...avagy visszamenőleg mire és meddig kötelezhető.
Cikk a Népszavából (nem köpködni!):
Etikai eljárást kezdeményeznek a megegyezést szorgalmazó ügyvéd ellen
Egyetlen fillért sem hajlandó önként kifizetni a magyar állam a háború előtti takarékbetétek és a mintegy 1,4 millió életbiztosítás után, ezeket ugyanis egyszerűen nem ismeri el a Pénzügyminisztérium - derítette ki a Népszava. A tárca az utóbbi időben nem sok szót vesztegetett az ügy fejleményeire, noha állításuk szerint időközben született egy nemzetközi jogászi szakvélemény. Azt a nyolcvanéves hölgyet képviselő ügyvédet pedig, aki ügyfele érdekében kívánt egyezségre jutni a tárcával, etikai eljárással fenyegették meg.
Egy koncentrációs tábort megjárt nyolcvanéves zsidó hölgy jogi képviselője udvarias hangú levélben személyes meghallgatást kért a pénzügyminisztertől, annak érdekében, hogy megállapodjanak: miként fizet ügyfelének a magyar állam az után az 1500 aranypengős takarékbetét után, melyet a "zsidótörvények" miatt 1944-ben zároltak. Ám érdemi válasz helyett a Pénzügyminisztérium (PM) jogi főosztályának vezetője azzal fenyegette meg az ügyvédet: etikai eljárást indít ellene a kamaránál. A hivatalnok ugyanis nem tartja az ügyvédi etikával összhangban állónak, hogy a jogi képviselő, Gál Péter "a széles sajtónyilvánosságot" emlegeti, amennyiben méltányos megegyezés helyett perben szerezhet csak érvényt ügyfele jogainak. Gál azt szeretné elérni, ha a tárca ésszerű határidőn belül állapodna meg ügyfelével, annak korára való tekintettel. (A bírósági tárgyalások zöme nyilvános - az itt elhangzottakról tájékozódhatna a sajtó.)
Semmilyen "etikai kódex" nem tiltja az ügyvédnek, hogy tájékoztassa a sajtót valamelyik ügyéről - közölte a Népszavával Bánáti János. A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke szerint csupán az nem kívánatos, ha egy "kívülálló" ügyvéd kommentálja egy kollegája esetét. Bánáti kifejtette: elvben egy egyezségi ajánlathoz bármit lehet kötni, persze nem lehet a sajtót fegyverként, zsarolásra használni.
Gál a pénzügyminiszternek írt levelében arról számolt be, hogy az 1500 aranypengős takarékbetétkönyvet a Magyar Általános Hitelbankban kötötték 1944-ben, s a zsidókat sújtó jogfosztó 1600/1944-es miniszterelnöki rendelet alapján még ugyanakkor zárolták. A betétest pedig még abban az évben kényszermunkára vitték, ahol meghalt - erről a tragédiáról az ugyancsak koncentrációs táborba hurcolt törvényes örökös csak 2004-ben szerzett hivatalos tudomást. (A Fővárosi Bíróság csak 1996-ban töröltette hivatalból a Magyar Általános Hitelbankot.)
A háború előtti 1500 aranypengős takarékbetét esete azonban csak csepp a tengerben. A Népszava információi szerint a régóta esedékes, ám a PM által most elvetett rendezés összesen mintegy 1,4 millió biztosítási szerződést érinthet, nem beszélve a különböző, gyakran pengős és korona pénznemű takarékbetétekről, kötvényekről. Ha ezek jogtulajdonosai "benyújtanák a számlát " az államnak, annak beláthatatlan hatása lenne a költségvetésre.
Az örökösök kérvényeire mindezidáig csak halogatás volt a válasz. Dönteni csak a bíróság döntött: ez év januárjában megítélte egy 5400 dolláros, 1945 előtt nyitott takarékbetétkönyv kifizetését - annak 50 évre járó kamataival együtt. Ám az állam fellebbezett, így, mivel az elsőfokú ítélet öt évig húzódott, megeshet, hogy a takarékkönyv 92 éves tulajdonosa csak akkor juthat a pénzéhez, ha 100 évig él.
Ami viszont az életbiztosításokat illeti: a most etikai vizsgálattal fenyegetőző minisztériumi főosztályvezető 2002 februárjában még türelmet kért egy kérelmezőtől, ameddig a kormányzat el nem dönti, hogy azokat kiegyenlíti-e. (A hivatalnok akkor úgy vélte, még 2002-ben meglesz a döntés.) Ám az Orbán-, illetve a Medgyessy-kormány is csak húzta-vonta az ügyet.
A kérdéssel, melyet csak jogszabály rendezhet, évek óta foglalkozik az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is, mivel egyre csak sorjáznak a panaszok - tájékoztatta a Népszavát az ombudsman hivatala, mely szeretné megismerni az eddig keletkezett tanulmányokat. Eszerint még őket sem tájékoztatták a verdiktről.
"A PM álláspontja szerint a Magyar Államot nem terheli kötelezettség a háború előtt kötött életbiztosítások ügyében" - áll a tárca lapunknak küldött válaszában. Ugyanez vonatkozik a korabeli takarékbetétekre is. Hogy eddig miért hallgatott erről a Pénzügyminisztérium, azt nem tudni - lehetséges magyarázat, hogy amíg reménykednek a központi döntésben, nem indítanak pert a korábban beígért, méltányos kormányzati megoldásra türelemmel várakozó idős emberek.
Amennyiben a panaszosok bírósághoz fordulnak, a minisztérium a fenti álláspontot képviseli, melyet a tárca állítása szerint egy nemzetközi ügyvédi iroda által készített szakvélemény támaszt alá - írja a PM.
Ferenczi Krisztina
Szóval a cikk olvastán felmerült kérdésem:
Visszamenőleg mikor, meddig és miért tartozik az állam kártéritéssel valakinek?
Főleg: visszamenőleg meddig?
