Mik a hírek a nagyvárosban? Én is kalocsai vagyok, csak már Budapesten élek, és havonta egyszer jutok vissza! Akkor sincs sok időm, mert a rokonság körbejárása felemészti azt. De nagyon szeretem Kalocsát, ezek ellenére is! Szép napot mindenkinek!
Én úgy gondolom, hogy a kritika mindig jelent valamit. Ámde azt nem gondolom, hogy bármely, akár jogos, akár nem jogos kritika talaján kibontakozó vita, eszmecsere azt kívánná, hogy bárki kívülállót is belerángassunk ebbe, mint tutit megmondó "Atyácskát", aki majd rendet rak, és elrendezi a sorokat.
Beszélgessünk.
Mondd el a véleményedet, meséld el, hogy szerinted milyen egy jó tanár. A fórum névtelen; az anonimitás jótékonyan takaró köpönyegébe burkolva - a jó ízlés határain belül - sok mindent elmondhat az ember, ami ugyan a már lezárt múlton nem segít, de talán könnyebbé teszi a lelket, ledobván annak terheiből néhány zsáknyit. :)
"Szívből kívánom neked, hogy hasonló mélységben és éleslátással elemezd azt, hogy mi egy jó gyerek, diák, feleség, anya , jogász és alkotó ember feladata és átérezd annak az élményét, amikor az ember a sok Kapó oldalon eltöltött év után átéli azt az örömöt, hogy az Adó oldalra kerül és adni tud."
Köszönöm a kedves soraidat.
Ma, felnőtt fejjel, ma a múlt teljes és mély ismeretében pontosan látom, hogy milyen egy jó tanár. Nekem nem voltak jó tanáraim, talán csak vonásaikban, egy-egy. Sem az istenáldotta tehetséget, sem a brutális családi traumaltságot sem pedig azt a borzalmas lelki terhet nem vették észre, amit cipelnem kellett, és aki kis híján megölt, ellehetetlenített, tönkretett és az őrületbe zavart.
Tudod, kedves hozzászóló, milyen érzés, amikor közlik veled, utólag, a pszichiáternél, hogy minden idők egyik legtehetségesebb embereinek egyike vagy, minden teszt szerint? Tudod, hogy ez mit sem ér akkor, amikor tudod, hogy nincsen anyád, nincsen apád, nincsen barátod egy sem, nincs sehol egy igaz ember, aki látná és érzené azt, hogy mit cipelsz évtizedek óta a válladon?
Amikor a magyartanárodnak nem mered megmutatni 16-17 évesen a mai szemmel is igen jó szösszeneteidet, mert látod és tudod, hogy nem érdekli semmi, csak a kényszeres evés? Tudod, hogy hiába küzdesz, a Gonoszt senki sem látja, aki el akar téged pusztítani - és ez nem elmebaj, ó, nem...!Ez maga a valóság.
Hol vannak a jó tanárok?
Egy halom neurotikus, hisztériás, önelégült ostoba liba vagy nárcisztikus barom - "menj fiam tanárnak, diploma mán csak kell!"- , aki a saját maga fájdalmaiból, valahai bajaiból, amelyek még ma is kísértik zavaros lázálmaiban, ki sem lát? A magyartanár, aki versenyeztet egy náladnál alsóbb osztályos fiúval, hiszen hisztériás és nem tűri a lelkébven, hogy okosabb és tehetségesebb légy, jobb életed legyen, mint neki; aki nem látja, mert nem akarja látni a kimagasló tehetségedet, hanem inkább szünetben kiültet a tanári asztalhoz, hogy addig se írj - hiába van tengernyi mondandód, mert tengernyi az veszed, az absztaháló képességed , csak ő nem látja - hiába csak a magyardoga az EGYETLEN felület, ahol kifejezheted az elveszőfélben levő önmagad -, és ne kelljen neki sokat javítani?
És hol van vajon az osztályfőnököd? Az az ember, aki boroskólával töm hamrmincadmagaddal az osztálykiránduláson; aki nem veszi észre a halálfélelmedet az éjjeli túrán, Szeged felé félúton, aki önmaga is 15 éves akar lenni 35 évesen; az, aki betege a teljesítmények, és nem lát ki a saját fejéből sem? Ilyen emberre merd bízni a veszendőfélben levő lelked, amit a gonosz szüleid vérre-halálra megtapostak? Mit értene az ilyen bármihez is? Hogyan tudná felfogni azt a borzalmat, aminek neve sincsen? Hiszen maga is hasonlótól szenved...maga sem véletlenül menekült az agydaganathoz, akárcsak Karinthy Frigyes.
Persze, igazad van....ez már talán nem is a tanár kompetenciája. A tanár csak tanít, de nem nevel, főként nem a személyiségével. Ugye?
Tisztelet a kivételnek.
Hol vannak a Lámpások, Gárdonyi Lámpásai?
Végülis.. a tanár nem tehet semmit...csak leadja a tananyagot és felveszi a fizetést. Azt a keveset. Ugye?
Úgy látom meg lettem szólítva. Két dolog miatt nem szeretnék belemenni a vitába. 1. Rég volt, és már nem tudok konkrét emlékeket felidézni, mivel nem foglalkozom velük a mindennapokban. 2. Nem látom értelmét ennek a vitának.
Egyébiránt elég kevés időm van Kalocsára, régóta nem lakom ott.
Végre kezdene egy jó kis vita kibontakozni, erre Apus meg sehol...:( Azért egy válasszal illik megtisztelni a másik felet. Örülök, hogy egy tanár is idetalált a fórumra. Ha csak egy ember kritizál, nem érdemes vele foglalkozni. Ha többen teszik ugyanezt, fontolóra kell venni; hangsúlyoznám, nem ismerem a felszólaló tanár módszerét.
Kedves Winifred, csodálatosan szépen megfogalmaztad, milyen egy jó tanár. Teljesen igazad van.
Szívből kívánom neked, hogy hasonló mélységben és éleslátással elemezd azt, hogy mi egy jó gyerek, diák, feleség, anya , jogász és alkotó ember feladata és átérezd annak az élményét, amikor az ember a sok Kapó oldalon eltöltött év után átéli azt az örömöt, hogy az Adó oldalra kerül és adni tud.
úgy látom szépen elhal ez a fórum. Én az a bizonyos tanárnő vagyok, aki olyan rossz emlékeket hagyott benned. Nagyon sok fájdalmasan kegyetlen-NÉVTELEN- kritikát olvastam itt,/ nem csak magamról/ rendben is van, de szeretném ha megtisztelnél azzal, hogy az iwiwen levő email címemre megírnád, hogy mi volt az a dolog, amivel ilyen mély sebet ejtettem rajtad, hogy ennyi év után, még a mai tanítványaimat is igyekszel meggyőzni a negatív tapasztalatodról. Nem tudom ki vagy és azt sem, mi lehetett az a dolog, amivel ennyire megbántottalak- valószínűleg téged, nem másokat, mert te írod ilyen kitartóan, hogy megaláztam a tanítványaimat, nem azok, akiket szerinted "cikiztem". Az egész felnőtt életem van ebben a munkában, biztos elkövettem hibákat, de én úgy emlékszem, hogy csak akkor veszítettem a el a türelmemet, amikor vagy valami értéket sértettek meg, vagy valamelyik gyerek, vagy az én emberi méltóságomat vette valaki semmibe- ugyanis a tanár is ember. Abban viszont biztos vagyok, hogy soha nem álltam bosszút és nem éltem vissza az állítólagos hatlommal, amivel egy tanár rendelkezik.
Szóval, sajnálom, hogy így történt, minden jót és várom a leveledet.
Azt gondolom, hogy az a jó tanár, aki a megszerzett, lecsiszolt, tőkéletesített és folyamatosan bővülő, mindig újuló TUDÁST képes átadni a tanítványainak, és mindig szem előtt tartja azt, hogy ő csak közvetít, a tudás nem önmaga. Akiben mindig van annyi alázat, hogy tudja: ő csak Lámpás az Úton, de nem a Fény maga. Valamint tudja azt is, hogy a tanítót is tanítja a tanítványa! Aki olyan rugalmas marad élete végig, hogy képes bárhonnan tanulni, az a jó tanár, véleményem szerint.
Ám aki összekeveri a tanítást a kéretlen vagy kötelező észosztással, akinek nincs humorérzéke egy fikarcnyi sem (ami nagy baj, mert ez annak a jelzése, hogy nincs meg benne a kellő távolság és rálátás a dolgoktól, emberektől) aki durvul, különösen, aki a Tudással visszaél - például azzal, hogy a tudást eszközként használja a maga hatalmának és vélt felsőbbrendűségének bizonyítására, azaz végső soron a diák lealázására -, aki olyan merev lelkületű, hogy minden új dolog elől elzárkózik, - nos, az vajon hogyan lehetne jó tanár? Hogyan lehetne jó tanár az, akihez nem mer vagy nem képes odafordulni a tanítványa bármiféle gondjával? Vagy nemcsak gondjával, hanem pl. tehetsége első szösszeneteivel, zsengéivel sem? Aki versenyezteti a diákokat egymással, felkeltve és felszítva a féltékenységet, sebeket okozva az egyébként is nagyon sebezhető korban levő emberpalántáknak - az vajon milyen tanár? És milyen Ember?
És hogyan lehetne jó tanár az, aki nem ismeri fel és nem támogatja a Tehetséget - vagy nem akarja felismerni: önzésből, kisebbrendűségi komplexusaitól elborítva, vagy ostoba kényelemszeretetből?
Milyen tanár az, aki nem tudja, hogy nem csak a szigorúan vett tananyaggal, hanem önmagával, a teljes személyiségével is tanít? Volt egy bölcsünk, aki ilyesféle mondást hagyott az utókorra: "Ha a gyermeked szemébe nézel, önmagadat lásd benne". Milyen fokú önismeret és önkritika szükséges ahhoz, hogy egy tanár képes legyen a saját hiábáival szembenézni és azokon folyamatosan csiszolni és azokat ne máson verje le, ahelyett, hogy a problémáit megoldani igyekezne?
Mostanában kerültem olyan élethelyzetekbe, és értem meg annyira, hogy képes vagyok tiszta szemmel látni azt, hogy ki volt valaha jó tanárom és ki nem, kit hittem annak és kiről derült ki az évek folyamán, hogy nemcsak hogy tanárnak volt alkalmatlan, de embernek is szánalmas; a contrare: ki vagy kik voltak azok, akik megmérettek és nem találtattak könnyűnek. Akikől valóban egy éltre szóló, mélyen bensővé tett és tehető értékrend alapjait kaptam, és akikre halálomig mindig meleg szívvel fogok gondolni.
Azt gondolom, hogy különösen immáron felnőttként nagyon érdekes a maguk valóságában látni a régi dolgokat.
Még mindig Kalocsa a legkedvesebb város:D. A Karácsony hó nélkül nem volt az igazi, de azt hiszem ezt bárhol az országban megerősíthetők a lakosok. Egyedüli problémám a sétálóutca kivilágításával akadt, amikor hazaértem, azt hittem, épp egy giccspartira készül a város...nem értem miért nem lehet megmaradni a klasszikus változatnál, 1-2 szín, Pécsett pl annyira szép. A gimiről én sem tudok sok mindent, örülnék, ha mostani diákok idelátogatnának egy-két bejegyzés erejéig. Az emlékezés szép dolog, de jobb figyelemmel kísérni a fejlődés folyamatát, kíváncsi lennék, merre tart a suli, milyen eredményeket tud felmutatni az új érettségi rendszerben ill. hogy érdemes volt-e annyira energiát fektetni abba a bizonyos nulláról induló nyelvi tagozatba vagy mi a szöszbe.
Minden Kedves Erre Látogatónak Boldog Békés Új Esztendőt kívánok, magamnak pedig egy kalappal a még előttem álló vizsgákhoz:D
De rég jártam már errefelé!:D De amint látom, sajnos nem pezseg az élet..., no majd most! Kíváncsi lennék, hogy szuperál a gimiben ez az új nyelvi előkészítő osztály. Hallott róla valaki valamit? Ha jól tudom, Grabiczáné és Polgárné a felelőse, szal gondolom elég magas színvonalú lehet, legalábbis bízom benne. Kohn Juditot még mindig védem, a legjobb tanárok egyike, csak a stílusa hagy némi kívánnivalót maga után...
Az utóbbi 15 hozzászólásban emlegetett, általam nagyon tisztelt tanárnőre én is tudnék egy-két érdekes dolgot mondani. Én kifejezetten imádtam, tetszett a stílusa. Utolsó évben viszont egy másik órán kicsúszott valami a számon, ami szerintem még elment, de a másik tanár elmondta az emlegetett tanárnak, és szerinte meg rasszista voltam. Szép mondat. Utána már kifejezetten beszólogatott, holott előtte az egyik kedvence voltam. A tanítási módszereiről annyit, hogy a memoknak látszólag semmi értelmük, de tök sokat lehet belőlük tanulni. Az egyetemen amerikanisztika szakos vagyok, már fogalamam sincs miért vettek fel, mert az első félévben rájöttem, hogy a tudásom édes kevés, néha az alapokkal volt baj. Nem akarom őt bántani, de az egyetemi tanulmányokhoz kevés.
Kohn Judy nem volt szimpi, első nap összevesztem vele. (nagyon nem akarta azt amit én) Hála istennek nem sok közöm volt hozzá, mert felmentett voltam elsőben németből.
A Kenyeresné...hmm, az öccse oszttársam volt a szépreményű 2001-es évfolyam hírhedt osztályában:)) Szal minket nem tanított, csak az egyik párhuzamos másik osztályt, de asszem anno ők is arra panaszkodtak, hogy magyarázni nem igazán tud szegény, pedig annyira nem voltak gyökerek a skacok...:))))
Ez tény, ezzel nem lehet vitakozni. Valójában a pedagógusi szakma egy olyan szakma, ahol nem lehet ilyen-olyan mutatókkal, vagy számokkal mérni az elvégzett munkát.
Én úgy gondolom, hogy az, hogy valaki igazán ért ahhoz, amit tanít, szereti is ezt csinálni, valamint a közvetlenség, és a kedvesség a legfontosabb tanári értékek.
