"Mi mast tehet az ember a tortenelmet szemlelve, minthogy tudomasul veszi?" írtam:"hogy nem idegenkedve tekintesz rá", nem úgy tekintesz rá, mint egy vadidegen ország történelmi eseményére, hanem úgy, mint hazád történelmének egyik eseményére. És éppen ezért elnézőbb vagy.
"Mi koze ennek az azonosulashoz? Te szoktal viharokkal es foldrengesekkel azonosulni?" Ha foglalkoztál volna sámánizmussal, akkor tudnád, hogy bármilyen élőlénnyel és természeti jelenséggel lehet azonosulni, tudati szinten. Ha kedvem van, akkor azonosulok, ha nem, akkor nem. Dörr-dörr :)
Pizza ? Az nem magyar, az olasz. Széchenyi evett valaha pizzát ? És Rákóczi ? vagy Mátyás király ? Aligha hiszem. ...öööde ingyen van ? Máskülönben nem kell... ;)
Látod ? Ha neked ez a gondolat idegen, akkor már aligha lehetsz magyar. ;D
Egyébként nem értem, hogy mi bajod van az ideálommal. :)
De! Most Te jösz. Szerinted mi teszi a magyart magyarrá ?(ez a kérdés Tamáskának, meg Ostap Bendernek is szól)
Az anyanyelv ?
Az állampolgárság ?
A kedvenc étel ?
A lábszag ?
:)
Úgy kérlek alásan, hogy nem idegenkedve tekintesz rá, hanem elfogadod, hogy megtörtént, ami rossz azt ha nem is tolerálod, de tudomásul veszed. Egyébként meg mindig a kevésbé rosszat kell választani. :)
offtopic
Te nem doktori cimet hanem Nobel dijat is erdemelnel -persze csak irodalmit-, ha azt zoldseget kielegitoen el tudnad magyarazni, hogyan lehet azonosulni a magyar tortenelemmel.
Hogy megertsd, hogy milyen eszeveszett baromsagot mondtal, peldaul az egymast legyilkolaszo arpadhazi kiralyok eseten eppen a pillanatnyi adozattal vagy az esetlegs hoherral akarsz azonosulni? Esetleg mindkettovel, mint amikor ket macska vagy es egymassal jatszol?
Iras helyett neked inkabb kapalni kellene egy Schrebergarten -ben.
Tegnap nem kaptam tízórait, de már intézkedtem, ma fogok. :)
Nézd, szvsz a magyar teljes mértékben tud azonosulni Széchenyi írásaival. Széchenyi meglátásait, gondolatait nem a környezete határozta meg (nem befolyásolta, hogy az előjogaikat szerető nemesek, földesurak bolondnak tartják) - míg Kossuthét jelentősen -, hanem a megfontolt, racionális, elveiben kitartó, elsősorban (!) magyar érdekeket szemelőtt tartó gondolkodás jellemezte. Ezért ha valaki politikával foglalkozik, az 1800as évek nagyjait olvassa, akkor ha törik, ha szakad Széchenyi kell, hogy legyen a mérce, nem Eötvös, nem Kossuth, stb és nem azon idealisták, akik idegen befolyás alatt gondolataikban illuziókat kergetnek. Hiába magyar anyanyelvű, hiába magyar állampolgárságú, ha egyszer idegenek tőle azon gondolatok, melyek legközelebb állnak a magyar szellemiséghez, ha idegen tőle az a mentalitás, életszemlélet, ha eltér a magyar ideáltól, akkor az már nem lehet magyar, max. részmagyar. :))
Tudom, hogy elsőre hüjjén hangzik, de most találtam ki és ha sokat hallgatod, akkor hozzá lehet szokni. ;D
A 123ik hszólásban megfogalmaztam: ha valaki képes azonosulni a magyar történelemmel, kultúrával, szellemiséggel az biztosan Magyar. Ismerek olyan embereket, akik nem olvasnak ebben a témában szinte semmit, mégis RÁÉREZnek és úgyis cselekszenek, hogy úgy mondjam arra, ami magyar. Bár az ő magyarságuk tán nem is olyan mély, mint azoké, akik Széchenyi, Deák, Hóman, Szekfű, stb. gondolatain nevelkednek; de mégis: magyarok.
S mi legyen azzal a cca 9 millió (nagyvonalú voltam) országlakossal, aki egyáltalán nem olvas Széchenyit, így ki sem derülhet, hogy érezne-e tőle eufóriát? Nekik mi lesz a magyarságvizsga?
Jó, sokmindentől érezheti magát úgy az ember, hogy a mennyben jár... elismerem... de itt konkrétan Széchenyitől kell éreznie, Széchenyin van a hangsúly. :) Aki pl. Kossuth cikkeitől érzi úgy és Széchenyi írásaitól egyáltalán nem, az már szvsz nem magyar, vagy csak "részmagyar". :) Kossuth ugyanis "világibb" ember, polgár volt, sajnos gondolatait túlságosan befolyásolta a külföld, az idegen... amivel szemben szvsz - eddig olvasottak alapján úgy látom - megfelelési kényszere is volt. És az rossz. Nem azt mondom, hogy teljesen söpörjük le azt, amit a külföld gondol, megfogalmaz rólunk, de ha lehet, akkor ne az legyen a legfőbb mérvadó döntéseinkben.
Szerintem magyar az, aki azonosulni tud a magyar történelemmel, kultúrával, szellemiségével, életérzésével, aki ha Széchenyit olvas, akkor úgy érzi, hogy a felhők között a mennyben jár. :) Én pl. eddig egyetlen egy olyan gondolatot nem olvastam Széchenyitől, amit alaposan megrágva, más (esetleg Kossuth, Eötvös, stb) forrásokból is megismerve, ne tudtam volna egyetérteni 100% Széchenyivel.
A Magna Charta voltaképpen nem más mint néhány normann nagyur lázadozása folytán Földnélküli János irásban lefektette hogy részesei lehetnek a 25 tagu királyi tanácsnak és beleszolhatnak a döntésekbe. (ebből fejlödött ki aztán az angol parlamentarizmus az évszázadok folyamán)
tehát ez nem alkotmány, de az angolszász alkotmányjogászok ezt tartják az angol alkotmányosság kezdetének s a parlamentarizmus felé tett első lépésnek.
Angliának egyébként napjainkban sincs irott alkotmánya ha jól tudom, ebben a tekintetben a szokásjog uralkodik.
A magna charta éppugy mint az aranybulla s a magyar rendi , a királyi önkényuralommal szemben fellépő rendek ideologiáját adó Szent Korona tan a rendiség alapdokumentuma
a kettő között mindössze az a különbség hogy a Magna Chartát az angolszász világban (tehát az usában is) nagy tisztelettel emlitik, mig a magyar történelemben ennél sok tekintetben fontosabb Koronát pedig nem
