Nagyon meghalt ez a topik, pedig épp ideje, hogy újjáéledjen, hiszen nyakunkon az írásbeli! :)
A lányom az Apáczaiba szeretne menni, évek óta ezt tervezi. Valószínűleg másik gimnáziumot meg sem jelölünk, végül is a mostani iskolája sem rossz, maximum 8. osztályban újra megpróbálja. Van valakinek információja arról, hogy kb. hány ponttól hívják be általában a gyerekeket szóbelizni? Tudom, ez mindig függ az adott évi feladatsor nehézségétől, de mégis jó lenne valami információ. Sajnos az Apáczai az idén csak 2 osztályt indít a tavalyi 3 helyett, így erős verseny várható.
Ha valaki belekóstolna egy új amerikai trendbe, akkor ajánlom mindenki figyelmébe a Rogers Akadémia nevű "iskolát" (rogersakademia.hu). Elvileg pont 7-12. évfolyamos diákoknak van, akik magántanulókká válnak, s bejárva haladnak egyéni tanrendjeikkel, miközben mentorok, szaktanárok segítik őket. De nemcsak az egyéni képességeiket segítik kibontakoztatni, arra nevelik őket, hogy odafordulóak, szociálisan érzékenyek, emberségesek legyenek. Sok gyerek kiég, mire középiskolába jut, nem csak a feszített tanulás miatt, hanem egyéb érzelmi okok miatt. Ez a hely egy újrakezdés, tanulás és életéhség terén is, legalábbis ezt ígérik, azt mondják, ez egy "Társas oázis". Mindenféle gyereket várnak éppen ezért, szárnyalni vágyót, átlagosat, tanulási problémával küzdőt, érzelmileg kiégettet, ellenállót stb. Heti egy nap kulturális programokra viszik a diákokat. Melegen ajánlom mindenkinek.
Minden kedves fórumozót,aki már szülő,szeretnék megkérdni,hogy töltse ki kérdőívemet,ami nagy segítség lenne a szakdolgozatomhoz.A téma a szülővé válás folyamata.(Férfiak is kitölthetik!!:))
Én úgy tudom, hogy igen. Az egyik barátnőm lánya így ment újra hetedikbe. De lehet néhány iskolába oldalirányú felvételit is tenni, megadják a keretszámokat, évről évre mindenhol szokott lenni 2-4 hely évfolyamonként.
Szemét mocsok vagyok, mert erőltettem a nyelvtanulást, mármint erőteljesen felléptem a hatékony nyelvtanulás mellett. 10-12 éves koruktól csak angolul vettem meg a kedvenc filmet ( azokon mindig van a csökkenthallók miatt angol felirat) moziba csak feliratos filmre mentünk, divatújságokat stb csak angol vagy német nyelvüeket vettem. Az ok rendkivül egyszerü : idősebb korban sokkal nehezebben megy a nyelvtanulás valamint csóró egyedülanyaként tudtam milyen jól jöhet álláskeresésnél a nyelvtudás. A sportot is erőltettem, először úszást. INDOK : vizbefulladás ellen nem tudok jobbat. Később már egyiket se kellett erőltetni, mert rájöttek hogy angolul, németül stb tudni menő, sportolni pedig jó.
Viszont a szerintem kevésbé lényeges dolgokban ( magatartás, szépirás, énekkar, iskolai hiányzás amikor épp tele volt a hócipője) flexibilis voltam.
na latod,nincs egyetemes igazsag es mik alakitjak a mostani szulok ertekrendjet...Nem mondom,hogy az en nagyjaim soha nem mondtak,hogy el kellett volna oket pofoznom mondjuk tornara,mert tul hamar hagytam hogy feladjak
Én sokkal jobban jártam volna, ha a szüleim jobban eröltetik az angolt. De nem tették. Én akkor nem tartottam fontosnak, sőt úúúúúúútáltam. Inkább röplabdáztam,mert az jobban ment. Sorra cipeltem haza az érmeket. Ha most újra diák lennék, bizony eljárnék azokra az órákra, és ettől még megmaradna a gyerekkorom.
"Pedig ez is a szülőség része. A nemszeretem dolgokra is rá kell venni."
valoszinuleg itt van az egyeni elteres....Talan mert engem azok menten az elvek menten neveltek,hogy mindenre rakenyszeritettek ,amit szamomra helyesnek tartottak...2 felnott gyerekkel allithatom,hogy nem ez az utja annak,hogy vigyek valamire es ep,egeszseges es elegedett gyereket neveljunk..Illetve nagyon ovatosan kell banni a hatarokkal
nem akarom olyanra kenyszeriteni,ami nem a sajatja..meg akkor sem,ha az eszemmel tudom,hogy sokkal tobb lehetosege lesz vagy van,ha tobbet tud,ha tanul,ha papirja lesz rola.
Pedig ez is a szülőség része. A nemszeretem dolgokra is rá kell venni. Nyilván mérlegelni kell, hogy mi a fontos (tökéletes karika rajzolása elsőben nem az).
dehogynem...azt hiszem nem ertesz....Barmikor,az ejszaka kozepen is segitek,ha arra van igenye,de igyekszem ugy nevelni,hogy ne rohangaljon hozzam segitsegert,ha megakad,hanem oldja meg...Persze van egy hatar,ahol beavatkozom,de az eleg magas nalam...Nem akarom altala megvalositani a vagyaimat es nem akarom olyanra kenyszeriteni,ami nem a sajatja..meg akkor sem,ha az eszemmel tudom,hogy sokkal tobb lehetosege lesz vagy van,ha tobbet tud,ha tanul,ha papirja lesz rola.
de ahogy a peldak mutatjak,az iskolai teljeseitmenynek igen sokszor az egvilagon semmi koze az eletben valo helytallashoz es leszarom,hogy nem rajzolja szepen a karikakat elsoben es feketepontot hoz miatta..Hogy en nem nyustolom vele,az hetszentseg...Viszont siman nyeri a versenyeket uszaban,falmaszasban es evek ota a korosztalyos futoversenyt...Meg kell talalni az erosseget es nem rakenyszeriteni azt,aminek szerintem az erossege kellene hogy legyen....Szeretnem,hogy tobbet tudjon nalam,hogy muveltebb,okosabb legyen,tobb iskolaja legyen,mint nekem,de nem annak a karara,hogy gyerek maradhasson...
tudom,nem altalanos,mert nem ennyire sarkos nalunk a dolog,de az enyem elobb mehet faramaszani es csak utana kell lecket irnia es nem forditva
nezd...volt nekem 2 kevesbe jo kepessegu gyerekem is,akikkel vegigjatszottam mar ezt 2x..A segitseg es a szulonek valo megfeleles kenyszere marha nagy kulonbseg....
Egy kitűnő gyerekkel könnyű így hozzáállni. De ha elkell egy kis segítség, azt meg kell oldani, mert a gyerek jövője múlhat rajta. Főleg alsóban. Olvasni, jó szövegértéssel meg kell tanulni. Van akinek ez könnyű, másnakmeg otthoni gyakorlás, segítség kell.
Az én fiam pl. lemaradt másodikban. Ő maga mondta, hogy mindenki gyorsabban olvas nála. Jóval gyorsabban. Hát leültünk gyakorolni, minden este. Útálta. Falhoz vágta a könyvet. 2 hónap alatt olyan látványos javulást ért el, hogy már nem kell gyakorolni vele.
pontosan errol a helyzetrol beszelek...Nem vagyok hajlando lekiismeretfurdalast erezni azert,mert vana,mi nem fer bele....7-negyed 8,mire hazaerek,ha a kajan es nemi minimalis hazmunkan kivul meg akkor kellene nekiallnom a faradt gyerekkel tanulni,tenyleg ejfelre kerulnenk agyba..Arrol nem beszelve,hogy egy onzo dog vagyok es 9 orai stresszes melo utan nem vagyok hajlando csori gyerekkel uvoltozni,mert nem sikerul valami elsore,annal fontosabb az a kis ido,amit egyutt toltunk
Na hát nálunk sem megy minden egyszerre. Anyukám elviszi a vasalatlant és úgy kapom vissza, hogy csak be kell tenni a szekrénybe. Van, hogy küld kaját, de ha én főzök, akkor nincs takarítás. Vagy van, de akkor már a foglalkozás elmarad... Volt, hogy amíg főztem, a nagy kikérdezte a leckét a kicsitől, tanult vele a másnapi felmérőre (előző életében valami véres diktátor lehetett), én meg megnéztem a nagy leckéjét amíg ettek. Na de azért ez se normális helyzet....
Nekem mostanában kezd tele lenni a hócsukám az elvárásokkal, 6-ra hazaérünk, persze menjenek korán lefeküdni, a kettő közötti időbe kéne beleférni a házimunkának, a főzésnek, a közös játéknak, a tanulásnak (mi a fészkes fenéért vannak 8 órát az iskolában, hogy munka után nekem hulla fáradtan kell nyüstölni a hulla fáradt gyereket???), fürdésnek...
Persze mivel mindig csúszunk, minden reggel futunk, mert ők még esznek valamit itthon, mittomén hány késésünk gyűlt össze (figyelmeztető csengő utáni érkezés, tehát nem órai késés), úgy a harmadik után mondtam, hogy letojom. Igyekszünk, de ennyi tellik tőlem, nem fogom beáldozni a pár falat reggelijüket.
Erre nagyon jók a rendszámtáblák. Elsőben még a három számjegyet kellett összeadniuk, eleinte minden autónál megálltunk, pár nap után ment a gyerek elől és csak sorolta 17, 23, 12.. Aztán jött az első két szám szorzása, stb.
Na meg spanyolul is így tanulták meg a számokat ezerig.
En is minden este atnezem,de foleg azon oknal fogva,hogy kepben legyek..
En pl nem olvastam vele a szo szoros ertelmeben..Minden este meselunk,egyik nap en neki,masik nap o nekem es maris nem tanulas-ize van,hanem osszebujos,megis hasznos..A szorzotablat kutyasetaltatas kozben gyakoroltuk,szojatekokat,barchobat jatszunkkozben beszelgtetunk,direktben szinte soha nem "tanultunk"
Nem mindenki 7-re ér haza, van, aki korábban. Vagy otthonról dolgozik. Ki tudja?
Én se tanulok vele, de elsőban és második első félévében minden sélután olvastam vele. Hétvégén átnézem az iskolai dolgait. Ha valami nem megy, gyakorolunk együtt. Ez a mai napon 15 perc tollbamondás volt (lehet, hogy csak 10). Ennyi belefér.
neha elgondolkozom,hogy akik egyutt tudnak tanulni a gyerekkel,azok nem adnak neki vacsorat,vagy megis mikor?? En legalabbis 7-re erek haza a melobol,ha egyaltalan szolni akarok a nepes csaladomhoz meg lefekves elott egyszeuen nincs ido arra,hogy nekiuljek a kicsivel..Raadasul en mar egyszer kijartam az altalanos iskolat,sot vegigcsinaltam a ket nagyobbiakkal,tobbet nem vagyok hajlando.
Ha kerdez valaszolok,ha segitseget ker,megkapja,de hogy se erom,sem idom,sem akaratom nincs minden aldott delutan tanulni vele,az tuti..Nem is ertem,miert kellene,mellettem sem ul anyam a munkahelyemen,hogy megoldjam a dolgaimat..Tole sem varnak tobbet,mint amennyit teljesiteni tud...
Abban is dilemmaban vagyok,hogy az apja es az egesz barati korunk palyaelhagyo diplomas...Megis mit mondjak a gyereknek,miert tanuljon?HOgy 2 diplomaval butorokat cipelhessen vagy hogy kerti munkat vegezhessen??Tudom,a tanulassal a valasztas lehetoseget nyeri,de szamomra ez megsem annyira egyertelmu..Jofeju,ragad ra minden,es biztositani fogom neki a lehetoseget,hogy kihozza magabol a maximumot,de en nem nyustolom....
Nagyon jó dolog, hogy együtt tanulsz vele, segited.
Azt hiszem 9 éves korától 12 éves koráig sokat fog változni. Jelezni fogja ill. látni fogod, ha örömét lelné ha többet követelnének tőle iskolában.
Addig megváltozhat a felvételi rendszer ( nézd meg mennyi minden változott-változik mostanában ) még az se biztos, hogy lesznek hatosztályos gimnáziumok, a jól működő nulladik évfolyamos nyelvi képzést is megszüntették, a nyolcosztályosat is stb , fene tudja mi lesz a központi felvételivel vagy területileg hova jelentlkezhet a gyerek.
Lehet, hogy rosszul fejeztem ki magam.Kezdjük újból.Ő maga is szeretne eredményeket elérni. Szereti, hogy ötösöket kap. Igényli, hogy ott legyek, amikor tanul, de nem én csinálom meg a házi feladatát, hanem, ha megkérdezi, hogy a mosolyog ly-vel írandó-e, akkor megmondom neki. Ha megakadt a matekkal, rávezetem. Ha 75 szorzás-bennfoglalást kell megoldaniuk öt perc alatt, akkor kis cetlikkel, amelyekre fel van egyenként írva a szorzótábla, egyenként odaadva, gyakoroltatom, hogy kész legyen majd vele öt perc alatt.
Amikor hazaér a suliból, játszik egy kicsit, és este is, de be kell osztanom a délutánját, hogy tanulásra, zongoragyakorlásra, tévénézésre és kötetlen játékra is maradjon idő.
Elmondom, én miből indulok ki, és hogy miért támasztok elé elvárásokat.Amikor én voltam általános iskolás, akkor az én szüleim kissé "laissez faire" módszerrel álltak hozzá a tanulásomhoz. Megkérdezték, hogy kész-e a lecke, de mivel napközis voltam, kész is volt. Ezen felül nem tartották szükségesnek, hogy kikérdezzék a leckét, vagy figyeljenek arra, hogy valóban felkészültem-e a témazáróra. Egy gyerek nem fogja fel, hogy az, hogy hogyan teljesít az iskolában, az nem csak aznap fontos,hanem az egész életére kihatással van. Hiába voltak szép terveim 18 éves koromban, hogy majd mi leszek, nem lettem. Mert általános ötödikben jó ötletnek tűnt A két Lotti-t olvasni a pad alattmatekórán, ahelyett, hogy figyeltem volna.
Azt szoktam a fiamnak mondani, hogy ha jól tanul, akkor bármi lehet belőle. Atomfizikus vagy asztalos, az mindegy.De ha nem tanul annyira jól, akkor már nem lehet, csak asztalos. Atomfizikus már csak nagyon nehezen, vagy sehogy.Saját magától veszi el a lehetőséget, ha nem tanul. (Félreértés ne essék, semmi bajom az asztalosokkal, magam is gondolkodtam rajta, hogy ha már hiányszakma, kitanulom, aztán hajrá.)
Vannak gyerekek, akikben valóban van egyfajta belülről jövő igény arra, hogy mindent a lehető legjobban csináljanak. Az én fiam nem ilyen. De okos. Jó képességű.Egyébként tényleg atomfizikus akar lenni. Elsőben elmondta, hogy "atomológus" akar lenni. Ezzel a szóval. Versenyistállóba lehet, hogy nem való, de egy erős pesti középiskolába igen. Ezért bátorkodtam kérdezni, hogy mit kelltennem, mit kell nekem pluszban hozzátennem, amire az iskolában nem hívják fel a figyelmünket, nemtörődömségből vagy önös érdekből.
A lányom közölte 11 évesen, hogy ő márpedig hatosztályosba akar menni, mert az általánosban nem tudnak haladni pl angolórán, mert a gyengébb képességüekkel veszkődik a tanár, ő meg unatkozik. Végig kitűnő tanuló volt, szeretett iskolába járni.
A kisebbik nem volt annyira szorgalmas, minen másnap otthon felejtett valamit, verekedett a fiúkkal stb :-) de nekem úgy tűnt, sokkal okosabb és kreativabb mint a nővére, ezért amikor ő is bejelentette, hogy hatosztályosba megy, ráhagytam. Akkor nyitottam ezt a topicot is, de rég volt ( csak azóta dolgoztak a modik :-))))))
Később, főleg gimnázium utolsó két évében láttam az ideges szülőket, akik rájöttek, hogy a kettes-hármas tanuló gyereküknek nehézkes lesz a továbbtanulás.... és tinédzsert nem lehet rávenni tanulásra, ha nincs kedve. Harmadikos 9 éveset még lehet, de tinédzsert nem lehet.
elnezest,hogy beleszolok,de mivel nekem is harmadikos a lanyom es engem is foglalkoztat a tovabbtanulasa,ezert batorkodom....Azt olvasom,hogy nem erdekli,hogy "csak" 98%-os lett a dolgozata?????????????????? Jezus Maria,Szent enyem most elsozor lett kituno,ugy,hogy a kisujjat nem mozditja .Nalam az apjat kell lehutenem,hogy ha a gyerek nem kizaloag csillagos otost hoz,mert emlekeztetnem kell arra,amit a tobbiek is mondtak,hogy en sem vagyok tokeletes,az apja sem,miert is varnank el a gyerektol?
Nem kell tokeletesenek lennie semmibol,ahogy mi sem vagyunk azaok,magahoz kepest kell eleg jonak lennie..Legalabbis szerintem.
En egyaltalan nem partolom,hogy a kituno gyerekem elmenjen egy versenyistalloba,de azert fogalkoztat a dolog es megkerdeztem par olyan padagogust,akiknek adok a velemenyere adok es ismerik a gyereket..
Az egyik nezet szerint kar lenne megmozditani,ebben a suliban o VALAKI,mindenki ismeri,nepszeru,rengeteg baratja van,kituno,de legalabbis igen jo,minden versenyre ot kuldik szinte es hozza is az eredmenyeket legyen az matek vagy uszasverseny..
Ha bekerulne egy versenyistalloba,ott o lenne az egyik a sok kozott.
A masik velemeny szerint hivatalosan azt kell mondjak,hogy ugyanolyan remek a felsotagozat,mint az also,nemhivatalosan a tanitono is elvitte mibndket gyereket annakidejen.
Tudom,hogy az en felelosegem megtalalni neki a NEKI legmegfelobb oktatasi format,de hogy en nem rugdosom miatt,az tuti..Segitek,ha keri,de nem tanulok helyette es nem csinalom mega feladatait sem,nehogy rossz jegyet kapjon.Vallalnia kell a tettei sulyat meg akkor is,ha az negativ...
De nem is vagyok maximalista,nalam siman lehet leckeiras helyett tarsasozni vagy fara maszni,majd megcsinalja,ha kedve van..Kotelessegerzete viszont van,elobb-utobb megcsinalja,meg a szorgalmikat is magatol,a rossebb sem osztokeli ra
Visszaolvasok meg,hogy lasasm,kinek mi a velemenye,tapasztalata,de ez a harmadikos gyerek-dolog megragadta a figyelmemet
Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy a gyerek érezze, hogy a tanulás fontos, de azért egy-egy becsúszott rossz jegytől még nem kell a világból kifutni (és neked sem kellene magad stresszelni azzal, hogy akkor a gyerekből nem lesz atomfizikus hanem egy utcaseprő).
Nekem most volt a 20 éves érettségi találkozóm, és azt láttam, hogy a kapott jegyek és az életben elért sikerek között nincs egyértelmű összefüggés. Persze nem kell begyűjteni az egyeseket és bukdácsolni, de ha valaki bizonyos tárgyakban tehetséges, akkor el tudta érni a céljait (egyetem, főiskola).
Viszont már nem elsős, több szabadságot kellene adni neki. Nem témazárók előtt, de egy-egy kisebb jelentőségű felmérőre hagyni kellene hogy egyedül készüljön. Úgyis meg kell tanulnia tanulni. Ha sikerül akkor örülhet, mert egyedül érte el, ha pedig nem, akkor láthatja az összefüggést: tanultam=jó jegyet kaptam, nem tanultam=nem sikerült.
Akkor mitől függ, hogy valakinek beválik-e a hatosztályos gimi? Kinek jó?
Annak én is örülök, hogy nem lesz egy idegroncs, csak (magamban) attól félek, hogy eljön az ötödik és az én okos és ügyes fiam már nem fogja azt sem bánni, ha négyest meg hármast hoz haza. Ezért ülök mellette, és ezért nyüstölöm órákig dolgozatírás előtt, hogy megértse, az eredményért dolgozni kell. Talán akkor ez tartani fog akkor is, ha kamaszodik majd.
Ez rendesen bekapcsolta bennem a riasztót, hogy teperni kell, majd én adom helyette az akaraterőt, ha neki nincs.
Ezt helyette nem tudod neki megadni.
Meg hová kell ennyire teperni? Ha 98%-os dolgozatokat ír, akkor nem egy buta gyerek akit nyüstölni kell, hogy év végén ne bukjon. Egy-egy hibának meg nem kell akkora feneket keríteni, mi sem vagyunk tökéletesek. Attól még lehet belőle szuper agysebész, hogy nem 100% a dolgozata harmadikban....
Tény, hogy tanulni kell, az iskolai anyaghoz kell pluszt adni (nyelv, egyéb ismeretek), de azért a nagy hajtás nehogy visszaüssön. Én épp most lazítottam a tempón (3. és 2. osztályosok), kevesebbet ellenőrzök, több felelősséget adok nekik, az eredmények nem romlottak, viszont az esték sokkal lazábbak és oldottabbak.
