Szia, én is örültem, hogy találkoztunk, és kisimizhettük magunkat. Már én is tettem fel képeket a galleryba kriszta15 név alatt. Egyébként a netboardra is járok klasz a friszbis kép! Nagyon tetszik a honlapotok!!!
2008 októberében a bp-i Gloriett lakótelepen rohangált ez a fiatal, kedves kócos kan kutya, keresve az emberek társaságát. A Lelenc Kutyamentő Egyesület gondozásába került, ahol a BigBoomer nevet kapta.
Sajnos eredeti gazdája nem került elő, így újat keresünk számára.
BigBoomer cserfes, aktív, kissé neveletlen, órisái mozgásigényű, ragaszkodó, bújós, kedves, vidám kutya, aki ivartalanítva, oltva, chipezve várja azt a gazdit, akinek van ideje és türelme őt megtanítani mindarra, ami kimaradt az életéből, aki kielégíti mozgásigényét, aki társnak, barátnak tekintené őt.
Szegény kuty, ez a szenya baci már őket sem kíméli??? Én nem tudom, de talán a szertelen természetükből adódóan, ezekkel a fajtákkal mindig történik valami. Mex is ilyen, de Bonnie is ilyen volt...
A kutyasuliban van engedelmesség is, azt is gyakoroljuk, csak nekem egy kicsit problema, hogy vegyesen vannak a kutyák, van amelyik már nem kezdő, bár szoktak olyat cisnálni amikor egyesével foglalkoznak velünk, meg amikor csoportosan, annyira nem rossz azért. Erre a ringdresszúrás dologra én is gondoltam hogy rákérdezek megkérem hogy segítsenek...egyenlőre otthon gyakorlunk meg a zátonyon ahova sétálni járunk, és érdekes, hogy ha a felvezető próbázt rakom a nyakába, tudja mi következik, mit kell csinálni, ha a rendes próázzal próbálom, akkor kevésbbé megy neki az állás meg minden...
tarts a markodban valami juti falatot, (vagy labdát, amit jobban szeret) mutasd meg neki, de ne tudja kivenni a kezedből, sztem ezt a suliban meg tudják mutatni hogyan gondolom....
Chockonál ahogy szokták mondani, minden összejött , helicobacter volt a gyomrában, ez egy hosszadalmas gyógyulás volt, (kb 3-4 hónap volt, mire rájöttek mi a baja) miután azt hittük minden rendben összekaszabolta a lábát, stb....
Costa a tesója, őt lehetett mindenhol látni,,,
Igazság szerint ahhoz, hogy profi szinten legyünk, még rengeteget kell gyakorolni. Nem emlékszem pontosan hanyadik edzés után versenyeztünk először, de úgy voltunk vele mit veszíthetünk, úgyhogy nem túl sok gyakorlás előzte meg.
Nem vagyunk mániákusak semmiben, így a sportban sem.
ahova jársz agilityzni, ott kéne egy alapvető engedelmest is csinálni, esetleg kérni valakit, hogy ringdresszúrában segítsen...
Gyengéd határozottság, erőszak, nevezd aminek akarod, tudnia kell a hangsúlyodból, hogy most nem játék van, hanem feladat. Jutalmazhatod a feladat után labdával, kajával, ez is mind1. Ha ringdresszúrázunk, mindig visszük a vékony pórázt, amit ha ráteszünk bármelyikre, tudja, mi fog következni. Ezt már egész pici korban kezdtük gyakorolni, mikor már jól kijátszotta magát mind.
Mi történt Chockoval? És mennyit gyakoroltatok, míg ilyen szintre jutottatok frizbizésben, mint amit az európán láthattunk? És még egy kérdés: hogyan tanítsam meg Mexnek, hogyan fusson a ringben? (mert mindig úgy rohanna, hogy alig bírom vissza tartani, a kiállításokon meg inkább a felvezető megy elöl, mintha húzná a kutyát)
Igen, Costa volt az, merthogy Chockoval mindig történt valami, így nem lehetett vele gyakorolni, nem lehetett megterhelni őt, de mostmár minden rendben van és aktív részese lesz mindennek....
Akkor a két kutya közül frizbizett valamelyik az európán? :) Ezek a versenyzések még csak érlelődnek, igazából még nem is gondolkodtam erről, csak addig jutottam, hogy minél több mindent szervezzek Mexnek, minél több mindent próbáljunk ki. Igazából mindent nagyon hamar megért, és jutifalatért bármit. (bár néha jobban figyel arra hogy lesz e juti,mint hogy mi a feladat :) ) Mondjuk az agilityt láthatóan élvezi, az engedelmesség azért nehezebb mert állandóan játszana a kutyákkal, és a frizbi is bejön, bár még csak ott tartunk hogy egyhelyben dobálom és felugrik érte, és néha már sikerül is elkapnia a levegőben. :) És ha lát nálam jutalmat,akkor még azzal is megtisztel, hogy közel hozza a frizbit. :)) Olyan "komolyan" tuti nem fogom tudni csinálni,mint ahogy egyes emberek, ahogy írtad, kötött munkaidő mellett nehéz, bár munka után kuty az első:)
A versenyzést mi sem "profi" módon csináljuk, hanem kedvtelésből, szórakozásból.
Nálunk Chocko és Costa ügyesen frisbeezik is. Jó buli, persze vannak, akik ezt is rettenetes mód "komolyan" csinálják. Munka és egyebek mellett ezt nehéz megoldani. Elárulom azt is, hogy Pesten sincs könnyebb helyzetünk a sulikkal, mert vagy nekünk van bajunk, programunk, vagy a kutyasulisok mennek bemutatózni, versenyezni és akkor az kiesett idő nekünk is...
Mi is úgy indítottuk Costát és Chockot a frisbee versenyen, hogy egyáltalán nem voltunk sem mi, sem a kutyáink profik, de nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon örülnék, ha ti is versenyeznétek, (nem lennénk egyedüli beardiesek) a fotó alapján nagyon ügyesek vagytok.
sztem hiú ábránd az agility versenyzés, itt az "Istenhátamögött" örülök,hogy ezt a kis kutyasulit találtam, itt tanul némi jómodort a kutya, meg ez az agility is nagyon bejön neki, de ez inkább csak olyan kedvtelésféle időtöltés. Az a baj, hogy Bp. meg néhány nagyvárosban van "minden", amit csak akarunk, és minél messzebb esik egy terület ezektől a "központoktól" annál inkább nincs semmi. Persze én örülnék,ha olyan versenyszintre tudnánk fejlődni. :) Eddig még csak 6 alkalommal voltunk a suliban, de állítólag tényleg ügyes...a kiképzők szerint, csak az a bajuk,hogy sokat csicsergek a kutyához :)
Nórának láttam videoit a neten, nem tudom elképzelni mi a titka, de amiket Sherlockkal művelnek.... :)
pedig a mi gépünkhöz képest a ti fényképezőtök egész komolynak tűnt. Nekem igazán jó képet nem is sikerült csinálni, vagy sötét lett, vagy ha állítottam rajta, akkor meg bemozdult. De mutatok egy ilyet is, én nagoyn büszke vagyok:
én EGÉSZEN biztos vagyok benne, hogy össze fogtok barátkozni és NAGY NAGY SZERELEM lesz hamarosan :))) de mint az embereknél, gondolom a kutyáknál is igaz, hogy fajtától függetlenül vagy azon belül is "mindenki más és más" - legalább egy igazi egyéniség :)
nálunk artúr a páromért van oda, szerintem ebben biztos nagy szerepe van annak, hogy szoktak "birkózni" és hét bé az erősebb, mondjuk van is hozzá 100 kg előnye :) nekem - mint gondoskodó kiszolgáló személyzetnek - majdnem egy évet kellett várnom arra, hogy egy kisebb "baleset" után kiderüljön, hogy artúr valójában nagyon is tud "anyás" lenni és hozzám bújt oda a fájós lábával, teljesen meghatva ezzel...
szóval adj neki egy kis időd kibntakozni és tutira egymásra fogtok hangolódni a kutyussal :)
nem antiszociális, hanem beardie..... Nem egyedi eset, amit leírtál. Más, mint a többi kutyafajta. Nem lehet bekategorizálni sehova sem, legfeljebb azt lehet mondani "olyan, mint a pásztorkutyák általában"
Sok foglalkozás, türelem hozzá, agyi lefárasztás és nem fog rosszalkodni, ha senki nem látja.
Kajával kapcsolatban egy alapos kiéheztetés után megmutatja, valóban rossz evő-e, vagy pedig más kajára kell váltani.
Írj a tenyésztőnek mit javasol !!!!!! Kérj tőle segítséget, mindenkinek megvan a maga "specialitása" elsősorban hozzá fordulj, csak utána máshova.
Nagyon sok örömöd lesz a kiskutyádban, csak türelem...
Sziasztok a segítségetekre lenne szükségem. A családunkba nem régen érkezett bearded kölyök kutyus viselkedése nagyon aggaszt és mivel annak ellenére, hogy tapasztalt kutya tartó vagyok, még nem találkoztam hasonló problémával ezért teljesen tanácstalan vagyok. A kiválasztás soran nehéz helyzetben voltunk mert két alomból választhattunk. 3 és 3,5 hónapos kölykök éltek együtt összesen kilencen. Az idősebb kanok nagyon dominansan viselkedtek. Amikor meglattak minket Bearded Colliehoz illően kitörő örömmel fogadtak. A szóbanforgó (elhozott) kutyus viszont mindvégig a háttérben maradt és csak akkor kezdett (minimálisan) szocializalódni velünk amikor már leválasztottuk a többitől. Amolyan magának való kutyus. Ha olyan kedve van akkor hívásra sem mindig reagál. Azért Őt választottuk, mert igazán nyugodt kutyusra vágytunk. A többiekhez képest talán még kevesebbet is tudott enni, mert egy minimálisan kisebb is náluk. Ha tudtok esetleg valami kutyás trükköket amivel visszatudná nyerni az önbecsülését és ne legyen olyan félénk a kicsi akkor kérlek írjatok. Az igazán érdekes az az, hogy amikor nem látjuk akkor nagy csibész lesz belőle, de amint belépünk a helységbe abba marad a rosszalkodás. Ez persze jol hangzik, de amikor pl. oda fekszek mellé, akkor Ő átfekszik máshova. Antiszociális bearded collie:) Nagyon köszönöm a tanácsokat előre is!
köszönöm szépen, szerintem rohanunk és megvesszük az újságot :))
az orra azóta egységes "baba rózsaszín" lett - ha visszanyeri a színét, az jó lenne, de ha így marad, akkor is legalább nem foltos - pont olyan rózsaszín mint a nyelve. és akkor ez lesz a szexeplije, ehh :)
hát nemtom, sokat van kinn, de nem hiszem, hogy konkrétan napozna, ált. az orgona alatt hűsöl... de a napfény mondjuk nem zavarja, lehet, hogy "odakozmált".
