Ez érdekes... Én inkább feldobódtam a "Kudarc"-tól: végre megint egy igazi "lemes" stílusú, inzertekkel dúsított, cselekményes, mégis elgondolkodtató, a sorai közt is olvasásra serkentő regény! A végén a dupla poén (a gomba-szerű lények és a főszereplő szórakozottsága, mert mindkettő kontraszt a korábbi eseményekhez képest) külön tetszett; azt kaptuk, amit megérdemeltünk, hiszen Lem könyvei az emberről szólnak... A "Kudarc" újabb változata az emberi gondolkodástól (és felépítéstől, emiatt lelkülettől is) eltérő lények elképzelésének a Solaris mellett. Tulajdonképpen "A Legyőzhetetlen" is az, a benne szereplő "géplegyek" révén (kár, hogy az a regény túl egyszerűre, majdhogynem csak egy akció-sztorira sikeredett; érdekes, hogy az amerikaiaknál épp az a könyv aratott sikert...), és ne feledkezzünk meg "Az úr hangjá"-ról sem, ahol még elrugaszkodottabb az alapötlet, hiszen a regény végéig sem derül ki (hiszen nem derülhet, pont ez a lényeg), hogy értelmes lény(ek) jelsorozatát fogták-e, vagy csak a "szférák zenéjét"? Semmi bajom Asimovval, nehogy félre értsetek, de Lem ötleteinek nagyobb a valóság-alapja. Asimov rengeteget írt, és remek ötlet volt részéről, hogy regényeinek többsége egyazon sztori részeit képezi. Elkövette azonban azt a hibát, hogy csillagász létére történelmi fikciót alkotott, sőt, ha precízek akarunk lenni, akkor nem is scifit írt, hanem fantasyt, amiképp a "Csillagok háborúja" is az, hiszen egy fantasy-nek nem feltétlenül kell középkori körülmények között játszódnia... Lem "Solaris"-át és többi regényét, amelyek idegen bolygón játszódnak, igazán majd a jövőben kezdjük értékelni. Amikor az újabb szondák eredményei révén kiderül, mi is van a gázbolygók (Jupiter, Szaturnusz), a vízbolygók (Neptunusz, Uránusz), valamint bizonyos holdjaik, meg az exobolygók felszinén, tengereiben vagy sűrű gázburkában. Jó, ha felkészülünk a meglepetésekre, amiket majd a Lem-féle ötleteknél is különösebb élőformák felismerésének és megértésének nehézségei okoznak majd. A Solaris amerikai feldolgozását pedig azért tekintsük hibái ellenére is pozitívumnak, mert rendezője és az egész stábja megpróbálta egy keleti íróra felhívni az amerikai közönség figyelmét, amely közönség túlságosan belterjes irodalmi érdeklődésében...
> A Kudarcot olvastátok Lem-től? Én annyira depressziós lettem tőle,
Bizony ez eléggé érdekes könyv.
Kár hogy - valószínűleg - kevés Lem kedvelő olvasta.
Nekem nagyon érdekes ellenpont volt az, ahogy a könyv első fele bemutatja milyen okos-ügyes-szép a 'fejlett' emberiség, aztán könyv második felében ugyanolyan ügyefogyottak a problémák megoldásában minden fejlődés ellenére, mintha a mai emberek lennének a helyükben - vagy talán még annál is rosszabbul kezelik a helyzetet.
A Kudarcot olvastátok Lem-től? Én annyira depressziós lettem tőle, illetve amikor olvastam, kissé egyébként is az voltam, hogy azóta babonából le sem veszem újra a polcról, mert biztos rossz kedvem lesz :-)
Különbségként inkább azt ragadnám meg az Alapítvány és a Solaris közti különbségek közül, hogy míg a Solaris egy jövőben valószínű problémát -illetőleg ha a megismerés felől nézzük, akkor az időben állandó - boncolgat, Asimov pedig egy "megtörtént" eseményt ír át. /Megmerevedett rendszer szétesése és új rendszer létrejötte. Biztos ismerős az Alapítvány - Róma párhuzam ebben a témában./
Egyábként ha így szemléljük a Solarist, akkor mindenképpen kötelező olvasmánynak tartom mellé a Randevú a Rámával-t is.
Az Alapítvány szerintem nem igazán hordozza magában azt a kettősséget, amit Lem általában megvalósít a műveiben. Amíg Lem transzparensen kétpólusú, miszerint alapvetően földhözragadt problémákat boncolgat elrugaszkodott környezetben, addig Asimov az Alapítványban a társadalmi viszonyokat is újjáalkotja némileg, és így boncolgatja az új rendszert.
A Solaris alapkérdése (legalábbis szvsz): Miért gondoljuk, hogy megérthetünk egy tejesen idegen civilizációt? Lem -mint olyan gyakran- szembeállít minket a mindennapi kulturális felfogás rutingondolkodásával, és valami teljesen újra próbál ráhangolni. Ráadásul a felvetülő kérdésekre nem ad konkrét választ, nem is ez a célja. Inkább csak a „kimozdításra” koncentrál.
Üdv! Örömmel látom, hogy életre kelt ismét a topic.
Örülök, hogy felhoztad az Édent. Egyrészt, mert nagyon szeretem, másrészt pedig mert nagyon jó példája a nem 'csillag-űrhajó-lövöldözés' jellegű scifinek. Persze valahol szerintem a tudoményos fantasztikus irodalomnak pont az ilyesmiről kell szólnia. Lehet írni a technikáról is szépeket, jókat (emlegessük fel A.C. Clarke-ot, meg a műholdat :)), de az általam legjobbnak tartott művek inkább társadalmi, nyelvi kérdésekről szólnak. Persze ilyen szemszögből nézve a kényszer írót nem tartom kellően megindokoltnak, mert ez a hozzáállás is benne van a scifiben.
(Hogy legyenek példák: Alapítvány, A csendes bolygó vagy társadalmi jellegű szerintem a cyberpunk is)
Lentebb már írtam, hogy a filmet nem láttam. Még mindig várom az ötleteket, honnan lehet megszerezni.
Így visszaolvasva megint nemileg off voltam. Elnézések.
Lem lengyel volt, de ami legalább ennyire érdekes, hogy igen ismert volt tudományos munkássága, mondhatni világszerte. Tudós ember volt ugyanis, ha jól emlékszem a biológia terén alkotott ezt-azt. Tudományos munkássága, terjedelmében legalábbis, lényegesen meghaladta írói termését.
Üdv mindenkinek!
Lemnél egyébiránt a logikát követelők rendszerint elbuknak, mert pont a megszokott dolgokat fordítja a fejük tetejére. A Solarissal rokonnak mondható mű pl. az Éden, ami egy kissé mozgalmasabb, nem ennyire „monodráma” szerű környezetben boncolgat lényegében hasonló kérdéseket, és vázol fel hasonló szituációkat.
Lem szerintem egy „kényszer” SciFi író. Nála inkább a boncolgatni kívánt szituációknak a jelenlegi társadalomtól és kultúrától való –kellő szintű- elkülönítésének eszköze a műfaj. (Gondoljunk pl. a „Visszatérés”-re, de bármilyen furcsán hangzik beleillik ebbe akár a „Kiberiáda” is)
Nekem a Tarkovszkij féle Solaris film is nehezen emészthető volt volt. A GC féle változatot még nem láttam, de rendező legyen a talpán aki –a ami elvárásoknak legalább részint megfelelő- nézhető filmet akar készíteni ebből a műből.
Pedig kedvenc szórakozásom fórumokat szétoffolni. :D De hogy a kérdésre is válaszoljak, a Solaris 1963-ban jelent meg Varsóban. Ebből is látszik, hogy szegény, szerencsétlen Lem az életben nem volt szovjet. A keleti blokk bőven elég.
Ha jól emlékszem, akkor túlvilággal kapcsolatos gondolatokat a Sztrugackij testvérek is megengedtek maguknak.
hogy a pincsikutya-szerűen viselkedő gollamról már ne is beszéljünk...
de hogy ne offoljunk ennyire, a solarist mikor írták? fura, hogy egy szovjet regényben a túlvilágot sugallják...
Szerintem a második részt nagyon elcseszték. Tolkien fannak tartom magam, de egészen egyszerűen nem jött be a második rész.
A kedvenc karaktereimből vagy vicc (Gimli), vagy tuctaszereplő (Faramir) vagy pedig döntését halogató, határozatlan alak (Szilszakál, Théoden) lett.
Röviden, hiányzik belőle az a hősies hangulat, ami a könyvnek sajátja.
Azt hogy érted, hogy hollywood-i? Én imádom a GyU. filmeket, szerintem úgy tökéletesek ahogy vannak, de persze az első jobban megfogott. (Újdonság varázsa)
Biga:
Többnyire egyetértek azzal, amit mondasz. Valóban igazad van, a Solaris az elmúlt évek legjobb scifije volt. (Az általam felemlegetett Ghost In The Shell '97-ben készült) Még a scinece fiction értékeiben is egyet tudok érteni, bár fájóan hiányzik az a - nem is mindig naiv - ötlet, hoy most emgmutatja a tudománynak, merre kéne mennie. Egyértelmű, hogy ezt a Solarison nem lehet számonkérni, de ha már az általánosságoknál járunk, ez még szerintem ide illik.
Mindettől függetlenül nekem a Solaris nem jött be. A rosszabb alkotások sem emelték olyan magasra, hogy kétszer meg akarjam nézni. Talán túl sokat vártam tőle.
Zárójel: Asimov számomra egy egészen más világot képvisel. Kedvelem a társadalmi jellegű fejtegetéseit, gondolatkísérleteit. (pl. Alapítvány, A hivatás,...)
FlyNN:
Csupán egy rövid kérdés: A második része hogy tetszett a Gyűrűk Urának?
Nekem nagyon holywoodi volt. :(
Asimovval jót szóltál... sajnos kb két percem van még gép előtt, aztán netmentes hétvége. Remélem folytatjuk jövőhéten...
Bran, aki már megint késik :(
azt hiszem, a film előtt mindenképpen jó ismerni a könyvet. én ugyanis nem ismertem, és teljesen mást vártam a történettől. az ingerküszöbünk már eléggé kitolódott... mindenesetre kicsit mozgalmasabb és kevésbé homályos történetre számítottam. nekem ez egy kicsit lassú volt, a mondatok közti hosszú szünetekkel, clooney majdnem nulla mimikájával, motyogó, tűndődő szinkronhangjával... bevallom, néha még tekertem is előre a filmet. de ezek után el fogom olvasni a könyvet, már csak azért is, mert nekem sem volt világos a vége. persze, mindenki értelmezheti hite szerint, de ha valami logikátlan, azt én nem szeretem.
Gondold el, milyen hosszú film lett volna. Vagy lett volna Solaris I-II-III. Az emberek képtelenek ennyi időt a moziban eltölteni, beparáztak a Gyűrűk Ura majd három órájától is. A másik gond az, hogy amit mi igazi jó sci-finek tartunk, azok nem az akcióra, a látványra helyezik a hangsúlyt, hanem az emberre, a lélekre, a kapcsolatokra. Ahogy a Solarisban elhangzott, hogy igazából a világűrben sem újdonságot keresünk, hanem tükröket. Lem és Asimov is szerintem nagyon mély kérdéseket boncolgat, ezek visszaadásához viszont elég egy rövidebb szál. Valahol megértem azokat, akik nem mernek vagy nem is akarnak belevágni egy teljes megfilmesítésbe.
Mindenesetre nekem akkor is kiemelkedett a Solaris a mostani sci-fi kínálatból, mert legalább nem azon volt a lényeg, milyen trükköket meg effekteket tudnak generálni és hogy dübörögnek a hangfalak.
Sajnos, vagy szerencsére, a film fogadtatását nem olvastam. Ilyen módon lemaradtam az akkori vitákról.
Lehet, abban áll a probléma, hogy túl sokat vártam a filtől. Pont azt a teljes lemi világot, ami Mr Fusion is emleget.
(Ami durva, hogy az utolsó SF jellegű mozi, ami igazán tetszett, anime volt. A Ghost In The Shell)
Ezzel én is valahogy így vagyok. Anno a premier környékén/után eléggé fikázták, hogy így szar, meg úgy szar. Most jutottam oda, hogy végre megnézhettem...
Az tény, hogy a regény történetéből csak egy nagyon picike szál van kiemelve, és a saját "hatókörén" belül ki(át)dolgozva. Viszont ez szerintem elég jól sikerült.
Nem annyira egy kerek egész történet van kifejtve, mint inkább egy csomó benyomás és töredék (amilyen a Solaris által teremtett Vendégekkel való találkozás is lehetett), amik talán nem is annyira az analitikus elme, hanem a lélek (vagymi) számára állnak össze valamivé, ott, legbelül.
És nálam mőködött a dolog. (Amiben a zenének is elég nagy szerepe volt, első hallásra megtetszett.)
Persze, valahol én is sajnálom, hogy nem a teljes regényt kaptuk, biztosan lehetett volna egy összetettebb, és sokkal hosszabb filmet is összehozni. A mai technikával a Solaris könnyedén életre kelthető lenne (Lem nagyon részletes leírásokkal ábrázolta, mi van odalent), egy nagyon komoly, hard SF mozi is születhetne belőle.
Én őszintén szólva nem szeretem ezt a könyv-film összehasonlítást. Akinek élénkebb a fantáziája, jobb a beleélőkészsége, az általában csalódik egy filmadaptáción. Ráadásul általában valamilyen elvárással ül be a moziba. Én a Gyűrűk Urát is utólag olvastam el a film után. Nekem tetszett a megközelítése.
Az amerikai Solaris verzió egy szálat próbált kiragadni, nem is akart arra vállalkozni, hogy mindent megmutasson. Persze, lehetett volna több is, de szerintem a hangulat, a zene, a látvány elég "solarisos". Clooney sem rossz, egyáltalán nem rossz. Engem jópárszor kirázott a hideg, végig a gerincemen, ahogy néztem, és valami megmaradt belőle azóta is.
én megnéztem a másik topicot, de abból csak azt látom, hogy másnak sem egyértelműbb a film vége... először bezuhan a solarisba, majd ott magához térve megfogja a kisfiú kezét, majd úgy folytatódik, mintha hazament volna a földre, ahol is kiderül, hogy ő csak egy másolat, és megjelenik a felesége is, aki szintén másolat... ki hívott elő kit itt? az orosz verzióról azt hallottam, hogy az még homályosabb volt... a könyvet majd megpróbálom beszerezni.
A filmmel kapcsolatban azt hiszem egyetértünk. Ez a Klón Györgyös kiadás semmiképp sem adja vissza a regény hangulatát. De volt ennek egy régi megfilmesítése is, nem?
Szerintem olvasd el a Solaris cím? Stanislaw Lem regényt. Annak -a filmmel ellentétben- van értelme. Nem lehet nehéz rálelni, kiadták vagy milliószor, legutoljára talán a Könyvklub.
a hétvégén volt szerencsém végignézni a Solaris c. George Clooney filmet - megtenné valaki azt a szívességet, hogy elmagyarázza a végét??? teljesen értelmetlen volt, éppen ezért izgatja a fantáziámat! köszi
