Nem tudunk saját árnyékunkon túl lépni, saját akaratunkat, a saját akaratunk kifejezéséhez való alapvető emberi jogot érvényesíteni. Ehelyett beállunk valamelyik politikai párt uszályába, védjük őket, valamint támadjuk a másik pártot. Ennél sztem valamivel több tartásunknak kéne lenni.
Nagyon figyelemreméltó gondolatok a témában - Orbán Viktortól:
- Magyarországon nem működik a demokrácia. Egy demokrácia nélküli többpártrendszerben élünk. A demokráciát biztosító jogszabályok léteznek ugyan, de nem lehet érvényt szerezni a törvények betűinek. Ilyen helyzetben két út nyílik: az egyik hogy feladjuk a demokráciába vetett hitet. Azon az állásponton vagyok, hogy sok embert hosszú ideig nem lehet becsapni. Én ebben hiszek, ez a demokraták végső menedéke, ha ez a hitünk elvész, kinyílik a demokrácián túli politikai rendszerek világa, s ezt nem kívánom Magyarországnak. A demokrácia helyreállításához nélkülözhetetlen a népszavazás. Párthovatartozás nélkül dönthetnek az emberek azokról a lépésekről, amelyek a mai káoszt okozzák. Reményem szerint ki fogják mondani, hogy elutasítják a megkérdezésünk nélkül és döntésünk ellenére ránk erőltetett szociális, oktatási és egészségügyi rendszert. Az egység felé vezető fontos lépésnek tekintem a népszavazást.
Üres, fafejű bábok vagyunk a pártok kezében, akiket úgy manipulálnak, ahogy csak akarnak. Mi meg még jól alá is játszunk nekik, lemegyünk nekik kutyába, hogy a hátunkon magasabbra állhassanak...:-(
"a fasizmusra történt, sunyi célzásodat pedig kategórikusan visszautasítom"
Visszautasíthatod, ugyanakkor az "egész nemzet képviselete" + "társadalmi szerepek, hivatások, rendek" szerinti - pártok fölötti - szövetségi szerveződés (ha egy bejegyzése, statútuma és működési módja szerint pártjellegű szervezettől hangzik el a pártok meghaladásáról szóló szöveg, még sokkal veszélyesebb és alávalóbb) meghirdetése nem egyszerű "píárfogás", hanem a demokratikus renddel szembeni közbizalom tudatos megbontása és a köztársasági intézmények hitelességének kétségbevonása, és bizony, a primér logika szerint nemigen tud eltérni attól, amit a fasizmus eredeti formájában a pártok versengésén alapuló parlamenti demokrácia helyett kínált.
És ezt nemcsak én fogom fel így, hanem lángoló híveitek is, számosan.
Álljon itt egy idézet a Gondoláról:
"
A szövetségi gyűlés margójára
Nagy dolog történik, valami hatalmas velünk. Ez tagadhatatlan. A hétköznapi, a politikában és történelemben azért kissé jártas megfigyelő óhatatlanul is a régi-régi, rendi országgyűlések hangulatát érzi a levegőben. Hiszen a világ rengeteget változott a középkor óta, rétegek, osztályok, foglalkozási és hatalmi ágak tűntek el, születtek a semmiből, azaz a mai Magyarország valójában már csak annyiban hasonlít mondjuk az ötszáz évvel ezelőttire, hogy magyarok élnek benne, legalábbis még! Minden más más lett itt azóta. Vagy mégsem? Hiszen az akkori rendek sem voltak mások, mint a fő foglalkozási, hatalmi ágak, csoportosulások törvényes szervezetei. Mint például a vitézlő rend, a kereskedők rendje, iparosok, stb. Ma ezek úgy néznek ki, hogy fegyvereserők tagozata, kereskedelmi tagozat, munkástagozat, önkormányzati tagozat. Vagyis látható, hogy a főbb foglalkozási ágak akkoron rendnek, ma tagozatnak hívják magukat.
Tagozati országgyűlés?
Ki tudja, talán még ez is meglesz. Hiszen a demokrácia errefelé úgy nevezte magát egykoron, hogy Magyar Királyság. ...
A Fidesz Szövetség tagozati szerkezetének létrejötte ezért nem egyszerűen érdekes újítás, hanem történelmi lépés a jövőbe, egy olyan új államszerkezet megteremtése felé, ami valójában régebbi, mint errefelé a megújított magyar szó.
Azaz a Fidesz egyszerre halad a múltba és a jövőbe. Elementáris erejű mozgalom ez. Minket többé nem foghat, csak maga a Jóisten. Aki szintén ősi, és úgy hívják: Magyarok Istene. Akinek valaha volt hétköznapi neve, amit mára már teljesen elfelejtettünk, mert Isten se lesz csak úgy a semmiből, ő is csak úgy születik, ha először ember, és a Földön jár. Ezért Orbán Viktor feladata, hogy végre megkeresse, mert itt él közöttünk, és aki alig várja már, hogy megköthesse szövetségét a Szövetséggel.
Mert ne feledjük: a mai kor Mózese Orbán Viktor!"
Ezt a mocsarat, ezeket a gondolatmeneteket a volt miniszterelnök inspirálta. El kell tűnnie. A volt miniszerelnökkel együtt, aki a politikai elfogadhatóság határait folyamatosan, naponta lépi át. Értelmezhetetlenné vált minden európai és amerikai szövetségesünk szemében. És a felséges nép is leszavazta, a buta, korrupt és pancser posztkommunisták kontraszelektált szerencsétlenkedése ellenére is.
Kis hibajavitasok: termeszetesen a Parlamentben nem lenne titkos szavazas. Minden valasztonak lehetosege lenne megtudnia, hogy a kepviseloje mikor hogyan kepviselte az erdekeit.
Az, hogy nincs toredekszavazat, az termeszetesen rossz lenne a kis partoknak, bar a gyakorlat azt mutatja, hogy az 5% koruli partok is kepesek teruleti listan nyerni. Ebben az esetben gondolom, az lenne a gyakorlat, hogy egy-ket teruletre koncentralna egy kis part, ott lone el az osszes puskaporat, ahol a legnagyobb eselye volna nyerni.
Visszahivasi lehetoseg veszelyes lehet, mivel igy a konkurrens partok allandoan kampanyolhatnak a szavazoknal, hogy hivjak vissza a kepviselojuket. Ezert ovatosan kell meghuzni a hatarokat, pl. egy evben csak egyszer lehessen visszahivast kezdemenyezni, legalabb a szavazok 25%-nak alairasa kell hozza, es utana ujra le kell folytatni a helyi valasztast, ahol az eddigi kepviselo megerositest is nyerhet. Egy ideig valoszinuleg minden part beprobalkozna ezzel a modszerrel (ujdonsag varazsa), aztan, mivel ez a dolog vissza is uthet, beallnak a dolgok a normalis mederbe, es csak arra hasznaljak, amire kell: ha a kepviselo nem ugy szavaz a Parlamentben, ahogy azt a korzeteben elvarjak, azaz nem oket kepviseli
Ez az egyetlen lehetoseg, hogy egy kepviselo ne a partja szavazogepe legyen negy even keresztul, mihelyst egyszer bekerult valahogy. Ez a rendszer igy a mai formajaban a demokracia parodiaja.
Hogy csak egy dolgot ragadjak ki: többpárti demokráciában a visszahívás lehetősége a gyakorlatban lehetetlen és egyáltalán nem kívánatos állapotokat teremtene.
A többi felvázolt változtatás sem az általatok kívánt irányba hatna - jó, ha nem épp ellenkező következményei lennének.
Ne viccelj. A pártok uralmának nem az anarchia az ellentetje, hanem a demokrácia kiteljesítése. Ezt viszont ilyen mentalitással (mint amit a hozzászólásod mutat) minden bizonnyal nem fogjuk elérni. Maradnak a "demokratikus" klánok, érdekszövetségek, oligarchiák.
Szerintem pl. jo megoldas lenne, ha a kepviseloket csak kozvetlenul lehetne megszavaztatni, nem lenne toredekszavazat, es miegyeb, nem lenne titkos szavazas, igy minden kepviselot lehetne szembesiteni az altala kepviselt korzet elott az igereteivel es a szavazataival. Ja, es vissza is lehessen hivni a nem megfelelonek minosulo kepviselot.
A szavazok meg azzal tehetnek a legtobbet, ha nem a legkisebb rosszra szavaznak, hanem a legjobbra, ha nincs ilyen, akkor senkire. Ez utobbi jelzeserteku lenne, hogy nincs minden rendben, van meg hely egy uj stilusnak. Tovabba azzal, hogy kovetkezetesen szavaz, ha egy partban mar csalodott, akkor nem felejtkezik el ujra holmi kampanyigeretek miatt.
Kezdetben vala a "minden hatalmat a népnek" című kommunista sláger, amiből hosszú szenvedés után sikerült egy "minden hatalmat a pártoknak" tartalmú társadalmi formációba átvergődnünk.
Szerintem erre is tudod a választ: elsősorban az imidzs- (vagy imázs-, fakultatív) formálás okán. Kissé régies, de kifejezőbb szóhasználattal: propagandafogás. Természetesen nem csak az, van szimbolikus jelentése is a változtatásnak, de az sem a "meghaladás", hanem egyfajta szemléletváltozás.
Köszönöm megerősítő ismétlésedet. Tudtam ugyan annakelőtte is.
Az viszont - bár ismerem a vonatkozó beszédet a szövetségi kongresszusról - kétségesebb, bár nem megfejthetetlen a számomra, hogy egy pártként működő és ekként bejegyzett szervezet miért törli a saját nevéből a párt megnevezést és alakul át - nagy hangsúlyt adva a dolognak és mintegy magasabbrendű minőségként tálalva az új formát - szövetséggé?
Részben szövegszerűen mondta, részben utalt rá, részben pedig nem volt ellenére.
Egy hevenyészett paródiától botorság szöveghűséget várni: természete a sűrítő karikírozás.
Ha azt mondod, hogy nem gondolta, azt - bár nincs módom ellenőrizni - készséggel elhiszem.
Az Szdsz a párttörvény előttről hozta magával a szövetség megnevezést, akár a Fidesz - mint jól tudod.
Ezt a szövetséget pedig a párttörvény életbe lépése után tizennégy évvel alapították - pártból. Nemvéletlenül, expressis verbis taglalva a párt és a szövetség közti különbséget, lényegében az általam karikírozott gondolatmenettel. Kikereshetném. Orbanviktor.hu.
Ezek a dolgok nem védhetőek tagadással. Ki kell dolgoznotok egy afféle veritas duplex típusú elméletet - vagy az egészet ki kell hajítani az ablakon.
Igaztalan besorolásod tulajdonképpen bántana, bár attól még nem válok sem balossá, sem netpartizánná, természetesen.
A Fidesz Magyar Polgári Szövetség - minden ellenkező híreszteléssel szemben - politikai párt. (Ahogyan a Szabad Demokraták Szövetsége is az.)
Természetesen értem a célzást, de az általad iderótt hülyeségeket Orbán soha nem mondta; a fasizmusra történt, sunyi célzásodat pedig kategórikusan visszautasítom.
(Egyébként folytasd nyugodtan, majd bekönyvellek a baloldali netpartizánok közé. Gondolom, nem számít.)
csodálom, hogy éppen neked nem evidencia a politikai pártok fogságából való szabadulás problematikájának végleges megoldása...
Ha megengeded, hadd frissítsem fel bizonyára csak véletlenül kihagyó memóriádat:
A megoldás egy pártok felett, azok meghaladásával (megszüntetve megőrzésével) szerveződő szövetség, mely közvetlenül szól az egész nemzethez, legalábbis a nemzet egészével azonos részéhez, hiszen a nemzethez tartozás definíciója éppen a szövetség általi megérintettség és ez fordítva is így van...a nemzeten keresztül pedig a hazához, mely soha nem lehet ellenzékben.
Ez a szövetség a megosztó pártütést a múlt sötét gödrébe hajítva a hivatásrendi tagozódást mutatja fel megoldásként, melyben az állapotbéli kötelességükhöz hű polgárok lét-törvényüket betöltve egyesülnek, ki-ki a maga módján és helyén.
A széles társadalmi aktivitás is megtalálja az immár pártokhoz nem kötődő mozgásterét a spontán szerveződő, mégis egy vezető hívó szavára mozduló polgári körökben.
Mindehhez a harmóniához pedig az ég adja megerősítő áldását egyrészt felszentelt papjai által, másrészt közvetlenül, a szeretet és az összefogás emberi megismerésen túli misztériumának sugáraranyával.
Nem érted (vagy nem akarod érteni; mindegy) a mondandómat: nem arra gondolok, hogy a szavazók (mi, saját magunk) négyévente nem fejezhetik ki az akaratukat. Kifejezhetik, de ez porhintés, vagy vakítás, ahogy tetszik. A négyévenkénti választás lehetősége nem ad alkalmat az állampolgárok akaratának érvényesítésre. Ez a négyévenkénti választási lehetség csak egy operett-demokráciát ad, nagy csindarattával, színes díszletekkel, primadonákkal. A nép meg figyel a nézőtérről.
Ez az alaphelyzet, a megoldási javaslatok pedig még csak ezután jönnek, hiszen elég friss még a topik.
Szerintem meg nyitott kapukat döngetsz. A szavazók többségének nincs szilárd pártszimpátiája, jelentős részük választásról választásra is máshova adja a voksát. (Az igaz, hogy ezt nem éppen a "pártok fölé melkedve" teszik...) Attól a kevés párttagtól meg nemcsak nem lehet rossz néven venni az elkötelezettséget, hanem el is várható tőlük.)
Privátim be
Jól látom, hogy hajlamos vagy a világ helytelen folyásán, romlásán borongó - ám semmiféle konkrét javaslatot nem adó - rovatok nyitására? (L. még: nyavalygás.)
Mintha egy kissé fogoly-komlexusod lenne (de semmi személyes, remélem), ami az előző félreértésedet is magyarázhatja: én nem a fogságra, vagy annak ellentettjére, a szabadságra helyezném a hangsúlyt, hanem ennek ennek a - tény - helyzetnek egy tágabb perspektívába való helyezésére. Azt mondom, hogy ne béka-perspektívából - a pártok feneke alól - szemléljük, vagy szenvedjük meg a pártok akaratát, hanem emelkedjünk fel és mi tekintsünk le a pártokra, melyek a mi akaratunkat képviselik, végrehajtják.
A tömegek tudatos átverése,a politikai bűnszövetkezet létezik.Ma Magyarországon a politikusok az anarchisták,akik az államhatalmat saját érdekükben felszámolják,miközben irányitják.
Bizonyára félreértettelek, és minden bizonnyal az én hibámból. De akkor kifejtenéd bővebben az én kedvemért - meg a hozzám hasonló butákéért -, hogyan képzeled a "pártok fogságából" való szabadulást? Nem a személyeset, hanem a tömegekét. (Feltéve, persze, hogy ma Magyarországon ez a tömeges fogság létezik egyáltalán.)
Meg a topikom mondandójának is nagyon kellemes "zenei" aláfestést ad.:-)
Egyébként döbbenetes, ahogy a pártok távol tartják magukat a szimpatizánsaiktól, nem? Ássák a pártjuk körül az árkot, nehogy valami "idegen" betolakodjon, vagy akár csak szólhasson nekik...
