Ha egy konkrét gazdasági-társadalmi szituációt - és különösen egy rendkívüli válsághelyzetet - kívülről szemlélünk, akkor igen gyakran támadhat az a véleményünk, hogy a problémamegoldás célravezető módszereibe a - mondjuk így - korlátozatlan demokrácia nem fér bele. A külső és pragmatikus szemlélő szinte mindig valami reformdiktatúra irányában látja meg a megoldást. Azt hiszem, eredeti kérdésfeltevésemnek is ez a kívűlről szemlélés volt a hibája.
Mert az nyilvánvalónak látszik, hogy
a) a nemzeti vagyonból több tűnt el és került improduktív, illetve a nemzetgazdaság érdekeit figyelembe nem vévő kezekbe,
b) a maffiásodás, a jogkövetés hiánya, a korrupció, a szakszerűtlenségnek álcázott rablás, egyáltalában a visszaélés és az erőszak az elkerülhetetlennél nagyobb mértékben mutatkozik;
c) a magyar társadalom a fordulatkor nem volt olyan módon pártokra tagolható állapotban, ami valóságos réteg-érdekkülönbségeket és megoldási alternatívákat tükrözött volna, ezért vitatkoznak a pártok máig is kétségbeesetten legitimitáskeresési célból a múlton, meg a nemzeti-keresztény kontra nemzetietlen-kereszténytelen dichotómián meg egyebeken, és a zsákmányszerzéssel próbálnak meg kézzelfogható materiális legitimitást szerezni,és ezért nem létezik egy minden demokratikus pártot magába foglaló és egymással megkötések nélkül koalícióba lépni képes politikai osztály, sőt
d) ugyane miatt - és kívülről nézve - Magyarországon nincsenek demokratikus pártok, a szó réteg-képviseleti értelmében és valami minimális ideológiai koherencia vállalása szempontjából;
e)a gazdasági válság igenis strukturális és rettenetesen súlyos, a magyar ipar eltűnésével és a mezőgazdaság helyrehozhatatlan szerkezeti hibáival, az infrastruktúrafejlesztés kárhozatos lemaradásával, az agráripar végzetesen elrontott tulajdonosi szerkezetével, és egyáltalán, a szolgáltató szektoron túl minden hazai (a multikon és a speciális statútumú vagy helyzetű nemzetközi vállalatokon kívüli) vállalkozás relativ versenyelőny-csökkenésével és kibocsátási értéke visszaesésével vagy stagnálásával....
Na most, ha valaki egy amerikai egyetemről látja ezt a képet és nem különösebben politikailag korrekt, akkor igen könnyen mondhatja, hogy "ezeknek" annakidején nem a demokrácián kellett volna gondolkozni, mert társadalmilag és gazdaságilag éretlenek és alkalmatlanok voltak rá, hanem valami kívülről korntrollált reformdiktatúrával végigvinni vagy tíz év gazdasági-társadalmi átmenetet és akkor nem itt tartanának.
Valami olyasmit, amit mi is gondolunk mondjuk az irakiakról, vagy a kínai vs. orosz fejlődési trend összehasonlításáról.
Belülről nézve ugyanakkor valószínűleg egyetlen magunkfajta ország sem szívesen adja fel magától úgynevezett demokratikus vívmányait, és ebben a maga szempontjából valószínűleg igaza is van.
Meg a dolog már el is késett: amit ma a teljeskörű demokrácia helyett - különös tekintettel a pártstruktúrák éretlenségéből származó igen nagy veszélyekre - kaphatnánk, az minden most nyitva álló opciónál rosszabb lenne.
A Szent Korona Tan-nal valoban lehet parasztvakitast csinalni, foleg ha az ember a neki tetszo dolgokat latja meg benne. Igaz, hogy a Tan nem irhato le, mint az alkotmany, mert eleg keplekeny, de vannak bizonyos fogalmai amik elegge letisztultak.
Mivel a Tan szerint az uralkodo koteles a nemzet erdeket vedenie, amit viszont a demokracia eszkozeivel lehet igazan megallapitani, ezert sejtheto, hogy ha a gyakorlatban valositanank meg a SZKT-t, valszeg elegge demokracia jellegu dolgot kapnank. A fold is a korona tulajdona lenne, de mivel ugyse vehetne el toled jobban, mint most, nem lehetne nagy kulonbseget erezni.
Szerintem a kulonbseg inkabb elvi, mint gyakorlati. A SZKT ahogy en latom egyfajta magyar demokracia, ami az elmult evezred soran alakult ki. Szakralis jellegenek inkabb elnye van, mint hatranya. Anno Nepszaboban volt egy cikk, amiben a demokracia hataranyanak nevezetek, hogy ha pl a demokratikus orszag akar a polgartol azt is kerheti, hogy aldoza eletet az orszagert, de ennek nincs semmifele szakralis jellegge, mig az SZKT-nal megvan. Vagy amit armagnac irt, hogy 1000 eves hagyomany van mogotte, ami inkabb elony mint hatrany.
A koronara SZVSZ egyaltalan nem kerulne at a felelosseg, az megmaradna az uralkodon. Nincs realitasa annak, hogy vki mutogasson, vagy "megerezze", hogy mit akar a korona. Vallasossaga tavol all ettol. A rossza uralkodo ellen meg onamgaban nem ved meg a korona, hanem eszmei alapot ad, hogy eltavolitsak. Akarcsak a demokraciaban.
Igen, azt hiszem, nincs egyetlen, egyetemes igazság. Az igazságoknak vannak eredőik, melyek szerencsés, és nagy történelmi pillanatokban egyfelé mutatnak.
Amikor béke van, amikor "csak" dolgozni kéne, tanulni és nevelni a gyerekeinket, akkor az eredő nagyon homályos és nehés megítélni. Ezért találták ki a demokráciát.
És végkép nem hiszek semmilyen grémium, vagy pláne érzelmeken lovagoló férfiú csalhatatlan felismeréseiben és kijelentéseiben("válság jeleit mutatja", "Példátlan a legújabb demokrácia történetében", "alkalmatlan feladata ellátására", "ami nem sikerült megveretésével, most politikai erővel", stb, stb, üres, bizonyítatlan és bizonyíthatatlan lózungok, az emberek primitív ösztöneire és félelmeire játszó vérlázító szövegelés, ismerős valahonnan?).
"Képviseleti" és "közvetlen" demokráciára becsatornázni ezt a kérdést szimplifikált megközelítés (bár mégegyszer hangsúlyozom, hogy az általad mondottak közfelfogáson alapulnak), de most abba, hogy mit tartanék én egy igazán demokratikus működésnek, nem mennék bele. Csak azt szeretném leszögezni, hogy a jelenlegi "pártokráciának" semmi köze nincs a demokráciához. (Pontosabban néhány formai elem van benne, de lényegében a mostani rendszer nem demokratikus.)
a te hozzászólásod meg remekül fejezei ki azt az, igaz már nem tinédzserkori, "felismerést"-életvezetési irányvonalat, hogy 'én már rájöttem: nincs központi erő- nincs egységes akarat-csak magunkra számíthatunk", hogy primitíven fejezzem ki magam.
pedig amit állományjavító hiányol az tkp nem egy diktatúra, hanem pont ennek magasabb szintű összetartásnak a hiánya, amit ő külső erők segítségével képzel el, míg lewinfiúék azt mondják, hadd el , hülyeség végezd a dolgod a legjobb tudásod szerint és jobb lesz a országnak is (ha ez utóbbi érdekli egyáltalán, mármint ez önmagában véve biztos érdekli, a kérdés inkább az, hogy az fontos e számára, hogy őáltala javul e helyzet).
pedig szvsz egyiknek sincs igaza, de ez már inkább vall-fil. topik.
Sváby:" És akkor nézzük a telefonos szavazás mérlegét, Igen, ha jól látom 51 /49 arányban Állományjavító topictárs nézőink szerint megbolondult. Így holnaptól a zárt osztály lakója lesz! Köszönjük hogy sms-eztek. A pólót és a wellness hétvége beutalót nyerték...."
Én csak Sullára emlékszem, mint diktátorra (tudom, hogy volt még rajta kívül, de nem tudom ki(k)), de neki nem kellett, sőt ő "több ciklust" is diktátorkodott...
Atyaúristen! Te feltaláltad az "egészséges népi" avagy a "forradalmi" jogérzeten alapuló igazságszolgáltatást. Sjanos, nem tied az elsőség, az előbbit a nácik, utóbbit a kommunisták már alkalmazták.
Tényleg nem érzed, mennyire veszélyes elképzelkéseid vannak? Azért a teljes bizonyítottság elvét a büntetőjogban idestova 500 éve nem nagyon vitatja senki. Ismét azt tudom mondani: képzeld már el, hogy magad vagy szenvedő alanya ennek a puha diktatúrának!
" A demokrácia lényege ebben a megközelítésben éppen abban van, hogy a hatalom erőszak nélkül megszerezhető..."
...egy szűk csoportnak. Na, itt van egy alapvető félreértés köztünk (és úgy vélem Te ráadásul többségi véleményt képviselsz): a demokrácia lényege az, hogy a "hatalom" (bár ez nem jó szó, én inkább irányítást használnék helyette) az állampolgárok kezében van, és nem négyévente egyszer, hanem folyamatosan.
A tűz mellett mindig melegebb lesz, e kérdés csak az, hogy aki mások rovására melegszik, azt seggbe rúghatjuk-e? Helyes, ha Wekler elhűz a francba, helyes, ha Demszky belebukik a néhány százeres (milliós) kis simlikbe.
De helyes-e, hogy Áder, Stumpf, Orbán, Wermer, Schlect, Simicska, stb,stb,stb, megúszhatja?
Kért-e legalább bocsánatot valamelyik ezek közül a nyilvánvalóan milliárdos lenyúlók közül?
Ja, és akár egy - általam kitalált szóval - valami konszenzuális igazságszolgáltatást, az esküdt-rendszernél kiterjedtebb vélemény-nyilvánítási módszerrel, azaz, hogy ha a közvélemény véletlenszerűen kiválasztott reprezentatív mintája szerint valaki bűnöző, akkor az elítéltessék, a kifogástalan bizonyítás hiánya ellenére is. Ehhez persze hozzátartozik a véleményszabadság korlátozásának igen messzire vezető tárgyköre is, amibe persze nem akarok belenyúlni, mert még az derülne ki, hogy a demokratikus szabadságjogok bármilyen csekély korlátozása is végső soron a diktatúra teljességéhez vezethet el...
Vitaindítónak szántam a topiknyitást, mert bár nem kedvelem a permisszív demokráciát, nem vagyok benne biztos, hogy hatásosan és nagyobb veszélyek nélkül csorbítható.
"Pl: Épüljön-e M0 dunahíd Szigetmonostoron? Ha demokratikusan játszunk akkor hosszú évekig nem fog épülni és baromi drága lesz."
Értékes gondolataid között ezzel nem értek egyet. De először a egy igazi demokratikus állami berendezkedés modelljét kellene felvázolni ahhoz, hogy a topikban felvetődő kérdéseket meg lehessen - jól - válaszolni.
Az ókorban fél évet adtak ugye, ha válság nyilvánvaló volt. És aztán mindenképpen húznia kellett a tagnak. És az életével játszott, mert elszámoltatták, bár korábban telj hatalma volt.
Izééé...
Pont azért óvakodtak a diktátort kinevezni, mert nem kellett elszámolnia azzal, amit a fél éve alatt tett...
Nagyon meglepődsz, ha azt mondom, hogy a felsoroltak zömét a demokratikus jogállam lehetővé, sőt kötelezővé teszi? Az más kérdés, hogyan élünk ezzel a lehetőséggel. Tényleg szar ez a rendszer, de még nem találtak ki jobbat. (Homage Churchill...)
"Milyen négyévnyi párturalomról van szó? Ezt nem igazán értem. Arra gondolsz, hogy a négyévenkénti választások csak a pártok antidemokratikus uralmát hozzák?"
Mert ha nem látnád ő fogja megnyerni a választásokat két év múlva és ha nem láttad volna, ő tette a legtöbbet a topicnyitó efemer eszméinek megvalósulásáért (etatista diktatúra vs. kliensköztársaság).
De visszatérve az alapgondolatra. Ha jól értem, akkor a topicnyitó kartács abból indul ki, hogy válság van, illetve sodródunk a válság fele, hiszen elhibáztuk a nyitó lépéseket (a privatizációt) és ezzel szabad utat engedtünk a Gonosznak.
Ezért a demokrácia szűkítését javasolja, mondván, a hatékony és hatásos ellenőrzés csak így lehetséges.
Ez nem pragmatikus kérdés, hanem elvi. Lehet-e kétségbe vonni a demokráciát?
Pragmatikus alapon, azaz, a köz hasznát célozva lehetséges-e általános etikai szintű (igazságos) döntéseket hozni? Mi a jó a köznek? Ki a fene a "Köz"?
Pl: Épüljön-e M0 dunahíd Szigetmonostoron? Ha demokratikusan játszunk akkor hosszú évekig nem fog épülni és baromi drága lesz. Ha pragmatikusan játszunk, akkor azonnal megépül, viszonylag olcsó lesz. A kérdés, ki mondja meg, hogy mi a köz érdeke? Ebben a példában egyszerű, viszonylag jól látszik. De mi a helyzet pl. olyan kérdésekkel, mint az, hogy közérdek-e az, hogy mindenki ott szóljon bele demokratikus választások útján a közéletbe, ahol adózik? Ha igen, akkor mi lesz a kettős állampolgársággal és "nemzettől erőszakosan elszakított véreinkkel?" Ha igen, akkor lehet, hogy azok az emberek mondják meg, hogy mi történjen az én pénzemmel, akik ellenérdekeltek velem szemben? Eztígyhogy?
Ha szűkítjük a demokráciát, milyen fékek lesznek?
Az ókorban fél évet adtak ugye, ha válság nyilvánvaló volt. És aztán mindenképpen húznia kellett a tagnak. És az életével játszott, mert elszámoltatták, bár korábban telj hatalma volt.
Itt fél év alatt mit lehetne csinálni? Melyik nagy rendszerhez (Pl egészségügy) lehetne érdemben hozzányúlni fél év alatt? Évtizedekről beszélünk a legjobb esetben is, ezért csak a demokrácia és az állam fokozatos leépítése lehet a hosszútávon jó döntés szerintem.
Ezt nem úgy gondolom, hogy az egyiket magamnak találom ki, a másikat másoknak...:-).
Úgy gondolom, hogy mindenkire kötelezően kivételes helyzetekben be lehet vezetni a pénzátutalás korlátozásait, a mozgásszabadság korlátozásait, a vagyonnal való elszámolás illetve a létfenntartási szint igazolásának mindenkire kiterjedő kötelezettségét, az állami tulajdonnak kizárólag értékarányos (tehát a feltűnő értékkkülönbözetnél jobban szűkítő) elidegenítését, az ilyen ügyletek kötelező auditálását, az önkormányzati szervezetek gazdálkodásának teljeskörű központi kontrollját (gondolj csak a tb-önkormányzatok igen helyes megszüntetésére), esetleges nemzetközi kontrollszervezetek igénybevételével, a vérlázító alapítványi csalások megakadályozását, a termelőszövetkezetek szabályozatlan és központilag célszerűtlennek ítélt széthordását, az éppen helyzetben lévő vállalati bürokrácia tulajdonszerzési tilalmát, a köztisztviselők személyes felelősségrevonását a hanyag vagy nem a jó gazda elvárható gondosságával lebonyolított ügyletekért, az életfogytiglannal bezárólag.
Jó-e nekünk, hogy Románia támogatja az erdélyi autonómiát?
Jó volt-e Kádár politikája az 56-os "ellenforradalmárok" ügyének vajszívű kezelésével? Nem kellett volna diktatórikusabb eszközöket alkalmazni velük szemben?
Jó volt-e Magyarországnak, hogy a Szovjetúnió nem lépett fel erőszakosan a magyar lakossággal szemben a II. világháborúban?
Gondolod, hogy csak korrupt szadeszosok vannak? Az egy dolog, hogy nagyon elpimaszodtak, eleve hűséges kutyaként nyal nekik a média nagyobb fele, de ne legyenek illúzióid akkor sem, ha fordított helyzet alakulna ki, legalább ekkora médiával, ilyen újságírókkal. Persze erre a megoldás nem egy erős ilyen SZDSZ, az nyilvánvaló.
úgy érzem, hogy ez egy definíciós probléma, nálad.
Bár homályosan emlékszem eddigi hozzászólásaid tónusára, úgyhogy kb. tudom, mit válaszolsz, de hogy a vita demokratikussá szélesedhessen, kérlek, fejtsd ki, mi az igazi demokrácia, amiből semmi nem valósult meg a fordulatkor, míg szerintem túl sok volt belőle...
