Először azt hittem, hogy arra akarsz kilyukadni, hogy az zavar, hogy azt mondjuk, hogy "Ptk" vagy "közbeszerzési törvény", de ha így keressük, nehezebb rátalálni, a számokat meg csak a jogászok tudják (vagy ők se mindig)... tehát hogy kéne olyan, mint angolszász vagy németajkú országokban, hogy nem a szám a lényeg, hanem tényleg neve van (Anatomy Act, KSchG (Konsumentenschutzgesetz)). De ez, hogy az ötletgazda vagy a megalkotó nevét felhasználjuk, ez manapság már nem nagyon megy. Nemcsak azért, mert mint mások is mondták, parlament van (tehát nem lehet mai Code Napoleon-ról beszélni), hanem azért is, mert manapság ritka, hogy egyetlen valaki alkosson nagy, egységes jogszabályokat (pl. Csemegi-kódex). Arról nem is beszélve, hogy sok - de fontos horderejű - dolog nem is nyer önálló szabályozást, hanem a meglévő törvényekbe (főleg a Btk, Be, Pp esetében) épül be... szóval ez felesleges, amit boncolgatsz...
Azt is oda kéne írni, hogy akinek az ötlete volt (és sokat dolgozott azon, hogy a sok emberen végigmenve még el is jusson a törvénybeiktatásig valami), neki honnan jutott eszébe az egész! Nincs új a Nap alatt: nem hiszem, hogy valamilyen témakörben bárki is újat tudna kitalálni. Az emberek csak ismétlik a történelmet az ötleteikkel. A forrásokat is fel kellene tüntetni minden törvény szövegében, nem csak a harcoló és küzdő ember nevét, aki a vajúdáson a törvényeket keresztülsegíti. (Gondolom, saját ügyének tekintve a dogot, különben nem tenné meg.) Hivatkozott irodalommal. Arra az irodalomra is kell hivatkozni, amiből a törvény ötlete felmerült, és arra is, amiből ma a témakörben tanulnak valamit a főiskolákon. Miért nem teszik ezt meg...? (Vagy megteszik?...) :)
Látszik, hogy sejtelmed sincs róla hogyan is és milyen hosszú ideig, mennyi tárgyalás, mennyi tárcakörözés után kerül be egyáltalán a Parlamentbe egy-egy törvényjavaslat...
Ha tudnád...-vagy legalább egyszer végignéznéd.. már attól is elfáradnál becsületesen- aztán mikor bent van a Nagyházban akkor jön a lényeg!!!
Sőőőt mikor vissza dobja Mádl úr... na ez már történelemóra-i anyag...
:)
Olvastam egy cikket a Nők Lapja Évszakokban, az van benne, hogy Új-Guineában van egy sziget, ahol a bennszülöttek nem foglalkoznak avval, hogy a gyerekeknek ki az apja. A Nők Lapja avval viccelődik, hogy: Apu? Tabu!, a helyiek meg azt mondják: Úgyse lehetne kideríteni...
Na ez az, ezen a szinten van az a gyakorlat is, hogy a törvények nem aszerint kerülnek használatba, hogy ki hozta őket. Max. akkor tudható meg, ha valaki végignyálazza az egész (éves, vagy évtizedes) parlamenti jegyzőkönyvet a pincében.
Nem kellene minden módosítást odaírni, max. egyet, ami lényegbe vágó, plusz a szövegező nevét.
Névtelen törvényhozók a gyakorlatban... Azt írják alá: Magyarország... Ködösítés az egész, és szerintem jól működik.
Az országgyűlésben még szokták a beterjesztő nevén is emlegetni, de aztán módosítják, stb.
Igazából minden egyes módosításhoz oda kellene írni, hogy azt ki javasolta.
Meg azoknak a nevét is, akik valójában szövegezik a törvényeket (kodifikátorok, vagy hogy hívják őket), hiszen ők rakják be a finom kiskapuk egy részét, amit a képviselők nem is vesznek észre.
Egyébként a törvényeket az Országgyűlés hozza. Minden kideríthető a jegyzőkönyvekből. (Ki terjesztette be, ki milyen módosító indítványokat tett, ki hogyan szavazott).
Ha valaki tudja, mondja meg légyszi! Miért nem írják oda az elfogadott törvényekhez azt, hogy kinek az ötlete volt, és mi alapján jutott eszébe? Miért nem névvel ellátva vezetik be a törvényeket?
Üdv.: Ági
:)
