Ígértek ök eleget:
AZ A BIZONYOS NEGYVEN PONT...
A Fidesz-Magyar Polgári Párt 1998-ban közreadta választási ígéreteinek negyven pontját. Az Orbán-Torgyán kormány négyéves ténykedése alapján bárki összeállíthatja azon a döntések és intézkedések sorát, amelyekről elfelejtették tájékoztatni a választópolgárokat négy évvel ezelőtt. Mi közreadjuk azt a bizonyos negyven pontot, amelyről a Fidesz 1998-ban nem szólt a magyar választópolgároknak, de végrehajtása a kormányzás során meghatározóvá vált.
Íme a Fidesz „elhallgatott” negyven pontja:
1. Mindenfajta bizonyíték nélkül megvádoljuk az előző Kormányt, hogy időszaka alatt törvénytelenül, titkosszolgálati eszközök felhasználásával, közpénzen megfigyeltették az akkori ellenzék egyes politikusait.
2. Meghirdetjük a „Működik a parlament ellenzék nélkül is!” programot. Ennek jegyében úgy alakítjuk az Országgyűlés működését, hogy az a legkevésbé se zavarja az a Kormány kényelmét, ne lehessen ellenőrizni a Kormány működését, s felesleges kérdésekkel zavarni a minisztereket.
3. Egyoldalúan felrúgjuk a Magyar Országgyűlésben 1990-ben elfogadott és 1998 őszéig töretlenül alkalmazott hetenkénti ülésezési rendet.
4. Megszüntetjük a munkavállalók, a munkáltatók és a Kormány képviselőinek részt vételével működtetett háromoldalú érdekegyeztetést.
5. Kedvenc gazdasági szakemberünket kinevezzük az Adó és Pénzügyi Ellenőrző Hivatal élére, aki az APEH számítástechnikai rendszerének ellenőrzése címén gondoskodik a számunkra kínos adatok megsemmisítéséről. Egyébként soron kívül elrendeltetjük mindazok adóellenőrzését, akik kekeckednek a Fidesszel, s ezt addig tesszük, amíg nem találunk valami szabálytalanságot.
6. Ha 1998-ban a Fidesz elveszíti az önkormányzati választásokat a fővárosban, akkor semmisnek fogja tekinti a négyes metro építésére vonatkozó kormányzati megállapodást.
7. Elvonjuk a nyugdíjasoktól a törvényben garantált ötvenkét milliárd forintos nyugdíjemelést, majd bebizonyítjuk, hogy így többet kaptak, mintha már 1999-ben megkapták volna a törvény szerinti járandóságukat.
8. Képviselőinket szenátornak kinevezve kezdeményezzük az Egyesült Államok budapesti nagykövetének lecserélését.
9. Eltűrjük, hogy nagyobbik koalíciós partnerünk szabad rablás terepévé tegye a magyar mezőgazdaságot, politikai zsákmánynak tekintse az ágazat fejlesztésére a parlamentben megszavazott forrásokat.
10. Szó nélkül hagyjuk, hogy a környezetvédelmi tárcánál egy Pepó nevű úr szakembereket üldözzön el, munkatársai uri-muri keretében festményekre lövöldözzenek, s számolatlanul szórja az adófizetők forintjait.
11. Milliárdokat fordítunk nekünk tetsző gondolatok és történelmi események megfilmesítésére, miközben a magyar filmgyártás támogatására nagy kegyesen megalázó mértékű pénzt fordítunk. Állami pénzből megrendeljük a Bánk bán című operafilmet, majd amikor kiderül, hogy százötven milliót el akarnak síbolni, akkor úgy teszünk, mint aki nem tudja, miről van szó. A film teljes bevételét biztos, ami biztos alapon a gyártónak adjuk.
12. Elvetjük a Nemzeti Színház felépítésére kiírt érvényes pályázat eredményét. Elutasítva a hazai építész szakma álláspontját, házi építészünkkel saját ízlésünknek megfelelő színházat építtetünk, hitelből.
13. Több milliárd forint állami költségvetési pénz felhasználásával Országimázs Központot hozunk létre a Fidesz és Kormánya hazai népszerűsítésére.
14. Kisajátítjuk a Millennium ünnepségeit, azokat a nemzet egységének összekovácsolása helyett a velünk egyet nem értők kirekesztésére használjuk.
15. Házi történészeinkkel új legendákat gyárttatunk: fátyolos szemmel idézzük fel, hogy Szent István királyunk Magyarországot Alcsútdoboz mellett ajánlotta fel Szűz Máriának.
16. Milliárdokat fogunk fordítani tüzijátékokra, ünnepségekre, kiadványokra, saját történelmi nagyságunk megörökítésére. Az ellenzék és a sajtó pimasz kérdéseire, hogy „mibe kerül ez a haccáré?” egyszerűen nem válaszolunk.
17. Egy méter új autópályát sem fogunk építeni a kormányzati ciklus ideje alatt. Ugyanakkor egy vegyipari építő cégnek nyilvános pályáztatás nélkül megbízást adunk autópályák építésére úgy, hogy a közpénzek felhasználását ne lehessen ellenőrizni.
18. Gondoskodunk arról, hogy a rendőrség és az ügyészség még véletlenül se találjon bizonyítékot azon harcostársaink ellen, akik elővigyázatlanul ugyanazon a napon adtak el tizennégy, sokmilliós adóssággal terhelt céget ismeretlen horvát és török állampolgároknak.
19. Intézményessé tesszük a közpénzek lenyúlását: állami megrendeléseket előszeretettel biztosítunk rokonoknak, iskolatársaknak, barátoknak és üzletfeleknek.
20. Jót mulatunk, amikor az ellenzék nem tud megállapodni média-felügyelet ügyében barátunkkal, a MIÉP-pel, s sajnálkozva fogjuk a felelősséget az MSZP-re és az SZDSZ-re hárítani.
21. Tűrni fogjuk, hogy a Magyar Televízió elnöke röpke két év alatt többmilliárdos adósságot halmozzon fel, majd szolgálatainak elismeréseként külszolgálattal bízzuk meg.
22. Listát fogunk összeállítani azokról az újságírókról, akik szerintünk Magyarország rossz hírét keltik azzal, hogy a nyilvánosság előtt bírálják a Kormányt.
23. Ki fogjuk sajátítani a közszolgálati rádió és televízió hírműsorait, házi mozit csinálunk „A hét” című tv-műsorból, kedvenc műsoraink között tartjuk számon a rádió „Vasárnapi Újságát”.
24. Vállvetve fogunk harcolni a MIÉP-pel a szociál-liberalizmus ellen. Amikor Csurkáék kissé messzebb mennek „a galiciai gyütt-mentek” emlegetésében, akkor csendben hallgatunk és kuncogunk.
25. Megszerezzük a Dunaferrt, mert üzletfeleinknek szüksége van rá. Egyébként is ez a Zarándok nevű vállalkozó nem viseltet kellő alázattal Viktor édesapja iránt, nem hajlandó önként elismerni, hogy a Dunaferrel kötött szerződése zavarja Orbán Győző érdekeit.
26. A hatályos törvényeket figyelmen kívül hagyva úgy döntünk, hogy nem nyújtunk be évente költségvetést az Országgyűléshez, mert számunkra teljesen felesleges a költségvetés feletti nyilvános parlamenti vita.
27. Hátba szúrjuk a koalíciós partnerünket miután elfogadta a kétéves költségvetést, s felháborodva leplezzük le a kisgazdák azon törvénytelenségeit, amelyeket éveken keresztül ismertünk és elfogadtunk.
28. Példát fogunk statuálni: a tv kamerák előtt rabszíjon fogjuk elvitetni, azokat törvénysértő közszereplőket, akik már nem kellő alázattal gazsulálnak a Fidesz-hatalomnak. Azok a törvénysértők, akik betartják a Fidesz-regulát, azok továbbra is menlevelet kapnak.
29. Az inflációt minden évben alul fogjuk tervezni, mert így több százmilliárd forintnyi olyan közpénzzel fog rendelkezni a Kormány, amely elköltésébe nem tudja beleütni az orrát az Országgyűlés.
30. Erőteljesen lecsökkentjük az önkormányzatok gazdálkodási szabadságát. Az ellenzéki vezetésű önkormányzatokat hátrányosan megkülönböztetjük az állami támogatások és pályázatok elbírálásakor.
31. Magán titkosszolgálatot hozunk létre Defend néven. A céget állami megrendelésekkel, a konkurencia ellehetetlenítésével, kölcsönnel és milliárdos tőkeemeléssel mesterségesen életben tartjuk. Minden olyan feladat elvégeztethető vele, amelyet a hivatalos titkosszolgálatokra nem akarunk bízni.
32. Előszeretettel fogunk hivatkozni üzletfeleink személyiségi jogaira, üzleti és más, törvény által védett adataira, amikor ellenzéki képviselők és a sajtó munkatársai a nyilvánosságot kívánják tájékoztatni a közpénzek felhasználásáról és az állami megrendelések sorsáról.
33. Közpénzből folyamatos Fidesz-kampányt tartunk fenn. Ennek haszna kettős. Mivel a kampányt az állami költségvetésből finanszírozzuk, ezért a Fidesznek egy fillérjébe sem kerül. Mivel a Happy End és az Ezüsthajó a kedvezményezett, ezért biztosítani tudjuk barátaink cégeinek az állandó bevételt.
34. Természetesnek tartjuk, hogy az egészségügyi miniszter saját testvérét tüntesse ki, s amikor a sajtóban ezt szóvá teszik, akkor vele együtt nem értjük, hogy mi a kifogás oka. Eközben asszisztálunk a magyar egészségügy teljes ellehetetlenüléséhez.
35. Egyetlen ellenzéki kezdeményezésű parlamenti vizsgálóbizottság létrehozását sem engedélyezzük. Ha az ellenzék holmi Házszabályra hivatkozna, akkor megbízzuk az Ügyrendi bizottság elnökét, hogy készítsen olyan értelmezést, amely mindenkor a Fidesz igazát bizonyítja.
36. A Házelnök meg fogja vonni a szót, azoktól az ellenzéki képviselőktől, akik csúnyát mondanak a Fideszről. Hiszen meg kell értetni azokkal a képviselőkkel, akik az hiszik, hogy az ország házában véleményüket szabadon kifejtetik, hogy súlyosan tévednek.
37. Megszervezzük, hogy az ellenzék vezető politikusait nemzeti ünnepünkön kifütyüljék, majd farizeus módon sajnálkozunk, hogy ők tehetnek az egészről.
38. Megadóan vesszük tudomásul, amikor az MDF elnöke elhelyezi a hála virágait a második magyar hadsereg doni katasztrófájának évfordulóján annak a tábornoknak emléktáblájánál, aki a túlerőtől meghátráló magyar honvédek felkoncolását parancsba adta.
39. Kioktató és nyegle módon tárgyalunk Európa kormányfőivel, s megsértődünk, amikor Európa nem érti meg középhatalmi ábrándjainkat. Elvesztegetjük a csatlakozási tárgyalásokon Magyarország előnyét.
40. Paktumot kötünk a román miniszterelnökkel, amelyben a Parlament által jóváhagyott kedvezmény törvény egyes pontjait átírjuk a hazai munkavállalók érdekeit semmibe véve.
Bizton állítható, hogy ez a negyven pont nem teljes, ennél sokkal több olyan kormányzati esemény, cselekedet sorolható fel, ami a Fidesz választási ígéreteiből kimaradt. Az azonban tényekkel igazolható, hogy az itt felsorolt pontokat a Fidesz-kormány teljesítette, annak ellenére, hogy ezekről mélyen hallgatott 1998-ban, a választások előtt.
Önön is múlik, hogy ez ne ismételődhessen meg 2002 után.
Összeállította: Tóth András
kaanga
