Arra azért kíváncsi lennék, hogy a kísérőműsorok - amik ugye elhúzták- résztvevői mennyit kaszálhatnak ilyenkor a hasonlóan "színvonalas" szuperprodukcióikkal....?
Nem tudom, mire alapozom, talán arra, hogy sokszor változott már meg az emberek mentalitása a világtörténelemben.
Az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek forradalmi hangulata már a múlté, de bármikor visszajöhet.
Hol van már Che, Marti Luther King, Elvis, a Beatles, hol van egy Liverpool - Juve, egy Paolo Rossi-s Olaszország - Brazília meccs, hol van Pelé?
Már nincs pl. Gallisz sem, aki megbolondította a fanatizmusra amúgy is hajlamos görögöket.
Most van helyette: agyonvisszavásároltéssztárolt Real Madrid, csupa ülőhellyel ellátott Arsenal - stadion, foci-vébé szurkolótábook nélkül, kosár-eb üres nézőtérrel, britniszpírsz és robbivilijemz.
De egyszer (szerintem) ezt is megunják majd az emberek.
Ez akkor lesz, amikor (ismét) rájönnek : a pénz NEM boldogít.
Ugyanabba a hibába esel bele, mint előző vitapartnerem:
Kiemelsz egy Fotex-Barca meccset.
Jó, hogy nem egy Bl-döntőt.
Mindenesetre megtisztelő, hogy egy ilyen fontosságú (és a média által agyonsztárolt) meccset hasonlítasz egy átlag Körmend-meccshez. (pl. Körmend-Debrecen, alapszakasz)
A vezetők úgy gondolkodnak, hogy ez az egész üzlet. Őket nem érdekli, hogy ki vesz jegyet. Sajnos nem jöttek még rá arra, amit Nick Hornby ír a Focilázban: ..."a hangulat ingyen van, úgyhogy az Északi Sánc ugyanannyi bevételt szerzett a klubnak, mint bármelyik játékosa. Most ki csinálja majd a zajt? Az elővárosok középosztálybeli kölykei vajon akkor is eljárnak-e apucival és anyuvical a meccsre, ha maguknak kell gondoskodniuk a hangulatról? Vagy úgy fogják érezni, hogy átejtették őket; hogy a klub olyan show-t sózott a nyakukba, amelybőla fő látványosságot épp azért vették ki, hogy helyet csináljanak nekik?
És még egy dolog arról az újfajta közönségről, amelyet a futball újabban meg akar hódítani: a kluboknak ezentúl úgy kell intézniük, hogy mindig jók legyenek, hogy soha ne jöjjön hét szűk esztendő, mert az új tömeg azt nem tűrné...Mi, csórikák, kibírtuk azt is, és legalább húszezren ott vagyunk a stadionban, lehetsz bármilyen kutyaütő (és néha nagyon, de nagyon kutyaütő voltál); de ez az új bagázs...hát, nem is tudom." Az Arsenalra gondolt.
Üdv!
A jelen helyzetet illetően valóban kaotikusak az állapotok,amiben mérhetetlenül benne van a klubvezetés felelőssége szakmai és kevésbé szakmai oldalon is.A sorozatosan rossz átigazolási politika és a veszni hagyott értékek (értsd : ma már ellenlábas csapatokat erősítő,kiemelkedő külföldi játékosok és fiatal magyar tehetségek) sajnos még a kisebbik gond ; a nagyobbik gond,hogy amíg volt elegendő pénz a csapatnál,annak sem követhette az útját senki,bizonyos összeget ki tudja hová kerültek.
A választóvonalat én nem a szerb/nem szerb kritérium alapján húznám meg.A szerb játékosok sokszor elég mély nyomokat hagytak maguk után viselkedésükkel,emberi mivoltukkal stb.,de az elő-előforduló genyózásaik mellett számos sikerhez is segítették a csapatot.A kutya valószínűleg ott lehet elásva,hogy a vezetés nem tudott mértéket tartani velük szemben és talán túlságosan is szabad kezet kaptak ; ennek kicsúcsosodását érzem a 2001/2002 - es szezont illetően.Goran Miljkovicsot én személy szerint nagyon jó edzőnek tartom,de nagyot hibázott akkor,amikor nem tett semmit a játékosok megfegyelmezése érdekében.Ha ezt megtette volna,komolyabb eredmény is követhette volna azt a bajnokságot (a kupagyőzelem sem elhanyagolandó tényező,de mégsem az,mint amikor egy egész éves menetelés záróakkordjaként diadalt arat a csapatod egy bajnoki döntőben).
A városvezetést illetően nem szeretnék vitába bocsátkozni,szeretem magam kívül tartani a politikán.
A csapat mellett valóban ki kell állni - egyetértünk.Meg is tesszük.Csak egyes esetekben ez felettébb nehéz,pl. a nyíregyházi meccs után enyhén kavarogtak bennem az érzelmek,hogy megéri - e ezt csinálni stb.Feladni azonban soha!
Hogy nem tüntet senki ? Sajnos nem hiszem,hogy befolyással lenne az illetékesekre ha tüntetnénk.Szurkolni szurkolnak/szurkolunk,csak sajnos még fiatalok,hozzám képest is.Ha nem éri őket bármiféle sikerélmény,ami után azt éreznék,hogy milyen jó érzés Olaj-szurkolónak lenni,akkor hamarosan ők is kedvüket veszthetik :-(((
Részben fedi a valóságot amit írsz, de azóta is egy kérdésen agyalok:
A vezetőknek udvariasan tapsikoló nézőkre van szükségük - hiszen a belépőt tökmindegy ki fizeti ki - , mert ők nem kritizálnak egy-egy rosszabb játék, igazolás, döntés után??? Tehát lényegében magasról tojnak rá?
Ez egy ideig okés lehet, csak nagy az esély hogy úgy járhatnak mint az a nagykunsági vendéglátós, aki a segélyosztás utáni dőlalére számítva beengedte az addig klubtagságival kitiltott cigányokat, és lám 1 hónap múlva zárhatott is be...
Ha nincs szükség olyan szurkolókra akiket akár tizenévek után is ugyanahhoz a klubhoz köt a szeretet, akkor mi értelme az egésznek.
Szolnokon az a baj, hogy az igazi B-közepesek látták, látják ezt a folyamatot és ehhez nem asszisztálnak, most is kimennek, csak vesznek egy pohár sört és leülnek a hátsó sorokba. Azért nem ugyanaz. 10-12 fős Olaj B-közép van most jelenleg. Lelkesek meg minden, de kevesen vannak. Engem 91-ben hónapokon át nem engedtek be közéjük, csak akkor amikor már ismerős volt a fejem, meg idegenbe is utaztam velük. Volt is hangulat meg létszám. Ma semmi, és ami még szomorú, az hogy nincs a VIOLA által említett folytonosság, a fokozatos generációváltás. Pedig szvsz ez csak szervezés kérdése, egy jó klubmenedzser simán megtömné az Olaj meccsekre a lelátót, plusz a B-közepet.
De ugyanezek sajnos igazak a régi klasszikus csarnoktáborokra is ( pl. Zeg)
Körmenden kissé más a helyzet, ott megvan a folyamat a kisvárosiasság miatt ( apa bérletét örökli a fia , stb...), de ott azért eredmények is vannak évről-évre..
Nekem nem meglepő az, amit a hangulatváltozásról mondasz.
Valahol egy kis törés, másutt egy nagy lendület együttes hatása elegendő, illetve szükséges a helyi sportszeretők körében ehhez a folyamathoz. E kettőben közös jelenség, hogy generációkon keresztül zajlik a változás, hisz tulképp egy trend borul fel általa. Kívülről nézve többnyire szinte észrevétlenül megy végbe a dolog, szerintem ez indult be most nálatok. A soron következő útirányt bizony erősen meghatározza a múlt, voltaképp az, hogy egy-egy csapat mekkora hatást tett a közönségre, avagy mennyire ragaszkodnak hozzá máig a helyiek. Tudjuk, hogy vannak "mindenevők" is, de ugyanitt be kell látnunk, hogy az eladhatóságot tisztán a sikerekben mérik. Így, amikor aztán mindezt mérlegelni kell, mindig többségben lesznek azok, akik abba az irányba teszik le voksukat, ahol a győzelem illatát érzik. Egyszersmind egyfajta jelet adva arra nézve, hogy a mindenkori népszerűségi index elejét egy időre kibérelték a városban. /Nem kizárva azt, hogy az ezen az úton elinduló, ám arról idejekorán letérő klubot még a valamikori jövőben esetleg újra ráteszik a bizonyos ösvényre, talán éppen néhány megmaradt lelkes hívő közreműködésével./ Ezután lehet beszélni az ebben komolyabban érdekelteknek reklámértékről, már jóval szélesebb körben.
A tartós sikereknél nincs jobb recept a nézők csalogatására, amelynek megvan az a tulajdonsága, hogy egyik irányból a másik felé vonzza magához akár ugyanazt a tömeget. Az megint más kérdés, hogy ez miként zajlik le. Irányadó lehet itt, hogy a közvélemény mindebből mennyit érzékel. Valami helyesen történhet, amikor mind több foszlányt kapsz vissza tőlük az átélt élményekből. Ez a jelenség a pénzek elosztásakor előtérbe kerülhet, amit nem lehet nem figyelembe venni a góréknak, ergo alighanem kétszer is megfontolják, hogy valójában hová is fér el az összeg, hol várható kézzelfogható nyoma annak a támogatásnak.
A sorminta úgy látszik, az Olaj esetében nem alakult ki, a szolnoki csarnok falait nem díszíti elegendő sikerlenyomat. Így eshet meg az, ami több helyen esetleg nonszensz - és ezt nem bántó szándékkal írom - : hogy ha arról van szó, hamarjában megoszthatja az lakosságot egy, "csak" merész célokkal, nem pedig bármilyen éremkollekcióval felvonuló helyi csapat. Kívülállóként beszélek, ám hogy 11 évet kellett visszapörgetned a férficsapathoz fűződő maradandó emlékeidhez, ez ezt a konklúziót hordozza magával. Még kedvelik az Olajat, de már kopogtat az új szerelem.
A Coop esete mégis extrém. Mégpedig azért, mert rögtön beledobták a mélyvízbe a csapatot. Talán a PVSK nem kezdte ekkora lendülettel a '90-es évek elejét. /Az erősítéseket tekintve biztosan nem./ A terveik szimpatikusak, de merésznek tűnnek. A hogyan továbbot az idő nemsokára el fogja dönteni. Ugyanígy jöhet egy "robbantás", értsd bajnoki döntő, amely nem kell mondjam, mennyit jelenthet - talán te is sejted, az Euroligás szerepléssel hihetetlen távlatok nyílhatnak meg. Ebben a bajnokságban, az idei mezőnyben ez ráadásul kézzelfogható cél is lehet. Az Olaj feltámasztásánál szvsz mindenképp az!
Szóval apró dolgokon múlik a hová és a miért kérdése. Szolnokon most egy új fénysugár a helyébe látszik lépni egy már régóta halványulónak. Amikor netalán el is éri a kívánt magaslatot, hidd el, lesz miért kivinned a gyerekeidet a lelátóra, még ha anno nem is teljesen így tervezted, és ha közben egy kicsit nagyra is nőttek.
Nemzetközi labdarúgásban is ez az aggasztó, hogy a szurkolni vágyóknak nincs helyük valamiért a lelátókon. Talán azért, mert ők kritizálnak is. Magyarországon ugyanezt próbálják kicsiben (lásd: Ferencvárosnál a Fraditévé, és társai). Egy-egy ilyen gála azért még belefér. Ezekből a pestiekből hány lehetett kosárszurkoló? Mint ahogy a Futbálon sem voltak futballszurkolók. Hadd szórakozzanak egyet. Nekik olyan ez, mint a cirkusz. Az értelmesebbje nem áll be tapsikolni, meg tombolázni, maximum végigröhögi, és élvezi, hogy nem kell idegbetegen néznie a kedvenceket.
Bocs, hogy a focival vontam párhuzamot, de én is pesti vagyok (vagyis nem vagyok nagy rajongója a kosárlabdának :-)) )
Valahonnan úgy sejtem, hogy tudsz róla, hogy Mándity Máté a Falconál folytatja...:-)
Szerintem ez történet is mutatja, mekkora a káosz az Olaj háza táján.
Gusztustalanul tönkretettek egy cspatot Szolnokon, és nehéz már kibogozni a szálakat, kik az igazi felelősök.
A csapat vezetői feltétlenül, mivel elüldözték az összes valamirevaló magyar ill. szolnoki játékost, de úgy, hogy még az írmagjuk sem maradt meg.
Az edzők közül Kmézics Zorán felelőssége megállapítható, hiszen ő is "szerbesítette" a Szolnokot.
A (mindenkori)városvezetés? Ebbe persze én nem látok bele, szvsz nem a női csapatot kell nyomni, de nem tudom, hogy mi ezzel a helyzet.
Végül a szurkolók: az Olaj-tábor nagyon nagy és nagyon jó volt vmikor, sikeresebb csapat eetén persze ismét "feltámadna".
A "passzív ellenállást" választották, azaz a minősíthetetlen produkciót bojkottal "jutalmaztak".
Szerintem ez hiba.
1. a csapat mellett ki kell állni
2. így úgy tűnik, nem is olyan fontos a férfikosár Szolnokon, mivel senki sem tüntet, senki nem szurkol, senki nem jár meccsekre.
Valahonnan úgy sejtem, hogy tudsz róla, hogy Mándity Máté a Falconál folytatja...:-)
Szerintem ez történet is mutatja, mekkora a káosz az Olaj háza táján.
Gusztustalanul tönkretettek egy cspatot Szolnokon, és nehéz már kibogozni a szálakat, kik az igazi felelősök.
A csapat vezetői feltétlenül, mivel elüldözték az összes valamirevaló magyar ill. szolnoki játékost, de úgy, hogy még az írmagjuk sem maradt meg.
Az edzők közül Kmézics Zorán felelőssége megállapítható, hiszen ő is "szerbesítette" a Szolnokot.
A (mindenkori)városvezetés? Ebbe persze én nem látok bele, szvsz nem a női csapatot kell nyomni, de nem tudom, hogy mi ezzel a helyzet.
Végül a szurkolók: az Olaj-tábor nagyon nagy és nagyon jó volt vmikor, sikeresebb csapat eetén persze ismét "feltámadna".
A "passzív ellenállást" választották, azaz a minősíthetetlen produkciót bojkottal "jutalmaztak".
Szerintem ez hiba.
1. a csapat mellett ki kell állni
2. így úgy tűnik, nem is olyan fontos a férfikosár Szolnokon, mivel senki sem tüntet, senki nem szurkol, senki nem jár meccsekre.