borsörmester, netizen, érdekes és értékes gondolatokat vetettetek fel. Viszont vannak problémák, amik miatt nem valósulhat meg egy efféle pragmatikus párt. Mert ha jól értem, a pragmatizmus az amiről a párt szólna.
A következők jutottak eszembe:
- A magyar választók demokráciatudatossága borzasztóan csekély.
- Az emlékezete nem kevésbé.
- Viszont a létbiztonsága sem túl fényes. Ha jól tudom az átlagfizetés valahol bruttó 130 körül van, ami nettó mondjuk a fele. Amiből nem olyan könnyű megélni.
- A választó lusta gondolkodni. Szerintem úgy jó 80-90%-uk megelégszik azzal, hogy gondolkodás helyett kiválasztja az elé szórt demagógiák közül a szimpatikusat.
- A választópolgárok nagy hányada nem érdeklődik a politika iránt.
- Jó sok kis párt van. De többnyire a parlamentből kikerülni szoktak és nem befele.
- A kis pártok mögött nem áll olyan tőke, ami összehozza az egymilliárdos költségű kampány fedezetét. Ennek okán jelentősen csökkent eséllyel indulhatnak a saját demagógiájuk széthintése terén. Az emberek momentán 4 párt plakátjait láthatják. Én legalábbis a maradék kb 6 induló pártnak eddig egy plakátját sem láttam.
- Végül, az ember szeret a "győztesek" közé tartozni. Ezért sokan nem szavaznak arra aki nagyon nagy valószínűséggel nem jut be, mert "elveszett szavazat".
Ennek okán a választópolgár a leghangsúlyosabban (szponzoráltabban) elétolt demagógiák közül fog választani. Annyira nem érdekli hogy utánanézzen másnak is saját magától. Tehát abból fog választani, aminek a hirdetéseit látja.
Ezen kívül ma a politikai pártoknak megéri demagógnak lenni, és ígérgetni. Aki többet ígér, az több voksot kap. Nézd meg hogy pl 2002 tavaszán a két nagy párt mennyit igérgetett, és mennyit a két kicsi. A választópolgár vevő a nagy igéretekre (400%-os béremelés az egészségügyben, emlékszünk még erre?)
Ezen kívül ott van az ideológiamentesség problémája.
Egy problémára többféle jó megoldás lehetséges. Mi dönti el hogy melyiket válasszuk? Az ideológia. Az ideológia eladható. Legalábbis a számoknál és mutatóknál jobban. Erre nem jött még rá az MSZP, azért próbálkozik vele.
- burokracia normalizalasa Támogatom :) Feltételezem ez alatt hogy a bürokrácia egykapus rendszerré alakuljon, és lehetőleg minél kevésbé redundánssá. Vagyis ne kelljen húsz helyre ugyanazokat a dolgokat intézni, a hivatalok intézzék le egymás közt az infocserét. Satöbbi.
- adorendszer gyokeres atalakitasa, nagy aranyu adocsokkentes, konvergencia a helyi adok iranyaba, felajanlason alapulo adozas Az adócsökkentés tipikusan versenyalapú, neoliberális álláspont. A mai pártok, főleg a két nagy párt meglehetősen etatista álláspontot képvisel, nagyarányú adóbevételekkel és újraoszt(ogat!)ással. Bár mindegyik az adócsökkentés elvét hirdeti, de nem azt teszik. Lásd pl az új és új adónemek. Hasonló okból vonják el a forrásokat a helyi szinttől, mintegy szembemenve az EU hirdette szubszidiaritással.
- csaladtamogatas Ez tipikusan konzervatív elem. Van aki nem családban gondolkodik, a társadalom alapegysége nem a család hanem az egyén. Akinek nincs családja, az nagy valószínűséggel kimarad ebből a támogatási formából.
- a 'social net' nevu kontraproduktiv agymenes felszamolasa, annak megertetese, hogy a 'tarsadalom' nem veheti at a csalad szerepet A társadalom azért társadalom, hogy a gyengébbeket segítse. Ezt átháríthatja a családra, és ehelyett magát a családot támogathatja. De a család nélküliek kiesnek ebből a rendszerből.
A szociális háló a jóléti állam eleme, és az összes fejlett ország tudja már vagy 20 éve hogy a jóléti állam inkább csak álom. Nálunk még nem tudják. Vagy tudják, és mernek álmodni.
- a politikai kozsszereplesert jaro javadalmazas megxuntetese, a 'homo politicus' mint egzisztencia/karrirelehtoseg felszamolasa. Az ókori Görögországban, amikor be kellett mennie a földművesnek szavaznia, arra a napra az amugy esedékes, ám így kieső munkadíját az állam térítette. Különben nem ment volna szavazni. A probléma itt is kb ez, vagyis a "bármely állampolgár választható" alkotmányos elv sérül annyiban, hogy nem jelölteti magát senki, aki nem elég vagyonos ahhoz hogy ingyen dolgozzon. Márpedig kevés ilyen van. A plutokrácia pedig nem egy szimpatikus politikai berendezkedés a számomra.
- kozponti eroszaxervek helyett, helyileg szervezodo polgarorseg.
Miért lenne az jobb?
- 'gold standard'
Arra a bizonyos aranystandardra gondolsz? Az EMU szerintem valami hasonlót valósít meg az euróval. Viszont az aranystandard egyszer már megbukott. Most nem tudnám elsorolni az okait, de utána lehet olvasni. Az imént találtam egy linket, én is csak beleolvastam de talán vannak benne hasznos gondolatok.
- 'public es private law' kozti kettosseg felszamolasa, elmozdulas a 'provate law' fele.
Ebben nagyon nem vagyok kompetens :)
- a tulajdon tiszteletere valo neveles, a tulajdon vedelme, es annak megteremtese, hogy az emberek lassanak perspektivat a tulajdon gyarapitasaban a vagyon/jovedelem felelese, elszorakozasa helyett.
Nevelni nehéz lenne állami szinten, amivel lehetne segíteni az a hatékony megelőzési módok (megfelelő gazdaságpolitikával és szociális rendszerrel a megélhetési bűnözés redukálható), ellenőrzések (gazdasági bűncselekmények ellen), és a mainál sokkal hatékonyabb hatóság, nagyságrendileg jobb felderítési mutatókkal. Adócsalás: az adófizetési hajlandóság az adó mértékétől is függ. Az optimális határadókulcs kb. 35% (ld. pl. Laffer-görbék), nálunk az összes adó a jövedelem kb 60%-át elviszi. ha nem többet. Egy korábbi hozzászólásomban pár reformtipp.
No, elnézést a hosszú reagálásért, remélem azért lesz 1-2 ember aki el is olvassa, ne adj isten reagál is rá :)
Amit én nem fogalmaztam meg: az ellenérdekeltség...
Amúgy nem rossz, csak a nagyarányú adócsökkentés, felajánlás alapon, kontra családtámogatás, egészség-, iskolaügy, stb. Ha azt veszem alapul, hogy a magyarok hagyományosan nem szívesen fizetnek az államnak...pláne nem önként /bár ez másokra is igaz lehet/.
Elismerem, nem csak azok lehetnek a főnökök akiket már ismerünk, de éppen az a nehéz, hogy ismeretleneket vigyél a köztudatba. Ez az amit az összefonódott média pl. agyonhallgatna...ez is, pontosabban. Nem elkeseríteni akarlak, csak kissé pesszimista vagyok ez ügyben/is/.
A magyar nép tehetséges nép, ezt már bebizonyította és bizonyítja folyamatosan...
Van kedved erről besztélgetni? Mert nekem lenne. Itt, nyilvánosan is akár. Sőt.
Kérdezz, válaszolok, elmondom, hogy nagyjából mire gondolok. (A közgondolkodást 1988-89-ben nagymértékben sikerült ám átalakítani... most sem lenne lehetetlen. Igen, nehéz lenne. Nem lehetetlen.)
Okosan kell demonstációt szervezni, ennyi az egész. Sajnos ez nem eleg. A demonstraciok nem oldanak meg semmit. A propaganda nem old meg semmit. A kozgondolkodast kell atalakitani. Valos, emberi ertekeket kell felmutatni, ja es ami a legnehezebb, be is kell oket tartani.
Vannak nekem is otleteim, hogy hogyan fognek bele. Picike baj az, hogy a jelenlegi politikai elit egzisztencialisan ellenerdekelt a dologban.
Kb igy kezdenem:
- burokracia normalizalasa
- adorendszer gyokeres atalakitasa, nagy aranyu adocsokkentes, konvergencia a helyi adok iranyaba, felajanlason alapulo adozas
- csaladtamogatas
- a 'social net' nevu kontraproduktiv agymenes felszamolasa, annak megertetese, hogy a 'tarsadalom' nem veheti at a csalad szerepet
- a politikai kozsszereplesert jaro javadalmazas megxuntetese, a 'homo politicus' mint egzisztencia/karrirelehtoseg felszamolasa.
- kozponti eroszaxervek helyett, helyileg szervezodo polgarorseg.
- 'gold standard'
- 'public es private law' kozti kettosseg felszamolasa, elmozdulas a 'provate law' fele.
- a tulajdon tiszteletere valo neveles, a tulajdon vedelme, es annak megteremtese, hogy az emberek lassanak perspektivat a tulajdon gyarapitasaban a vagyon/jovedelem felelese, elszorakozasa helyett.
A rendszerváltás is nehéz ügy volt. Egy csomó dolgot gyökeresen másképpen kellett csinálni, mint ahogyan annak előtte ment. És meg lehetett csinálni. Olyan emberek jöttek a vezetésbe, akikről az ország népe korábban azt sem tudta, hogy léteznek.
Mindössze annyit mondok, hogy nem hiszem el, hogy csak és kizárólag azok közül lehet választani, akiket már ismerünk, mint a rossz pénzt. Nem hiszem el, hogy nincsen más, vezetésre alkalmas ember az országban. Lehet, hogy a magyar nép nem világverő, de annál, amit most kitermel magából, egészen biztosan többre képes.
Ez így szépen hangzik, de ki dönti el, hogy az a valaki ért hozzá? Máris a tanácsadóknál tartunk és azok befolyásol/hat/nak...vagyis már PR lehetőség valakinek a segítésére. Te meg egyedül nem választhatsz ki mindenkit, mert mindenhez Te sem érthetsz és nem rendelkezhetsz mindent eldöntő ismeretséggel...vagyis hát nem ismerheted mindenki tudását, hozzáértését...
Ideológai: hát persze kicsike mindig van, de ki ítéli meg mi a kicsi és mi a több? Nehéz ügy ez...
Kezdhetjük akár velük is. Rajtam ne múljék, én nem szavazok rájuk sem, éppolyan kevéssé, mint bárki másra.
A baj csak az, hogy attól még, hogy én nem szavazok rájuk, nem tudjuk őket kiselejtezni. Ahhoz arra lenne szükség, hogy az emberek többsége valaki másra szavazzon.
No de az emberek most nem tudnak dönteni, nincs kit választani - csak rossz lehetőségek vannak.
Én nem vizsgálnám, hogy a sok rossz közül melyik a legkisebb. Mindegyik rossz. Valami gyökeresen másra lenne szükség.
Öregem, magasról teszek a kormányzásra. :-)
Egyvalamit egészen biztosan megígérnék a választóknak: egyetlenegy ismert politikus sem kapna helyet a kormányban. Semmilyen szinten.
Tudom, azt szokás mondani, hogy a miniszterség az tulajdonképpen politikai PR, és hogy az érdemi munkát úgyis a minisztériumi főosztályokon végzik... Oké, ezzel még akár egyet is értek. De engem ne képviseljen PR-szinten sem olyan ember, aki már 15 éve vézi áldásos tevékenységét a politikai PR területén.
Az egyetlen dolog, amit valóban meg lehetne tenni: az végezzen el egy munkát, aki ért hozzá. Draskovics nem pénzügyi szakember, nincs az a PR-megfontolás vagy párton belüli huzavona, ami miatt akár csak a közelébe is engedném a pénzügyminiszterségnek. Rossz példákkal teli van a padlás.
(Megjegyzem, a teljes ideológiamentességben sem hiszek, de a politikai ideológiák konkrét döntésekre gyakorolt hatása minimalizálásának szükségességében igen.)
bor mester, akkor kezdjük a selejtezést Demszkyvel, aki már 14 éve bitorolja a budapesti főpolgármesterséget.
Vagy itt van Megyó, aki 89 elött is volt már pénzügyminiszter, miniszterelnök-helyettes, 96-tól megint pénzügyminiszter.
MSZP-s elvtársakat küldjük nyugdijba.
Sejtettem már az előzőekből, hogy semmi ideológia...de hol van még a kormányzás.
Sok pénz kell sajna az ismertséghez, az okos demonstrációk önmagukban kevesek..pl. a média agyonhallgatja. Hiába jó az ötlet...
Erre tudok a legkönnyebben felelni. Az összes létező honi politikai ideológiát, nómenklatúrát, retorikát elavult vacaknak tartom. A rendszerváltáshoz nagyon sok ideológia kellett, a kormányzáshoz minél kevesebb ideológia kellene.
Gyakorlati kérdéseket kellene megközelíteni, a lehető legkevésbé ideológiai alapon.
Azzal sem értek egyet, hogy sok pénz. Meg lehet csinálni kevés pénzből is, szinte semmiből is. Okosan kell demonstációt szervezni, ennyi az egész.
Sok-sok pénz és semmi garancia a sikerre. pl. azért, mert a többi megfojtaná. Lásd pl. a párttörvény megkerülését szolgáló pártalapítványi törvényt: hogy kihagyták belóle a Parlamenten-kívülieket.
De: milyen ideológia mentén szerveződne?
Szerintem azért bukott meg minden új párt, mert elfogadta a retorikát, és belement a létező pártok utcájába.
Mondok egy példát. Mondjuk én vezetnék egy ilyen "új" pártot. Odajönne egy riporter, és megkérdezné tőlem, hogy akkor most ez hol helyezkedik el a politikai palettán. Erre nyugodt szívvel, és elkerekedő szemmel azt mondanám neki, hogy ne haragudjon, de nem értem a kérdését. Nem tudok és nem is akarok válaszolni rá. Hogy a micsodán hol helyezkedik el? Elbnézést, de miről tetszik beszélni?
Na, még egy példa. A kérdés mondjuk az, hogy mi a viszonya az új pártnak ahhoz, hogy Medgyessy Péter ügynök volt. A válasz: Medgyessy Péter rossz miniszterelnök. 5 éves voltam akkor, amikor ő ügynök volt. Nincs véleményem róla. Arról van véleményem, hogy rossz miniszterelnök. Erről tudok beszélni. Az ügynökkérdésről kérdezzen valaki mást, akár Medgyessy Pétert, akár azokat, akik szívesen beszélnek erről a kérdésről. A mi pártunk nem szívesen menne ebbe bele.
Eddig még minden "új párt" megbukott. Jobb volna egy második vonal előrelépése (az SZDSZ-ben biztosan), de ezt az aktuális vezetők mindenhol meg tudták eddig akadályozni.
Talán az MDF a kivétel, de az a legzűrösebb párt. Ők hozták Csurkát és Debreczenit is... Sose tudni, milyenek valójában. Attól tartok, tényleg "normálisak", azaz semilyenek.
kedves bor sormester. feltetted a jo kerdest, csak nem valaszoltad meg. A problema strukturalis, bizony. Az hogy lecsereled az embereket nem old meg semmit. a problema az, hogy habar xyz poltikus 4 evig birtokolja a hatalmat, valodi tulajdonlasi relacio nincs, ergo felelosegtudat sincs. na ezert van az, amit latsz. azt ne hidd, hogy mashol nem igy megy (kiveve svajcot, ahol nem kepviseleti, hanem kozvetlen demokracia van). A kulonbseg csupan annyi, hogy mashol a jelenseget kiismertek, mar megis untak ergo nem ez tematizalja alapvetoen a kozbeszedet/kozeletet.
Szerintem meg simán lenne esélye egy teljesen új pártnak, teljesen új arcokkal. Mondjuk olyasfajtákal, akik emberien beszélnek, és nem a többiekkel foglalkoznak - pont azért, mert nem érintettek a tevékenységek szintjén mindabban, amit a többiek csináltak.
Ebben maximálisan tudok hinni. Abban is biztos vagyok, hogy aki ezt meglépi, az nyerő ember lesz.
És váltig azon gondolkodom, hogy meg kéne lépni. Ha rajtam kívül még páran komolyan tudjuk ezt gondolni, szerintem nem késő belekezdeni. Hm?
Második vonal: kicsit szkeptikus vagyok.
'90 óta egy nagy multi mellett dolgozom vállalkozóként, az évtized közepére, két harmadára váltás volt a menedzseri karban, jött a második vonal, az újabb eresztés. Hát, mit mondjak, ezek már kitanulták azt, hogyan kell az emebereket szívatni, szipolyozni, kíméletlenül a cég érdekében használni, majd eldobni. Az első vonal még emberi volt. Így aztán ki tudja, hogy a politikusi második vonal a gyakorlatban, hatalomban milyen lesz/lehet?
Amúgy való igaz, a nagyokra nem szabad szavazni...lehetőséget kell adni a kicsiknek...hátha egyszer bejön. A baj csak az, hogy egyszer élünk...
ezt azonban az az idő is követte, amikor ráébredtem, hogy a Magyar Hírlapnak sem érdemes cikkeket írnom. Megjelent tőlem talán 6 cikk, nagyjából 1 hónapon belül.
Aztán néma csend. :-)
(Nem teljesen önszántamból kezdetben, de sikerült internalizálnom... :-D)
Olvastam annak idején, és nagyjából egyet is értettem vele. A lehasznált politikai elitnek valóban el kellene tűnnie - pártsemlegesen.
De jönnie kéne a második vonalnak, mert a kialakult pártstruktúrára - talán más erőviszonyok között, dehát ez mindig aktuálisan változik - szükség van. EZÉRT kell szavazni a pártokra: én nem embereknek tekintem őket, hanem ideológiáknak...
Alant egy korábbi cikkem másolata olvasható, azért teszem be most ide, mert szerintem aktuális lehet. Viccesnek mindenesetre vicces, ahogy ez az EU-szavazás dolog áll. :-)
-------------------
Köszi, helló!
Vannak végképpen elfuserált dolgok, amelyekkel kapcsolatban nem biztos, hogy érdemes konstruktívnak lennünk. Egy olyan háznak a tetején, amelyiknek repedeznek a falai, nem érdemes cserélgetnünk a cserepeket. Vannak annyira roskatag építmények, amelyeknek az anyaga oly mértékben silány, hogy kénytelenek vagyunk exkavátorral helyet csinálni ahhoz, hogy az új épületnek helye, építő gondolatainknak pedig tere legyen. Mert ugye mindnyájan tudjuk, hogy mi az, amiből nem lehet várat építeni.
Megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi kormány rossz. Igen ám, de az előző kormány is rossz volt. Sőt, az azt megelőző sem volt jó. Az első szabadon választott meg egyenesen olyan volt, amilyen. Minden politikusunk tehetségtelen, dilettáns, rossz szándékú ember volna? Minden politikai pártunk alkalmatlan a népképviseletre, képtlen saját elképzeléseinek megvalósítására és eleve ártó szándékkal tölti meg a parlamenti patkót? A demokráciával mint intézménnyel van a baj? Vagy talán a rendszerváltás nem ment végbe? Nem. A baj nem a fenti részigazságokban rejlik, hanem átfogó. Mi a gond?
Nos, arról van szó, hogy lejárt az idő. Mindazok, akik most a politikát csinálják, régen, túlságosan régen vannak ott, ahol vannak. Már rég nem kéne ott lenniük. Senkinek sem. Ebben az országban maximum párszázezer, valamelyik „oldalban” fanatikusan hívő ember gondolja azt, hogy a mindenkori kormány ugyan rossz, de ha jön a következő, akkor majd jobb lesz. A többség tudja, hogy ez már nem lesz jobb. Mindegy, hogy ki van, ki lesz kormányon – a helyzet gyakorlatilag változatlan marad, ha a személyek változatlanok maradnak. Szerencsére ez nem katasztrófa, még csak nem is meglepő. Tizenöt év nagy idő, az alatt már bele lehet fáradni, ki lehet üresedni szinte bármilyen alkotói területen. A mostani politikai garnitúrának komoly feladata volt. Ők csinálták a rendszerváltást. Ez volt a történelmi feladatuk, erre kondicionálták magukat. Jól, rosszul – de valóban megcsinálták. Köszönjük meg nekik. És lépjünk tovább.
Tizenöt év alatt már szinte mindenki volt mindenkivel és mindenki ellen. Minden jelenlegi pártnak, politikusnak bőven volt rá ideje, hogy kifussa magát, kihozza magából a maximumot, megmutassa, hogy mit tud. Megmutatták. Pontosan ennyit tudtak. Bíráljuk őket, de ismerjük el, hogy sokat tettek. Más most, mint tizenöt évvel ezelőtt volt.
De lássuk be azt is, hogy nem tudnak többet. Ne fogadjuk el, hogy van egy borzalmas uralkodóosztályunk, új nemességünk, akiket utálunk bár, de azért újra és újra közülük választunk királyt. A demokrácia arról szól, hogy lehet mást választani. Ha azt akarjuk, hogy jobb legyen, mást kell választani. Különben a jövőben is az marad, ami most van. Amiből ugye nem lehet várat építeni. Már csak az a kérdés, hol vannak a hiteles, tenni akaró új arcok. Hol vannak azok, akik nem a múltban, hanem a jövőben gondolkoznak? Hol vannak azok, akik nem a jelenlegiek farvizén, hanem önerőből, és saját gondolataikra építve emelkednek ki, hogy vezessenek minket? Hol vannak azok, akiknek tudunk hinni? Keressük meg őket!
A jelenlegieknek pedig köszönjük meg amit eddig tettek, és vegyünk tőlük búcsút. Legyen merszünk végre kimondani azt, amit illik és muszáj.
Köszi, helló!
---------------------
Megjelent a Magyar Hírlapban, valamikor 2003. októberében...
