Nem tudom, hogy kik vakkantanak velem egy csordában, azt sem, hogy ők miből és mennyit olvastak életük során; annyit tudok, hogy szeretem a topikalanyt mind emberileg, mind olvasni. Nekem csak azért dermesztő, amit művelsz, mert általában véve van bennem egyfajta alázat mindenki ízlésével szemben, ami megakadályoz abban, hogy bárki kedvenc alkotóját vagy olvasmányát permanensen gyalázzam (legyen az számomra bármennyire élvezhetetlen antiművészet), mert a befogadó által átélt esztétikai örömöt és lelki katarzist minden esetben értéknek tartom, bármilyen színvonalú alkotás kapcsán valósuljon is meg. Benned ez az általános alázat nincs meg, szíved joga, ennyi.
Nem veszed észre, hogy az itt veled csordában vakkantók azt sem tudják miről vitatkoznak? Még dilettánsnak sem lehet őket nevezni? 4 oldalnyit sem olvastak a nulladékól! Én az idézett kritikákat az e.p.-t tömjénezők közül emeltem ki, még csak nem is azokból idéztem, akik e.p.-t szélhámosnak tartják!
Hja, hogy a király meztelen? Hogy a többi udvaronc kussol, nem mer szólni, nehogy kegyvesztetté váljon? Vége már annak a kornak, amikor 'deklaráltan' az volt a művészet amit nem ért meg senki! Nem elég ma már egy fogalmat hozzárendelni egy zavaros, kusza értelmetlen szöveghalmazhoz, hogy eladható legyen!
Kár vele foglalkozni. Rég kipukkadt lufi. Kutya sem olvassa már.
Én még emlékszem fiatal koromból, mikor az általa kreált blöff divat volt az ifjú kékharisnyák körében. Nagyon régen volt. Azóta már ők is nagymamák lettek, és rózsaszín Alexandra könyveket olvasnak nosztalgiával emlékezve tovatűnt ifjúkorukra.
Nem szorulok rá, de nem is igen van mire. Anyagiak nálam nem játszanak olyan volumenben sem mint egy átlagembernél. Hírnév sem vonz, mert ha úgy lenne, már tettem volna érte.
Még egy kis irodalomkritika az alább írtak jegyében (szintén a javított kiadás, de itt az elkövető Bán Zoltán András):
" Esterházy legfőbb esztétikai ellenfele, a realizmus diadalmaskodott most könyörtelenül. Ám az író – végül, roppant művészi erőfeszítésekkel – kicsavarta kezéből a győzelmi zászlót, és vereségét a maga triumfálásává fordította. (....) Mert minden látszat ellenére eminensen szépirodalmi mű ez a közepesen vastag kötet"
Az hát! Persze, hogy az ez a közepesen vastag izé, mű! Kételkedett ebben valaki is?
Noh! Tán még rokonyok is vagytok esterházy pével. Érdemes lenne tán felkutatni a cselédkönyveket. Petya azokat is áthegesztené ahogy azt szokta és abból is csak csurranna, cseppenne valami..
Meg mindig jobb ,mint amikor az uri kocsis elszoktette ausztriabol a megejtett leanyzot es belole lett vasuti palyamunkas, a fiabol lett vasutas.... en meg itt ulok mint a negyedik generacio ebbol vervonalbol...
"Benne van a könyvben a másolás (önidézet!) monotóniája, de most nem vidáman másolja olvashatatlanná az Apa szövegét, hanem zaklatottan és fájdalommal érthetetlenné. Mert a titok titok marad, a pitiáner, unalmas ügyeknek talán csak önmozgásuk ad távoli értelmet."
Milyen kis ügyesen magarázza bele az unalomba, a shitbe (javított kiadás) az irodalmat a kiritus, úgy-e?
Hát így s még ígyebbül vagytok ti áthajítva minden palánkok palánkján akár a ...darab. Olvassatok, hivők! Mívelődjetek! Mert rátok fér..
"Mit szonokoljon errol egy szuletett arisztokrata .... o nem polgar hanem magyar four"
Ebből az jutott eszembe, érdemes volna tudni, vajon hányan, kivel és hányszor kurhattak félre abban a családban, ha már a 'pokolban is urak' egyike vastagon besúg, a másik meg ...
'Úrnak születni kell', mondja a fáma. Hát, ez azért túl egyszerű volna, mondom én.
" és köszönöm innen is azt a sok szép órát, amit könyvei olvasásával, vagy felolvasásai meghallgatásával tölthettem."
Őszinte részvétem.
Itt van még, ha éheznél reá!
Csak azért idézem ezt a részt, mert ez a szöveg eredeti. Ezt nem lopta sehonnan, ehcte esterházy. Olvasd hát:
" A csokorba kötött magyart szétbontjuk, és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fásszárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal zúzzuk. Nehogy megrohadjon a magyar. Az összement magyart a savó leöntése és Trianon után túrónak használhatjuk (...) A magyar emlős. Egy magyar nem csinál nyarat. A magyar a sötét, ahová Európa ugrik. A magyar az új nincs. Az új semmi. Az árnyék. Ki tartson magyart ? Kezdő magyarbarát inkább kanmagyart tartson, ne szukát! Tanácsosabb fajtiszta magyart beszerezni, mint valami bizonytalan származású magyart. Öreg magyart ne vegyünk! A magyart következetesen dicsérjük vagy dorgáljuk! Lágy, barátságos hang: jól van, jó magyar, illetve keményen, határozottan: pfuj, magyar, helyedre! A sárgamagyar... a tágasság érzetét kelti. A narancsmagyar... mámoros. A vörösmagyar... meleg. A jómagyarember... az már a járásáról megismerszik. Mint komor bikáé. Levegőt minden magyar igényel, de nem huzat formájában. A Kárpát-medence huzatos. A magyar a tartós fogyasztási cikkek kategóriájába tartozik. Olcsó magyarnak híg a leve! A magyartartás csak akkor gazdaságos, ha a törzsállományunktól szaporulatot nyerünk, és azt fölneveljük. De azt nem kell megadni, hogy tízmillió vagy tizenöt!"
