Mondjuk vázold fel a kiinduló állapotot elôször. Legyen mondjuk a választások elôtt fél évvel.
Utánna fejtsd ki, hogy családcentrikus közösségi gondolkodásnak mik az alapjai és mik a hasonlóságok politikai közösség gondolkodásával és mi az amiben eltér.
Utánna a két választások közti politikai helyzetre térj ki. Mutasd be miért érezték a rendszerváltás után felnôtt fiatalok "katasztrófának" az elsô forduló eredményét és hogy alakult ki az a sajátos légkör, melyben a politikai közösséghez tartozás elsôrangúvá vált, mivel ennek a közösségnek a sikerétôl vált függôvé a család sorsa.
Majd térj ki a választások utánni "mozgalmi élet" néhány jellegzetességére a közösségi szellem szempontjából.
És a végére érintôlegesen néhány sor a család újra elôtérbe kerülésérôl és a mozgalmak érdektelenné válásáról.
Köszi a hozzászólásokat, de azt még mindig nem tudom, hogyan építsem fel a dolgozatomat. 7-8 oldal kellene. Az irodalom már adott, van saját véleményem is, meg itt is jó gondolatokat írtatok, de hogy foglaljam ezeket egy kerek dolgozattá? Milyen gondolatmenetet kövessek?
A cikk: http://www.kfki.hu/~cheminfo/TermVil/tv99/tv9905/csoport.html
Nagyon jó amit mondasz, csak egy a baj. Nekem 18 óra előadás van mögöttem, szóval kb. ennyi a filozófiai ismeretanyagom. Ehez mérten kell a dolgozatom színvonalát is belőni. Attól tartok, hogy a mém-elmélethez még kisfiú vagyok :)
A gondom, hogy műszaki dolgokban tudok nagyon logikusan gondolkodni, de a filozófia nagyon távol áll tőlem. Igazából még azt sem igen tudom, milyen szerkezetet csináljak a dolgozatomhoz.
A memetikus kötôdés alatt tanult viselkedésformát értek. Ha szétnézel a világban, vagy a történelemben, akkor az utódnevelés számtalan módját tapasztalhatod a brazil ôserdôtôl budapestig. Tehát a családi élet formái nem ösztönösek biológiai szinten. A mém alatt a tanult információcsomagot értem. Önmagában a mém olyan egyszerű mint egy vírus. Nem több mint egy kódsor valamiféle nyelven (gesztusok, a beszélt nyelv, stb...) "leírva". Lehet nagyon komplex is, mint egy vallás, de egyszerű is, mint egy gyermek szoptatása. A lényeg az, hogy egyfajta parazita, amely az emberi agy neuronhálóját használja fel önmaga reprodukálására. Szimbiózisban él az ember biológiai testével. Együttélésük következményeképp az ember képes a biológiai ösztöneit meghaladva társadalmakat fenntartani. (lásd, valószínűleg a Csányi cikket). Lehet, hogy maga a tudatos gondolkodás, is ennek a szimbiózisnak a következménye, kivéve a művészetet.
Tehát a memetikus kötôdés egy olyan viselkedésminta, melyet másoktól sajátítottunk el. Ha egy erôsebb mém jelenik meg a színen, mint mondjuk egy politikai eszme egy sajátos helyzetben, könnyen kiütheti a családi harmóniát lehetôvé tevô mémeket. Akár idôlegesen, akár végleg. De inkább idôlegesen, miután rokonainkkal gyakrabban találkozunk mint, hogy tüntire járunk, ezért a rokonaink bármikor újra "megfertôzhetnek" minket a családi harmóniával:)
Jó ideje nem írtam ide.
A lényeg, hogy a tanárnő elfogadta a témát, már csak valami frappáns címet kell kitalálni, és utána meg is kell írnom :)
Tudnátok segíteni, hogy milyen gondolatmenetet kövessek (példának nagyon jó boojum ttárs szösszenete)? Nagyra értékelném!
A következő irodalmat ajánlotta:
Feldmár aNDRÁS: Tudatállapotok szivárványa
Weöress Sándor: A teljesség felé
Hamvas Béla: Láthatatlan történet
Kizárt dolognak tartom, hogy ez a téma a filozófia tárgykörébe tartozzon. Szerintem elsősorban pszichológia, de van benne talán szociológia is. Vagyis offtopic forg fenn, de ez nem zavar a válaszadásban.
Hogy másutt hogyan van, azt nem tudom, de nálunk az emberek zsigerből, vagy ha ez a megfogalmazás jobban tetszik maximálisan emocionális alapon politizálnak. Elvileg, ha felebarátom egy másik pártra szavaz, mint én, attól még lehet derék becsületes ember, akit kedvelhetek. Sőt tovább megyek, elvileg ki sem kellene, hogy derüljön, hogy ellentétes pártokra szavaztunk, hiszen semmi köze barátságunkhoz, munkatársi kapcsolatunkhoz, vagy jó szomszédságunkhoz. Ha mégis kiderül, józanul meg lehetne vitatnunk, hogy az én pártomnak ebben van igaza, abban meg nem, a te pártodban ez szimpatikus ez meg nem, kihörpintenénk poharainkat, és mindegyikünk szavazna továbbra is más-más pártra – legjobb meggyőződése szerint anélkül, hogy ez a legcsekélyebb mértékben is befolyásolná kettőnk kapcsolatát.
E helyett mi a mai magyar valóság? A pártszimpatizánsok hasonlatossá váltak a foci drukkerekhez. Érzelmileg azonosulnak az idealizált pártjukkal, és démonizálják az ellenlábas pártot. Egy drukker (szurkoló) ugyebár nem csak akkor drukkol, ha nyerésben van a csapat, hanem akkor is ha veszít. Ha összecsapnak ketten a két küzdő csapatból a pályán, és földre kerülnek, nem a szerint üvöltöznek, hogy mit láttak, mi történt, hanem csapatuk érdeke szerint kiabálnak kezezést vagy buktatást. Az én csapatomnak csak igaza lehet, az ellenfél csak csalhat. Senkit sem érdekel, hogy mi az igazság, csak az, hogy mi lenne előnyös saját csapatának. Aki elismeri, hogy igen ez buktatás volt, és jogos ellenünk a tizenegyes, az nem drukker, hanem áruló!
Nem elég, hogy elvakultak, még érzelmileg azonosulnak is párjukkal. A pártot ért bírálatot személyes sértésnek veszik. Nem gondolkodnak és értékelnek, hanem drukkolnak. A családban, vagy barátok között személyes üggyé válnak a politikai viták. A pártszimpatizánsok, azonosulnak pártjukkal és azonosítják vitapartnerüket a rivális párttal. Mintha nekik kellene minden felelősséget viselniük mindenért, csak mert ide, vagy oda szavaztak.
- Nem szégyelled magad, a TE pártod már megint emeli az árakat!
- Persze, kénytelen, mert a TE pártod lenyúlta az egész államkasszát, mielőtt átadta a kormányzást, inkább neked kéne szégyellnek magad!
- A TE pártodnak Tocsikja van, úgyhogy jobb, ha hallgatsz!
- A TE pártodnak meg Kaya Ibrahimja, úgyhogy jobb, ha befogod…
Hasonlóan azokhoz a házastársi veszekedésekhez, amikor az hangzik el, hogy a TE gyereked drogozik, a TE gyereked meg lop a boltban…
… majd következnek a nehézlovassági becsületsértések, melyet jólneveltségem tilt interpretálni, és máris oda a régi barátság, és válságban a házasság, elhidegülnek a gyerekek szüleiktől. Ahelyett, hogy egymás vállára borulva zokognának, hogy a MI pártjaink hogy elbaltázták ezt a mai magyar valóságot.
Azért emlegetem a drukkerséget, mert nagyon fontos tényező a valahová tartozás érzése is, amelyet a kritika, támadás nem gyengít, hanem csak még erősebbé tesz.
Azért beszélnek a politikusaink árokásásról, mert nem lehet észérvekkel, tényekkel egyik felet sem átállítani a másik oldalra, és ezért beszélek én drukkerekről.
Próbálj meg egy fradistát érvekkel, tényekkel meggyőzni arról, hogy inkább az MTK-nak drukkoljon…utána át fogod érezni a politikai PR munkatársak gyötrelmeit. Képzelj el egy házaspárt, ahol egy szép verőfényes tavaszi délelőtt kiderül, hogy a férj fradista, a nej meg dózsás.
Persze ez elképzelhetetlen, mert Fradi és Dózsa már majd száz éve van, és az együttjárás első percében már volt mód tisztázni a focicsapatok iránti szimpátiát a pároknak. Ha a frigy ennek ellenére létrejött, akkor ez az ellentét később sem okozhat nagy problémát. Igen ám, de sok házasság azelőtt köttetett, hogy parlamentben vitézkedő pártjaink megalakulta volna! Ez az utolsó tényező amit megemlítek. Előbb jöttek létre a kapcsolatok: barátság, házasság, jó szomszédság, és csak utána a pártszimpátiák. Ebből erednek a konfliktusok.
És végül bónuszpontért megmondhatod kitől idézek:
Óh te szegény keselyű
Sorsod milyen keserű
Szívem érted könnyet ont
Lepuffantalak és pont.
SZVSZ az emberek azért képesek elfordulni a másik embertől, ha annak nézetei nem kompatibilisek az övével, mert a saját nézeteit többre tartja. Szóval: gőg, hiúság, beképzeltség, önteltség, hübrisz, vagy ahogy tetszik. A kérdés SZVSZ a filozófia és a pszichológia határán mozog.
Mit mondott a tanerő?
Amúgy filozófia szakos egyetemista vagyok, ha valakinek van kérdése, szívesen segítek.
Sztm a dolog nyitja az, hogy az ember megszokja a csaladi kornyezetet (vagy eppen bele szuletik), es nem tudja, mennyire ertekes. Sok parkapcsolat is azert szakad felbe, mert a felek megszokjak egymas jelenletet, es a kapcsolat erteket veszti szep lassan. Akkor gondolnak egyet, az elso csunyabb osszepoccenesnel szakitanak. Utana par honappal - mikor valamelyikuk (akar mindketten) talal valakit - jonnek ra, hogy megis jobb volt egyutt.
Nah, a mondandom lenyege, hogy partot nem szokik meg az ember, ha valtogatjak, 1000 fele hulyeseggel kabitjak az agysejtjeinket, es mar csak az ujdonsag varazsa miatt is, ertekesebbnek tunnek az ott hirdetett eszmek, mint a megszokott csalad.
Esetleg hivatkozz történelemfilozófiára! Jakob Burckhardt , a német pozitivizmus, meg kis Spengler. Hegelt nagy ívben elkerülni! Abba nem lehet, belekötni mert még senki sem tudta eldönteni, hogy szociológia, pszichológia, metafizika, avagy történelemtudomány e. (elég összetett gondolkodók életek egykor) Ez a jó bennük:)
Kíváncsi lennék, hogy mennyire hámozható le a filozófia a szociológiáról....., nélkülözheti e az alapokat? Mi is a szociológia? Mire keresel választ? Az egyénből indulva egy tömeglelkületet keresel? Hérodotosz elmesél egy történetet a milétoszi Aristagorásról....., aki több tízezer embert megtudott győzni az akaratáról Athénban, míg Spártában azt az egyet sem, akitől függött a tömeg.... Szociológia ez, avagy lélektan....?
Sokratesz anno elindult egy úton...., kérdéseket tett fel.... a delikvenseknek.... Ma már kész válaszokkal lennénk felszerelkezve mindenre kiterjedőleg? Anno volt a filozófiai gondolkodás......,majd a filozófiai rendszerek...., ami mára sok-sok fő ágra szakadt....., mintha soha semmi köze nem lenne az alapjához...., bár nélküle egy szót sem tudna kinyögni... :))
Mi is a filozófia, mire keresi a válaszokat, avagy mit is állapít meg?
Köszönöm kavkaz (és a többiek). Valami ilyesmi járt nekem is a fejemben. Most csak az a dilemmám, hogy nekem filozófia beadandó dolgozatot kell írnom, ez meg itt ezek szerint szociológia téma.
Indulj el azon a nyomvonalon, hogy a családi kötôdés is csak egy memetikus kötôdés. Akár az eszméhez, vagy párthoz tartozás. (kivéve az anya ösztöneit!)
A párt/eszme ereje a család felbomlásának (lásd: paneltársadalom, fogyasztói szemlélet, versenyszellem, stb... mint okok) okán jelent meg elsôdleges társadalomszervezô erôként.
Így érdekes dolgozatot rittyenthetsz:)
Amúgy szociológia. Elsôsorban a társadalmi kapcsolatok változása miatt. Nem tudom, hogy a kilencvenes évek szociológiai feldolgozása milyen ütemben halad magyarországon. Ha semmilyen, akkor használj hatvanas/hetvenes évek beli amerikai esetleg nyugat európai tanulmányokat a fogyasztói társadalomról. A mass médiáról, mint eszmék közvetító rendszerérôl, stb... És persze nem árt ha néhány magyar folyóirat, újság és hetilap tíz tizennégy évi folyamát is végigolvasod. Mondjuk a Népszabadság, a Magyar Nemzet a Magyar Narancs és a Demokrata. Ezekbôl jól le lehet írni a politikai/eszmei mémek törzsfejlôdését a III. Köztársaságban. És a mai állapotok okai is ott vannak.
Ajánlom még a Café Bábel és a Replika évfolyamait!
Az emberi hiszékenység szinte határtalan...., mindent meg lehet etetni a "lélekkel"..., csak hitre kell, hogy jusson...., tudatossá kell válnia az elméletekben arra, hogy amit befogad az számára a legjobb, nélkülözhetetlen és szükséges " a cél " érdekében....
Nem vagyunk egyformák...., de a tapasztalataink sem azonos értékűek mindenben.....
Ki nem szeretne egy misztikus erőt magának, egy felsőbbrendű lény érzetével letekinteni a másikra?
A vallások hitrendszerekre épülnek...., aminek alapja egy elméleti isteni misztikum...., a politikai pártok meg az elveket elfogadott társakra...... , ami tulajdonképpen szinte ugyan azokra az alapszavakra épül , mint a vallási dogmmák általában, csakhát az isteni motívumok nélkül........ Igérgetések itt is, meg ott is vannak..., de a hit....az a lényeg.......
Gondolná az ember, hogy a vallás és a politika nem a filozófia tárgykörébe tartozik..., de ez tévedés...., hisz a táplálója, gyökere és éltetője a filozófiai rendszereknek...., mint a szociológia is...
Köszi az eddigieket. Amet, érdekes de nem egészen erre gondoltam.
Fogas kérdés, hogy ez most szociológia vagy filozófia. Én hajlok a filozófia felé, mert nem csak a jelenkor sajnálatos problémái érdekelnek, bár az ötletet ez adta, hanem inkább az, hogy miért nem becsüli/tiszteli/értékeli az Ember az Embert, miért nem szeretjük egymást (és saját magunkat). Miért kell embereknek a tudat és az érzés, hogy ők felsőbbrendűek, jobbak mint mások. Ennek folyománya a megkülönböztetés. Ez volt, van és sajnos lesz is, függetlenül kortól, országtól (mindenki kék, de vannak világoskékek, meg sötétkékek :) )Innen kiindulva szerintem filozófia.
Az ember szellemi vezetését egy mennyei vagy pokolbeli társaságból kapja annak megfelelően, hogy melyikre hallgat. Halála után is ide megy haza, mert itt van a szellemi övéi között otthon. Mert mindenütt jó, de legjobb otthon. Az Úr közvetlenül nem vezet senkit, hanem a szellemvilágból történő befolyás álltal.
Beollózok egy idézetet Swedenborg Emánuel a Menny és a Pokol a látottak és hallottak szerint c. munkájából. (www.extra.hu/swedenborg)
Ennek fényében látható a szellemi rend szerinti rendeződés már a földi embertársulásokban is. Az angyalok (küldöttet jelent) emberekből lesznek, nem külön teremtmények, ahogy ezt sokan gondolják, tehát így olvasd.
„A mennyek számtalan társaságból állanak.
41. A mennyek angyalai nincsenek egy helyen együtt, hanem kisebb-nagyobb társaságokra vannak osztva a szeretet, ( amelyben élnek ) és a hit jóságának különbözősége szerint. Azok, akik egyenlő jóban vannak, egy társaságot alkotnak. A mennyben a jó végtelen változatosságban található fel s így minden angyal olyan, mint amilyen saját jósága.
42. A mennyekben az angyaltársaságok egymástól aszerint választattak el, amint a jó általánosságban és részlegességben egymástól különbözik, mert a szellemi világban a távolságok egyéb okból, mint a benső állapot különbözőségéből, nem erednek, így tehát a mennyekben a szeretet állapotának különbözőségéből. Nagy távolságra vannak, akik egymástól nagyon különböznek és közelebb, akik kevésbé különbözők. A hasonlóságból ered, hogy együtt vannak.
43. Hasonlóképpen az egy társaságban levők is különböznek egymástól, vagyis azok, akik a jóban és így a szeretetben, a bölcsességben és az értelemben előljárnak, a középen vannak. Azok pedig, akik ezekben kevésbé tűnnek ki, körök-körül, a fokozatoknak megfelelő távolságban, aszerint, amint a tökéletesség csökken, úgy, miképpen a világosság, mely a középponttól a kerület felé csökken. Azok, akik középen vannak egyúttal a legnagyobb, míg a kerület felé levők, mit kevesebb-kevesebb világosságban vannak.
44. Hasonlók hasonlókhoz mintegy önkénytelenül vezettetnek, mert a hasonlóknál úgy éreznek, mint övéiknél, másoknál ellenben, mint távol idegenek közt. Ha hasonlók közt vannak, akkor szabadságukat s azáltal az élet minden kellemét is élvezik.
45. Ebből világosan kitetszik, hogy a mennyben a jó mindeneket egyesít és hogy ők a jó természete szerint különböznek egymástól. Mindazáltal nem az angyalok azok, akik így egyesülnek, hanem az Úr az, akitől a jó származik. Ő vezeti, összeköti, választja el egymástól és tartja meg szabadságukban mindaddig, míg a jóban vannak, úgyszintén mindenkit szeretetének, hitének, értelmének és bölcsességnének életében és ezek folyományaként az üdvösségben.
46. Azok, akik hasonló jóban vannak, egymást meg is ismerik, éppen úgy, mint a világban az emberek rokonaikat, sógoraikat, barátaikat megismerik, bár őket azelőtt sohasem látták és pedig azért, mivel a másik életben semmiféle más rokonságot, sógorságot, barátságot, mint szellemit, továbbá a szeretet és a hit rokonságát, találni nem lehet. Ezt látnom néhányszor megengedtetett, amidőn lélekben, a testtől eltávolodva s így az angyalok között valék. Ez idő alatt láttam egyeseket, akiket gyermekségüktől fogva ismertem, másokat ellenben, akik előttem teljesen ismeretlennek látszottak. Azok, akik előttem gyermekségüktől fogva ismerősöknek látszottak, olyanok valának, akik az én lelki állapotomhoz hasonló lelki állapotúak voltak, azok pedig, akik ismeretlenek látszottak, olyanok, akik attól különböztek.
47. Mindazok, akik egy és ugyanazon angyal társaságot alkotják, általánosságban egyenlő, de részlegességben nem egyenlő arcúak. Hogy a hasonlatosságok általánosságban és a különféleségek részlegességben egymáshoz miként viszonylanak, azt némiképpen a világban is fel lehet ismerni. Tudjuk ugyanis, hogy minden népfajnak, úgy arcában, mint szemében, van valamely közös vonás, minélfogva felismerni egyik népcsaládot a másiktól. Mindez a mennyben még tökéletesebben kitetszik, mert ott minden benső indíttatás az arcra ül és sugárzik, ki, mert az arc ott az érzelem külső és jelképes kifejezője. A mennyben más arccal, mint az indulatnak megfelelővel bírni, lehetetlen. Szintén megmutattatott, hogy az egy és ugyanazon társasághoz tartozók közös vonása az egyeseknél részlegességében miként változik. Volt egy angyali arc, amely előttem megjelent és ez a jó és igaz iránti hajlamának megfelelően változott aszerint, amint az az egy és ugyanazon társaságbeliek között előfordulni szokott. Ezek a változások sokáig tartottak és azt tapasztaltam, hogy az az arc általánosságban eredeti alakjában megmaradt és hogy a változások az abból származó átültetések és levezetések valának. E tekintet által ugyanígy mutatták meg nekem az egész társaság hajlamait, amik által az azt alkotók arcai elváltoznak, mert az angyalok arca, mint fentebb mondottam, bensőjüknek, úgyszintén hajlamaiknak megtestesülése, amelyek szeretetükkel és hitükkel összefüggenek.
48. Innen van az is, hogyha valamely angyal bölcsességével kitűnik, a többiek arcán azonnal meglátja, hogy az illető milyen, mert ott az arc kifejezésével bensőjét senki el nem palástolhatja, nem tettethet, semmiképpen nem hazudhatik, sem ravaszság és színleléssel senkit meg nem téveszthet.
Némelykor megtörténik, hogy a társaságok közé képmutatók lopózkodnak, akik bensőjük elrejtését, s külsőjük olybá alakítását megtanulták, hogy az ama jók ábrázatának lássák, amellyel a társaságban levők bírnak, hogy így magukat csalfán a világosság angyalaként tűntessék fel. Ilyenek azonban nem sokáig időzhetnek ott, mert mihamar benső félelem és gyötrődés fogja el őket, arcuk halálsápadtságúvá válik s eszméletüket elvesztik. Az élet ellentétessége következtében, ami befolyt és rájuk hatott, változnak el így, ezért gyorsan a pokolba buknak le, ahol hasonlók vannak és többé a felszállást meg nem kísérelik.
Ezek azok, akiket az asztalhoz települők és a vendégségbe hívottak alatt kell érteni, akiknek nem volt lakodalmas ruhájuk, ezért a külső sötétségre vettettek. Máté. 22: 11,12.
49. A menny valamennyi társasága egymással közösségben van és pedig nyílt közeledés által, mert kevesen mennek saját társaságukból ki egy másikba, mert a saját társaságából való kimenés annyi, mint az önmagából, saját életéből való eltávolodás és egyúttal egy másik, kevésbé megfelelőbe való áttérés, hanem amaz áramlat kiterjedése által vannak inkább mindnyájan közösségben, amely mindegyik életéből kiárad. Az élet áramlata a hajlamok áramlata, amelyek a szeretetre és a hitre vonatkoznak. Ez a társaságokon hosszában és szélességben körül kiterjeszkedik éspedig annál tovább és szélesebben, minél bensőbbek és tökéletesebbek a hajlamok. E kiterjedés viszonya szerint van az angyaloknak értelmük és bőlcsességük. Azoknak, akik a legbenső mennyben és pedig annak közepében vannak, kiterjedésük van az egész mennyre; ennélfogva a menny minden javának közlése mindenkihez külön-külön és az egyesektől az összességhez történik. Ezt az elrendezést még jóval alább tökéletesebben tárgyaljuk ott, ahol arról a mennyei alakról, amely szerint az angyal társaságok elrendezve vannak és az angyalok bölcsességéről és érteleméről szó lesz, mert a hajlamok és gondolatok mindennemű elrendezése ez után az alak után igazodik.
50. Fentebb azt mondottam, hogy a mennyben kisebb-nagyobb társaságok vannak. A nagyobbak miriádokból, a kisebbek néhány ezerből és a legkisebbek néhány száz angyalból állanak. Vannak olyanok is, akik házanként és családonként magánosan laknak. Ezek bár külön-külön élnek, mégis hasonló módon vannak elrendezve, mint a társaságokban élők, hogy t.i. a bölcsebbjei a közlépen, az egyszerűbbjei pedig a határokon. Ezek az Úr isteni védelméhez közelebb vannak és az angyalok között a legjobbak…
…Manapság csaknem minden ember ilyen állapotban van, hogy t.i. igazságokat tud és úgy a tudásból, mint az értelemből gondolkozik felettük, de vagy sokat, vagy keveset, vagy egyáltalán azokból semmit sem cselekszik, vagy csupán a gonosz iránti szeretetből és az ebből eredő hamis hitből. Tehát, hogy vagy a mennyet, vagy a poklot bírja, azért halála után először a szellemvilágba vezetik és ott a jó és igaz összeköttetése megtörténik azoknál, akiket a mennybe emelnek és a gonosz meg a hamis összeköttetése azoknál, akiket a pokolra vetnek. Mert sem a mennyben, sem a pokolban szétosztott lelkűnek lenni senkinek sem szabad, t.i. mást elismerni és mást akarni, hanem amit akar, azt ismerje is el és amit elismer, azt cselekedje is. Aki ezért a mennyben a jót akarja, annak az igazat is el kell ismernie és aki a pokolban a gonoszt akarja, annak a hamisat is értenie kell. Ezért a jóktól a hamisat eltávolítják és helyett nekik a jóságukkal megegyező egyenlőfokú igazságokat adnak; a gonoszoktól pedig az igazságokat elveszik és helyettük gonoszságukkal megegyező hamisat adnak. Ebből kitetszik, hogy a szellemvilág micsoda.
426. A szellemvilágban rendkívül nagy számban vannak, mert mindenkinek első gyülekezési helye az és ott mindenkit megvizsgálnak és előkészítenek. Tartózkodásuk itteni idejének szigorúan meghatározott tartama nincs. Némelyek csak belépnek és azután, vagy mindjárt a mennybe emeltetnek, vagy a pokolba vettetnek le. Némelyek csak néhány hétig maradnak ott, némelyek sok éven át, mégis harminc éven felül nem az időtartam különbözősége az ember bensőjének külsőjével való meg vagy meg nem felelés szerinti. Hogy azonban az embert ama világban az egyik állapotból a másikba miként vezetik át és készítik elő, azt a következőkben mondom meg.
427. Az emberek átjutásuk után, mihelyt a szellemvilágba jönnek, az Úr által valóban elválasztatnak. A gonoszokat azonnal ahhoz a pokoli társasághoz kapcsolják, amelybe uralkodó szeretetük szerint már a világban valának; a jókat ellenben tüstént azokhoz a mennyei társaságokhoz kapcsolják, amelyekben a szeretet, a szeretetmunkásság és a hit tekintetében a világban voltak. Bárha elválasztattak is, azért azon a világon (Itt azon a világon a szellemvilágot érti ami a menny és a pokol között fekszik, és a halál után az emberek első gyűjtőhelye.) mégis összejönnek és ha akarják, beszélgethetnek mindazok, akik a testi életben barátságban, vagy ismerősek voltak, különösen a házastársak és a testvérek. Láttam, amint egy apa hat fiával beszélt és azokat ismét felismerte, és mások többen rokonaikkal és barátaikkal. De mivel világi életükből kifolyólag különböző érzelműek valának, egymástól rövid idő múlva elváltak. Azok ellenben, akik a szellemvilágból a mennybe és akik a pokolba jutnak, egymást többé nem látják, sem egymást meg nem ismerik, hacsak nem egyenlő szeretetből eredő egyenlő érzelműek. Annak oka, hogy a szellemvilágban láthatják, de a mennyben és a pokolban nem, az, hogy azokat, akik a szellemvilágban vannak, hasonló állapotokba, amelyeket testi életükben bírtak és pedig az egyikből a másikba helyezik, de azután mindnyájukat maradandó állapotba viszik, amely uralkodó szeretetük állapotával egyenlő és amelyben az egyik a másikat csupán a szeretet egyenlőségénél fogva ismeri, mint fent 41-50. sz. alatt mondottam. A hasonlóság összeköt és a különbözőség elválaszt.
428. Amiképpen a szellemvilág az embernél a menny és a pokol közötti középállapot, úgy az középhely is. Alatta vannak a poklok, felette a menyek…”
A témáról több van a könyvben, és a fórumbeli hozzászólásaimban is vannak hivatkozások amit felhasználhatsz, ha jónak látod.
Az Egyetemen kell beadandó dolgozatot készíteni, és én arról szeretnék írni, hogy miként lehet az, hogy a családi, baráti kötelékeknél sokkal erősebb egy valamely párthoz/szervezethez tartozás köteléke, azaz miért fordulnak el emberek egymástól, vagy fordulnak egymás ellen azért mert eltérő nézeteket vallanak, más pártnak a szimpatizánsai, stb.
Azt hiszem érdekes téma lenne, és sajnos nagyon is aktuális manapság.
Amire szükségem lenne, hogy milyen irodalmat használjak hozzá, illetve néhány gondolatindító is elkéne. A saját gondolataim megvannak, csak egy szép keretbe kell őket befoglalni.
