Edward Prendick!
Rendben van, ezt a dolgot majdnem egyformán látjuk. A bajunk is közös vele. Tudod mi zavar legjobban? A képmutatásnak, az álságnak az az egyszerűen minősíthetetlen megjelenése, amikor az illegitim "banda eszközökkel" létrejött vagyonok tulajdonosai népboldogító eszmék hordozóinak illegetik magukat.Nem tudom elviselni az ármáni-öltönyös, kövér prófétákat.
Keller Lacával kapcsolatban már máskor leírtam az államigazgatási bukfencet. Most a te szöveged igazolta számomra, hogy jól gondoltam. Üdvözöl: Luby, aki Gábor
Arra gondoltam, hogy nem a tehetséggel, a szorgalommal, a felkészültséggel elért eredmények azok, melyeket veszélyesnek tartok, hanem azt, hogy ma a gátlástalanság, a könyörtelenség, a bandába tartozás szüli a kiemelkedő vagyonokat.
Ez így van. Alapvető jellemzője annak a gazdasági rendszernek, aminek kapitalizmus a neve. Egy nagyobb közegben, mint kis országunk, nem lenne ennyire feltűnő, hiszen nagy tömegben sok érdekcsoport születhet és ezek kiegyenlítik egymást. Viszont nálunk provinciális gazdagodás zajlik, három-négy érdekcsoport között, akik között ráadásul belső átfedések is vannak, tehát inkább szövetségesei, mint ellenségei egymásnak. Kicsit a maffia századeleji területfelosztására és szervezeti szövetségére emlékeztet.
Szeretném javasolni, hogy az APEH (lehetősége van rá!) vizsgálja meg a feltűnő jövedelmek, gyarapodások kötelező adófizetési arányának befizetését.
Ezzel már baj van. Először is, annak kéne a nyaktilló alá tennie a fejét, aki valójában kezeli. Erre nehéz lesz rávenni. :)
Meg aztán előre látható, hogy egy ilyen vizsgálat leginkább hatalmi harccá fajulna. Jelenleg ez a módszer ugyanis jól láthatóan a leszámolás eszköze olyan gazdagokkal szemben, akik nem hajlandóak beülni a kartellekbe /Stadler, Morvai, Klapka, stb./. Őket olyan dolgok miatt vádolták és ítélték el, amiket az ítélőbírák és megbízóik is a napi gyakorlat szintjén művelnek.
Na most a döntéshozók domináns személyiségei is teljes mértékben függenek a kartellektől. A szocik látványosabban, a fideszesek kevésbé feltűnően, de hidd el, sajnos ugyanúgy. A pénz nagy úr és senki nem tud ellenállni egy százmilliós budai villának, ami az életben nem jön ki egy miniszteri fizetésből.
Tehát mi történhet. Az X kartell által támogatott politikusok és főhivatalnokok /mert ők is ott vannak ám a szeren a bírókkal és az ügyvédekkel együtt/ nekimegy Y klánnak az APEH segítségével és a politikai hatalom legitimációjával. Ha erősebbek, Y klánt leverik, de a vagyon nem kerül vissza újraosztásra, hanem X klán szépen kiosztja a tagjai között. Y klánt beolvasztják. Kifele lesz pár műbalhé, háttérmegegyezésekkel.
Mit gondolsz, miért üvegszemű Kellert engedték neki az előző ciklus lopásainak kivizsgálására? Mert alkalmas volt arra, hogy garantáltan NE TALÁLJON SEMMIT. A következő ciklusban majd talán Deutsch Tomi fog vizsgálódni hasonló eredményességgel. A K&H botrányt elviszi a stróman, meg becsuknak pár csóró pénztárost.
A demokrácia egyfajta földnélküli feudalizmus. A földet felváltotta a tőke, de a hűbérúri struktura fennmaradt. Teljesen lényegtelen, hogy kikből lettek a földesurak, egyféleképpen viselkednek. A mai Medgyessy pont olyan, mint húsz év mulva lesz pl. Rogán.
nagyon rövid idő alatt születtek ezek a fantasztikus vagyonok, erre a világon sem volt példa!
Sajnos a világon csak ilyen példa van. Minden politikai átalakuláson átment országban hihetetlen sebességgel születtek óriási vagyonok. Nálunk még elég kispályás is a dolog, hiszen pl. Románia leggazdagabb emberének több a pénze, mint a leggazdagabb ötven magyarnak együttvéve és Lengyelországban a leggazdagabb magyar tán a felső tízezerbe sem férne be. Ezért nincs magyar ipar. Ebben az országban nincs olyan ember, akinek pénze lenne arra, hogy akár egyetlen Suzuki típusú gyárat is felépítsen. Pedig talán jobban járnánk vele, mint a gyarmatosító külföldi multikkal.
Szóval nem az baj, hogy gazdagodnak egyesek, hanem az, hogy valamiért ebben az országban csak csalással lehet gazdagodni és ez öngyilkos dolog a jövőre nézve.
Edward Prendick!
Azon a logikai vonalon, melyen haladsz-helyes és
logikus a gondolatmeneted.
Most érzem, hogy én voltam homályos. Nem világosan írtam le, hogy nem a velünk született érdekérvényesítés ellen szóltam, mely (igazad van!) még társadalmilag is hasznos lehet.
Arra gondoltam, hogy nem a tehetséggel, a szorgalommal, a felkészültséggel elért eredmények azok, melyeket veszélyesnek tartok, hanem azt, hogy ma a gátlástalanság, a könyörtelenség, a bandába tartozás szüli a kiemelkedő vagyonokat.
Szeretném javasolni, hogy az APEH (lehetősége van rá!) vizsgálja meg a feltűnő jövedelmek, gyarapodások kötelező adófizetési arányának befizetését.Elégedett lennék azzal is, ha 200-300 ember esetében megvizsgálná az adó, a tb.befizetések arányát. Az már sok lenne a jóból, ha a média felvállalná azt, hogy ezeknek a nagy vagyonoknak a születését kinyomozná.(nagyon rövid idő alatt születtek ezek a fantasztikus vagyonok, erre a világon sem volt példa!) Ez maradt ki az előző írásomból. Üdv.: Luby ,aki Gábor
Kicsit elfelejtettem ezt a topicot. Tényleg kéne neki valami név.
Első tétel: az önérdek nem egyenlő a pénzzel. Az önérdek szó szerint azt jelenti, hogy Ön a saját érdekében érdekelt. ;)
Vagy van egy különös ,eltérő embertipus, mely már annyira elidegenedett, hogy csak az érdeke vezérli?
Mondjuk inkább úgy, hogy ez a minimális kiindulópont ahhoz a jelenséghez, amit emberi tényezőnek /gyarlóságnak?/ nevezünk.
Hosszú vitákat folytattam anno pár helyen pl. arról, hogy a kommunizmus mint elmélet, gyakorlatba ültethető-e. Mindenkor az volt a végkonklúzió, hogy lehetetlen, hiszen az emberi tényezők mindenkor tönkreteszik.
Ezek közül a tényezők közül a leginkább megfogható az önérdek érvényesítésére irányuló törekvés, ezért ezt nyugodtan tekinthetjük az ember elemi alaptulajdonságának. Még Gandhi esetében is kimutatható, hogy a cselekedetei önös irányúak, hiszen a saját lelki békéje függött attól, hogy embertársai számára rokonszenvesebb életet éljenek. Független altruizmus nincs, az ember akkor jó, ha ebből haszna van. Akkor is, ha a haszon mindössze egy kellemes érzés.
Tehát a nagy hazafi lelki kielégülést keres magának, az üzletember szintén. Csak amíg az egyik annak örül, ha a környezetét a saját maga elképzelései szerinti formára hozhatja x eszközökkel, a másik annak, hogy ugyanezt éri el y eszközzel.
A különbség csak formai, tehát helytelen alkalmazni rá erkölcsi ítéleteket. Az erkölcs úgyis relatív dolog, pláne ebben a viszonylatban, hiszen az egyik nép hőse a másik nép szemében gyilkos rabló és a megítélés emiatt sosem abszolút, mindössze attól függ, honnan nézzük.
A lényeg az, hogy mindenki valamilyen formában magának keres lelki kielégülést /megelégedettséget/ és különböző eszközökkel véli ezt elérni. Ez az önérdek
Most nézzük meg, milyen kort élünk, hogy kikereshessük a hatékony eszközt egy államirányító részére. Egy ideje lényegesen dominánsabb a "megveszlek", mint a "meghódítalak" gyakorlata. A XX. század a hódítók nagy vereségeit hozta, de akinek pénze volt, még világuralmat is vehetett magának. Még most is sokkal valószínűbb, hogy pl. Erdélyt hamarabb visszaszerezhetjük, ha megvesszük telkenként, mintha hősi harcra készülnénk, amit a világ amúgy sem engedne. Tehát ma inkább pénzügyesek kellenek, mint nemzeti hősök.
Még pontosabban olyan pénzügyérek, akik számára létfontosságú, hogy vagyonuk és a törekvéseik helyhez kötöttek legyenek. Még jobb, hogy az ő törekvéseik kiszámíthatóak, hiszen tisztán egysíkuak. Az anyagi önérdek prófétái így hasznos irányítók, főleg azért, mert nem vezéreink, inkább ügynökeink, akik százalékot kapnak az eredményből és azért megdolgoznak, hogy a saját lelki békéjük teljes lehessen.
bocs, hogy beleszólok, de szerintem a nemzeti hagyományok, kultúra megőrzése nem az állam feladata, pláne nem a kormányé. A kormány feladata az alapvető dolgok biztosítása, meg az adók értelmes újrefelosztása. Adminisztráció!
A hagyományt és a kultúrát az _embereknek_ kell őrizniük és tovább adniuk a leszármazottaknak.
Emlékezz csak a kötelező ünnepekre, nem is voltak ünnepek igazán, a részvétel a lényeg, de senkit nem érdekelt a dolog.
Ma ha te meg akarod ünnepelni a bármely ünneped, akkor megteszed, te, az állampolgár, és nem vársz arra, hogy egy politikus megmondja, hogy mit hogyan csinálj.
Itthon mi nagyon megszoktuk, hogy az állam mond meg mindent, tőle várunk mindent, aztán, ha a kormány nem ünnepli a mi ünnepünket, akkor jön a nemzetvesztőség. Ahelyett, hogy megülnénk az ünnepeinket, ápolnánk a kultúránkat mi magunk, elmesélnénk, továbbadnák a gyermekeinknek. (van aki teszi)
A hagyományőrzés nem állami, nem párt és nem kormányfeladat. Jó gazdaságot csinálni az lenne...
Timna!
Kár, hogy ritkán olvaslak, mert most kiderült, hogy van humorod.
Biztos nem olvastad az előzmény, ez egy rátenyrelet billentyű szülte topic. Máshova szántam, de mire észheztértem már új topic nyílt. Üdv.: Luby, aki Gábor
Ez a kakas-kukac hasonlat nagyon jó és meggyőző. Az mégis elgondolkodtat, hogy miért van az, hogy valaki a nemzeti érdekeket elsősorban azért képviseli, mert anyagi és hatalmi érdeke fűződik hozzá. Ezek szerint a sok millió ember (keresztény, zsidó,ateista,tanár és mozdonyvezető,etc.)akiknek nincs gazdasági és/vagy politikai hatalmuk hobbiból kötődnek a hazájukhoz ée mindenhez,amit ez alatt a fogalom alatt értünk? Vagy van egy különös ,eltérő embertipus, mely már annyira elidegenedett, hogy csak az érdeke vezérli? És ha van ilyen embertipus, akkor okos dolog e választássl, önként hatalomhoz juttani? Nem is viszem tivább ezt a gondolatot, mert egy nyelésre sok lesz.Üdv.: Luby, aki Gábor
Még a végén egyetértünk. :)
A bankárkormányunkkal kapcsolatban azt gondolom, hogy nem kell aggódnunk. Számukra szükségtelen a nemzeti érzület. A körülmények a puszta létüknél fogva kényszerítik őket a hazai érdekek védelmére. Teljesen tisztában lehetnek azzal, hogy ők hazai bankárok és egy globalizált környezteben senkivé válnak. Ha nem így lenne, már ott lennének.
Tehát létérdekük, hogy a maguk módján ugyan, de az ország érdekében dolgozzanak. Ha nem ezt teszik, megeszik őket a globális cápák.
Csak addig idegesítőek, amíg ezt az ember fel nem fedezi.
Ez is érdekes megközelítés, de nem gondolnám, hogy minden alap nélkül való. Az önérdek erős motivációs tényező és képzeldd csak el, mekkora senki lenne mondjuk egy Gyurcsány, ha az országot beglobalizálnák. Itt a kis szemétdombján ő a kakas, de a nagy szemétdombon legfeljebb kukac lenne.
Edward Bendick!
Köszönöm, hogy átjöttél, ennek (igaz az átlépés részemről nem volt tudatos) talán haszna is van, mert egy emeltebb szinten folyik a beszélgetés.
Nagyon rövid idő alatt sikerült olyan következtetéseket levonnunk, melyek megközelítőleg mindkettőn számára elfogadhatóak.
A merjünk kicsik lenni átkozottul okos megfogalmazás. Érthető úgy, ahogy Te minősítetted; de érthető úgy is mint amikor a kutya a hátára fekszik és testbeszéddel adja meg magát a vélt erősebbnek. Az igaz, hogy az évszázadok során egyre kisebbek lettünk, de ez népességre, területre, poltikiai befolyásra , katonai erőre vonatkozik. Gondolom tisztafejű ember nem is ezekben akar nagy lenni. Marad még lehetőség: tudomány, sport, egyes kertészeti és mg. ágak, számítástechnikai újítások, és még egy sor más.Tehát ,merjünk nagyok lenni!
Annak ,amit ez a szlogen takar az az értelme, hogy bízzunk magunkban. NEM VAGYUNK ROSSZABBAK MÁSOKNÁL, NEM VAGYUNK BŰNÖS NEMZET. Nagyon jó mondatod volt a román politikával kapcsolatban: mindenkinek igyekszik megfelelni, de csak a saját érdekei szerint. Tehát a nemzeti politika az elsőbbleges.Igaz. Remélem , a szocdemmé alakuló szocialista párt, mint a baloldal zászlóshajója is nemzeti elkötelezettségű lesz, hiszen a nyugati szocdem pártok erősen nemzeti jellegűek. Az internacionalizmus az osztályok határainak megszüntével a múlté.A kozmopolitizmus csak a tőkevilág hivatalos eszméje. A globalizmus korában mindennél fontosabb a nemzeti nyelv, a hagyományok, a szokások, a kultura egészének ápolása és megőrzése. Mert ,ha valamiért kiváncsi ránk a világ, hát ezek a dolgok azok. Mi nem lehetünk németebbek a németeknél és így tovább. Üdv.: Luby, aki Gábor
Szvsz, elég nagy simlisség volt félreérteni, de ez a politika. Kövér egyszerűen egy közismert mondást ismételt, amit a ballib média jól ki is használt.
Ha ő azt gondolja, hogy a negatív kampányolás (merjünk kicsik lenni!)ártalmas, akkor igaza van, hogy könnyebb lenne azok nélkül, akik szeretnék maradék öntudatunkat, magabecsülésünket is negligálni.
Itt az a gondom, hogy a politikusok ugyan szélsőségeket szeretnek ütköztetni, mert retorikailag azok hatásosak, mégsem kéne elhinni nekik, hogy ebben az országban az a két nézet dominál, miszerint vannak az öntudatos magyarok, meg azok, akik az öntudatukat akarják "neglogálni".
Mondok még egy szövegértelmezést, szerintem még nem vizsgáltad meg ebből a szempontból a dolgot. A "merjünk kicsik lenni" nem komplexus, hanem pragmatikus megközelítés. Azt jelenti, hogy kis ország lettünk az elmúlt száz évben, tehát lehetetlen azt a stratégiát követnünk, amit egy nagy művelne. Senki nem gondolja, hogy élből be kéne hódolnunk, hanem inkább azt, hogy a méretünknek megfelelő stratégiát kell követnünk a sikeres harchoz.
Komikus dolog, amikor egy kisnövésű harcos mindenáron fültövön akarja vágni a nálánál jóval magasabb ellenfelét és közben métereseket pattog a levegőbe. Okosabb lenne részéről, ha a vele egy magasságban lévő gyomorszájra célozna, amivel két eredményt érünk el. Nem leszünk nevetségesek, és ha betalál az ütésünk, végül mégiscsak fültövön vághatjuk az ellenfelet, mert egy jó ütés után pont odagörnyed az öklünk elé.
Így már kicsit más. Igaz, ez bonyolultabb stratégia, de éppen ez az, amiben a szomszédaink hosszú ideje felülmúlnak minket.
Más kérdés persze az, hogy ritkán sikerül végigvinni és emiatt látszik nyalásnak a stratégia. Bár például a moszkvai dolog nem volt eredménytelen, hiszen lehettünk volna akár Magyar SzSzK is, mégis sikerült komcsi Svájccá alakulnunk. Ha önérzeteskedünk, tán a lettekkel együtt szabadultunk volna 88-ban.
Tudom, hogy ezt nehéz elfogadni, mert nem túl romantikus, de csak meg kell nézni a románokat, akik majdnem mindent elérnek, amit akarnak, pusztán azzal, hogy mindig nyalnak valahova, de kizárólag a maguk érdekeit nézik.
Edward Prendick!
Az első olyan vélemény, amire érdemes reagálni ebben a témában.
Az Orbánt támadó kérdést hagyhatjuk, mert abban egyetértünk. Abban is ,hogy a politikában (sajnos!) sokkal durvább az élet, mint egy külvárosi kocsmában. Talán az értékvesztő társadalom kivetülése ez?
Amivel viszont nem tudok azonosulni, az a Kövér szöveg értelmezésének egy része.Hiszen Kövér azzal, hogy az ellenfeleit is önfeladónak, esetleges öngyilkolónak tételezte ,feltételes módban, elismerte, hogy a nemzet elválaszthatatlan részét képezik.
Ha ő azt gondolja, hogy a negatív kampányolás (merjünk kicsik lenni!)ártalmas, akkor igaza van, hogy könnyebb lenne azok nélkül, akik szeretnék maradék öntudatunkat, magabecsülésünket is negligálni.Talán önállóan is megállna ez a véleményem, hiszen a határozott nemzeti politika juttatta elénk a csatlakozó országok legtöbbjét; a megfelelni vágyó jelenlegi magyar hivatalos politika pedig önfeladást tükröz. Ez a megfelelni vágyás több évtizedes múltra tekint vissza: a németek nyalogatása,a Moszkvának való szolgai magatartás; az utóbbi években pedig Washington és Brüsszel a fő nyalási irány; de fel-feltűnik Bukarest is.Szeretném tudni,mit gondolsz, egyetértessz e, legalább részben, vagy komoly ellenérveid vannak? Üdv.: Luby, aki Gábor
