni, meg hasonlók. Közben meg az egész átalakításból az látszik, hogy alsóban nem lehet buktatni, a könyvek számát csökkentik, mert a táááska olyan nehéééz, 30 perces tanórákat és húszperces szüneteket terveznek, mert az olyan menőőő liberális, közben meg sipákolnak, hogy a magyar gyerek nem érti, amit olvas, funkcionális analfabéta, és hogy mennyire el vagyunk maradva a liberális EU-tól.
Ez így biza' nem igaz! Van gyerek, akinek jó a liberális oktatás, mert érdeklődő, önmagától is tanul, és ha nem kötöd meg a kezét a merev szabályokkal, kinyílik tőle, még jobb lesz. A liberális oktatás nem azt jelenti, hogy bedobjuk a gyeplőt a lovak közé. És van, akinek nem való, mert ellustul, ellazsálja a napját, aztán a tanárra fogja, hogy az a hülye. Sokan vagyunk, sokfélék, és ha a szülők és a tanárok nem tudnak együttműködni, megtalálni, hogy mi a gyereknek a jó, akkor van baj. Nincs egyedül üdvözítő iskolarendszer, iskola és oktatási forma, csak sok testreszabott. Azt kell megtalálni, ami a tiednek a legjobb.
Nem látom be, hogy lehet eldönteni, hogy a nevező gyöktelenítése, vagy a Bűn és bűnhődés ismerete fontosabb-e? Nekem spec. mindkettő jött már jól a "mindennapi" életben. Nyilván nem a sarki boltban, de nem rossz az, ha az ember nem tök hülyén hallgat, amikor reggel a "Mindennapi tudomány", vagy a komolyzenei lemezajánlat megy a rádióban, vagy a NatGeo-nál és a Reader Digestnél egy árnyalattal komolyabb újságot olvas.
