Látod, ha a szívednek kedvesebb valakivel kapcsolatban kerül szóba a furcsán értelmezett pragmatizmus, akkor az mindjárt más.
De az analógia már eleve leszavazva.
A komancs rendszerben senki, ismétlem, egy darab kibaszott ember se lehetett, aki hasonlóan gondolkodott, mint Orbán. Mind gazember volt, aki felvállalt elvtelen kompromisszumot, hogy tegye, amit lehet, ami szerinte jó, üdvözítő. Avagy pusztán a hatalomért, ahogy ezt sokan (én is) Orbánról feltételezik. Németh is taccsvonalra tette Grószt, aki Kádárt, Némethet meg...
A kiganézás meg tartani fog, amíg a világ világ.
Te pedig akkor lennél hiteles, ha oldalfüggtelenül kritizálnál bárkit, ha arra érdemes.
Valahol már leírtam, hogy itt akkor lesz szebb világ, ha a nem megfelelő embereket legelsősorban a saját hívei kritizálják, avagy zárják ki maguk közül.
Onnan vettem, hogy másként nehezen képzelhető el. Cáfold inkább azt, hogy azé a hatalom, akié a termelőeszköz. Ha úgy találod, (én azt olvastam ki a beírásaidból) hogy '89- ben nem történt meg a rendszerváltás, annak most kell megtörténnie, akkor ez is hozzátartozik.
'89 előtt szvsz nem kommunizmus volt, hanem államkapitalizmus. Utána az alaptőke elosztódott, lett tőkeemelés is (külföldi befektetők), voltak nagy igazságtalanságok, mint az törvényszerű, de mostanra nagyjából működnek a dolgok. Mégis, milyen rendszerváltásra gondolsz? Ha 2006- ban nem az egyik párt nyer, hanem a másik, akkor milyen lesz az új rendszer? Ezt fejtsd már ki nekem koherensebben, nem szemelől tévesztve a gazdasági alapokat is.
A HVG címlap tökéletes volt.
Nem az a baj, ha két párt a hatalomra jutásért osszeborul, ez szinte kódolva van a választási szisztémánkban.
Akkor gyomos a dolog, ha valaki önigazolásképpen elkezdi mosdatni a partnerét.
Orbán mikor mosdatta Torgyánt?
Orbán azért vitte végig a kétéves költségvetést, hogy Torgyánt ki tudja tenni a taccsvonalra.
Utána tudott nekilátni összesöpörni a szemetet, amit Józsi bá' hagyott maga után, utána tudott hozzányúlni a mezőgazdasághoz....stb.
De elvitte a balhét is a hátán.
Én nem tudom, miből szűröd le, hogy én Orbánt messiásnak tartom, de addig, amíg a baloldalról kapja az áldást, a vele szembeni kritikámmal nyilván nem fogom a másik oldalt erősíteni.
Hát részben gondoltam erre.
Senki nem mondta sehol, hogy államosítani kell minden magánvagyont, nem tudom, ezt honnét vetted?
Minthogy az sem, hogy miért lenne mindenki megbélyegzett bűnös, aki a szocializmus szekerét tolta?
Abban viszont teljesen igazad van, hogy az emberek egy idő múlva belefásulnak a négyévenkénti váltásokba, de erre csak azt tudom mondani, hogy el kell dönteni, melyik úton akarunk továbbmenni.
Ha négyévenként mindig másik ösvényre lépünk, akkor négyévente kell az ezzel járó tehreket is viselnünk.
Magunk döntünk ebben, a magunk hasznára, a magunk kárára.
Van olyan is, amelyik az ágyasát próbálja szépre festeni, hogy önigazolást találjon arra, amitől egy józan pillanatában azonnal harakirit követne el.
Ugye? Neked is ennyire tetszett az a '98- as Orbán- Torgyán nászfotó a HVG címlapján? Azért picit szégyellhetnéd magad, az nem ágyasi kapcsolat volt, ilyesmi nem fér bele a keresztény- konzervatív világnézetbe.
Kényszerházasság talán. De hát ezt is ismerjük már, a ronda nőt nem szerelemből vesszük el, hanem a pénzéért. De a szerelem is megvan egy ilyen násznál, kicsit áttételesen, mert ugyebár valójában a pénzt szeretjük!
Bocsánatot kért már bármikor is Orbán Torgyánért?
Az én szememben addig nem lesz hiteles politikus, amíg körbe nem térdepli az egész országot meaculpázva.
De ez csak akkor érdekes, ha te őt várod messiásnak 2006- ra, aki eljő ítélni...
Értem.
Erre legközelebb 2006- ban lesz esély.
Tehát már csak az van, hogy keresni kell egy olyan pártot, amelyiknek a programja kábé úgy néz ki, hogy: államosítani minden magánvagyont, majd mindezt újraeloszatni egy olyan szempontrendszer alapján, hogy volt- e az illetőnek bármi köze is a '89 előtti korhoz. Mert ugyebár az adott dátum előtt éltek mind bűnösek: vagy utasítók, vagy az utasítást szó nélkül, szolgamód végrehajtók, lásd szomszéd topikban Schmitt és olimpia.
Na, akkor reménykedjünk ebben a forgatókönyvben. Persze pici aggodalom azért marad a túl sok rendszerváltást, túl sok paradigmaváltást megélt emberben, jelesül, hogy ha másvalakiknek a 2006- os rendszerváltás nem fog tetszeni, akkor kibaszottul kezdődik az egész előlről. S az, hogy lesz olyan, hétszentség. Tízmillióból párezer hülyét bármikor találsz, tán még találomra is.
Mindegyik párt változott.
Csak van, amelyik alapjaiban, van amelyik csak a festéket cserélte ki a névtábláján.
Van olyan is, amelyik az ágyasát próbálja szépre festeni, hogy önigazolást találjon arra, amitől egy józan pillanatában azonnal harakirit követne el.
A demokratikus berendezkedésünk alapjai működnek.
Csak ennek keretén belül.
Le kell győzni az MSZP-t a választásokon.
Semmilyen más megoldást ma már nem lehet elfogadni.
A valódi hatalom így is, úgy is a plutokráciáé. Akik nálunk: vagy külföldi befektetők, vagy közük volt a '89 előtti világhoz, vagy azok gyerekei, akiknek közük volt. Itt a lényeg.
Jól látod.
Szépen vagyunk. Komancsozol, s mégsem vagy tisztában azzal, hogy az igazi úr az, akié a termelőeszköz. Ha már kötőszóként ráragadt a szádra egy kifejezés, legalább tudd, hogy mit is takar.
Ha Orbánnak csókolsz naponta kezet, azt csak jólfejlett szervilizmusból (emlékszel még a beosztottjára, Gordos Dénesre, becsületes, jóravaló, nemkomenyista emberke?) teszed, de ha a hazai GDP- t előállító, alant felsorolt cégecskék művezetőjének nem nyalsz alá, akkor nézheted honnan telik zsírosdeszkára.
Tetszik, nem tetszik, itt a rendszerváltás megtörtént. És újfent tetszik, nem tetszik, nem az Oxfordban tanulók, nem a mindenféle állami intézményekben alámerültekben kibekkelők csinálták, hanem azok, akiknek lett volna hatalmuk, hogy még évekig elhúzzák, de arra mindenképp, hogy keservessé tegyék. Megteremtették egy olyan államberendezkedés lehetőségét, amit a legkritikusabb szemmel is csak szabad jogállamnak nevezhetünk. A klasszikus elvek szerint működik: lett pluralizmus, vannak pártok, van szabad, stb. választás, hatalmi ágak szétválasztva, sorolhatnám, nézz utána tankönyvben.
De azt se nagyon értem, hogy ki az a "mi", akik szernted egy rendszerváltás után helyzetbe kerülhet? Mert helyzetbe bárki kerülhet. Mint ahogy került is, sztárjogásztól, sztárprimadonnától kántor- tanítón át halbiológusik mindenki. Jobb lett?
Írod, hogy a korábbi rendszerben nem választhattál, a vezetők uralkodtak rajtad. De azóta immár négyszer választhattál, forradalom nélkül (véres, fúj, még megütöm magam, s fáj), ezt a gesztenyét is kikaparta neked más. Az új urak már neked osztották a hatalmat? Antall nem komancs, úgymond Orbán sem. Tőlük sem kaptál? Az lenne az igazi rendszerváltás, ha neked is dobnának egy cubákot? Nyugodj bele, ilyen a világon sehol nincs. A valódi hatalom így is, úgy is a plutokráciáé. Akik nálunk: vagy külföldi befektetők, vagy közük volt a '89 előtti világhoz, vagy azok gyerekei, akiknek közük volt.
De az is lehet, hogy félreértettem az egészet, rendszerváltás alatt egészen mást gondolsz, elvégre egy abszolutisztikus monarchia is egy rendszer volt.
"Bár ő kis pont: ha nem pampog annyi hülyeséget, észre sem vették volna."
Elég érdekes látásmód.
Szász első komolyabb pampogása az volt, hogy elküldte finoman a vérbe LaCsát meg a jogellenes adatmentési projektjét.
Ettől kezdve meg is indult ellene a gépezet.
...de hű végvári harcosuk, a főügyész gondoskodott arról, hogy még aki börtönbe is való, az is szabadon röhöghessen bele a tyúklopásért elítéltek arcába.
minden hatalmi bástyájukat nehéztüzérséggel kezdték lőni...
szép szókép, csak éppen nem igaz. Mádl, Járai, Polt, Kondorkati: állnak a vártán. Csak a hős Szász esett el a nehéz harcban. Bár ő kis pont: ha nem pampog annyi hülyeséget, észre sem vették volna.
mindent ami a Fidesz alatt megvalósult, tűzzel-vassal irtani és pusztítani kezdtek, megpróbálták a szart visszalapátolni a lóba!
Mit pusztítottak el te szerencsétlen? Törmelékké zúzták a Nemzeti Színházat és feltöltötték vele a Nemzeti Gödröt? Lehet, hogy ezt kellett volna tenniük, eltüntetendő a pitiáner politikai bosszúnak és irigységnek ezt az örökre szóló mementóját. Sikoltoztok a Széchenyi-terv miatt, miközben az én cégem is a kormányváltás után nyert pályázatot. Vagy nem mondom, hogy kicsoda, de most nyert hétszámjegyű összeget szintén a Széchenyi-tervből. Vagy a nem létező "magyar modell"-t siratod? Amiről minden valamirevaló közgazdász tudta, hogy a tankönyvekben okított ellenpéldája a sikeres gazdaságpolitikának? Vagy az Országimázs Központ hiányzik?
Hibás a következtetés.
Itten már nem a Fidesz jövőjéről folyik a vita, hanem csak az agóniájának a hosszáról.
Demokratikus viszonyok között a one man show eleve halálra van ítélve, - és hát lássad be: ez a versenyző már egy fáradt, beteg versenyző.
Vannak még szép elképzelései, miszerint ő akar lenni Kádár János, meg egy akol, egy pásztor meg hasonlók, de egyedül maradt, harcostársai már nem bíznak benne és kidőltek mellőle, az új erőszakosok pedig már sz*rnak a kollégiumi szép napokra. Nem duma kell nekik, meg magasztos lelkifröccsök, - nekik pozíció és pénz kell, nekik nem jutott a lóvé vastagjából, se bányájuk, se szőlejük, se az a kis megtakarított pénzecske, - hát villogó szemmel várják az alkalmat, amikor a vezér majd eléggé meggyöngül és ki lehet hívni egy vidám marcangolásra.
Széjer elül Brüsszelben, a Tompi kinyiffant, Áder rázza magát, mint a sértett primadonna, - elkényelmesedett és elerőtlenedett, kiüresedett banda ez már,- már lopni sem tudnak úgy, mint régen.
És ott áll a sarkon csattogó fogakkal a kis sakál, néha-néha már odakap a véknyukhoz, -várja a Nagy Dögöt, hogy ha elhullik majd nemsokára, akkor farokfelcsapva rohanhasson, - ő lehessen majd az állatok királya.
A csordát azért fáradtan és koncepciótlanul még néha ide-oda terelgeik, löknek nekik egy kis csámcsognivalót, de ma már maguk sem tudják, hogy mit kellene kezdeni velük, meg az idióta lelkesedésükkel. Azok meg még bőgnek a vezényszóra, - de őszintén: mit lehet ott várni, ahol egy pszichopata szinházi rendező a vezérkolompos?...
Add fel cipo, és lépj be a Szociáldemokrata Pártba.
A Szűrösére gondoltam...
:O))))
"Megpróbálták bebörtönözni őket, minden hatalmi bástyájukat nehéztüzérséggel kezdték lőni, mindent ami a Fidesz alatt megvalósult, tűzzel-vassal irtani és pusztítani kezdtek, megpróbálták a szart visszalapátolni a lóba!"
Igen, újra felmerülnek ezek a kérdések.
De miért most?
Miért nem két évvel ezelőtt?
Talán most vált világossá és kitapinthatóvá, hogy mi is történhetett akkor, abban az időszakban, amit mi rendszerváltó időszaknak éltünk meg?
Az akkori hatalom birtokosai előtt is világossá vált, hogy nem tudják tartani pozícióikat, az egész rendszer az összeomlás határára került, külső-belső forrásai kimerültek, ha nem történik alapvető változás, csak egy vége lehet a dolognak, a nyílt lázadás, ami igen sötét jövővel kecsegtette őket.
Időben kapcsoltak, jó döntést hoztak, és az adott szituációban profi módon reagáltak.
Legelőször is meg kellett úszniuk, utána a meglévő kapcsolati és anyagi tőkéjüket át kell konvertálniuk politikai és gazdasági tőkévé, majd ismételten visszaszerezni a hatalmat immár az új politikai környezetben, a megváltozott játékszabályok alapján.
A megúszás megoldása kézenfekvő volt, belementek a többpárti választásokba, ennek keretében azonnal seggberúgták Fejti Györgyöt, és minden támogatóját, leszerelték a munkásőrséget, de már rögtön lépni próbáltak a köztársasági elnök közvetlen megválasztásával Pozsgay Imre személyével.
Új nevük is lett, de a vagyonukat megtartották.
Közben természetesen gőzerővel dolgozott a hálózat, mosolyogva léptek be a spiclik az újonnan alakuló és újjáéledő pártokba, az MSZP igazán jól el volt látva információval.
Ekkor követték el azt a végzetes hibát, ami miatt most is iszonyú gondjaik vannak, hogy nem figyeltek a Fideszre, maroknyi forrófejű fiatalnak tartották őket, az SZDSZ ifjúsági tagozatának.
Nos, nagyon jól tudták, hogy milyen a politika, és a következő céljuk, a pozícióik megőrzésének lehetősége igen gyorsan az ölükbe pottyant.
Tudták, hogy a választásokon nem rúghatnak labdába, de nem volt mindegy, hogy ki és milyen arányban fog győzni. A sorsuk a győztes kezében lesz.
A '90-es választások első fordulójában az MDF és az SZDSZ fej-fej mellett végzett. Az MSZP-re az SZDSZ volt a veszélyesebb, erős volt és elszánt antikommunista. Ha befut, nehéz idők várnak a káderekre.
Kiegyezett az MDF-el, hogy besegítik a hatalomba, amennyiben nem lesz nagytakarítás. Bevetették a munkahelyi kádereiket, az összes olyan embert, akitől legalább egy szavazó munkahelye, kenyere függött, és csodák csodája történt, az MDF fölényesen nyert és Antall József száján kicsúszott az igazság: "Tetszettek volna forradalmat csinálni!"
Az MSZP pontosan tudta, hogy az első választások utáni pillanatban a kerekasztal pártjai egymás politikai ellenfelei lesznek, nem lesz annyi eszük, hogy legalább az első négy évben nagykoalíciót alkossanak és alkotmányt készítsenek, hogy meg is valósítsák a tényleges rendszerváltozást.
Közben természetesen zajlott az élet a maga medrében, úgy, ahogyan az MSZP terveiben szerepelt. Jött a gazdasági sokk, az emberek ugyanazokat a kádereket látták maguk fölött, mint eddig, de mostmár nem művezető és osztályvezető elvtársnak hívták, hanem ügyvezető úrnak, akinek a hatalma immár nagyobb volt, mint régen, mert már párttitkár elvtárs sem volt, akihez pabaszra lehetett volna menni.
Ráadásul meg is kapta szerencsétlen, hogy kellett neked rendszerváltás.
Az Antall kormány megoldhatatlan gazdasági problémái és a saját politikai és gazdasági hibasorozata előrevetítette a bukásukat, amit az MDF szakadása csak beteljesített.
Az MDF és az első kormány elvérzett, egyik nagy ellenfelükkel végeztek.
A '94-es választások idején nyeregben voltak már, az eltelt négy év alatt rendeződtek soraik, le is tisztultak, lassan kezdett a gazdasági hatalmuk is megerősödni.
Simán nyerték a választásokat, sőt túlnyerték magukat, ami azért olyan nagyon nem zavarta őket.
Következett az SZDSZ, aki még labdába rúghatott a politikai palettán, akit le kell csapniuk.
Ismerték, tudták, ha be tudják édesgetni a kormányba, akkor eszmeileg megroppan, a szavazói elhagyják, soha nem mossák le magukról azt a ganét, ami rájuk fog ragadni.
Mit tesz Isten, ez is bejött nekik.
Közben megengedhették maguknak, hogy megfenyítsék a jónépet is, amiért nem volt jó nekik a szocializmus, odanyomtak nekik egy Bokros-csomagot, hadd szokja, milyen az, amikor jobboldali kormány kell neki.
'98-ra odáig jutottak a nagyszabású hadműveletük értékelésében, hogy Horn gyula nyíltan kimondta: "Az MSZP-nek nincsen alternatívája!"
Joggal gondolta, amit mondott, az MDF alig lélegzett, az SZDSZ zuhanni kezdett, a Fidesz alig látszott ki a földből és folyamatosan marták egymást, ahányan csak voltak.
És ekkor beesett a nagygerenda.
A Fidesz átalakult, szélesítette bázisát és az idő során sokat komolyodott, és az adott politikai konstellációt merészen kihasználva a kisgazdákkal összefogva magához ragadta a hatalmat.
Orbán és Torgyán együtt, mint egy rémálom.
2002-ben mindent be kellett vetnie ahhoz, hogy éppen legyen annyi voksuk az SZDSZ-el együtt, hogy vissza tudják venni a hatalmat, és ekkor nekiestek a Fidesznek.
Megpróbálták bebörtönözni őket, minden hatalmi bástyájukat nehéztüzérséggel kezdték lőni, mindent ami a Fidesz alatt megvalósult, tűzzel-vassal irtani és pusztítani kezdtek, megpróbálták a szart visszalapátolni a lóba!
Rájuk nézve a Fidesz életveszélyes, ugyanis valódi alternatívát jelent az emberek szemében velük szemben és tudják, pontosan tudják, a legközelebbi bukásuk az utolsó is lesz.
Akkor hiába melóztak 14 éven keresztül keményen és valóban eredményesen, a Fidesz kisöpri őket, mint a szemetet.
Mindez egy akkor aprónak tűnő hiba miatt, hogy anno nem figyeltek rájuk, hagyták őket fejlődni, erősödni, hogy akkor lebecsülték őket.
A rendszerváltás az MSZP következő választási veresége után lesz, de az sem lesz piknik, nagyon erősek immár, és minden napjukat erejük növelésére fordítják.
Tudják, egyszer eljön az összecsapás napja.
Az lesz a rendszerváltás napja.
A kérdés, hogy mi történt 1989-ben Magyarországon, régóta foglalkoztatja a széles népi tömegeket. Forradalom zajlott-e, vagy a rendszerváltás csak úgy megtörtént, a késő kádárizmus másodvonalbeli apparatcsikjainak kevéssé látványos, ám áldozatkész munkájának köszönhetően? Vagy: a változásokat vajon a népi tömegek és az élükre álló új vezérek irányították-e, vagy néhány vállalkozó kedvű spicli és obsitos ávós ördögi forgatókönyve szerint zajlott a dolog? Valamint: a régi rezsimnek folytatása-e az új, ami ennélfogva nem is olyan új, vagy mégis fenekestül fordult fel a világ? És ha forradalom zajlott ´89-90-ben, akkor mi történt 1994-ben? Restauráció netán? De ha ´89 nem volt forradalom mégsem, akkor az volt-e 1994? És akkor mi van most? Ha Horn Gyula felépíti Nagymarost, és ha a nyugdíjasok ingyenes utaztatását avval indokolja, hogy kárpótolni kell őket a rendszerváltás miatt őket ért bajokért (a nyugdíjasok a rendszerváltás okán szívnak tehát, és nem az azt megelőző negyven elcseszett év miatt), és ha az országnak a szocialisták miatt nincs még mindig rendes alkotmánya, akkor az van-e most, ami már volt egyszer? És ha igen, akkor miért múlt el az, ami volt?
Én másképpen látom a dolgot.
Én nem azért nem vagyok a forradalom híve, mert nincsen marketingje a megújulásnak, hanem azért mert vér folyik közben.
Alapvetően pontosan azért nem folyt vér, mert úgy gondoltuk, úgy láttuk, úgy hittük, hogy a rendszerváltásnak nem azok lesznek a haszonélvezői, akik az elmúlt rendszerben "helyzetben" voltak, hanem mi magunk, akik eddig nem voltunk helyzetben, most mi fogunk helyzetbe kerülni.
Ez a hit, ennek a lehetőségnek a megcsillanása verte ki mindenki fejéből az öldöklésnek még a gondolatát is.
A következőt idéznem kell, mert egy kicsit zavaros:
Azt meg hogyan kell érteni, hogy az ország nem szabadult meg a régi uraitól? Mert ha a termelőeszközök tulajdonosait tekintjük az ország urainak, akkor hol volt itt '89 előtt az Audi, a Suzuki, a Nokia, sorolhatnám, akik ma a nemzeti össztermék elég jelentős hányadát adják? Méirt kellene a termelőeszközök tulajdonosait tekinteni "urainknak"?
Mi magunk vagyuk a magunk urai, a hatalomba pedig azok kerülnek, akiket mi magunk abba beleültetünk.
A korábbi rendszerben nem választhattunk, vezetőink uralkodóink voltak, maguknak osztották a hatalmat maguknak.
Hogy mi lenne a jó megoldás?
Hál' Istennek, ha csak nem történik valami borzalmas dolog, nem lesz fizikai értelemben vett összecsapás, de a rendszerváltás messze nem történt meg, és nem lehet megúszni, hidd el!
Itt nem a forradalomrol van szo!
Itt azokrol,akik:
valtottak is meg nem is...
lopnak is meg nem is...
csalnak is meg nem is...
hazudnak is meg nem is....
komcsik is meg nem is...
Legelsősorban: nem vagyok a forradalmak híve, mert az innováció megfelelő marketing nélkül.
Továbbgondolva: minden békés rendszerváltás haszonélvező szvsz elkerülhetetlenül azok, akik az előző rendszerben "helyzetben" voltak. Valamilyen szinten minden, nem "lemerülő és kibekkelő" emberke része volt a rendszernek, ha a te elvárásaid szerint kellett volna lezajlodjon a dolog, akkor néhány erkölcsileg támadhatatlan filosz, szobatudós, esetleg megbízható trolibuszvezető közül kerültek volna ki az új undokok, amely módszer már ki lett próbálva pár évtizeddel ezelőtt, s nem lett utólag jónak minősítve. Vagy esetleg a "komancsok" (látszik, hogy lövésed sincs arról mit takar a fogalom) gyerekei közül, apuka kapcsolati tőkéjét megforgatva.
Azt meg hogyan kell érteni, hogy az ország nem szabadult meg a régi uraitól? Mert ha a termelőeszközök tulajdonosait tekintjük az ország urainak, akkor hol volt itt '89 előtt az Audi, a Suzuki, a Nokia, sorolhatnám, akik ma a nemzeti össztermék elég jelentős hányadát adják?
Szerinted mi lenne a jó megoldás?
Minden hatalmat a 15 évesnél fiatalabbaknak?
Avagy a klasszikus: azt, hogy ki volt kommenyista, majd megmondom én?
Erre csak a klasszikus viccet tudom ideírni:
Jön ki a prímás 45- ben az igazoló bizottság elől, nagyon lóg az orra. Kérdi a komája, hogy mi a baj?
-Elmeszeltek...
-Miért?
-Megkérdezte a bizottság elnöke, hogy osztán húztam- é azt a nótát, hogy Horthy Miklós katonája vagyok?
-Hülye vagy te, miért nem mondtad azt, hogy nem!?
-Hát nem lehetett, mert neki húztam!
Mellébeszélsz.
'89-ben Orbán és a Fidesz nem számított számottevő politikai erőnek, a legtöbben pusztán egy maroknyi fiatal jelentéktelen és komolytalan társaságát látták benne.
A komancsok el is mulasztották megtömni a soraikat az embereikkel.
Ez a "tetszettek volna forradalmat csinálni" szlogen érdekes dolog.
Érdekes benne az, hogy a "forradalom" nélküli átmenet most hibaként zuhan vissza a rendszerváltó pártok nyakába, sőt úgy tűnik, az MSZMP erénye lett csupán, mintha azért adta volna át a hatalmat, mert hirtelen elkötelezett híve lett volna a parlamentáris demokráciának, mintha Magyarország érdekeit nézve döntött volna a békés hatalomátadásról.
Szó sincsen erről.
Két lehetősége volt akkor az MSZMP-nek.
Vagy átadja a hatalmat ellenállás nélkül, vagy elveszik tőle erővel, de azt nem biztos, hogy megússzák.
Hogy a kérdésedre válaszoljak, hogy miért nem tetszettünk forradalmat csinálni?
Azért, mert az emberek (jómagam is) elhittük a sorsnak, hogy belső zavargások nélkül is fel tudjuk számolni a szocialista társadalmi rendszert és úgy gondoltuk, az akkori események eredményeképpen többé nem tér vissza a régi hatalom.
Lebecsülte mindenki az akkori hatalmat és túlbecsülte saját ítélőképességébe vetett bizodalmát.
Most látszik, hogy '89-ben csak adminisztratív rendszerváltás történt, a jogi keretek változtak, ami nem lebecsülendő eredmény, de az ország nem szabadult meg régi uraitól.
Ha az elmaradt forradalom hiba, akkor azt be kell látni, de szerintem még mindig kisebb hiba, mintha tényleg forradalomnak nevezhető eseményeket kellett volna történelmünk lapjaira felírni.
Azt viszont vérlázítónak tartom, hogy bárki a szemére vesse bárkinek a békére és békés megoldásokra való törekvését.
Ne kiálts farkast!
amikor az akkori szükségszerűségből mostani erényt próbálnak maguknak kovácsolni.
Naná, hogy szükségszerűség. Ott fenyegette őket Orbán Viktor kiegyenesített kaszákkal. A nagy forradalmár. Aki fél kézzel kiűzte a ruszkikat.
Ez egy lerágott csont. Már Antall is megmondta: tetszettünk volna forradalmat csinálni. Miért is nem???? Na, erre kérek valami frappáns választ!
Nem is látják, hogy milyen mély igazságokat hoztak felszínre!
Azért mondtak le a hatalomról, hogy demokrácia legyen?
Akkor mi volt, amikor hatalmon voltak ezek szerint?
Demokrácia nem lehetett, mert ahhoz le kellett mondaniuk a hatalomról!
A szavaikból egyértelmű, hogy amikor hatalmon vannak, akkor nincsen demokrácia, a demokráciához az kell, hogy ne legyenek hatalmon!
A másik, hogy ezzel az elvi folytonosságukat is magukra vállalják, a mostani énjüket azonosítják az akkorival, amikor az akkori szükségszerűségből mostani erényt próbálnak maguknak kovácsolni.
A nagyvonalúnak hatalomátadási gesztusnak beállított esemény pedig messze nem az akaratukon múlott, ebben az aspektusban a rinocérosz irigykedhet az arcukon megtalálható bőrfelület vastagságán.
Biztos vagyok benne ,hogy mar foglalkoztak a tegnapi "box galaval",de ez mellett en nem mennek el.
"Mi tettük a legtöbbet a békés rendszerváltásért, azért mondtunk le a hatalomról, hogy Magyarország parlamentáris demokrácia legyen, míg mások azért akartak rendszerváltást, hogy hatalmuk legyen"
Szoval soxor volt hangoztatva az is,hogy ok nem "VALTOZTAK"!
Ehhez kepest a tegnapi kijelentes nem semmi!
Es akkor en vagyok a szemet,ha le komcsizom ezt a szinjatszo tarsulatot???
