Felháborító! Pedig megérdemelted volna. Bár sztem egy képért én is sorbanálltam volna! Persze csak ha én választhatom ki! Akármilyen képért nem ácsorgok! :-)
RICHÁRD! Tiéd a topic hőse cím! Én biztos nem ácsorogtam volna ennyit... Ma ott mentem el kocsival, és nem is értettem, hogy miért állnak kétoldalról sorban az emberek. Nem is gondoltam, hogy körbeállják a múzeumot!
Egyben mostmár biztosan tudom, hogy én nem fogom látni ezt a kiállítást...
Csáó! Naszóval láttam, de nemtudom, hogy megérte-e. Egy haverommal mentem, ő ért oda előbb én tízperccel később kb. 10 45-re, addigra a sor majdnem megkerülte a múzeumot. Három óra várakozás után gondoltuk hát mostmár hová menjünk… mindegy várjunk még, majd félháromkor osztogattak papírokat, amin az állt, hogy már csak 1200 embert tudnak ma fogadni. Rögtön mindenki számolt saccolt nagyszerűen…már majdnem megláttuk a múzeum bejáratát, amikor egy fazon hangosbeszélővel a lépcsőről elkezdett a tömegnek valamit magyarázni, ebből semmit nem értettünk, a haverom előresétált, én a sorban maradtam. Odajött hozzám egy srác (mellettem állt egy szösszenet) és megkérdezte együtt vagyunk-e, mondtam nem (sajnos), mert lenne két jegye a másik sor elején állnak, tehát ott a következő turnussal bejutunk (reggel négyre megy dolgozni), mondtam várj egy haverommal vagyok, visszahívtam megvettük a jegyeket 800 Ft-os diákjegy helyett 1500-ért, mindegy alapon. 18 15 körül bejutottunk, de addigra már nem is a képek, hanem egy gyönyörű tiszta WC érdekelt, ennyi várakozás után igencsak határon voltak a záróizmaim. Bent is vártunk egy jó másfélórát a tárlatig. Talán még lett is volna kedvem, erőm megnézni, elolvasni őket, de nagyon sokan voltak, mindenhol tömeg, végülis megerőltettem magam, hamár ennyit szenvedtem és megpróbáltam élvezni a kiállítást.
A szomorú az, hogy akikkel hét órát álltunk sorban, (ahonnan eljöttünk) őket utána nem láttam a kiállításon tehát akinek nem volt jegye és tizenegyóra körül állt be a sorba az nagy valószínűséggel nem jutott be. Őket tényleg sajnálom. (Mi sem jutottunk volna be, ha nem vesszük meg a két jegyet.)
Természetesen elől kisebb verekedések, illetve próbálkozások, mert az élelmes pofátlanja előre sétált és megpróbált betolakodni, ezt meg a sorban állók nem igazán tűrték, mondjuk ha elénk állnak valószínűleg én is igen kedves szavakkal magyaráztam volna nekik hová menjenek. A rendőrök a kapun belül, kijönni rendet tenni nem igazán mertek, a biztonsági őr azt mondta ez nem az ő feladata és egyébként is csak helyettesít. :)
A képek, amennyire még volt erőm, nekem a fiatalabb korában készültek sokkal jobban tetszettek, jó duma ez a próbálkozott a mester a fény ábrázolásával meg reggel, délben, este külön sorozatképek festésével, szerintem romlott a szeme (azthiszem paralízises is volt) és ennyi, a későbbi képek olyanok is, mint egy homályosan látó ember képei. Viszont a vizet szerintem nagyon jól tudta festeni. Igen sok kép volt a „barátaitól” is szerintem azok is rettenetesen jók. Vettem képeslapokat amiken a (szerintem) legjobb képek vannak, és ennyi.
Még valami, a teremőrök, le a kalappal előttük, már a könyökükön jön ki minden, ezerötszázszorra is ugyanolyan kedvesen mondják a mondókájukat, hazafelé pedig mindegyik kellemes hétvégét kívánt, jóéjszakát, a BKV ellenőröket pedig hozzájuk kéne küldeni továbbképzésre, hogy egy kicsit tanuljanak meg viselkedni.
Szerintem ez is pszichológia. Ugye több mint 200 ezren nézték meg holott ettől sokkal jobb kiállítások voltak Budapesten az utóbbi időben.
Elment egynek, de akkora durranás azért nem volt. Inkább kiváncsiak voltak az emberek. Én csalódtam.
Igazán sajnálok mindenkit, aki mostanáig várt a kiállítás megtekintésével. Én január elején láttam. Három órát töltöttem ott. (a teremben!)Megnéztem a videófilmet Monet-ról, a számítógépen az apró részleteket is ki lehetett nagyítani, végigböngésztem a gyönyörű katalógust is. Csak ez után csodáltam meg a képeket. Mindössze pár ember volt a teremben. Nekem igen nagy élményt jelentett. Sajnos a kedvenc képeim közül csak kevés vol kiállítva, de ne legyünk telhetetlenek, ennek is nagyon örülünk és várjuk a következő nagyszabású kiállítást.
A lényeges dolgok elhangzottak, mi ma néztük meg a kiállítást.
Reggel fél kilenckor álltunk be a sorba és fél ötkor (!) jutottunk be a kiállítóterembe. Magam sem hiszem el, hogy kibírtuk, de igen.
A sor elkanyarodott az Állatkert felé, a Gundelnél lévő lámpánál visszafordult és a vége újra a múzeum előtt kötött ki. :o) Mi még akkor álltunk be, amikor ez a visszakanyarodó sor csak a járdán lévő feléig ért. A kabaré az, hogy komplett buszok érkeznek és minden további nélkül bemasíroznak a nyitott kapukon. (persze jeggyel és kabát nélkül, hogy azzal már ne kelljen hancúrozni.)
Bent esetleg már érdemes hárman három felé állni. Egy jegyért, egy a ruhatárba, egy pedig fent az emeleten a kiállításhoz.
Szerencsére a társaság jó volt, ez tényleg összehozza az embereket.
Én is végigálltam csütörtökön a sort, háromnegyed háromtól, fél hétkor be is jutottam. A kiállitás szép, bár nehéz a képismertetőket elolvasni. A nagy tömeg hátránya, hogy nem nagyon lehetett egy-egy kép előtt elidőzni.
Sajnáltam, hogy nincs nálam elég pénz, de remélem tudok venni pár posztert március 15 után.
A négy órás sorállásról. Nem ártott volna hordozható WC-ket felállitani, meg legalább egy élelmes teaárus odaállhatott volna. A hangulat végülis nem volt rossz, a baj összehozza az embereket, igy tartottuk egymásnak a sort, amig valaki elment mondjuk a jégpálya melletti kávéházba egy kicsit melegedni. Kisebb torokfájással megúsztam
Ma benn voltam. Előtte sokáig kinn' is. Ebben az életben Monet-ról a sorban állás> fog eszembe jutni: több mint 5h sorban állás> az utcán, kb. 40 perc sorban állás> a jegyért, az előtérben, kb. 30 perc sorban állás> a ruhatár előtt, (a Kedvesem a női mosdóban is sorban állt 10 percet), kb. 1h sorban állás> az emeleten a termek bejáratánál, aztán 5-10 perc sorban állás> minden nagyobb méretű kép előtt (idegenvezetős csoportok), majd ismét 20 perces sorban állás> az ajándéktárgyak kifizetésénél, és ezek után már csak a ruhatár előtti 30 perces sorban állás> maradt.
Mondjon aki amit akar, fizettem volna 10e Ft-ot azért, hogy méltóképpen részesülhessek az élményben (hetente legalább egy nap lett volna deluxe kiadás, szóval sormentes :)). Hogy ne kelljen az utcán ökölre mennem a betolakodókkal. Végül nem történt meg, de ez nem a jelenlévő egyszál rendőrgyerek érdeme. Az a pár „próbálkozó” megérezhette, hogy a várakozás negyedik órájában, a sűrű hóesés közepette, tényleg csak a testemen keresztül állhat a sor elejére. Ezt a vitát ott leboxoltam volna Tysonnal is, aztán jöhet a magasröptű kultúra.
A képek gyönyörűek voltak, a környezet hervasztó. Eddig nem foglalkoztatott különösebben a festészet, de most ráéreztem valamire. Bevallom, kicsit a sznobság vitt oda (no meg a Kedvesem hobbija, ő ugyanis járatosabb a festészetben, különösen az impresszionizmus terén).
Az a kérdés motoszkált bennem mitől lesz nagy egy képzőművész, ha mások is képesek megtévesztően hasonlót festeni. Ott a vásznak előtt világosodtam meg: ezek a géniuszok úgy láttak egy tájat, mint előtte senki más. A többi puszta technika, kis rátermettség és gyakorlat kérdése. A tantusz a vízfelületek tükröződésének csodálata közben zuhant le. Azt hiszem ezt hívják revelációnak.
Beethoven lejegyzett egy művet, de sokan jobban adhatják elő mint ő. Na de azt amit ő hallott, mikor lejegyezte, azt senki nem hallja, nem hallhatja. Más fejében nem keletkezhettek volna azok a hangok. Utólag persze a darabok meghallgatása közben keletkezhetnek élmények amelyek a hallgatóké/előadóké, de azt már a Mester Műve idézi elő. Költészetbe transzponálva: én is ismerem/használhatom József Attila minden leírt szavát, de nem abban az összetételben, amelyben ő megírta költeményeit.
Szívesen vettem volna 1-2 reprodukciót, de a tárlat művészei hiányoztak a kínálatból. Mellbevágó volt a termek bejárata előtt dekkoló gyorsbüfé is: porcukros meggyes pite, kóla és feketekávé előtt haladtak el a tömött sorok. Nem értettem a koncepciót, bántott a látvány.
A teremőrök előtt le a kalappal: birkatürelemmel viselték a „képéhes” hadak rohamát, a türelmetlenséget, ingerültséget. Ők voltak az egyetlen nyugodt emberek az épületben.
Összegezve: nem bántam meg a „szenvedéseket”. Remélem a szervezők is tanultak valamit az egész cirkuszból. Én ugyan nem fogom ezt észrevenni, mert jó ideig távol maradok a Szépművészeti Múzeumtól.
Megnéztem volna milyen „rendezvény” miatt zártak korábban és hagytak dezinformált tömeget a bejárat előtt. Gondolom az apparátus ment művelődni (a kisparasztok, élen pepóval megint zártkörben vadásztak a festményekre? :))
a Héten szenvedtem végig a sort. A képek tetszettek, a szervezés viszont gyenge lábakon állt. A legelhibázottabb koncepció az elővételes kérdés volt, amit már a szervezők is beláttak, ugyanis már nem lehet így jegyet venni. Miután mőásfél-két órát áll sorba az ember nem veszi jó néven, hogy az elővételesek frissen bekocogott serege 10-20 perc sorbanállás után bemegy előtte.
A képek szépek, bár néhány ismert Monet és Manet képen kívül nincs híres kép, persze a kevésbé ismert képek is remek esztétikai hatást nyújtanak.
A legfőbb gond az, hogy többórás sorbanállás után az ember annyira kimerül, hogy nem képes igazi műélvezetre, illetve nagyon sok ember van a képek körül egyszerre.Néhány kép úgy van megvilágítva, hogy a kerete beárnyékol.
A bejáratnál -vasrás- félig, vagy teljesen leszakadt információs lapok csúfítják a környezetet.
A szervezőknek javaslom legközelebb jobban dolgozzanak, például nézzenek utána nagy kiállítások külföldi szervezési mintáinak.
aki ezután megy, annak sok erőt a sorbanálláshoz.
Ezt én nem tudtam bocsi, viszont megszeretném nézni,és ha késő délután állok oda vagy inkább este és a sor miatt nem kerülök be, illetve kevés időm marad, (pl.:5-8-ig állok és marad két órám)... akkor k...szott morcos leszek, tehát mikor menjek? Járok arra délelőtt is, akkor is megnézem mekkora a sor, aztán lehet egy napot rászánni.
Szerintem vannak erre módszerek (akár külföldi múzeumok segítségét kérve), csak a kiállítás szervezőbizottságában nem volt senki, aki ezzel foglalkozott volna. Talán ez a nagy érdeklődés "bevállalósabbá" teszi a múzeumokat, meg persze a támogatókat is!
Hol lehet elérni a neten azokat a külföldi visszhangokat (angol nyelvűeket)? Ugyanis elhatároztam hogy erről a kiállításról írok a kulturális turizmus nevű tantárgyam keretében egy 5-10 oldalas beadandót (inkább mint hogy vizsgázni menjek :)
hát szerintem ezt nem igazán lehetett előre megjósolni. "A százezredik látogató január végén látta a tárlatot. Utána egy hét alatt harmincezren érkeztek. Egy hétvégén tízezren." de abban igazad van, hogy legyen még több ilyen kiállítás!
Én teljesen laikusként azt mondom, hogy szerintem durva fél napot sorban állással tölteni azért, hogy bejuss egy múzeumba. DE: nem a sorbanállás a gond, hanem annak a hossza. Nem tudom, kinek a feladata volt, de sztem elmérték az igényeket... A kiállítás előtt volt egy riport, akkor azt mondták, hogy ha 120 ezren elmennek, az már nagyon jó... Gondolom a szervezők tudták azt, hogy mennyien járnak ki Bécsbe kiállításokra, jobban oda kellett volna figyelni erre a "képéhségre".
Mindazonáltal remélem, hogy ez csak az első lépés volt, és látván, hogy van rá igény, lesz még sok-sok hasonló kiállítás!
magam is kiálltam a Dürer és Lautrec sort bécsben, igaz nem ekkorát. (ott egyébként kedden vannak zárva a múzeumok) ami a fényeket illeti, a Lautrec kiállítás a moulin rouge-t idézve pirosas, sejtelmes hangvételü volt kelmékkel, drapériákkal, függönyökkel diszítve, az El Greco kiállítás viszont vaksötét. csak a képek voltak megvilágítva. ez nem zavart, csak a képek előtt tömörülő "mobiltelefonozó" tömegek, azaz akik a tárlatvezetést hallgatták digitális készüléken. a monet kiállításnak óriási szakmai visszhangja van világszerte, de nem csak ezért mondom, hanem valóban oda lehet állítani a külföldi tárlatok mellé. mellesleg én a mednyánszky kiállítást is a lécleütő kategóriába sorolom. ez a "képéhség" nem volt szerintem előzménynélküli, a bécsi kiállításokon rengeteg honfitárs álldogált a sorokban.
Az ajándékos bolttal egyetértek, tényleg így van a világ nay múzeumaiban. Csak nálunk még szokatlan.
De hogy "ezzel a kiállítással és ezzel a rendezéssel léptünk be máris az unióba." ??? Ez azért túlzás. Szerintem elég amatőr a rendezés, még akkor is, ha nem számítottak ekkora érdeklődésre. Pl. hétfőnként miért nem lehet megnézni???
aki még nem látta, de annak is aki már látta mindenképpen segítséget jelenthet a kiállítás rendezőjével készült interjú a magyar nemzetben.
( www.mno.hu/ MN arcív/ 2004.február 14.) a keresőbe írjátok be, hogy Kavalkád) egy idézet:
- "Az igazi ajándék mégis az a tömeg, amely jelenleg is árad a múzeumba. Gondolta volna, hogy ennyien látni akarják a kiállítást?
- Az volt minden vágyam, hogy sokan lássák a tárlatot. De ahhoz, hogy ennyien vannak, nem tudok mit hozzátenni, nem tudom szavakba foglalni, amit érzek, megrendítő az a képéhség, amely megmutatkozik az emberekben." (...)
ami a filmet illeti, meg kell nézni! a kiállítást bezáró könyvesbolt pedig a világon minden múzeumban megtalálható. a közeli bécsi Leopoldban, Albertinában szintén. itt lehet hozzáférni a katalógushoz, plakátokhoz, képeslapokhoz stb. ezzel a kiállítással és ezzel a rendezéssel léptünk be máris az unióba.
Ma félhatkor a lépcső alljáig álltak meg még egy pár métert.
Hogy aztán jól pofára esve elkulloghassanak. A tisztelt múzeum ugyanis előtérbe helyezve a pénztermelő funkciót rendezvény céljára kiadta az épületet. Mindezt egy héttel egy nagy érdeklődéssel kísért kiállítás zárása előtt, a nagy garral beharangozott meghosszabbított nyitvatartás idején.
Gondolom sikerült rajtam kívül még jópár embernek elvenni a kedvét egy időre mindenféle múzeumba-járástól. Remek kultúrális teljesítmény. Ezúton gratulálok a múzeum vezetőinek.
Hello! Mit gondoltok, ha munka után, olyan 6 körül ér oda az ember, mennyit kell sorbaállni? Van még sor olyankor is?
Eredetileg én is szabit akartam kivenni, de rémiszt a félnapos sorbanállás...
Szia!
Én február elején voltam, egy szerdai napon (vettem ki szabit..) és kb. délben álltam be a sorba. Röpke egy óra múlva már a kiállítótermekben voltam. Tele volt, de én jól meg tudtam nézni mindent. Persze időzítés kérdése, ami előtt sokan ácsorogtak, visszamentem később. Ha jött iskoláscsoport (idegenvezetővel) vagy belehallgattam, vagy elmenekültem jó messzire...:-))
Szóval nekem nagyon bejött, igaz, ott lógtam egész estig.
Vincze kiadós cuccok méregdrágán - nem is vettem semmit.
St. Lazare -------- csodálatoooosss!!!!
meg persze a többi is.
én pl. eddig is szerettem Boudint, de most még jobban...