9. Pius volt az, aki ráerőltette a zsinatra a pápai tévedhetetlenség dogmáját. Több püspök hazaszökött, mert nyomukban volt a pápai rendőrség. Figyeltette a máskéntgondolkodókat. Ilyen "szabad véleménynyilvánítás" közepette és félelemmel teli légkörben erőszakoskodta ki a tévedhetetlenséget...........
"jegyében bocsánatot kért az egyház múltbéli bűneiért. Erkölcsi tanításában konzervativizmus, valamint az emberi élet és méltóság melletti kiállás jellemezte. A béke híve volt, többször felemelte szavát a háborúk ellen. "
Ha ez komoly lett volna, akkor a balkáni háborúban nem nyújtanak anyagi segítséget Horvátországnak a fegyvervásárláshoz.
IX. Piusz a kor eszmei tévedéseit foglalta össze és ítélte el az 1864-ben kiadott Syllabusban (jegyzékben). Mintegy nyolcvan tételt sorolt fel, mindenekelőtt azokat, amelyek a természetes világról kívántak az egyházi tanítástól eltérő magyarázatot adni. Elítélte a panteizmust (a személyes Isten tagadását), a csak anyagi valóságot elismerni akaró naturalizmust, és mind az abszolút, mind a mérsékelt racionalizmust. Elítélt a társadalmi életben érvényesülni kívánó minden „egyházpótlékot" is. Az egyház természetére és jogaira vonatkozó és az állam természetéről szóló helytelen nézeteket is.
A vallásszabadságot korábban úgy közelítették meg, hogy Istenre és a vallásra vonatkozóan csak egy igazság van, a kinyilatkoztatásban. Minden más tévedés. A tévedés terjesztése pedig az emberek és a társadalom kárára van, következésképp nem engedhető meg. Ez ma is igaz, csakhogy ma (a II. vatikáni zsinat szellemében) másként közelítjük meg a kérdést. Az embernek joga van keresni az Istenre és vallásra vonatkozó igazságot, s e közben természetesen tévedhet is. Ugyanakkor minden ember joga, hogy az általa felismert igazságot — vagy akár csak vélt igazságot — megvallja. Ez a példa segít megérteni sok (nem tévedhetetlen) egyházi megnyilatkozást, amelyen már az egyház is túllépett, mert más megközelítésben látja.
Egyetemes zsinat összehívásának gondolatával IX. Piusz pápasága kezdetétől foglalkozott. Ennek előkészítése 1862 óta folyt, végül 1868-ban összehívta 1869-re az I. vatikáni zsinatot, a 20. egyetemes zsinatot. A keresztény egység ügyének mai állását ismerve furcsának tűnik, hogy akkor a katolikus egyházba való visszatérésre szólította fel a nemkatolikus keresztényeket és az összes résztvevő 767 személy volt.
A pápai tévedhetetlenség dogmájának kérdésében aztán a zsinat két pártra szakadt. A többség pártolta, de a német és osztrák püspökök többsége és néhányan mások ellenezték. Az ellenzék nagy része azonban nem szavazott, így végül mind az 535 jelenlévő zsinati atya megszavazta a dogmát. De a zsinat ezzel félbe is szakadt, mert katonai támadás fenyegetett. Az Egyházi Állam megszűnt, az olasz királyság része lett, a pápa önkéntes római „fogságba" vonult. Ez az egyházpolitikai helyzet csak 1929. február 11-én, a lateráni egyezmény megkötésével szűnt meg.
A pápai tévedhetetlenség kérdése ezzel le is került a napirendről.
Ami pedig a bocsánatkérést illeti:
II. János Pál pápa egyaránt tanubizonyságot tett a megbocsátás, és a bocsánatkérés erénynek fobtosságáról.
megbocsátás:
Az ellene elkövetett merényletet követően:
A kritikus állapotban lévő pápán életmentő műtétet hajtottak végre. A golyók II. János Pál kezét és hasát érték, s csupán egy hajszálon múlott az élete. A pápa felépülése után meglátogatta merénylőjét Ali Agcát a börtönben, ahol nyilvánosan megbocsátott neki.
Pápai tevékenységét végigkísérte a népek és vallások közti egyetértés elősegítése, ennek jegyében bocsánatot kért az egyház múltbéli bűneiért. Erkölcsi tanításában konzervativizmus, valamint az emberi élet és méltóság melletti kiállás jellemezte. A béke híve volt, többször felemelte szavát a háborúk ellen.
Mennyi gonoszság! Hmmm....
Na ne röhögtess légyszíves, mert ti vagytok azok akik tévedhetetlennek tartjátok a szektavezéreteket (1 vatikáni zsinat is rögzítette), eltussoljátok a disznóságokat, és másokra akarjátok ráfogni azt, amit ti gyakoroltok..............
A Gonosz benn van az egyházatokban (1Tim4:1-3), amióta csak megalapította Konstantin..............
Minden emberi közösségnek megvannak a maguk renitens tagjai, még ha az adott közösség Isten tanítását közvetíti is.
Minden közösségnek megvannak a maguk szabályai, törvényei. Ez sokszor kellemetlen, kényelmetlen. Nincs ez másként ebben az esetben is. Az egyház embereit különösképp környékezi a kísértő, ennek oka teljesen logikus. A belső ellentétek lázadások az okai a nagyobb vallási vagy társadalmi tömörülések csődjlnek. Ezzel a gonosz nagyon is tisztában van, ezért amíg van egyház, addig a gonosz sem nyugszik.
A keresztény egyházak soha nem tartották magukat tökéletesnek. Hibájukat beismerik, bocsánatot kérnek érte.
Melyik szekta teszi meg ugya ezt?! Ehelyett a tévedéseket elsumákolják, a bizonyítékokat elrejtik tagjai elől , a kételkedőket kiközösítik, az egyéni gondolatokat elnyomják. Eltusolásképpen pedig elkezdenek ujjal mutogatni, vádaskodni az egyházak felé, magukról figyelemelterelő célzattal.
Jézus melyik magatartásformát is tanította követendőnek?
Nohát ezért csak ne mutogass , ne vádaskodj a kereszténység felé, mert ez az egyik leleplező magatartásforma a jehovákat tekintve !!
Szekta-e Jehova Tanúinak vallása? 1. rész teológiai-gyülekezettani megközelítés
Szekta vagy Isten szolgái? - ez volt az a kérdés amit Jehova Tanúi tettek fel az 1994. február 15.-i Őrtorony borítóján. Az az írás néhány oldalon, könnyed gondolatokkal megmagyarázta minden olvasónak: Jehova Tanúi szervezete nem szekta, hanem Istennek a szolgái. Azok akik a szektakérdéssel foglalkoznak, tisztában vannak azzal, hogy többfajta szemlélet is van, mely alapján egy felekezetet szektának lehet megítélni.
Egyáltalán, miért fontos az, hogy egy felekezet szekta-e vagy sem? Teológiai szempontból az adott vallás tanításainak és vallásszemléletének minősítése a szektásság. Azok a "keresztény" felekezetek, melyek tanítása szembeáll a Biblia alapvető igazságaival, a benne található igazságokat elferdíti vagy maga javára fordítja, illetve vallásszemléletének célja a felső vezetők uralmának való engedelmesség szorgalmazása - egyértelműen a szektás minősítésbe sorolhatók. Ennek a teológiai álláspontnak aztán semmilyen további jelentősége nincsen, legfeljebb annyi, hogy az ilyen szektának meghatározott felekezetek tagjaiért a többi keresztény felekezet missziót fog folytatni. Természetesen ez az elvi állásfoglalás az adott felekezet szervezetére nézve hátrányos megkülönböztetéssel is együtt járhat, de ahogyan ennek a honlapnak az üzemeltető már régebben is kifejtették, nem ezt tartják a szektatagokért folytatott küldetés jó és keresztényi módszerének. Számunkra, volt Jehova Tanúi számára azért fontos a címben is jelzett kérdés, mert ez indokolja azt a tevékenységet, amit végzünk. Amennyiben Jehova Tanúi szervezete nem minősülne szektás szervezetnek, abban a pillanatban nem lenne okunk tovább folytatni küzdelmünket az Őrtoronyban rekedt emberekért. Írásunk első részében azt szeretnénk bemutatni, hogy teológiai-gyülekezettani szempontból nagyon is szektának nevezhetők Jehova Tanúi.
Mivel a keresztény hit alapja nem lehet más, mint Krisztus, ezért elsősorban a Krisztushoz való hozzáállás tükrében tesszük fel a kérdést: - Az Őrtorony-szervezet igazat tanít Krisztusról, vagy elferdíti a maga javára a Krisztusról szóló tanítást?
Nem elsősorban a szentháromság vagy Jézus Istensége az a szempont, ami alapján a legtöbb volt- és kételkedő Jehova Tanújának problémája a szervezettel. A kegyelem és a bűnök megbocsátásának az elferdítése, Krisztus fősége azok a tanítások, melyek jól rámutatnak, milyen szerepet szánnak Jehova Tanúi vezetői Krisztusnak.
Először is, a kegyelem szó Jehova Tanúinak a saját Bibliájukban nem is szerepel. Helyette a kedvesség szót alkalmazzák, ami nyilván nem egyenlő a kegyelemmel. Tanításuk szerint a megmentés nem a Krisztushoz tartozástól, hanem a szervezeti hovatartozástól is függ. Az Ismeret amely örök élethez vezet c. kiadvány tárgyalja azt, hogy milyen lépéseket kell tenni ahhoz, hogy az emberek eljussanak az örök élethez. A 173. oldaltól kezdve a következők vannak felsorolva: - pontos ismeret befogadása (természetesen Őrtorony kiadványok nélkül oda nem lehet eljutni) - Isten törvényeinek alkalmazása a személyes életvitelben (ez a megtérés) - prédikálni Jehova Tanúi szervezetével - látogatni Jehova Tanúinak az összejöveteleit - megkeresztelkedni Jehova Tanújának Jézus Krisztus sehol sincsen benne ebben az útban. Ő csak van, ő csak létezik. Az "Őrtorony-teológia" természetesen meghatároz neki bizonyos feladatokat és címeket, mint: Váltság, Király, Felkent, stb., de - nem szólítják meg imában Jézust - ha valaki a gyülekezetben Jézushoz imádkozik azért büntetés jár - ha valaki azt tanítja a gyülekezet nyilvánossága előtt, hogy Krisztushoz lehet imádkozni, akkor ki is zárhatják a gyülekezetből azzal a céllal, hogy "térjen észhez"
Ebből ered, hogy az egyes személyek csak Istennek köszönik meg Jézus megváltását. Olyan ez, mintha a szomszéd gyermeke segítene felvinni nekünk valamit az emeletre, majd az apjával szembeni sértésnek tekintenénk azt, hogy a gyerekének a segítségért köszönetet mondjunk. Ha ezt tennénk, nem bántanánk meg az édesapját is? Ha pedig Jézusnak ennél sokkal többet köszönhetünk (még az Őrtorony-teológia szerint is), akkor miért ennyire bűnös dolog Jézust imában megszólítani? Annyira tilos, hogy még a megmentését is kockára teszi valaki - legalábbis az Őrtorony Társulat tanítása szerint. Ez a tiltás kicsit olyan, mintha Jézus egy kiközösítettként lenne jelen a gyülekezetben (mert ő megígérte, hogy jelen lesz, tehát ott van), akihez nem szabad szólni és akinek nem szabad köszönni.
A szervezet azzal érvel, hogy megadja Jézusnak a neki járó tiszteletet. Egy idézet az Őrtoronyból (2002. március 15) megmutatja milyen módon történik ez meg: "... megnyugtató, hogy Jézus Krisztus a Vezető Testület, a szent szellem és az angyalok által vezeti mai tanítványait!"
Vagyis szerintük Jézus Krisztus egyetlen látható és kézzel fogható (vagyis elsősorban követendő) irányítási módot alkalmaz: ez pedig a Vezető Testület. A Vezető Testület irányítása személyesíti és valósítja meg Jézus Krisztus irányítását. Ennek a Testületnek a döntése volt az, hogy Krisztust ki kellett hagyni az imákból, hogy az örök élet semmilyen kézzel fogható kapcsolatban nincs Krisztussal és az is, hogy az örök élethez vezető úton egy sor a szervezethez kötődő lépés van felsorolva.
A Biblia központi szerepet szán Jézusnak, hiszen Ő az igazság, az út és az élet... Ezt az alapvető tanítást amint látható, Jehova Tanúi vezetése teljes egészében a maga hasznába állította. A jóhiszeműen Krisztushoz kötődő emberek hitét úgy használja fel, hogy ezek az emberek Krisztus helyett elsősorban egy szervezet vezetésének fognak engedelmeskedni. Nem is akármelyiknek: Jehova Tanúi szervezetének. Olyannyira szüksége van a vezetőknek erre a tanításra (hogy a megmentés nem Isten kegyelmének köszönhető, hanem a szervezethez való kötődésnek is), hogyha ezt elvetnék, akkor a vezetés alól eltűnne a tagság, hiszen a megmentésért jöttek oda. Tehát a keresztény hit alapjaira tekintve, Jehova Tanúi szervezetét szektának nevezhetjük.
A szektakérdés teológiai meghatározásán dolgozó emberek nem véletlenül az üdvösséghez és a Krisztushoz való viszonyt tartják szükségesnek elsőként megvizsgálni. A szekták közös vonásokkal rendelkeznek az egyéb tanításaikban és az olvasóink minden bizonnyal el tudják dönteni, hogy ezek igazak-e Jehova Tanúi szervezetére vagy sem.
Tehát a közös vonások
1. Szembenállás az intézményes egyházakkal (Nagy-Babilon; Nagy Parázna) - különben nincs ok a megalakulásra, ami mögött ezen hagyományos egyházak hitehagyása áll
2. A felekezet az egyedül igaz vallás - minden más vagy hitehagyott; vagy mivel a felekezet önmaga a helyreállított igazság, ezért ha a felekezet megalapítása után jött létre akkor Istentől független próbálkozás, mert szerintük Isten csak általuk tevékenykedhet; ők Isten szervezete, modernkori Noé bárkája; ez vallásos gőgöt eredményez, mert ehhez a tudathoz valamilyen a kiváltságosokra jellemző cselekvés is társul (büszke farizeus és a bűnös vámszedő imája)
3. Beérkezettség tudata, mely nélkülözi a bűnbánatot - a tagok már bent vannak és ha az egyházban maradnak akkor semmilyen probléma nem adódhat; természetesen nincs kollektív bűnbánat, hiszen az egyházukat Isten vagy Krisztus vezeti aki nem hibázhat; ha ilyen adódik az úgy van feltüntetve, mint emberi tökéletlenség, de másoknak ilyen kibúvót nem engedélyeznek
4. A megmentéshez nem elég a Krisztus, más is kell - ez a szabályszerűség, vagy törvényesedés (legalizmus) jellemző vonása a szektáknak; természetesen olyan szabályokat alkotnak, amik csak a vallásos szervezetükkel kapcsolatban teljesíthetőek, így a megmentésre vágyó tagokat magukhoz kötik és állandó engedelmességre késztetik; a szekták pont ezért ezen szabályszerűségek megszegése, meg nem tartása esetén büntetik a tagokat; de ellenőrzést gyakorolnak a magánélet felett is, hogy ne csupán a szabályokért állhassanak bosszút, hanem a gyülekezet tisztasága mögé bújhassanak el; a megmentés határai egybeesnek a szervezet határaival, így az eltávolodás a szervezettől kizárás a megmentésből
5. Apokaliptikus magatartás - a vallásszemlélet és az ajánlott életmódra a vég közelsége hat ki elsősorban; akkor szektás vonás ez amikor ez a hajtóerő és valaminek az elsődleges indoka; ide tartozik, hogy a szekta a szervezeten belüli kötődés erősítésére, az engedelmességre és/vagy a munkára helyezi a hangsúlyt (ha már egyszer a vég mindjárt itt van), ha kell akkor még képes időpontokat is meghatározni, melynek kudarca esetén a tagság nagy része marad, mert hiszi, hogy a vég tényleg közel van
6. Szembenállás a kultúrával és a művészettel - a szekta legveszedelmesebb ellenfele az önállóan gondolkodni kezdő tag, aki képes kritikai módon értékelni és mérlegelni; ezért a kultúra nagyon veszélyes a szektára, mert belülről bomlassza a rendszerüket; a szekta nem bízik a tagjaiban, hogy a tag személyesen képes eldönteni mi való a kulturális sokszínűségből nekik, mi az ami tényleg önveszélyes - igaz nem is képes rá sok személy, mert a racionális ítélőképességét leépítették
7. Propagandisztikus módszerek - a szekta nem hirdetheti, nem mondhatja ki az igazat önmagáról, a rossz értelemben vett propagandára szorul; mindent szépíteni kell, ami rossz el kell hallgatni, ami jó azt mutatni kell (hol van attól a jézusi tanácstól, hogy ami jót tesz az egyik kéz, arról már a másik se tudjon semmit); másfelől az ártalmas tevékenységük leplezését úgy valósítják meg, hogy a társadalom számára hasznos tevékenységüket reklámozzák Ez a hét megállapítás általában jellemzi a legtöbb szektát. Egy adott felekezet nem emiatt a 7 közös jellemző miatt szekta (ezek olyan szektás vonások, amelyek teológiai szempontból szektának nem minősülő vallásokban is előadódhatnak), hanem amiatt, hogy a Biblia alapvető tanításait eltorzítják és azt a vezetők szolgálatába állítják. Ahogyan az bemutatásra került Krisztussal kapcsolatban, Jehova Tanúi felekezetére ez igaz és a 7 jellemző közül is a legtöbb teljes mértékben igaz a szervezetre nézve.
Végezetül egy nagyon éles ellentmondásra szeretnénk - mintegy emlékeztetőnek - felhívni olvasóink és látogatóink figyelmét:
"Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol" (Róma 10:9).
Őrtorony 1994. május 1.-i számának a 13. oldalán a 17. bekezdés. "Ha máshol járnának a gondolataink a Királyság-énekeink éneklésekor, és nem fognánk fel teljesen a szöveg értelmét, vajon nem hasonlítanánk némileg a hűtlen izraelitákra, akik feddésben részesültek, mert miközben ajkukkal Istent dicsérték, szívük messze eltávolodott tőle? (Máté 15:8)."
Szekta-e Jehova Tanúinak vallása? 2. rész lélektani és szociológiai megközelítés avagy a Jehova Tanúi által kimutatott szektás viselkedés vizsgálata
A szektakérdés a társadalomban elsősorban szociológiai problémaként jelentkezik. 1990 után Magyarországon a nem „hagyományos" vallásokhoz való csatlakozás több szociológiai kutatás tárgyát képezte, valamint törvényi korlátozás is született a destruktív szekták terjeszkedésének visszaszorítására (amit a következő kormány a rossz módszere miatt el is törölt). 1994-ben az ilyen felekezetek tagsága közé 221 ezer személy tartozott (Oktatáskutató Intézet felmérése szerint), vagyis az egész lakosság számát tekintve 2%. Érthető tehát az aggodalom, hogy vajon közeli barátunk, családtagunk nem-e szektába került? És minket, volt Jehova Tanúit is érdekel, hogy nem vallásos megközelítés szerint vajon szekta-e Jehova Tanúinak szervezete?
Szociológiai szempontból általában azokat a csoportokat tekintették a múltban szektának, amelyek a boldogulási vágyat a jelenlegi földi életből máshova helyezték át. Csakhogy az idő múlásával a szekták és a tanításaik modernizálódtak. Megjelentek a pénzes vallások-vallásutánzatok, melyek a tagokat befolyás szerzésére, vagy az anyagi jólétre és így a szektaszervezet és elöljáróinak eltartására késztették. Ahogy szükségessé vált tehát a szektakérdést új alapokra helyezni, úgy kristályosodott ki, hogy a szektás embereknek van egy jellemző viselkedésük a szektákban működő elmekontroll miatt. Mivel Jehova Tanúi (a tagok és a szervezet is) tagadják, hogy belül a kulisszák mögött magas szintű elmekontroll működik, ezért tartjuk szükségesnek ezeknek a közös viselkedési jellemzőknek az ismertetését és a Tanúkkal való szembesítését.
A szekták tanítása szerint a szervezetük Istentől ered, az oda tartozó személyek pedig Isten kiválasztott emberei. Ez a tanítás minden szekta alapja. Így teremtik meg a vezetőik, a szervezet számára a legitimációt, erre hivatkozva követelnek engedelmességet és teljes ellenőrzést a magánélet felett is. Ebből eredő szektás viselkedési mód, hogy kérdezni, kritizálni, kétségbe vonni nem lehet. Különös értelmes sincs ennek - szól a szektás érvelés - mivel ez Isten szervezete. A szekták önmagukat és hitrendszerüket az igazságként azonosítják. Ezzel tagjaikat különleges státuszba helyezik, miszerint csak ők válaszoltak az egész világon egyedül Istennek a hívására. Ezt a társadalom fölé emelést természetesen szorgalmas munkával és odaadással hálálja meg a szekta tagja a személytelen szervezetnek. Ez természetesen egy önbecsapás és önszuggesszió. A szekta tagjában kialakul az elitizmus érzése (én más vagyok, jobb vagyok, mint a többi bűnös ember). A kívülállókat a beszervezés elején arra bíztatják, hogy kritikusan vizsgálja meg jelenlegi hitét és egyházát. A tagjelölt azt a látszatot kapja, hogy a szektában (amit a tagok nem annak neveznek) működik a vallási tolerancia, de nemcsak a tagok személyenként gyakorolják, hanem ezt a szervezetük szorgalmazza is. A beszervezés után ennek a kritikus gondolkodásnak és toleranciának nyoma vész. A szektaszervezet óvja a tagjait a független gondolkodástól. A kritikai gondolkodás a szervezet szóhasználatában keveredik a kritizáló szellemmel (magyarázatként: a kritikai gondolkodás mérlegeli az állításokat alátámasztó bizonyítékokat; a kritizáló pedig állandó jelleggel a hibát keresi). Azt mondják, hogy a bírálatokat maga az Ördög sugallja. A független gondolkodás, a kritikai gondolkodás egyenlő a büszkeséggel, ami az Ördög fő bűne volt. Ez létszükséglete a szektának, hogy a hatalmát ne kelljen féltenie a saját tagjaitól.
Ezért a mentális szakemberek, szociológiai kutatók figyelmeztetnek mindenkit: ha nem vizsgálhatod felül vallásod tanításait, történelmét, nem tehetsz fel kényelmetlen kérdéseket, akkor jó úton haladsz afelé, hogy áldozattá válj és kihasználjanak. A szektás csoportok ellenségként kezelik azokat akik kiállnak a tagjaik közül, főképpen akkor, ha azoknak elvi problémájuk volt vallásukkal. Így még a legapróbb csoportok vezetői is (a szektás szervezetben) teljes hatalmat kapnak a környezetükben. A szektás közösségből való kizárás a családi életbe is beleszól, mert a családon belül is és a hitvesi ágyban is hatalma van a szektának. Erre az eljárásra az érv a gyülekezet tisztántartása és a fegyelmezés szükségessége (a szekta nem bízik Istenben, hogy képes cselekedni, ő maga intézkedik az Istene helyett).Másik szektás viselkedési mód amit ezek a kutatók kimutattak, az, hogy a szervezet egybeolvad a megmentéssel. Nem minden esetben jelentik ezt ilyen konkrétan ki, de valahogy mégis le lehet vezetni a tanításokból, hogy a szervezet határai egybeesnek a megmentés határaival. A tagok állandó figyelmeztetésben és feddésben részesülnek a saját jólétükre hivatkozva, hogy igyekezzenek megmaradni a szervezetben. Ez azzal együtt jár, hogy állandóan utalni kell arra, hogy ki(k) a valóban legitim vezetők aki(k)nek szavára figyelni kell és aki(k)nek a tagok engedelmességgel tartoznak. Minden a hatalmat gyakorlót erősíti.
A legtöbb szekta azzal rejti el ártalmas mentális befolyását, hogy a tagjaik becsületes civil életével takarózik. Azonban a becsületes, tisztességes és példamutató civil élet nemcsak az adott szektás szervezet tagjaira jellemző. A társadalom egy jelentős része rendelkezik hasonlóan magas erkölcsi színvonallal. Sokszor elismerik a szektás kiadványok is, hogy mások is erkölcsösen élnek, nemcsak a tagjaik (pl.: Fiatalok kérdései könyv és az Ébredjetek folyóirat rendszeresen utal arra, hogy az amerikai tizenévesek fele nem él házasság előtt nemi életet). Ha azonban a szektás szervezethez tartozó személyek valóban nagyobb arányban élnek is erkölcsösen, becsületesebben, mint a társadalom átlaga, akkor sem menti ez fel a szervezetet a hibái alól. Egyes tagok élete nagyban jobb irányba fordul azzal, amikor káros szenvedélyeiket elhagyják, viselkedésük emberibb lesz, de ezek az emberek tulajdonképpen az egyik nem normális életvitelből egy másik abnormális életvitelbe esnek át. A környezetüknek kétségkívül elviselhetőbb, de magára a személyiségre majdnem ugyanannyira káros. A káros szenvedélyek, az asszociális viselkedések elhagyásának vannak olyan módszerei is, melyek nem foglalnak magukban manipulációt, és ezek sokkal tartósabb hatást tudnak elérni az érintett személyben. Az a szektás felfogás, hogy „az eltávolodottak visszakerülnek saját bűneikbe" pontosan azt igazolja, hogy a szekta kijózanító, életminőség-javító hatása nem volt elég mélyreható, változatlanul hagyta a lelki mechanizmusokat, nem volt képes igazi megoldást nyújtani.
Jehova Tanúit jól, esetleg belülről ismerő embereknek a fenti sorok elegendőek annak megállapítására, hogy a lélektani és szociológiai megközelítést alkalmazva szektának tekinthető-e Jehova Tanúi szervezete. A fenti sorokat nem Jehova Tanúiról írták, hanem általában a szektás viselkedés jellemzőiről. Az a tény, hogy Jehova Tanúi évente 300 ezer fővel növekszenek azt bizonyítja, hogy a társadalomban szükség van megbízható felvilágosításra és védelemre a szektákról. Mivel a volt szektatagok testközelből ismerik a szektákat, ezért a jövőben a szektákért - így a Jehova Tanúiért - folytatott missziókból és más megmozdulásokból, akciókból, nem szabadna mellőzni őket.
Ugyanilyen problémák hajtották Jézust is, Pált is és a korai keresztényeket (Luk8:1; 9:1-6; 10:1-9; Csel5:42; 20:20)
Ráadásul Jézus azt mondta, hogy amikor "az egész lakott földön prédikálni fogják a királyságnak ezt a jó hírét, akkor jön el a vég." (Máté24:14)
A tudatlanoknak furcsa, a hamiskeresztényeknek gyűlöletes, de a Biblia írja, hogy aZ IGAZI KERESZTÉNYEKRE AZ LESZ A JELLEMZŐ, HA NYILVÁNOSAN IS BESZÉLNEK ISTEN KIRÁLYSÁGÁRÓL..............az egész lakott földön ilyen pedig nem igazán sok van:)))))))))
Mi ugyanígy tekintünk a tk.katolikusokra. A római kat szekta foglyai, akik képtelenek elszakadni az egyházuk hamis és pusztító ideológiáitól és tévtanításaitól..............:))))
Teljesen igaz, amit írsz, és ezzel én is tisztában vagyok. Ezért aztán -talán már említettem, hogy nagyon jó barátom van aki Jeovás - a barátommal nagyon óvatos vagyok ebben a témában. Szinte soha nem is beszélünk a vallásról, vagy csak közvetett bizonytékok révén említem meg. De tudom, hogy-értelmes ember lévén-ő is látja, hogy hamis dologban hisz, mindennek ellenére komoly lelki trauma lenne az életét gyökeresen megváltoztatni. Látom, tapasztalom szinte nap mint nap.
De indulatot okoz bennem, veletek szemben pedig nem érzek semi felelőséget, hogy kit mire motívál a hozzászólásom, vagy mire nem.
Magyarán rajtatok töltöm ki az indulataimat, amitől a barátomat megkímélem.
Tulajdonképen egy tény, hogy felnőtt emberek vagyunk, és magunk vagyunk felelősek tetteinkért, életünkért ... egyszerűen azért, mert senki nem akar gyámkodni felettünk ... szerencsére. Vagy ha néha mégis, annál rosszabb.
Ha olyan ingerenciánk van, hogy "megmentsük" felnőtt embertársunkat, merőben rossz stratégia ócsárolni a döntéseit ... egy empírikus tény, hogy ettől megerősödik a választása, mivel egyszerűen így működik az emberi elme. Tulajdonképen csak egy esélyünk van az ilyen játékban, hogy ő maga változik, ő maga jut más döntésekre. A döntésben úgy tudjuk bátorítani, ha elfogadjuk azt ... még a szerintünk hibásakat is - feltéve, hogy számunkra nem okoznak tényleges sérelmeket, problémákat. Ha egy általunk jónak vélt keskeny ösvényt hagyunk csak neki, akkor pont azt tesszük, mint amitől óvjuk, mint amiből ki akarjuk segíteni .. és ráhúzzuk saját vas-álarcunkat. Mindez azon a hipotézisen alapul, hogy a mi utunk az ő számára nagyobb öröm mint a mostani - ha nekünk jobb, neki is jobb. (és milyen furcsa, ezt gondolja ő is :-) Saját aggódásainket, félelmeinket vetítjük ki rá.
De ha az önmagáról szóló minden döntését elfogadjuk, mitől fog mégis arra menni, amerre mi gondoljuk? Nos, erre semmi garancia nincs - szerencsére. Egyetlen amit tehetünk a személyes példa, hogy a saját életünk kiegyensúlyozott és boldog - támaszkodva az emberek azon evolúciósan kialakult szociális képességére, hogy sokmindent követnek ami jónak tűnik, ami sokaknak bevált. Ha meg nem, hát nem.
Nem azért marad, nem örömből ! Lelki függőségbő, amit szépen fokozatosan alakítanak ki bennük. Ez addig fajul, míg a külső világot teljesen bűnönek idegennek fogják tlálni. A félelem az, ami visszatartja a szekta elhagyásától a szerencsétleneket. Pedig nagyon sokan tisztában vannak a hamis tanítással.
De hogy még mi mindenért, hát a filmben az is benne van.
Nincs mire a részvéted. Ahogy írod, azt teszik amit maguk választottak, és bizonyára megtalálja helyét és örömét aki ott is marad... azért marad. Ez bármely más önszerveződő emberi közösség esetében is így van. A lelkiismereti szabadság azt is jelenti, hogy a másik ember olyan dolgokban higgyen, amit mi ésszetűtlennek tartunk.
Nem Isten módszere ellen lázadt fel a sátán, hanem olyan akart lenni, mint, Isten. Ezt a lehetőséget hitette el az angyalokkal, akik mellé álltak!
Tehát közel sem hasonlít amolyan videó bemutatóhoz !
Ehhez kapcsolódik szent mihály KÉRDÉSE mikor a lázadó angyalok elleni sereg élére állt: Ki olyan, mint az Isten??? Tinektek ezt a kérdőjelet lecsalták, így keveritek Szent mihályt Jézussal...de ez egy más téma. ( A szisztémátok viszont mindig ugyan ez: Lecsalni valamit az eredeti szövegből, vagy felcserélni szavakat, aztán azt nyomatni ezerrel a tanulatlan, (hit ismereteket tekintve) szeretetéhes szerencsétlenek fejébe!!! )
A katolikus egyház , bizony tényleg rengeteg hibát követtt el, mivel meberek irányították/ irányítják
Magában a tanításban viszont soha nem volt ellentmondás, nem kellett takargatni semmit, mert később hamisnak bizonyult. Így aztán magát az egyház történetét is bátran felvállalják, nem titkolnak takargatnak semmit.
A ti szektátok ezzel szemben jobban árt az emberiségnek, mint a pestis !
Sót mi több : A saját kiadványaitok a legnagyobb ellenségeitek! Ne véletlen, hogy a régi kiadványokat gondosan eltüntetik előletek! Mert akkor kiderülnének a disznóságok.
Ha megnézed a filmet akkor ezt te is látod! (ezt is !) Ismétlem: Ha megnézed !!!!!!!!
Te most nagyon boldog vagy, hogy feltehetted ide ezt a videót. De hidd el, hogy minden szervezetről készíthető ilyen videó, a katolikusokról pedig egy jó horrorfilm. Minden szervezetben vannak elégedetlenek, akiknek nem tetszenek a módszerek. Lényegében Sátán is egy ilyen lázadó volt, akinek nem tetszettek Isten módszerei és a szellemi világban valami hasonló "videót" mutathatott be az angyaloknak, és bizony eléggé sikeres is volt, mivel az angyalok harmadát maga mellé tudta állította. Úgyhogy elgondolkozató ez az egész. Vagy nem??
Le kell adniuk az óraszámot!! ?? Ezzel még az én Jehovás barátaim sem dicsekedtek....
suegények!!
Nekem mindig a biztosítóügynök korom jut eszembe...hihi!!
Egyszer megkérdezték tőlem, és a hugomtól, mikor biztosítós kiadvánnyal álltunk a folyosón, hogy van valami vallási probléma?!
Ezen úgy röhögtünk, hogy képtelenek voltunk lemenni a lépcsőn..:-))
De viccen kívül! Ezt az erőszakos nyomulást képtelenség hosszú ideig csinálni anélkül, hogy az ember lelke bele ne rokkanna ! 2 hónap múlva már nem játkáltunk biztosítózni!
Részvétem minden tanúnak!
De egy valamit ne felejtsetek el! A ti döntésetek volt a belépés, a tietek az is, hogy lelécelhettek!
NE FÉLJETEK!
Lesznek új barátaitok, és a lelketek szabad lesz Istent lehet imádni bármiféle szervezet nélkül is, mert közvetlenül meghallgat mindenkit. A legelesettebbejet lefőképpen!
Nem mondom, hogy beszélj a hitedről, beszélj, ha akarsz, de szerintem jobb, ha az ilyesmit az ember elhívásra teszi, amúgy fabatkát sem ér az egész.
A tanúk pedig általában, tisztelet a kivételnek azért teszik, mert kényszerítve vannak erre, persze most tiltakozol, de ez így van, vajon hányan járnának házról-házra a tanúk közül, ha nem kellene leadniuk az óraszámot, ha nem lennének állandóan ellenőrzés alatt, mert aki nem megy az gyengének van titulálva. Az igaz, hogy az szépen hangzik, hogy az emberek és Isten iránti szeretetből, de nézz magadba, tőled mint fiatal presbitertől ezt el is várják, mégpedig tőled több ezer kilométerre lévő emberek, akiket nem is ismersz, azzal, hogy visszaélnek egyes biblia versekkel.
Pedig az Istennnél ez másképp van, a igazi prédikálót, a tanítót, pásztort Ő adja, és mindenki nem lehet minden, ezért mondom jobb az Istenre hagyni az ilyesmit. Nem kell más dolgába avatkozni, az Isten dolgába meg végképp nem.
Hidd el, ha Istenre hagyod a dolgot annélkül is tudsz bizonságot tenni a hitedről, hogyha nem zaklatod az embereket az otthonaikban.
Nem akartam többet mondani annál, mint ami le van írva. Nem mindenki volt, van, lesz elhívva arra, hogy szóban hírdessen - aki nem, annak a cselekedetei kell, hogy szóljanak.
Ha egyszer az apostolok és a Szellem nem erősítette meg a bárki tanítványnak, hogy bárki menjen és hirdessen, viszont apostol határozottan csendességre, és a maguk dolgára utasít (vagyis Krisztus az apostolon keresztül), akkor gondolom, nagyobb hibát követünk el, ha azt mondjuk, Mát. 28:19-20 alapján bárki hirdethet, mint ha azt mondjuk, hogy Mát. 28:19-20 bizony a tizenegynek szólt és senki másnak. A tizenegy ugyanis név szerint lett kiválasztva, többek között erre is!. Abban pedig egyáltalán nem tévedek, ha azt mondom, Mát. 28:19-20 egész környéke a tizenegyről, és csak a tizenegyről (meg Mátyásról) szól. Abban nem tévedek, ha azt írom, Jézus azt nekik mondta, és másnak nem mondta.
Abban nem tévedek, hogy Jézus bárkit küldött, azt az embert név szerint kiválasztotta erre, és a többi (név nélkül meg nem szólított) tanítványt meg nem küldte! Ha Jézus valakit hirdetni küldött, az bizony mindig név szerint ki volt erre választva. Nem titokban, nem valamiféle felindulás, nem is embertől volt e választás, hanem Jézus Krisztustól van ilyen szolgálat.
Ez és így sokféleképpen benne van a Bibliában, és egy mondat sincs, ami ennek ellentmond.
Ha te feltételezed, hogy más tanítványnak is mondhatta Krisztus, hogy menjen, és hirdessen, ez példátlan (egy példa sincs rá a Bibliában). Mondom, az én vélekedéseim tökéletes összhangban állnak a Bibliával. Míg azoké, akik magukra veszik, hogy ők is hirdethetnének, no nem azért, mert Jézus krisztus név szerint erre küldte őket, csak Mát. 28:19-20 miatt, nos azoké ellentétben áll az apostoli rendeléssel.
Sőt, tudunk ugyan másokról is, akik erre Krisztus elhívása nélkül hirdették Jézust, de ezek pl. Pálnak szenvedést okoztak. Ezek versengőknek lettek minősítve. És senki másról, semmilyen pozitív példáról nem tudunk.
Apostol is írta, nem embertől, hanem Krisztustól. Embertől küldött hirdető ugyan tehet jót, mert Krisztus hirdettetik, de mégsem Isten akaratában jár, mert őt ember ilyen hivatalba nem teheti, csak emberi módon. De akkor ne hivatkozzon a Bibliára, se Istenre! Jézus nem hiszem, hogy megváltoztatná a szavát, azt sem, amit apostolain keresztül rendelt, így rendetlennek, más dolgába avatkozóknak tekintem azokat, akik személyes, névre szóló elhívás nélkül hirdetik Krisztust.
Az pedig nem jön szóba, hogy az utolsó időben sokfelé hirdettetik az evangélium, mert ehhez is képes ég és föld Ura embereket küldeni. De nem embertől (saját indulattól, akarattól), hanem Istentől lesz e dolog. Nem rövidült meg az Úr karja, és akár a sziklákból is képes fiakat támasztani, hát hogyne lenne képes név szerint szolgálat munkájára evangélistákat támasztani-küldeni? Különösen, hogy ezen időknek szintén tulajdonsága lesz, hogy Isten kiönti Szellemét. Így annál nagyobb a vétke azoknak, akik más dolgába avatkozva, saját akaratukból, az igazakkal versengve teszik azt, amit az igazak igazságosan tesznek, versengés nélkül.
Én csupán a Mát. 28:19-20 idézetével kapcsolatban írtam. Az általad írt
Egyébként pedig csakugyan apostoli rendelés a többségnek, a sokaságnak, hogy a maguk dolgának utánalátva csendességben éljenek, és ne más dolgába avatkozzanak.
kijelentést nem viattam, sőt egyetértek vele. Azt sem vitattam, hogy nem kellene bizonyos dogokra személyes elhivattatás, sőt azt szintén vallom. Csak a fent említett és sokszor hivatkozott idézetben egyetlen olyan elemet nem találtam ami csupán és kizárólagosan a 11-re szólt volna. Vagyis szerintem nem a megfelelő indok annak bizonyítására, hogy nem mindenki kap személyreszóló hívást, hiszen arra vannak jobb idézetek is.
Pedig a hamis evangéliumokra és hamis hirdetőkre én is alergiás vagyok, de én inkább üzenetüket ítélem meg, mintsem üzenésüket.
Azt viszont a Biblia alapján továbbra is fenntartom, hogy a végidők előtt is hirdetik az evangéliumot (avval nem kívánok most vitába szállni, hogy kik, mi joggal és milyen elhivatottsággal). Tehát a Bibia szerint hirdetve volt, de hirdetve lessz még ezután is az egész világon.
Törekvésed tiszteletreméltó. Épp most jöttem haza Lengyelországból, s Krakkóban ellátogattam helyi gyülekezetünkbe, nagyon jó élmény volt látni a kipirult arcokat, örvendező tekinteteket, amint elkezdődött Isten dicsőítése, majd az Igehirdetés.
Örömmel konstatáltam, hogy az Úr ott is munkálkodik. Ezek az emberek egykoron katolikusok voltak, de éhezték és szomjuhozták az igazságot, s ahogy egyre hitelesebb hívő életet kezdtek élni, szépen kirugták őket. Így aztán csatlakoztak hozzánk. S most vasárnap egy meghívott amerikai lelkipásztorunk szolgált, akik évek óta misszionárius Ázsiában /már több ezer fős a gyülekezete/. Ázsiában van 60.000-es fős, sőt 100.000 fősnél is nagyobb gyülekezetünk, ráadásul iszlám országokban. Nem akarom a muzlumánokat sem lehordani, de sajnos állandó zaklatásoknak vannak kitéve az ottaniak. Érdekes módon, itt Magyarországon van egy muzulmán ismerősöm, aki már jár egyik gyülekezetünkbe, szerintem még nincs megtérve, de már hivogatná az embereket Krisztushoz. Nem értem, miért ilyen lelkes, ha ő még nem döntött. De nem akarom őt sem letámadni, örülök ennek, s reménykedek egy nap teljes szívvel, lélekkel az Úrnak fog élni.
Fantasztikus üzenetet osztott meg ez a lelkipásztor most, Dávid és Saul példáján beszélt a sikerről és kudarcról, s mindaz, amit velünk megosztott mély nyomott hagyott bennem, valószínűleg meg lesz a következménye életemben és itteni gyülekezeteinkben is.
Nagyon jó belelátni, hogy az Úr munkálkodik szerte a világon, építi az Ő egyházát.
Bíztatlak, hogy továbbra is szeresd Istent és az embereket, keresd az Ő vezetését, az Ő igazságát.
Aztán én nem tagadtam, hanem hangsúlyozom, az Úr helyez szolgálat munkájára evangélistát, meg apostolt is az Egyházba, így helyezte Pált is (bizony, név szerint), így kapott evangélista munkát Timóteus, vagy bárki a Bibliában. Mindig konkrét személy, név szerint erre kiválasztva. Igaz, Pál írt olyanokról is, akik versengésből (gondolom, dacolva az erre választottakkal, meg Pál gyötrésére) hirdették krisztust, és ez is jó volt. De nem gondolom, hogy a versengőknek, rendetleneknek (akik rendelés ellenére saját maguk akarata, indulata szerint tesznek) jó dolga lesz Istennél rendetlenségük miatt.
Én nem azt írtam, hogy ezeket csak a 11 tehette. Hanem azt, hogy hirdetésre szerintem bizony név szerint választ el (küld) az Úr, Ő ad erre szolgálat munkájára embereket, stb. Tehát jobb Mózes módszere, és nem beállni akár saját szolgálatunkba, és hebehurgyán, idejekorán fellépni a magunk erejével, felkészültségével. Vagy jobb az antiochiai tanítványok módszere, akik imádkoztak és böjtöltek, míg szólt a Szellem, és név szerint választotta Barnabást és Sault.
Ha Istentől, akkor nem hiába, ha nem Istentől, akkor hiába fáradnak reggeltől estig (ha az Úr nem építi a házat).
Azt vettem észre, az alkalmatlan hirdetőkre, ha megtér is valaki (mert olykor azért megtér), nem a térítgetők erénye, sem jutalma ez, mert ezek az emberek mindenképpen megtérnének.
Egyébként pedig csakugyan apostoli rendelés a többségnek, a sokaságnak, hogy a maguk dolgának utánalátva csendességben éljenek, és ne más dolgába avatkozzanak.
Az evangéliumról pedig az áll a Bibliában, hogy már hirdettetett az ég alatt mindenhol, azaz ettől a vég eljöhet, ez megvalósult, már Pál életében.
Az alámerítésről meg bevallom, sehol nem olvastam, hogy bárki ne tehetné, aki hisz Jézus Nevében, hiszen megkaptuk Jézus nevét, hát miért ne meríthetnénk be a hívőt az Ő, Nevében? De hát erről nem is írtam....
Bár azzal alapjábanvéve egyetértek, hogy nem minden egyes személy feledata a közvetlen igehirdetés, de a Máté 28:19-20 at én nem vennén olyan szigorú, vagy abszolút értelemben, ahogyan ti, vagyis hogy az csak az apostoloknak (11-nek) szólt. Azok, amik ott le vannak írva (tanítványokká tevés, keresztelés, tanítás stb) egyik sem olyan, amit kizárólagosan csak az a 11 tett, vagy tehetett. Ez kicsit olyan számomra, hogy akkor a pogányoknak nem szabadna hirdetni Isten evangéliumát, mert azzal Pál apostol lett eredetileg megbízva.
Hiszen akkor ti sem lehetnétek tanítványok, mert hát ugye nem a 11-közül valamelyik hirdette nektek sem, meg nekem sem. Gondolom vízbe sem ők merítettek, mint ahogyan engem sem. Pedig ma is alá kell merülni azoknak, akik tanítványok lesznek (a Bibliából tudjuk, hogy nem csak ők merítettek alá tanítványokat).
Ezenkívül az evangéliumot (aminek célja az Isten országához hívni az egyéneket, azaz tanítványokká tenni) ”hirdetni fogják az egész világon, tanúságot tesznek róla minden nép előtt – és akkor eljön majd a vég” (Mát. 24:14).
