Oké, látom, hogy a Nagy Fórum-Reform nyomán az emilcímek már nem elérhetôek. (Meg folyton üres oldalak jelennek meg a fórumon meg hasonló idegtépô dolgok történnek...) Szóval az itteni emilcímem goddess_durga(kukac)gmx.net.
Az utóbbi idôben sajnos egy kicsit hanyagoltam ezt a fórumot, de nem is voltam nagyon internetközelben...
Igen, "még mindig kitartok" - hogy is lehetne másképp? :-) Azt tapasztaltam, hogy minden kérdés, bizonytalanság és kételkedés ellenére mindig újból és újból visszataláltam Istenhez ill. az egyházhoz. A mise mindig rengeteg erôt ad - különösen az a vágyteljes érzés, ami áldozás közben fog el, mivel én ugye még nem mehetek áldozni. Július 10-én volt különben pont két hónapja, hogy megtértem (szerintem az elég jó, ha az ember konkrét dátumhoz tudja kötni az ilyesmit).
Igen, lelki atya is van, aki elkísér ezen az úton, kb. havonta 2-szer találkozunk (most nyáron talán egy kicsit ritkábban). Katekumen csoportba nem járok, nem is tudom, hogy errefelé hányan csinálnak katekumenátust rajtam kívül. Mindenesetre én inkább személyes, intim keretben szeretnék találkozni az illetô pappal és elbeszélgetni vele ezekrôl a dolgokról. (A barátom hasonlóan csinálta mint én, késôbb a barátom mamáját egy ismerôs apáca vezette be a hitbe, aki aztán kerített neki keresztelô papot is.) Bár biztos egy csoport is segít, mivel a többiek ugyanabban a cipôben járnak mint Te. Te a ferencesekhez jársz katekumen csoportba?
Kíváncsi lennék, hogy hogyan érted pontosan, hogy "az ima az, ami elgondolkoztat, amit tanulok, amit szívbôl szeretnék egyszer - legalább egyszer - mondani"? Itt konkrét imádságokról (pl. Miatyánk, Üdvözlégy Mária) van szó, vagy akármilyen imádságról? Én azt tapasztaltam, hogy mindenki tud imádkozni, és egyszerûen úgy kell, ahogy az embernek abban a pillanatban épp jó. Az individuális imádságnak is több fajtája van, hangulattól és személyes helyzettôl függ. Valamikor nem tartalmaz szavakat - mintha az ember odanyújtaná a szívét Istennek. Vagy (máskor) mintha a lelkét "süttetné" Isten szeretetében (hasonlóan, mint amikor az ember az arcát a nap felé tartja és élvezi annak melegét). Aztán persze van olyan imádság is, amikor Istennel társalgok ill. kérem Ôt valamire. Vagy valamikor az irgalmába ajánlom magam. Az ismert imádságok nekem elsôsorban abban segítenek, hogy elmélyüljek az imádkozás elején (különösen, ha épp nem vagyok olyan "imádkozós hangulatban"). Vagy valamikor egyszerûen csak ezek az imádságok felelnek meg a legjobban a hangulatomnak. Rózsafüzért meg nem imádkoztam, de talán arra is sor kerül majd valamikor...
Mesélj egy kicsit Magadról, hogy Te hogy tértél meg ill. mi késztetett arra, hogy a hit felé vedd az utad? (Küldhetsz emilt is....)
Bocs, hogy nem írtam eddig, de a vizsgaidőszak (ami borzalmasan sikerült) elhanyagolásra késztetett, ami a topicot illeti...
Továbbra is csak a katekumen csoportba járok, jelenleg az ima az, ami elgondolkoztat, amit tanulok, amit szívből szeretnék egyszer-legalább egyszer- mondani. Továbbra is csak tudnám a ferenceseket ajánlani, olyan sokat segít Szent Ferenc imái, Szent Klára állhatatossága, olyan jó olvasni ezeket. Bárcsak egyszer igazából megértenénk, és követnénk példájukat. Hogy érzed Magad-lelkileg? Még mindig kitartasz? Bocs, de nem olvastam még végig a hozzászólásokat. Jársz katekumen csoportba valahova, ott kinn? Lelki atya, aki segít?
Pontosan mit értesz azon, hogy még mindig él az Ószövetség? Ha azt, hogy a Szentlélek általa vezeti a zsidó népet Jézushoz, akkor rendben van. Ha azt érted alatta, hogy a zsidók számára Jézustól függetlenül is van út az üdvösségre, akkor azt mondom, "nincs más név az ég alatt, amelyben üdvözülhetünk".
"A kérdés mármost az, hogy mit gondoljunk az eredeti vallási közösségről, amely az általunk hirdetett Messiást elveti. Mindenesetre el kell róluk ismernünk, hogy vallásgyakorlatuk nem bálványimádó, azaz nem olyasmi, ami önmagában akadályozza az igazság fölismerését. "
Remélem azt azért tudod, mint papi ember, hogy az Istennel kötött ószövetség még mindig él, az újjal együtt.
Ez persze nem jelenti azt, hogy Istennek nem célja az, hogy a zsidó emberek is elfogadják Jézust személyes megváltójuknak.
Nézd, objektív, vallástörténeti szemszögből nézve a kereszténység definiálható úgy, mint olyan zsidó irányzat, ahol az irányzat által hirdetett Messiás fontosabb vallási tartalommá vált, mint a zsidó vallás eredeti tartalma, a Törvény. Ezért aki ehhez az irányzathoz csatlakozik, annak már nem a Törvény jelét kell magára vennie, ami férfiak esetében a körülmetélkedés, hanem a Messiás jelét, a megkeresztelkedést.
A kérdés mármost az, hogy mit gondoljunk az eredeti vallási közösségről, amely az általunk hirdetett Messiást elveti. Mindenesetre el kell róluk ismernünk, hogy vallásgyakorlatuk nem bálványimádó, azaz nem olyasmi, ami önmagában akadályozza az igazság fölismerését. Ez lényeges különbség pl. egy hinduhoz képest. Okkal lehet imádkozni azért, hogy minél több zsidó rádöbbenjen arra, hogy Jézus Krisztus élete, halála és föltámadása a zsidó vallásnak az a szegletköve, amit ők, az építők elvetettek.
Ettől független kérdés az, hogy ki üdvözül és ki kárhozik el. Istenről azt szoktuk mondani, hogy görbe vonalakkal is tud egyenesen írni. A szív megfogalmazatlan vágya akkor is elég az üdvösséghez, ha valakinek senki nem hirdeti megfelelő formában Krisztust. Másrészt gyakorlati cselekedeteikkel keresztények is megtagadhatják Őt (éheztem, és nem adtatok ennem, szomjas voltam, és nem adtatok innom, beteg voltam, és nem látogattatok meg, stb.)
Ha valaki úgy érzi, meg kell keresztelkednie, de pl. gyávaságból, vagy akármilyen evilági okból nem teszi meg, nagy lépést tesz a kárhozat felé. Ha valaki el sem jut odáig, hogy föltegye magának a kérdést a keresztelkedésről, akkor Isten nem ennek alapján fogja megítélni.
A szív titkait csak Isten ismeri, ezért végső ítéletet csak Ő mondhat üdvösségről és elkárhozásról. Annyi bizonyos, hogy nála csókot vált az igazságosság és a béke, ami itt a világban nem mindig jön össze.
Az utóbbi napokban túl fáradt voltam, hogy felhozzam a topikot, de azért kár lenne érte...
Ezt az egész zsidóság-dolgot még mindig nem értem. Az Utolsó Ítélet napján akkor mi lesz (már amennyire ezt tudni lehet :-))? Azok a zsidók, akik nem tértek meg Krisztushoz, elkárhoznak? Vagy az összes zsidó megtér? (És a nem-zsidó nem-keresztények is? Vagy ôk nem?) Vagy mindennek nem is lesz már jelentôsége és csak a tettek (jók és rosszak) számítanak?
Mondjuk ezt is nehéz verifikálni. A történelem során újra meg újra akadtak zsidók, akik fölismerték, hogy Jézusban váltak valóra az ígéretek, és megsiratták őt, mint egyszülöttet. Ugyanakkor Izrael egésze mindig elutasítóan nyilatkozott Krisztusról. Jó, ebben az évezredes keresztény antiszemitizmus súlyosan vétkes, de a zsidó elutasítás alapja igenis az az eredeti elutasítás, amit a főtanács mondott ki annak idején.
Namost. Ha pusztán mennyiségileg megnő a Jézust Krisztusként elfogadó zsidók száma, attól még biztosan lesznek a főtanács negatív ítéletét elfogadó zsidók is. Mit jelent tehát az, hogy "Izrael felismeri, hogy a Messiás már egyszer itt volt"?
Ha elég sok zsidó fölismeri Jézusban a Messiást, akkor már lesz jogunk a többieknek azt mondani, hogy "nem vagytok igazi zsidók, mert az igazi zsidók fölismerik Jézusban a Messiást"?
Szerintem igenis igazabb dolog az egyházról, mint új Izraelről beszélni, amely a Jézust elfogadó zsidóságból, így az ApCsel-ben bemutatott jeruzsálemi közösségből, és az ezen olajfájába beoltott vad pogány ágból álló egy növény. Isten nem vonta vissza áldását, amelyet a régi Izraelnek adott, de a zsidóságot minden áldásával ebbe az új Izraelbe hívja meg.
Nem nem így értettem, nem izrael és a keresztények közt lesz vita, hanem a világ fogja mindkettőt üldözni.
Ézsaiás amikor azt írja meglátják mint az egyszülöttet, siratják akit fáraszegeztek: ez arra utal, hogy Izrael felismeri, hogy a Messiás már egyszer itt volt.
A "vad és szelíd" olajfa ágai felismerik majd, hogy egy a tő :Krisztus (az AtyaIstenben).
És megbékélnek, pont hogy nem egymás ellen fordulnak.
Ui.: nem írok politikailag semmit.:)
ahol a két legnagyobb ellenség a kereszténység és a megváltóját felismerő izraelita vallás lesz, hitem szerint
"A megváltóját felismerô izraelita vallás"? Ezt úgy érted, hogy eljön nekik egy (másik) Messiás (Schneerson rabbi reinkarnációja :-)), és a két vallás emiatt harcolni fog egymás ellen? (Bár ha arra gondolok, hogy mennyi hamis Messiás volt már a zsidóság történetében, akkor erôsen kétlem, hogy valaha is megegyezésre tudnának jutni, hogy ez a mostani tényleg az igazi...) Mert ugye ha Jézusban felismernék a Megváltót, akkor meg miért lenne ellenségeskedés?
(Azt azért remélem, hogy mindezt teológiai és nem politikai értelemben gondoltad...)
Nekem ez kicsit túl mechanikus. Ha ezt a 144 ezret akármilyen értelemben szó szerinti számnak vesszük, akkor még mindig kérdés a verifikálhatóság. Hogyan fogjuk látni, hogy beteljesült a prófécia? Lesznek prófétáló keresztény zsidók (pont 144 000-ren), nem prófétáló keresztény zsidók, nem keresztény zsidók, stb.
Nézd, tényleg nem gúnyolódni akarok, de pl. az is fölmerül, hogy minek nekem erről tudni? Jézus nem azt mondja, hogy elég a mának a ma gondja? Szerintem nem információ-jellegű tudást akart nekünk fölfedni, hanem föl akarta tárni az alábbiakat:
- próbatételek előtt állunk
- a zsidó nép nincs végleg elvetve, vannak vele tervei
- kezében tartja a történelmet, és annak beteljesülését Ő készíti elő
Ami pl. a rendkívül fölerősödő keresztényüldözést illeti, a pápa többször rámutatott, hogy a XX. sz. a keresztény vértanúságok százada volt. Soha annyi keresztényt nem gyilkoltak meg a történelemben a hitéért, mint a XX. században a törökök (az örmény népirtással), a kommunisták és a nácik.
Namost, egyénileg, számomra a legrosszabb, ami jöhet, hogy személyesen belecsöppenek valami ilyesmibe. Az Úr föl akar készíteni arra, hogy ez reális lehetőség. Erről szól (többek között) a Jelenések könyve. De fontos tudnom arról, hogy konkrétan milyen események fognak történni a még sokkal rosszabb üldözés során? Pl. 144 000 zsidó megtér és prófétál, meg ilyenek? Mitől lesz az még sokkal rosszabb személyesen egy jövőbeli keresztény számára, mint amilyen rossz szomjan halni a mezopotámiai sivatagban?
Szerintem az egyre vallástalanabb, hazug , okkult antikrisztusi világgal szemben, ahol a két legnagyobb ellenség a kereszténység és a megváltóját felismerő izraelita vallás lesz, hitem szerint.
Má bocs, hogy beleszólok:)
"Ez mit jelent? Ôk azok, akik megtérnek és keresztények lesznek? "
Tulajdonképpen megtérnek, természetesen. De a kereszténység már egy kissé mást jelent a nagy nyomorúság alatt, mert sokan vértanúságot szenvednek érte, és olyan erős lesz az üldözés, mint soha eddig.
Dehát az előbb arról írtál, hogy szerinted "Izraelből majdnem mindenki megváltatik" - vagy ilyesmi. Mondjuk szerintem minden ember meg van váltva, így gondolom inkább az üdvözülőkre gondolsz, de ez most lényegtelen.
Emlékeztetnélek arra, hogy 144 000-nél azért kicsit több zsidó van a világon. Így a 144 000-ret szó szerint venni és úgy gondolkodni, ahogy korábban írtad, az nem jön össze. Ha viszont arra jutunk, hogy a 144 000 szimbolikus szám, akkor mi a gond azzal, amit leírtam? Én is azt mondtam.
Ezt Te így gondolod, de nem kéne egyetemes igazságként tálalni, mert nem biztos, hogy az. Én például gyökeresen másként gondolom. A Biblia szövegében egyáltalán nem bízom meg, mert azt az első évezredben igen jelentéken cenzúrázásnak vetették alá. Szerencsére még így is benne maradt sok minden, ami a keresztény vallás lényegére utal. Viszont ami benne lévő szöveg isteni eredetűnek tekinthető (pl. a Miatyánk), az bizony mélyértelmű szimbolika.
A Jelenések Könyve pedig az a rész, ami a leginkább fenntartással kezelendő, és a legkevésbé szó szerint veendő - az én nézetem szerint.
A jelenések könvének, mint bármely bibliai könyvnek van szimbolikus és szó szerint beteljesedő síkja, szerintem a tisztán szimbolikus értelmezés a katolikus írásmagyarázás típushibája Augusztinus óta. A másik véglet a kreacionizmus, azt tényleg protestánsok csináták.
Mondjuk én a mai zsidók közül sem tudok senkiről, aki számon tartaná a 12 törzshöz való viszonyát. Már csak azért sem, mert Izrael 10 törzse ugyebár elveszett, így a mai zsidók döntő részben Júda, kisebb részben Benjamin törzséből valók, ill. Lévi papi törzsére utal a Kohn, vagy Kohen családnév, de bizonyíthatatlan módon.
Ennek ellenére a 144 000 szám tényleg Izrael 12 törzsére utal, és azt fejezi ki, hogy Jézus művében, és a hozzá való megtérésben Izrael küldetése is beteljesedik. Nyilván jelképes számról van szó: a 12 x12000 a tökéletességet fejezi ki, nem matematikailag értendő.
