A létezés KÖRFORGÁSA Teremtés és PUSZTULÁS és ezek egymással együtthatnak. Nem a semmiböl keletkezik és a halál sem teljes mert esélye az uj kezdetnek.
lehet négyes szakaszolás ŐSZ TÉL TAVASZ NYÁR és ujra neg ujra
Ez a megközelítés az, ami erősen kétséges. Mármint az, hogy az alany szempontjából bármiféle minőséget is képvisel a halál utáni, és nem egyszerűen az állapot hiányát jelenti.
Feltételezhetük akár azt is, hogy a halál utániság éppen olyan, mint amilyen a születés előttiség. Így megközelítve szerintem mindjárt tisztább a leírás.... persze meglehet, hogy tévedek.
Az agyhalál beálltának leírt jelein kívül döntő jelentőségű a műszeres vizsgálatok összhangja. 1. Szaturáció mérése. 2. EKG lelet legalább 12 elvezetéssel, minden elvezetésben egyenes vonalakkal. 3. EEG lelet az agyműködés megszűnését jelző egyenes vonalakkal. 1/2 óra elteltével ismételt azonos eredmény esetén az agyi idegsejtek teljes pusztulása BIZTOS - ezért az agyhalál teljes biztonsággal kimondható. (1/2 óra eltelte még a transzplantációt nem teszi lehetetlenné).
Új amerikai életdefiníció a szervátültetés javára - Magyarországon is kezdődhet a vita Módosítaná a halál fogalmát az amerikai Bioetikai Elnöki Tanács: már az agykérgi funkciók megszűnése után - ekkor még az arc képes grimaszolni, a szem akár követi a mozgást - halottá lehetne nyilvánítani az embereket. Az új definíció megkönnyítené a szervátültetéseket. A viták Magyarországon is megkezdődtek.
Szervkivétel - Még mozog a szeme, de már halott?
Gyógyszerpróbákhoz és a transzplantációhoz felhasználható szervek hosszabb, biztonságos "megőrzésére" is alkalmasak lehetnek az új halálfogalom társadalmi elfogadásával az ennek alapján minősített esetek - értelmezte az amerikai Wired magazinban megjelent hírt a Népszabadságnak dr. Kovács József bioetikus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének vezető munkatársa. A lap arról számolt be, hogy az amerikai Bioetikai Elnöki Tanács újradefiniálná a halál fogalmát. Az új meghatározás az agyhalált a világgal való kapcsolat megszűnésével teszi egyenlővé.
Ez az állapot lényegében az agykérgi funkciók leállásával bekövetkezik. Ám az ilyen állapotban lévő emberek számos életjelet mutathatnak, például lehet stabil testhőmérsékletük, anyagcseréjük. Mindezek ellentmondanak az agyhalállal kapcsolatos eddigi kritériumoknak. Ezek abból indulnak ki, hogy az agy a test folyamatait integráló és fenntartó központ. Ameddig tehát e folyamatok nem állnak le, az agy működőnek tekinthető.
Kovács József szerint az amerikai Bioetikai Elnöki Tanács bejelentése jelentős elmozdulás a halál fogalmának meghatározásában, de legalább 20-30 éves társadalmi vita előzheti meg az új elv alkalmazását a gyakorlatban. Az, hogy pontosan mikor következik be a halál, filozófiai-elméleti probléma, éppúgy nem válaszolható meg egyértelműen, mint az: mikor érkezik meg Párizsból Budapestre egy repülőgép utasa. Lenne, aki azt válaszolná, hogy amikor a gép beért a légtérbe, mások a landolást, megint újabb válaszoló a tranzitból való kilépést értelmezné megérkezésnek. A halál sem köthető egyetlen időpillanathoz, mert folyamat, melynek része az öntudat elvesztése, a légzés, a szívműködés, majd a többi szerv leállása, egészen az utolsó élő sejt pusztulásáig.
Az élet és a vég közti most alkalmazott definíció nem egyéb, mint az orvos- és a jogtudomány kompromisszuma.
A halál megállapítása körüli vita már szinte végigkísérte az emberiség fejlődését. Legutóbb 1967-ben éledt újjá, az első szívtranszplantáció kapcsán. Ehhez ugyanis egy holttestből egy dobogó szívet kellett kivenni, amely ezért - a hagyományos haláldefiníció szerint - nem is volt halott. A beavatkozás nyomán kialakult vita eredményeként született meg 1968-ban egy harvardi bizottság munkája eredményeként az azóta használt fogalom. Az úgynevezett harvardi agyhalál-koncepció szerint az agyhalál az egész agy összes működésének a visszafordíthatatlan megszűnését jelenti, így az agytörzsi funkciók befejeződését is.
Az agytörzs fő feladata a szervezet egyes szervei között integrált működés biztosítása. Így ami az agyhalál után megmarad, az egymástól függetlenül működő szervek halmaza. Az új definíció szerint az agy bizonyos részének, az agykéregnek a leállása is halálnak számítana. Az amerikai bejelentés következménye, hogy a jogászok, bioetikusok, orvosok megkezdhetik a vitát az élet és a halál közti határvonal újabb pontosításáról.
A bejelentés nagy jelentőségű. Az úgynevezett neokortikális (agykérgi) halál után a testnek fenntartható a keringése, van testhőmérséklete, megjelenhet grimasz az arcon. Mindezt úgy lehet elképzelni - segít értelmezni Kovács József -, mintha az utcáról egy ház ablakait nézve úgy tűnne fel, mintha valaki lenne benn, mert felgyullad a villany, pedig a valóságban egy időkapcsoló működteti ezeket a funkciókat, de nincs már otthon senki.
Az agyhalál megállapítása most három lépésben történik - írja Kovács József a Modern Orvosi Etika című könyvében. Az első lépésben azt kell megállapítani, hogy nem áll fenn olyan körülmény (például mérgezés, gyógyszerhatás), amely az agyhalál megbízható diagnosztizálását kizárja. A második lépésben az agyműködés hiányát bizonyítják. Ennek tünete például a mély eszméletlenség, a spontán légzés, a pupillareflex, a fájdalomérzet hiánya. A harmadik lépésben az agyfunkciók hiányának visszafordíthatatlanságát igazolják megfigyeléssel, illetve műszeres vizsgálatokkal.
Egy békát odanyomta itthon szegényt valaki, mikor becsuktuk az ajtót. Nem totál lapos, az eltaposott békák sík laposakká szoktak válni.
Nyitva van a szája. Olyan az arca, mint egy emberé. Mit érezhetnek az állatok, amikor meghalnak. Nem ugyanazt, mint egy ember?
Nézegetem... Még látható a szobor. Pár nap múlva szertefoszlik. Valamit elárul az arca erről a nagy rejtélyről. Milyen lehet a halál?
Nyilván csak egy pillanatra érzi az ember, vagy talán ennél valamivel tovább - de utána már nem, és előtte se... Erre az élményre csak egyszer lehet befizetni.
Nézem a béka arcát. Ez nem egy megrendezett filmjelenet, kitalált pózokkal... A béka - még nagyobb titokba süllyedt (mint amiben élve volt). Minden milliméter fagyott "ránc" az arcán: az igazi halál kifejezése.
Van élet a halál után? Milyen jelenségeket élnek át a haldoklók?
Angol tudósok azt állítják, hogy a halál bekövetkezte előtti víziók sokkal gyakoribbak, mint azt eddig sejtették, és úgy vélik, érdemes lenne vizsgálni, kutatni őket.
A Tudomány Fesztiválon bemutatott kutatás szerint nem csak a végső stádiumban levő személyek, de közeli hozzátartozóik is gyakran találkoznak a jelenséggel, melyről gyanítják, hogy tulajdonképpen a halállal való találkozás. Sokan úgy gondolták, hogy egyszerű hallucináció, ám a tudósok szerint érdemes lenne több kísérletet folytatni, hogy bebizonyosodjon, a halál ténylegesen az élet vége-e. Dr. Peter Fenwick kutatásokat végzett olyan személyek segítségével, akik haldoklókat gondoznak, és felfedezte, hogy az utolsó perceiket élők nagyon furcsa jelenségeket éltek át. Sokan vizionálták régebben elhunyt családtagjaik érkezését, akik mintegy segíteni jöttek nekik átkerülni a túlvilágra. Ezen kívül nem egyszer jegyezték fel a haldoklóhoz közeli családtagoknál, hogy a távozó meglátogatta őket élete utolsó perceiben, még ha több ezer kilométeres távolságban tartózkodtak is. Dr. Fenwick szerint nagyon nehéz a kísérleteket lefolytatni, mivel az emberek többsége nem beszél vízióiról, nehogy nevetségessé váljon. Az elmélet kritikusai úgy vélik, hogy ezek a látomások valójában a beteg emlékeiből fakadnak.
"A te biztos tudásod miből merítetted?"
Az én biztos tudásom se tudományos, de nekem megfelel. Hogy miből merítettem arról itt inkább nem szólok, tudod a "gyöngyöket se adjuk a disznóknak, nehogy eltapossák"
Ha el tudod hinni, hogy az ember számára több elérhető, minthogy a legjobb esetben egy sikeres, boldog, hosszú életet éljen, és végül mégis arra kényszerüljön hogy átadja magát minden tekintetben a hanyatlásnak, akkor talán belátod azt is, hogy ez a lehetőség benned van. "El tudom hinni, hajlok rá, de ahhoz hogy belássam, tehát biztos legyek benne és tudjam, bizonyságra van szükségem.."
Ez is olyan dolog amit csak magadnak bizonyíthatsz.
Akkor elhiszed azt is, hogy az ember (és minden más látható és láthatatlan dolog) Isten tökéletes ötlete önmagáról/önmagából. "Nem... Azt sem tudom hogy van-e Isten és mi az, ki az... A Biblia számomra nem mérvadóbb, mint bármely más szentnek nevezett irat a világ bármely tájáról, sőt sok keleti iratot hitelesebbnek tartok..."
Tudjuk jól, hogy a bibliai Istenkép meglehetősen kezdetleges, mintha egy jóságos földesúrról lenne szó aki az egyik embert megjutalmazza, a másikat, megdorgálja, aki itt ott egy eltorzult helyzetet helyreállít, stb. Ha mélyebben belemerülünk tudhatjuk, hogy egy ilyen Isten nem létezik. Ez az elképzelés jó volt akkor amikor a Bibliát írták és akkor is csak azoknak akik nem óhajtottak többet megtudni róla.
Isten nem egy személy, hanem egy Vezérlő Alapelv, egy Eredeti önfejlesztő Ihlet, egy Hatalom, Bölcsesség és Szeretet kimeríthetetlen forrása bennünk és körülöttünk mindenütt. Az ember egy része, egy alkotóeleme ennek az Eredeti Ihletnek, ennek a forrásnak ennek a Vezérlő alapelvnek. A bibliai teremtés könyvének írója, lehet nagyon halványan látta ezt, onnan az állítás hogy Isten az embert a saját képmására teremtette.
Így értelmezve az ember valójában saját eredeti ihlete, ötlete – eredeténél minden tekintetben tökéletes.
Miden alak, minden körülmény megváltóztatható egy arra vonatkozó megváltózott tudat által."Ez nekem túl extrém."
A gyakorlatban valóban nagyon ritka, de mégis előfordul. Egy gyakori példa erre – habár ez is ritka és kissé gyenge azokhoz a dolgokhoz képest amit felsoroltál – a gyerek, akit pajtásai folyton szekálnak kigúnyolnak stb. Egyszer csak jön a belátás, hogy ő semmivel se másabb, gyengébb, butább, stb., mint pajtásai, sőt talán némely dolgokban ügyesebb kiválóbb, mint azok akik olyan rosszul bánnak vele.
Ilyenkor mintha egy varázsütésre megváltozik a helyzet, mi történt? Valamilyen módon elegendő lelki erőre tett szert, miáltal tudata megváltozott, 'magasabb színvonalra jutott' azzal szemben ami őt annyira gyötörte. Nem küld ki tovább olyan jeleket amibe pajtásai 'beleakadhatnának', azok nem bántalmazzák tovább. Neki tudata e magasabb színvonalán eszébe se jut, hogy bosszút álljon, inkább azon van, hogy többet ilyesmi ne forduljon elő másokkal se.
A tudatot egy bizonyos értelemben fel kell emelni egy magasabb színvonalra. De mielőtt ez sikerül, teljesen át kell szervezni gondolatainkat, képzeleteinket, érzelmeinket, indulatainkat. "Sajnos az én tapasztalatom erről az, hogy mégha így is van, a legtöbben képtelenek vagyunk ezt önerőből, egyedül, segítség nélkül megvalósítani. Annyi nyűg, gond, probléma, nyavaja sújtja a legtöbb embert, hogy begyöpösödik, eltehetetlenedik, elfásul, depresszál stb stb. Szóval könnyű mondani..."
Úgy van, önerőből, személyes erőből ezt nem lehet végbevinni, de kaphatunk segítséget. A segítséget pedig abban a gyenge láncszemben találhatjuk amit hitnek nevezünk. Sokat segíthet a tudat hogy a Krisztus végzi bennünk tökéletes munkáját. Akkor tudnunk kell hogy a Krisztus nem csak Názáreti Jézus előjoga, hanem minden ember Isten egyszülött fia/leánya, a Krisztus. Mikor Jézus azt mondta, hogy "Én vagyok a kapu…" nem saját személyére célzott hanem az Én Vagyok-ra minden emberben, az Isten egyszülött fiára/leányára. Ettől az Én Vagyok-tól kaphatunk minden szükséges segítséget – ez nem gyarló személyiségünk, ez a mi saját isteni kilétünk, ezt kell folyton szemeltt tartanunk, ez az 'Én Vagyok' legyen az első életünkben.
Valóban a 'mennyek kapuja' nem más mint az ember saját tudata; - a tudat és a hit egy különleges viszonya.
Ezek a dolgok egy szilárd természeti törvény szerint mködnek, a feltételeket tökéletesen be kell tartani."Hol vannak e feltételek és törvények egyértelműen leírva?"
Nekem is csak véletlenszerűen sikerül, de tudom, hogy ha nem sikerül a hiba nálam van. De vegyük a véletlent közelebbről szemügyre. Véletlennek nevezünk olyan eseményeket melyeket az úgynevezett 'józan ésszel' nem tudunk megmagyarázni. Ha az ilyen dolgok nagyon szembetűnők akkor a hívő vallásos emberek csodákról, természet fölöttiről, isteni beavatkozásról beszélnek, míg a hitetlenek csűrik-csavarják a dolgot csakhogy ne kelljen elismerni, hogy olyan dolog történt amit nem tudnak megmagyarázni.
Valójában nem történt semmi természet fölötti, a természet oly terjedelmes hogy azon kívül nincs semmi, minden benne van és benne megy végbe. De van a természetnek egy kevésbé ismert magasabb rendű törvénye, ami azt hozza létre,amit egy értelmes lény, mint az ember kíván (vagy éppen nem kíván) és elképzel. Ez a magasabb rendű természeti törvény, a "Törvényhozó szándéka" alkalom adtán érvényteleníti az ismert természeti törvényeket. Az ember azonban nem ismeri el ezt a törvényt és következetesen nem ismeri, és nem képes ezt tudatosan alkalmazni. A törvény azonban működik, függetlenül attól, hogy az ember ismeri és vagy elismeri vagy sem. Úgy véletlenek és csodák általában csak véletlenszerűen történnek, és csak nagyon ritkán tudatosan. A "Törvényhozó szándéka"alapja a hit; ez a magasabb rendű természeti törvény azon a gyenge láncszemen alapszik amit hitnek nevezünk, onnan a mustármag mint a hit jelképe.
E törvény egyik nélkülözhetetlen feltétele tehát a hit.
Egy másik feltétel a forma, a képzelet, szükséges hogy elképzeljük azt amit kívánunk, legyen az egyértelmű és jól meghatározott, a részleteket a törvényre bízhatjuk.
Még egy másik (a gyakorlatban ez az első) feltétel hogy felismerjük a szűkséget, hogy kívánjuk azt a bizonyos dolgot vagy körülményt.
Itt talán helyén lenne megjegyezni, hogy ez a törvény azt is létre hozhatja, amitől a leginkább rettegünk ez az, amit a 'félelem szagának' neveznek. Szerencsére ez is csak véletlenszerűen és ritkán fordul elő.
És van olyasmi is amit a 'szeretet illatának' nevezhetnénk ezek ugyanazon természeti törvény érvényesülésének jelei, következményei. Míg a félelem, a rettegés 'szaga' magához vonja a ragadozó állatot (és embert), balsorsú eseményeket, addig a 'szeretet illata' kedveskedik azoknak, akik befogadók vele szemben.
"Ha bármivel kapcsolatban, megköszönöm előre és tudom, hogy így lesz, szerinted az meg is valósul?"
Nem a köszönet előre az, ami a dogokat végbeviszi, hanem ez a magasabb rendű természeti törvény; a dolgok az Egyetemes Szellemben már megtörténtek, mielőtt mi megköszöntük volna. A köszönet csak egy külső jel saját igényünk enyhítésére, csak annyi hogy azzal is saját hitünket (azt a parányi mustármagot) erősítjük, alátámasszuk. Isten nem igényli köszönetünket. És ha már a dolgok megtörténtek, még mielőtt mi azt kimondanánk, hol van akkor a hazugság?
"Sztem elég offtopikok vagyunk itt."
Ahogy mondod, átmegyek.
A hit segítségével. Szó szerint igaz az, hogy akár hegyeket lehet odébb tenni. Miden alak minden körülmény megváltóztatható egy arra vonatkozó megváltózott tudat által.
Valóban szerintem is talán tényleg ez a leggyengébb láncszem.
Szóval az a bibi ebben, hogy nem tudjuk, hogy azt hogy kell csinálni.
Meg tudom mutatni, hogy hogyan kell csomót kötni egy cipőfűzőre vagy hogy csokipudingot hogy kell csinálni.
Sőt bonyolultabb, komplexebb tevékenységeket is át tudunk adni, akár atomfizikai kisérletekig vagy agysebészeti műtétetig is.
Azonban a hitet, mint olyat, valahogy mégsem tudta még senki megmutatni senkinek hogy hogyan kell, mit kell csinálnom hogy meglegyen. Vagy van vagy nincs...
Gondolom nem elég, hogy leülök, koncentrélni próbálok és mondogatom vagy gondolgatom hgy "mmmmmm....most hiszem hiszem hiszem..." :)
Az én tudtommal biztos hogy létezett az a személy akit mi Názáreti Jézus néven ismerünk, természetesen nem minden, úgy történt ahogyan mi most a Bibliában olvashatjuk.
Tudományos bizonyíték nincs rá, sőt én úgy hallottam, hogy több bizonyíték található inkább arra, hogy jócskán más volt a sztori, mint ami a Bibliábnan van. Szóval szerintem nagyonis nem kizárt, sőt elég valószínű, hogy másvalaki máskor máshol és mást csinált másképp...
A te biztos tudásod miből merítetted?
De amúgy a lényeget, az alaptanításokat valószínűleg többé kevesébé átvették, akárki is akármikor mondta és tette ezeket, szándéka és üzenete talán valamelyest a sok emberi manipuláción és torzításon keresztül mégis meglehet hogy átjön...
Tehát nem utasítom el teljesen. ;)
Ha el tudod hinni, hogy az ember számára több elérhető, minthogy a legjobb esetben egy sikeres, boldog, hosszú életet éljen, és végül mégis arra kényszerüljön hogy átadja magát minden tekintetben a hanyatlásnak, akkor talán belátod azt is, hogy ez a lehetőség benned van.
El tudom hinni, hajlok rá, de ahhoz hogy belássam, tehát biztos legyek benne és tudjam, bizonyságra van szükségem..
Akkor elhiszed azt is, hogy az ember (és minden más látható és láthatatlan dolog) Isten tökéletes ötlete önmagáról/önmagából.
Nem... Azt sem tudom hogy van-e Isten és mi az, ki az... A Biblia számomra nem mérvadóbb, mint bármely más szentnek nevezett irat a világ bármely tájáról, sőt sok keleti iratot hitelesebbnek tartok...
Miden alak, minden körülmény megváltóztatható egy arra vonatkozó megváltózott tudat által.
Azt, hogy "minden" itt kicserélném arra, hogy: "sok". Ugyanis, az hogy minden, fatálisan súlyos kifejezés, főleg e kontextusban.
Hiszen minden alak és körülmény, az azt is jelenti, hogy akár egy rokkant, elmebeteg vagy afrikai éhező és vagy Ebolás gyermek vagy nyomornegyedben fekvő magatehetelen beteg és hadd ne soroljam; szóval ilyen tehetetlen és kilátástalan helyzetben levő emberek is "hopp" a megváltozott tudattal vagy ha tetszik hittel, ki tudnak lábalni helyzetükből.
Ez nekem túl extrém.
Azzal együtt hogy nem zárom ki teljesen, hogy valahogy igaz, mégis a gyakorlatban szinte képtelenségnek tartom. Más kérdés, ha egy tehetős (és nem csak az anyagiakra gondolok itt) embert veszünk, egy átlagembert...annál talán inkább...
A tudatot egy bizonyos értelemben fel kell emelni egy magasabb színvonalra. De mielőtt ez sikerül, teljesen át kell szervezni gondolatainkat, képzeleteinket, érzelmeinket, indulatainkat.
Sajnos az én tapasztalatom erről az, hogy mégha így is van, a legtöbben képtelenek vagyunk ezt önerőből, egyedül, segítség nélkül megvalósítani. Annyi nyűg, gond, probléma, nyavaja sújtja a legtöbb embert, hogy begyöpösödik, eltehetetlenedik, elfásul, depresszál stb stb. Szóval könnyű mondani...
Foglaljunk magunknak például egy parkolóhelyet ott, ahol általában nagyon nehéz egy üres helyet találni, nem kételkedve vagy fohászkodva egy Istenhez talán valahol a csillagok között, hogy gondoskodjon egy parkolóhelyről neked, hanem szilárd elhatározással, hogy ott a közelben a rendeltetési helyedhez lesz egy üres hely, ami neked van fenntartva.
Sokszor csináltam már ezt. Van, hogy bejön, de biza sajna van, hogy nem...
Tehát tapasztalatom szerint, akármit is csinál a tudatom és állítólagos "teremtő erőm" vagy ha teszik hitem, nem rajtam, hanem a szerencsén, a véletlenen múlik.
Akinek sokat van véletlenül sorozatosan szerencséje, az hangoztatja, hogy neki működik és nem vesz róla tudomást, hogy valószínűleg a puszta, ostoba véletlen segíti, nem pedig a saját mágikus tudása...
Tehát lutri ez szerintem inkább, bár ne az lenne... Bár valaki tudná az ellenkezőjét bizonyítani.
Ezek a dolgok egy szilárd természeti törvény szerint mködnek, a feltételeket tökéletesen be kell tartani.
Hol vannak e feltételek és törvények egyértelműen leírva?
Ha a siker elmarad akkor tudnod kell hogy a hiba nem a törvényben van hanem nálad.
Ez a szokásos magyarázat, ha valami nem működik... :)
Ismét Jézus példáját idézem, Ő nem könyörgött, nem fohászkodott az Atyához ho
gy legyen szíves keltse fel Lázárt, hanem csak megköszönte a lehetőséget amit kapott, mert tudta hogy úgy lesz ahogyan Ő akarta
Tegyük fel hogy így történt (ami tény, hogy nem biztos). Akkor is mi alapján zárható ki számtalan egyéb tényező? Véletlenek félreértések, utólagos belemagyarázások, fanatikus misztifikáció stb stb.
Egyébként az Istenhit fanatizál annyira, hogy biztosan tudni véljenek egyesek dolgokat és ha a véletlen szerencse pont ezt igazolja, erősödik e hit azaz biztosság.
Ha bármivel kapcsolatban, megköszönöm előre és tudom, hogy így lesz, szerinted az meg is valósul?
Ha igen, vajon hogy lehet hazugság nélkül ezt elérni?
Hiszen egy reálisnak, racionálisnak nevezett ember, gyakorlati tapasztalatai alapján mindig tudja, hogy számtalan egyéb lehetőség van, mindig, ezer dolog közbejöhet, akadályozó, be nem kalkulált, egyéb gátló tényezők szabotálhatják a dolgot. És ha erről nem vesz tudomást, hanem azt állítja magának, hogy márpedig tudom, hogy ez így van vagy így lesz, az hazugság, hiszen letagadja, nem vesz tudomást arról, hogy nem biztos, nem lehet biztos a dolog.
Tehát továbbra is kérdem, a gyakorlatban hogyan..? :)
A halál elkerülhető, mert nincs olyan természeti törvény ami az ember testét a hanyatlásra a halálra kényszerítené."Mivel tudod ezt alátámasztani?"
Nem tudom alátámasztani, valamint ennek ellenkezőjét sem tudom..
az ember a fákhoz hasonlóan egészségesen élhet, mindaddig míg meg nem bomlik a gyengéd egyensúly az elhaló és megújuló sejtek között. "Szerinted mitől függ, hogy ez mikor következik be? Mondjuk, ha egészségesen él az illető továbbra is, vagy akkor sohasem?"
Ha az ember egészségesen él, ez egyszerűen nem következik be, csakhogy az ember élete sokszor bonyolultabb mint a fáé, egy egészséges élet az embernek sokkal bonyolultabb mint a fának.
"Pontosan mik a kritériumai az egészséges életnek szerinted?"
Az első és legfontosabb szerintem a gondolkodás, az érzelem, a tudat egy bizonyos állapota.
az ember elérhet olyan tökéletességet hogy se betegség se baleset, se szándékos erőszak nem árthat neki."Egészen pontosan és nagyon konkrétan hogyan?"
A hit segítségével. Szó szerint igaz az, hogy akár hegyeket lehet odébb tenni. Miden alak minden körülmény megváltóztatható egy arra vonatkozó megváltózott tudat által.
Azonfelül, hogy ezt a változást nekünk kell elindítani és végbevinni saját teljes lényünkben. "Ez előbbi kérdésem vonatkozik erre is... "Názáreti Jézus erre saját életével egy nagyszerű példát adott, "Tudommal nem is biztos hogy létezett ill, úgy és akkor, ahogy a Bibliában van."
Az én tudtommal biztos hogy létezett az a személy akit mi Názáreti Jézus néven ismerünk, természetesen nem minden, úgy történt ahogyan mi most a Bibliában olvashatjuk.
Ez a változás a gondolkodás, átalakítását, az érzelmi világunk kitisztítását, az indulatok felszámolását, a tudat állapotának javítását, felemelését tartalmazza arra a színvonalra, ahol az anyag kötelékei fölé kerülhet;"De gyakorlatilag ezt hogyan kell csinálni...?"
A gyakorlat lehet nagyon konkrét és egyszerű, de előbb meg kell érteni egyet-mást, hogy képesek legyünk komolyan elhatározni, hogy elkezdjük a munkát – ez magába véve már a munka egyik legfontosabb része – és ez az oka annak hogy máig csak nagyon kevesen vannak akik egy ilyen változást képesek végbevinni saját magukban.
Említettem már a hitet, ez a hit segítségével válhat lehetővé. Ez természetesen nem megy az egyik napról a másikra. Itt nem egy bizonyos Isten-hitre gondolok mint valamely felekezet hittételeire, hanem egyszerűen a hit szó legszorosabb értelmére. Ez a leggyengébb láncszem az egész folyamatban.
A hit hasonlít egy magra – Jézus azt nagyon találóan a mustármaggal hasonlította össze – amibe benn van az ígéret hogy egykor egy nagy fa lesz belőle, ami hajlékot és eledelt ad talán ezernyi madárnak, melynek árnyékában sok fáradt vándor megpihenhet.
Ha el tudod hinni, hogy az ember számára több elérhető, minthogy a legjobb esetben egy sikeres, boldog, hosszú életet éljen, és végül mégis arra kényszerüljön hogy átadja magát minden tekintetben a hanyatlásnak, akkor talán belátod azt is, hogy ez a lehetőség benned van.
Akkor elhiszed azt is, hogy az ember (és minden más látható és láthatatlan dolog) Isten tökéletes ötlete önmagáról/önmagából. Akkor jön a kétely, hiszen jó tudod magadról, hogy te nem vagy tökéletes, és körülötted senki és semmi se az. Az igaz kutató ekkor nem csügged, hanem tovább kutat, vajon mi az oka ennek a tátongó szakadéknak a ‘számára elrendelt’ tökéletes isteni ötlet és aközött amit ő ebből az ötletből eddig megvalósított? Akkor jön a belátás, hogy ennek az oka kizárólag csak a saját tudatában van. Akkor beláthatja, amit már említettem, megismétlem mert ez nagyon fontos:
"Miden alak, minden körülmény megváltóztatható egy arra vonatkozó megváltózott tudat által."
Ha ezt megérted és el tudod hinni, és ez a hit egy élő tudattá vált benned, tudatod egy lényeges részévé, akkor végbevitted ezt a változást. De mielőtt ezt elérhetjük gyakorolnunk kell a hitet, mert a tudatunk jelen szánalmas állapotában hiába mondjuk a hegynek menj odébb, az nem fog mozdulni.
A tudatot egy bizonyos értelemben fel kell emelni egy magasabb színvonalra. De mielőtt ez sikerül, teljesen át kell szervezni gondolatainkat, képzeleteinket, érzelmeinket, indulatainkat.
Gondolataink legyenek pozitív, felépítő, ugyanez vonatkozik a képzeletre, ne engedjük meg magunknak, hogy képzeletünk romboló legyen, se hogy azzal fizikai és lelki erőnket pazaroljuk (mert arra nagy szűkség lesz a munka folyamán), váljunk meg azonnal ha lehet minden negatív érzelemtől mihelyt olyasmi jelentkezik, ugyanez érvényes az indulatokra. De hát úgy hiszem ezekről a dolgokról van elegendő információ, nem kell ezeket itt mélyebben szemügyre venni.
Kezdjük egyszerű apró dolgokkal, és csak akkor, ha minden tekintetben jól érezzük magunkat, ilyenkor van legnagyobb esélyünk a sikerre. Foglaljunk magunknak például egy parkolóhelyet ott, ahol általában nagyon nehéz egy üres helyet találni, nem kételkedve vagy fohászkodva egy Istenhez talán valahol a csillagok között, hogy gondoskodjon egy parkolóhelyről neked, hanem szilárd elhatározással, hogy ott a közelben a rendeltetési helyedhez lesz egy üres hely, ami neked van fenntartva. Ilyen csekélységekkel lassanként felépítve javul tudatod állapota, emelkedik egy magasabb színvonalra.
Ezek a dolgok egy szilárd természeti törvény szerint mködnek, a feltételeket tökéletesen be kell tartani. Ha a siker elmarad akkor tudnod kell hogy a hiba nem a törvényben van hanem nálad.
Ismét Jézus példáját idézem, Ő nem könyörgött, nem fohászkodott az Atyához hogy legyen szíves keltse fel Lázárt, hanem csak megköszönte a lehetőséget amit kapott, mert tudta hogy úgy lesz ahogyan Ő akarta és habozás nélkül, határozottan életre szólította Lázárt.
Emellett nem szabad elfelejteni, hogy bennünk van minden hatalom, minden bölcsesség minden szeretet kimeríthetetlen forrása – ez nem a gyarló személyiségünk, felfújt önteltségével – ez az isteni kilétünk, a Vezérlő Alapelv, A Krisztus, az Isten Egyszülött Fia/leánya bennünk, aki élni akar és a lehető legtökéletesebben kifejezésre jutni általunk – az Én Vagyok minden emberben.
pelgrim
Mit tanít a Szentírás a halálról és feltámadásról?
Isten tökéletes világot teremtett, melyben nem volt sem halál, sem gyilkosság A hatodik parancsolat így szól: „Ne ölj" (2 Móz. 20,13. 5 Móz. 5,17). Ezt az erkölcsi törvényt Isten azonban már a Teremtés óta minden ember szívébe belevési. A bunbeesés elott Ádám, Éva és az összes állat növényekkel táplálkozott (1 Móz. 1,29–30.2,9), a földön pedig nem létezett sem szenvedés, sem gyilkosság, sem halál (1 Móz. 2,17). Az eroszak ismeretlen volt a Mindenható által teremtett tökéletes világban, mivel Isten maga a szeretet, ugyanakkor végtelenül bölcs és hatalmas. Ezt az elvesztett Paradicsomot Isten helyre fogja állítja, mikor a gyoztesként visszatéro Jézus Krisztus uralkodik majd a földön. Akkor majd „lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek orzi azokat...Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével" (Ésa. 11,6–9).
Miért jött a halál a világra és mikor fog majd eltunni? Isten mindenható és maga a szeretet (1 Ján. 4,8), ezért minden „igen jó" (1 Móz. 1,31) volt, amit O teremtett. Miért kellene meghalnia egy tökéletes embernek vagy élolénynek? A Biblia egyértelmuen kijelenti, hogy a teremtett világban eredetileg nem volt halál. A halál Sátán muve, a feltámadás pedig Isten kegyelmébol van A halál a bun által jött be a világba, a bun pedig Ádám és Éva engedetlensége folytán (Róm. 5,12). Az elso emberpár a bun szolgája lett (Róm. 6,16), és Sátáné, aki „emberölo volt kezdettol fogva" (Ján. 8,44) és akinek „hatalma van a halálon" (Zsid. 2,14). Mivel „a halál fullánkja pedig a bun" (1 Kor. 15,56) és „a bun zsoldja halál" (Róm. 6,23), Ádám és Éva meghalt. Ugyanez érvényes az egész emberiségre: „Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bun és a bun által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek" (Róm. 5,12). A halál tehát Sátán muve, nem Istené. A Szentírásból tudjuk, hogy egyszer majd vége lesz a bunnek és a gonoszságnak ezen a világon, helyettük örök igazság fog lakozni (Dán. 9,24. 2 Pét. 3,13) az új földön és az új égen (Ésa. 65,17). Romlott és bunös emberek nem örökölhetik Isten országát (1 Kor. 15,50). Mivel Isten nem engedi meg, hogy a gonoszság örökké tartson, ezért az emberek sem élhetnek örökké bunös állapotukban és meg kell halniuk: „elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet" (Zsid. 9,27). Az istenfélo emberek is vétkeznek és meghalnak, de feltámadnak majd, romolhatatlanságba öltöznek és élnek örökkön-örökké (1 Kor. 15,51–57. Jel. 22,5). Ez azért lehetséges, mert megtisztulnak buneiktol Jézus Krisztus vérében és önfeláldozása folytán, azaz megfehérítik magukat a „Bárány vérében" (Jel. 7,14) A halál egy ellenség és Isten csak azért turi el egy ideig, mert célja van vele, de Jézus Krisztus ezeréves országlása és a végítélet után elpusztítja majd a tuznek tavában (1 Kor. 15,26. Jel. 20,14).
Halál és feltámadás Az elso halál A halál beálltakor a halhatatlan lélek elhagyja a halandó testet. A test elporlad, a lélek pedig vagy a Paradicsomba (Luk. 23,43. 2 Kor. 12,4), vagy a pokolba kerül (Zsolt. 9,17. Luk. 16,23. stb.). A Biblia ezt nevezi elso halálnak. A Szentírás szerint eddig csupán két ember kerülte el az elso halált: Énókh és Illés. Énókh istenfélo ember volt, aki 365 évig élt, utána felvitetett Istenhez (1 Móz. 5,24), hogy ne lásson halált (Zsid. 11,5). Illés, a próféta, tüzes szekérben ment fel az égbe (2 Kir. 2,11). Lelke azután visszatért Keresztelo Jánosban (Máté 11,14.17,12) — ha jól értjük Jézus szavait —, és ezen második teste szenvedte el a halált. Az Apokalipszis során egy adott pillanatban az akkor még élo keresztények el fognak felhokön ragadtatni az égbe Jézus Krisztushoz (1 Thess. 4,17) és ok azután már nem fognak meghalni. A halottak feltámadása, örök élet és örök büntetés (a második halál) A halottak feltámadnak majd, pontosabban a testük támad fel, mert lelkük nem szunik meg létezni (Ján. 11,24. Csel. 24,15). A hívok Jézus Krisztus igazsága által megigazulva megszabadulnak a kárhozattól (Róm. 5,18. Jel. 20,4–6) és örökké fognak élni egy új, szép és igazságos világban, ahol „halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsok elmúltak" (Jel. 21,1–22,5). Jézus ezt nevezi az élet feltámadásának (Ján. 5,29). A többi embert Isten meg fogja ítélni cselekedetei alapján, és „ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tuznek tavába vetteték." (Jel. 20,11–15.21,8). Ez a második halál: nem megsemmisülés, hanem a kárhozat feltámadása (Ján. 5,29), „örökkévaló útálatosság" (Dán. 12,2). A második halál elkerülésének és az örök élet elnyerésének egyetlen útja van Hinni Istenben és hinni Jézus Krisztusban: Jézus Krisztus: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre." (Ján. 5,24) Jézus Krisztus: „Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal." (Ján. 11,25–26) „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az o egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen o benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Ján. 3,16) „Az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban." (Róm. 6,23)
A halál elkerülhető, mert nincs olyan természeti törvény ami az ember testét a hanyatlásra a halálra kényszerítené.
Mivel tudod ezt alátámasztani?
az ember a fákhoz hasonlóan egészségesen élhet, mindaddig míg meg nem bomlik a gyengéd egyensúly az elhaló és megújulo sejtek között.
Szerinted mitől függ, hogy ez mikor következik be? Mondjuk, ha egészségesen él az illető továbbra is, vagy akkor sohasem?
Pontosan mik a kritériumai az egészséges életnek szerinted?
az ember elérhet olyan tökéletességet hogy se betegség se baleset, se szándékos erőszak nem árthat neki.
Egészen pontosan és nagyon konkrétan hogyan?
Azonfelül, hogy ezt a változást nekünk kell elindítani és végbevinni saját teljes lényünkben.
Ez előbbi kérdésem vonatkozik erre is...
Názáreti Jézus erre saját életével egy nagyszerű példát adott,
Tudommal nem is biztos hogy létezett ill, úgy és akkor, ahogy a Bibliában van.
Vannak akik szerint nem halt meg a kereszten, leélte az életét, felesége, gyerekei voltak. Más elméletek szerint, Mithra-kultuszából lopták át a Bibliába. Van aki szerint Pártus herceg volt, mások Hermesz Tirszmegisztosz reinkarnációjának tartják és van még erről bizonyítatlan elmélet ezrével, mint ahogy tudtommal a Biblia állításai is bizonyítatlanok...
Ez a változás a gondolkodás, átalakítását, az érzelmi világunk kitisztítását, az indulatok felszámolását, a tudat állapotának javítását, felemelését tartalmazza arra a színvonalra, ahol az anyag kötelékei fölé kerülhet;
Gratulálok! Ha már itt tartasz, akkor kétség kívül megtetted az első és egyik legfontosobb lépést hogy bebizonyítsad magadnak e dolgok igazságát – mert ez olyan egy dolog amit csak magadnak bizonyíthatsz. Ugyanis, ha neked sikerül elérned, hogy elkerüljed a halált, vajon kinek bizonyítanád, ha körülötted mindenki meghal?
A halál elkerülhető, mert nincs olyan természeti törvény ami az ember testét a hanyatlásra a halálra kényszerítené. Vannak több ezer éves fák, azok legfrissebb hajtásai végeredményben ugyanabból a magból nőttek ki mint a fa törzse; az ember a fákhoz hasonlóan egészségesen élhet, mindaddig míg meg nem bomlik a gyengéd egyensúly az elhaló és megújulo sejtek között. A halál elkerülhetősége az ember számára a gyakorlatban mégse olyan egyszerű, de sokkal hatékonyabb. A fát nem védi meg semmi a favágó fejszéje ellen, míg az ember elérhet olyan tökéletességet hogy se betegség se baleset, se szándékos erőszak nem árthat neki. Az ember élete minden tekintetben sokkal bonyolultabb mint a fáé, mégis, úgy mint a fa már sokszor lehullatta leveleit, száraz ágait, az ember arra kényszerül, hogy folyton változzon, a változás ugyanis egyik feltétele az örök életnek.
Az ember nem ismeri saját magát, nem tudja, hogy az a folyamat amit a halál elnevezéssel jelöl meg, tulajdonképpen nem más mint egy kíméletlen, könyörületlen változás ami egy rút módon sok szép dolognak véget vet. De az élet több mint a test és a személyiség, több mint amit megsemmisülni látunk. E rövid magyarázat eddig egybehangzik azzal amit az egyházak tanítanak. A vallások ígérik a győzelmet a halál fölött, de előbb mégis meg kell halni – de vajon miféle győzelem a halál fölött az, ha előbb mégis el kell szenvedni a halált?
Annak ellenére, hogy semmiképpen se titok, csak nagyon kevesen ismerik a halálnak, helyesebben ennek a kíméletlen, és főleg könyörületlen folyamatnak egy emberhez méltóbb, egy könyörületesebb változatát, ami csak azt semmisíti meg az emberből, ami nem hozzá tartózik, ami nem az övé. Ennek a tudatlanságnak egyik oka az hogy ezt a folyamatot az embernek saját magának kell elindítani és végbevinni saját magában, de hogy is tudnánk egy ilyen folyamatot elindítani és végbevinni ha nem tudunk hinni benne? És hogyan hihetnénk benne, mikor egyik embertársunkat a másik után viszik a temetőbe?
Az első lépés tehát az, hogy kétségbe vonjuk a halál elkerülhetetlenségét és hisszük, hogy mi magunk is elkerülhetjük. Tudnunk kell azonban, hogy ez nem a jelen állapotunk állandósítását jelenti, hanem egy ugyancsak kíméletlen, de könyörületes, emberhez méltó változást. Azonfelül, hogy ezt a változást nekünk kell elindítani és végbevinni saját teljes lényünkben.
Názáreti Jézus erre saját életével egy nagyszerű példát adott, Ő végbevitte magában ezt a változást, melynek csúcspontja volt a Színeváltozás. Mikor eljött a színeváltozása ideje, felszólította néhány tanítványát, hogy tanúi legyenek, azok azonban nem értették meg mi ment végbe benne. Jézus ott megkapta a bizonyítékot, hogy bármi is történhet vele Ő tovább fog élni, úgy képes volt önkéntesen vállalni a gyötrelmes halált a kereszten, hogy utána ismét felvegye testét tökéletesebben min valaha azelőtt volt; az volt ugyanis az egyetlen lehetőség, hogy tanítását kellőkééppen alátámassza.
Nekünk is egy ilyen drasztikus változáson kell átmennünk, melynek csúcspontja a színeváltozás. Ehhez hitre van szűkség, erős elhatározásra és kitartásra, hogy végbe vigyük azokat a dolgokat amely tudatunkat a kellő állapotba hozza. Ez a változás a gondolkodás, átalakítását, az érzelmi világunk kitisztítását, az indulatok felszámolását, a tudat állapotának javítását, felemelését tartalmazza arra a színvonalra, ahol az anyag kötelékei fölé kerülhet; a tudat során kifejezésre jut környezetünkben és testünk állapotában és közelebb hozza a színeváltozás napját, a test hanyatlásának, halálának elkerülhetségét.
pelgrim