Hát én már jópár éve figyelem a magyar fociban történteket, és meglehetősen borúlátó vagyok.
1) Profiliga
Most a 12 csapatos NB1 + 18 csapatos NB1/B tekinthető "profinak". Teljesen nyilvánvaló, hogy ennyi klubot/játékost nem tart el az a kevés fizetőképes kereslet, ezért előbb-utóbb meg kell jelennie az "amatőrizmusnak" ezekben a felsőbb ligákban is. Szerintem sem lehetséges ma a "tiszta" profi bajnoság.
2) Nézők - Stadionok
Évek óta általános tendencia a nézőszám csökkenése. Ez alól vannak átmeneti kivételek (vidéki csapatnak 1-2 évig jól megy ld. Zalaegerszeg), de tartósan sehol nincs olyan igény, amely jelentős stadionbővítést kívánna. Sokkal hasznosabb lenne a stadionokra szánt pénzekből több füves, villanyvilágításos utánpótláspályát építeni.
3) Fizetési, átigazolási plafon
Én alapvetően ellenzem a bevezetését több okból is.
a) ha a szintje túl magasan van megállapítva, akkor a kis klubok nagy része úgysem éri azt el, csak néhány nagy, nemzetközi kupákban induló csapatunk működését érinti. Ettől nem lesz kiegyensúlyozott a bajnokság.
b) túl alacsony szintnél már legjobb játékosainknak is meg fogja érni pl. az osztrák harmadosztályban focizni. Bajnokságunk színvonala tovább süllyedne.
c) a mai magyar fociban rengeteg "fekete" pénz mozog. Ezt semmilyen fizetési, átigazolási sapka bevezetése nem érintené.
4) EU csatlakozás
Szerintem ez már tényleg az utolsó szögeket veri be a nemzeti bajnokságunk koporsójába. A futballisták szabad munkavállalásával eddig zárt "piacok" is megnyílnak előttük, mivel több országban alacsonyabb osztályokban limitálják az EU-n kívüliek számát. Ennek megszűnésével épkézláb fiataljaink azonnal külföldre fognak áramolni.
Én a következőket tenném:
1) Utánpótlás pályák fejlesztése
Új állami vagy önkormányzati tulajdonú pályákat építenék. Csak az én életemben legalább 30-40 budapesti kiscsapat pályáját adták el, építették be.
2) A profi klubok gazdálkodását szigorúbb keretek között tartanám. Ne lehessen indulási jogot adni-venni, milliárdos TB és adó hiányokat felhalmozni, játékosokat "fekete" pénzekkel tömni.
Hát én már jópár éve figyelem a magyar fociban történteket, és meglehetősen borúlátó vagyok.
1) Profiliga
Most a 12 csapatos NB1 + 18 csapatos NB1/B tekinthető "profinak". Teljesen nyilvánvaló, hogy ennyi klubot/játékost nem tart el az a kevés fizetőképes kereslet, ezért előbb-utóbb meg kell jelennie az "amatőrizmusnak" ezekben a felsőbb ligákban is. Szerintem sem lehetséges ma a "tiszta" profi bajnoság.
2) Nézők - Stadionok
Évek óta általános tendencia a nézőszám csökkenése. Ez alól vannak átmeneti kivételek (vidéki csapatnak 1-2 évig jól megy ld. Zalaegerszeg), de tartósan sehol nincs olyan igény, amely jelentős stadionbővítést kívánna. Sokkal hasznosabb lenne a stadionokra szánt pénzekből több füves, villanyvilágításos utánpótláspályát építeni.
3) Fizetési, átigazolási plafon
Én alapvetően ellenzem a bevezetését több okból is.
a) ha a szintje túl magasan van megállapítva, akkor a kis klubok nagy része úgysem éri azt el, csak néhány nagy, nemzetközi kupákban induló csapatunk működését érinti. Ettől nem lesz kiegyensúlyozott a bajnokság.
b) túl alacsony szintnél már legjobb játékosainknak is meg fogja érni pl. az osztrák harmadosztályban focizni. Bajnokságunk színvonala tovább süllyedne.
c) a mai magyar fociban rengeteg "fekete" pénz mozog. Ezt semmilyen fizetési, átigazolási sapka bevezetése nem érintené.
4) EU csatlakozás
Szerintem ez már tényleg az utolsó szögeket veri be a nemzeti bajnokságunk koporsójába. A futballisták szabad munkavállalásával eddig zárt "piacok" is megnyílnak előttük, mivel több országban alacsonyabb osztályokban limitálják az EU-n kívüliek számát. Ennek megszűnésével épkézláb fiataljaink azonnal külföldre fognak áramolni.
Én a következőket tenném:
1) Utánpótlás pályák fejlesztése
Új állami vagy önkormányzati tulajdonú pályákat építenék. Csak az én életemben legalább 30-40 budapesti kiscsapat pályáját adták el, építették be.
2) A profi klubok gazdálkodását szigorúbb keretek között tartanám. Ne lehessen indulási jogot adni-venni, milliárdos TB és adó hiányokat felhalmozni, játékosokat "fekete" pénzekkel tömni.
Sajnos ma Magyarországon a vállalkozói tőke maximun pár éves megtérülésbe és gigantikus haszon reményében fektet be.Szerintem az utánpótlásban legalább 8-10 év a megtérülés, továbbá ki tud ebben az országban bárkinek bármit bármikor garantálni?Arról nem is beszélve, hogy a regnáló hatalom (mármint a labdarúgásban)érdekei ellentmondana egy olyan rendszer melyből ők kimaradnának úgy gazdasági mint szakmai téren egyaránt.
Szerintem erre utal az a kitétel, hogy tékozló koldus ne kapjon alamizsnát. Mi tagadás, igaz is: a magyar futball egy feneketlen zsák.
Viszont: nem lehet, hogy a mai játékosárak mellett vállakozói tőke is áramlana az utánpótlásba, ha rendezve volnának a jogi viszonyai? Ha valóban garantálva volna a nevelőnek, hogy a játékosa nem szerződik el egy marék ziziért cserébe valami csábítóhoz, hanem tényleg ki lehetne venni belőle a befktetést?
Ez a kérdés miért nincs évek óta tisztázva? Nem ez volna az állami és szövetségi feladat?
Szerintem a rendszerváltás óta az egyik legjobb pénzmosás a "profi" futball.Nekem még senki sem tudta megmagyarázni akár klubszeretetre akár hősies áldozatvállalásra hivatkozva azt, hogy a mai magyar gazdasági valóságban mi értelme van évi több százmillió forintot a "profi" futballra fordítani.(Ha csak nem eszement valaki,de ennyire hülyének nem nézek senkit.)Azt viszont nem értem, hogy az állam miért nem fektet be a saját maga által működtetett és felügyelt utánpótlásnevelésbe?Igaz ami igaz ott a megtérülés 8-10 év.Egyébként erről kellene tanulmányokat bekérni nyugati példákról.Nálunk évtizedek óta nyilatkozzák az igen jó szemű képzett szakemberek az utánpótlás fontosságát ugyanakkor nem kellene messzire menni ahhoz, hogy lássák a nyugati országokban hogyan és milyen körülmények között müködik ez az egész.
Nem lehet, hogy van egy olyan fizetési minimum, ami alatt egész egyszerűen képtelenség már profi futballt csinálni?
200.000 forint kb 800 euro, miközben Nyugaton 2000-3000 euro a mindennapos átlagfizu. 800 eurot meg lehet kapni már egy osztrák negyedosztályban is - képes egy ilyen fizetési szintet hozó liga megtartani a játékosait?
Kérdés, hogy ez fölötte állást jelent-e. Elvégre bár az általad említett jogszabályok önmaguk nem korlátozzák az adható juttatások mértékét, azt sem mondják ki, hogy ezt bármely más jogszabály vagy egyéb előírás nem teheti meg. Nem vagyok jogász, de szerintem a sporttörvény elvileg nem bírálja felül ezeket, csak továbbmegy a szabályozásban, mint ők - viszont támadási felületet ezek szerint nyújt.
Azt azonban végképp nem értem, hogy miért akar a jogalkotó ilyen mértékű jogosítványokat biztosítani a szövetségeknek egy európai országban. Mire akarja ezt majd felhasználtatni?? Egyáltalán: mire lehet ezt használni?
Mivel a legfelsőbb osztályban alkalmazott használata nyilvánvalóan csak ártana a magyar futballnak, mert a) a klubok nemzetközi versenyképességét önként korlátozná, b) a minimálisan is piacképes játékosok exodusát indítaná meg, én csak arra tudok gondolni, hogy az alsóbb osztályoknál kell keresni a használhatóságát. Bennem két dolog merült fel:
1. Legalizálni lehetne azt a mindenki által ismert gyakorlatot, mely szerint gyakorlatilag az összes komolyan vehető osztályban kapnak juttatásokat, jutalmakat a játékosok megye I-ig (tán még alatta is). Elfogadná ezt, de osztályonként szabályozná is. A baj ezzel csak az, hogy ezek a pénzek úgysem fehérednek ki, amíg adóvonzatuk van....
2. Tervezhetőséget lehetne biztosítani a kluboknak és szponzoroknak, a sportszakmai versenyt lehetne előtérbe tolni a másodosztályban, illetve meg lehetne adni az elsőosztály rangját egy ügyes használattal. Ha ugyanis a másodosztályban vezetnék be ennek használatát, akkor minden klubvezető és szponzor (elméletileg) bizos lehetne benne, hogy a meghatározott összeg előteremtésével és megfelelő felhasználásával versenyhátrány már nem érheti ezen a területen. Ennek elvileg a szakmai versenyre kéne terelnie a hangsúlyt, és jó kis stabil másodosztáyú nevelővárosok, nevelőklubok létejöttét kéne indukálnia. Mivel az osztályon belüli játékosmozgásnak is elvenné az értelmét - hacsak nem szakmai indokokból -, bárki, aki képes folyamatosan magas szintű nevelőmunkát végezni, és saját nevelésű játékosokkal pótolni a kiöregedő vagy felsőbb osztályba igazoló játékosait, az biztos lehetne benne, hogy osztályon belül nem fogják tudni szétszedni a csapatát, és anyagilag sem fogják további versenyre kényszeríteni - ezt a városvezetőknek és szponzoroknak is megígérheti.
Ezzel a gond csak az, hogy szerintem ez a magyar gyakorlatban nem szakmai versenyt indukálna, hanem a feketekasszák létrehozását, amiből a limit feletti lét fizetnék a klubok...
Egy további felvetés ezzel kapcsolatban: nyílt titok és minden évben pletykák alapja az a tény, hogy sok játékosnak egyszerűen nem éri meg feljutni az elsőosztályba, mert bajnokesélyesként jobban lehet keresni a második vonalban, mint kiesőjelöltként az elsőben. Vajon nem érné meg a maximum mellett egy minimumot is megállapítani, amit aztán az elsőosztályra alkalmaznának? Ezt úgy lehetne meghatározni, hogy az elsőosztályú alapfizetés tutira több legyen, mint a másodosztályú teljes, és ez rangot adna az NB I-nek. A játékosok szakszervezete amúgy is régen követeli, hogy legyen kollektív szerződés.
Szerintem ha volna elegendő megfelelő játékos, tutita "szolidaritanának" a legnagyobb verseny mellett is - pedagógiai okokból. De mivel nyilvánvalóan keresleti piac van...
Na de ha a nevelés és képzés állami feladat, akkor miért van előírva a kluboknak kötelezően az utánpótláscsapatok tartása? Nem lehet, hogy azért ilyen szarok a körülmények, mert csak kötelező nyűgnek veszik?
Igazából nem kell nagy ész meg terjedelmes tanulmány hozzá, hogy az ember kiszámolja, mi is az ábra a mai magyar futballban:
Ha mondjuk 30 embert fizetek havonta és mindegyik 400000 forintba kerül(ma nyilván többe kerülnek!) akkor az egy évben 144 millió forint. Évente 20 meccset kell játszanom 1000 forintos belépőkkel és 7200 nézőszámmal, hogy ezt a költséget kitermeljem. A többi bevétel menjen el monduk a utazásra, felszerelésre, stadionkarbantartásra stb. Ha megfelezem a juttatásokat= havi 200000 forint, (de ki focizik 100-150 ezer nettóért ?), akkor "csak" 3600-as nézőszámot kell hozni.
Jelenleg őrületes különbség van a fix bevételek és a fix kiadások között, szinte kizárólag az irreális fizetések miatt.
Miután a közeljövőben nem várható a mérkőzések látogatottságának ugrásszerű növekedése, ezért szerintem nem marad más, mint a tiszta vagy "féltiszta" amatőrizmus, hacsak az állam valamilyen cseles módon nem nyom be évente milliárdokat a business-be, mint ahogy eddig is tette.
Én ebben az új sporttörvény tervezetben azt látom, hogy még utoljára (megint utoljára?) próbálnak valakik valamit tenni a fociért. Lehet, hogy nem teljesen piaci eszközökkel, de valamit. Ha egyébként csak egy kicsit is érvényesültek volna a kapitalista elvek az elmúlt években már nem létezne magyar profi labdarúgás.
Csak néhány megjegyzés,abból kiindulva,hogy a labdarugó csapatokat Kft-k üzemeltetik:
- "a szövetség meghatározhatja a munkabér és egyéb juttatások együttes felső határát" - vannak gazdasági- (adó),ill. társasági törvények ,ezek egyike sem szabályozza ezt,mivel ez erős beavatkozás lenne a kft életébe.Kérdés,hogy a sporttörvény állhat-e pl az adótörvények felett?(Nem!)
-"a klubok szolidaritására lenne szükség" - nem piacgazdasági fogalom!!
- Az utánpótlás és a stadionok kérdése egyértelműen állami feladat.Pl az embereket 18-24 éves korukig nem a majd foglalkoztató cégek taníttatják!Tehát ma,ha valaki labdarugó akar lenni,azt fizesse a klub(vagy a kft),ha pl autószerelő,azt az állam állja,noha később profitot fog termelni az illető az őt alkalmazó cégnek!
A baj az, hogy én csak a folyamatos szargyúrást látom, a világ meg közben mint a gyorsvonat, husss elszaladt mellettünk. És attól félek, hogy igazán jó foci itt már sosem lesz. Ez elég pesszimista gondolat, de nem látom be, mitől lenné optimista. Milyen pozitív események történtek (amik tényleg előre vitték a magyar focit) mondjuk az utóbbi 10-15 évben. Én egyet sem tudnék mondani. Egyébként meg azt gondolom, hogy a focimúltunk miatt mi egy hatalmas tévedés áldozatai vagyunk. Miért kéne hogy itt jó foci legyen? A franciák vagy az angolok vizilabdázni nem tudnak. Igaz, nem is nagyon akarnak. Nekünk ez jutott.
Hát igen. Ez egy klasszikusan olyan szabály, amit csak akkor lehet alkalmazni, ha a saját versenyrendszeren kívül nem kell versenyezni, csak és kizárólag egymással - ilyen ma Mo-n egy sportágban sincsen. Az alkalmazása automatikusan vonja maga után a nemzetközi versenyképesség csorbítását. Ez tehát egy sugallat volna a törvényalkotótól a bezárkózásra? Érthetetlen...
Az 1-es és a 3-as pont szerintem maximálisan összeegyeztethetetlen. Az 1-es éppen azt mondja, hogy az amatőr klubok is bekerülhessenek az első osztályba, ami értelem szerűen az 1935-1940 közötti időszaknak megfelelően két-három klubot kiemelne a többi közül, akik mindenkinél jobbak lennének. Ellenben meg a 3. ponttal pont őket szabályoznák le. Szerintem ez tipikusan a "sok a gazdag csapat, de legyen egyenlőség" esetét kívánja szabályzoni, míg nálunk kevés a gazdag csapat. Ráadásul az NBA-ban azért kell korlátozni, hogy a játékerő nagjyából azonos legyen...míg nálunk azért, hogy ne menjenek csődbe a klubok.
gondolom, a legtöbben már olvastátok a HVG interjúját Sárközy Tamással, amiben az új sporttörvény alapelveinek változását taglalja.
Nos, ezekből nem kevés a magyar futballt közvetlenül és alapjaibnan érinti. Ezzel kapcsolatban vetnék fel pár vitaindító kérdést, örülnék, ha megosztanátok velünk a gondolataitokat ezzel kapcsolatban. Nem kell félni újabb ötletrohamtól, csak és kizárólag kérdéseket írtam! :o)
1.) "Az új sporttörvény, szemben a 2000-essel, amelyik némileg mesterségesen fel akarta lendíteni a hivatásos sportot, afelé próbál haladni - szintén főleg a labdarúgás miatt -, hogy a magyar sportban általában ne legyen tiszta profi bajnokság. A háború előtt a profi futball egyszer már befuccsolt Magyarországon, és akkor is egy olyan vegyes rendszerre tértek át, amilyenre a mostani jogszabály ösztönöz. Nálunk bonyolult és drága lett a hivatásos versenyrendszert alkalmazó sportszövetségi struktúra, ezért az új sporttörvény deregulációra sarkall: lehetőleg a sportra menjen a pénz, ne a bürokráciára."
Ez, ha jól értelmezem, az alszövetségek és a Liga elleni intézkedés.
El lehet-e várni a klubtulajdonosoktól, hogy egy olyan rendszernek rendeljék alá százmilliós (milliárdos) befektetésüket, aminek a vezetésében nincsenek jelen(kisebbségi képviseletben vannak) ? Konkrétabban: Bozóky és a megyei funkcik vigyázzák-e Lukács, Várszegi, akárki pénzét?
2.) De a sikeres labdarúgóüzlethez még ez is kevés: a terméknek kellene jobbnak lennie! Nemrég adta be disszertációját az egyetemünkön András Krisztina adjunktusnő, aki lényegében azt mutatta ki, hogy meccsenként átlagban mintegy 15 ezer néző szükséges egy első osztályú labdarúgócsapatnál, hogy a mai feltételek mellett a befektetés minimális nyereséget hozzon. Most általában fordulónként összesen nincs ennyi néző. Ha a színvonal alacsony, ha a televíziós közvetítés nem piaci alapon, hanem szívességen nyugszik, ha nincs közönség, nincs szponzor, illetve azok is szívességi vagy politikai ráhatásra adnak pénzt, akkor ez nem üzlet, s ezen egyetlen jogszabály sem segíthet."
Most éppen a legordasabb üzleti alapon működő tv társaságnál vannak a közvetítési jogok, és az utolsó fillérig kipucolták Orbánék iderendelt forintjait a sportágból. Ez azt jelenti, hogy most jó úton vagyunk, és a sárga tégla végén ott a Kánaán?
Kinek a dolga, hogy megteremtse 15 ezer néző fogadásának a képességét? (pl. Debrecenben)
Akinek ezt meg kell teremteni, annak csak úgy ajándékba kell tennie ezt, vagy kedvezményes, de visszafizetendő konstrukcióban?
Akiknek esélyük sincs 15 ezer nézőre, azokat lelövik, ugye?
Ezek kilétéről ki döntsön és milyen alapon? Ezeket negatívan diszkriminálni fogjuk?
3.) "Az új sporttörvényben már benne van a lehetőség, hogy a szövetség meghatározhatja a munkabér és egyéb juttatások együttes felső határát, valamint az átigazolási díjak maximumát. Ilyen a szabályozás például az amerikai profi kosárlabda-bajnokságban is.
Vajon a kommunizmus és a szabad verseny 70 éves párbaja mit bizonyított: jobb, ha mindenkit lerángatunk egy szintre, vagy jobb, ha hagyjuk kiemelkedni az arra képeseket?
Vajon melyik rendszer melyik cél elérést szolgálja leginkább? (erős válogatott, nemzetközi klubsiker, utánpótlásképzés, tömegesítés, stb)
Alkalmas-e valamelyik több célt is szolgálni?
Vajon lehet-e egyszerre mindettőt alkalmazni? (pl. egy szűk, szabadversenyes osztály, alatta/mellette egy kommunista egyenlősködő osztály)
4.) A magyar futballban nehéz a horribilis juttatásokat lenyomni, mert nincs szolidaritás, az egyik helyen kidobott játékost - adósságba verve magukat - nagyobb jövedelemmel fogadják máshol. Ez a torz piac miatt nem tud megszűnni, a klubok szolidaritására lenne szükség, no meg állami ráhatásra. Moldova Györgyöt plagizálva: a tékozló koldus ne kapjon alamizsnát.
Ez a megállapítás vajon milyen relációban áll a legelsővel? Mi az ésszerűbb: ha tulajdonosok, vagy ha funkcionáriusok őrködnek a racionalitásra?
Nem arra utal-e ez a jelenség, hogy keresleti a piac? Nem lehet, hogy több a csapat, mint a kívánt színvonalú labdarúgó?
Ez a jelenség összefügg-e az első osztály létszámával? Legyen-e rá hatással?
5.) "Voltam egyszer egy magyar profi futballcsapattal Írországban egy UEFA-kupa meccsen, ahol a mérkőzés előtt három nappal már ott volt a csapat, a játékosok regenerálódtak. Az ellenféltől viszont a két hivatásos játékoson kívül éppen csak beestek a kezdésre a többiek, de az öltözőbe nagy levelestáskával érkező postás úgy szaladgált el a magyar védő mellett a pályán, ahogy akart. Erre a játékos-értekezleten a postást fogni képtelen védő azt mondta, hogy a focisták nem voltak kellően jutalommal motiválva. Ez szemléletmódbeli probléma, amire most is fordított választ ad a futballvezetés. Matthäus szerződtetése, a brazilok idecsábítása látványos akciók, amelyekkel előremenekülnek, ahelyett, hogy azt tennék, amit mi a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején a jégkorongban, vagyis ténylegesen az utánpótlás fejlesztésére koncentrálnának. Ami ad absurdum azt is jelentheti, hogy egy ifiedző többet keres, mint egy első osztályú csapat trénere.
Előremenekülni, vagy elölről kezdeni?
Kapcsolható-e ez a kérdéskör a 3. pontban említett új lehetőséghez? Minimumot, maximumot, vagy mindkettőt kell meghatároznia a szabályalkotónak?
6.) "Az állam feladata az, amit mindenkori vezető szervei törvényben teendőjüknek nyilvánítanak, de ebben óriási differenciák vannak az egyes országok között. Vegyük azt a példát, hogy a stadionok fenntartása állami feladat. De hányé? Azt hiszem, az EU-nak igaza van abban, hogy az üzleti sportot támogatni nem lehet, mert az piaci verseny tárgya. Ha nem tud megélni egy sportvállalkozás, úgy szűnjön meg, és jöjjön helyére egy amatőr sportegyesület. Kérdem én, hány embert zavarna Magyarországon, ha fél évig nem lennének NB I-es professzionista futballmeccsek? Szerintem néhány sportvezetőt.Viszont az állam feladata a szabadidősport, a diáksport és az utánpótlás számára szükséges feltételek biztosítása, azaz ami az emberek egészségével kapcsolatos. Ilyen értelemben a pályák fenntartása már állami, illetve önkormányzati feladat, de itt nem a szuperstadionokra gondolok, hanem arra, hogy legyenek olyan sportpályák, ahová a gyereket ki lehet vinni focizni, ahol este villanyfénynél lehet korcsolyázni.
Ismételten csak:
Ez a megállapítás vajon milyen relációban áll a legelsővel?
Ez a megállapítás vajon milyen relációban áll a másodikkal?
Ez a megállapítás vajon milyen relációban áll az ötödikkel?
Ha a profisport és a diáksport (utánpótlásképzés) ennyire eltérő megítélés alá esik, szükséges-e vegyíteni őket?
Ha az utánpótlás segítése állami feladat, szükséges-e az amúgy is gyenge sportvállalkozásokat ezzel terhelni?
Ha a vállalkozások nem támogathatók, de a bennük végeztetett utánpótlásképzés, mint cél igen, mi legyen a megoldás?
