Bocs, hsz. elküldése után vettem észre, hogy a 105. hsz-ig sokévesek a beírások, tehát az idézet a pozsonyi Új Szóból a helyén van, akkor lett elásva egy régi topic.
Most kezdtem végigolvasni ezt a topicot és már a századik beírásnál tartottam, amikor végre megjelent az eredeti forrás, aminek a topicnyitóban kellett volna lennie.
Én úgy emlékszem ugyan a hazai híradásokból, hogy a szlovák hatóság a lapban megejelenő hivatalos közleményekre vonatkozott, de az Új Szóból ide betett idézet általános követelményként írja elő a helységek szlovák névhasználatát.
Tisztelt Hagyományőrzők!
Észrevettétek-e, felszólaltatok-e az ellen az utóbbi tizen évben, hogy itthon elkezdtek egy olyan névformát használni egy szlovákiai városra, aminek nem (nagyon) volt történelmi előzménye. Komarno itthoni Révkomárom elnevezéséről van szó.
Kb. egy éve volt erről egy topic, ahol egy odaát lakó magyar részletesen kifejtette, hogy miért helytelen ez a másfél évtizede csak nálunk felbukkant városnév. Mivel a határ túloldalán volt Komárom és a déli oldalon a pár utcából álló kis település, amit Újszőnynek hívtak, a két fél városra az Észak-Komárom és a Dél-Komárom lenne a helyes az itthoni szóhasználat.
Bár olvastam egy nyelvész írását is, amiben talál valami nyomot a Révkomárom elnevezésre, semmi sem indokolja, hogy az itthoni újságírók használjanak egy általuk kitalált formát.
Különben a szlovákiai magyar sajtó Komarnot Komáromnak és nem Révkomáromnak használja. Én megkérdeztem már egy szlovákiai magyar vezetőt két éve egy budapesti könyvhéten, hogy szerinte mi a helyes. Azt válaszolta, hogy a Révkomáromot ő is csak itthonról hallotta és nem is érti, hogy miért így használják Jókai városát.
Szóval kedves felháborodott topictársak, miért nem piszkáljátok a hazai újságokat, akik Révkomáromot használnak Komárom (esetleg Észak-Komárom) helyett?
Ellenfeleink szeretnek arra hivatkozni, hogy Liszt Ferenc még magyarul sem tudott. Nem veszik azonban számításba az akkori sajátságos magyarországi állapotokat, amikor egy Széchenyi István is németül és franciául írja naplóját, amikor egy Eötvös József is csak serdülő korában tanul meg magyarul. Liszt Ferenc anyanyelve német volt, hiszen édesanyja fiatalkorában nyilván csak németül tudott. Ha Liszt Ferenc Magyarországon maradhatott volna, és itt működhetett volna életének első felében, akkor kétségkívül ő is éppúgy megtanul magyarul, mint Eötvös József. De ilyesmiről akkoriban szó sem lehetett. Párizsba került, úgyszólván második anyanyelve lett a francia; sőt és ez a körülmény nagyon fontos és jellemző jobban tudott, jobban szeretett franciául beszélni, mint németül. Könyveit is franciául írta. Nyelvtudása alapján tehát franciának kellene minősítenünk, de ugyebár erre senki, még csak nem is gondol, mert Párizsban töltött ifjúságától eltekintve, kulturális szempontból nincs sok köze Franciaországhoz.
Élete delén hosszú ideig Németországban, Weimarban működött. De miért? Csupán azért, mert csak ott nyílt alkalma arra, hogy az akkori új zene érdekében propagandát fejthessen ki. És zeneműveinek stílusa? Ez mindennek inkább mondható, csak éppen németnek nem. Annak a túlzsúfoltságnak, nehézkességnek, ami a XIX. századbeli kimagasló német zeneszerzőknek műveire annyira jellemző, éppen az ellenkezője: inkább franciának mondható átlátszóság, világosság mutatkozik Liszt műveinek minden ütemében. Nyilvánvaló: ha valaki amellett kardoskodik, hogy Liszt nem magyar, akkor az kénytelen volna őt hazátlan nemzetközinek nyilvánítani. Mit mond azonban ezzel szemben maga a legilletékesebb személy, maga Liszt?
Köztudomású, hogy Liszt magát mindenkor, Magyarország jó sorsában éppúgy, mint balsorsában, állhatatosan magyarnak vallja.* Már pedig egy ilyen nagy művészi jelenségnek, mint amilyen Liszt volt, kijár a világ minden részéről, hogy ebbeli akaratát tudomásul vegyék, annak ne mondjanak ellent. Annál kevésbé, mert nincs is megfelelő tárgyi bizonyíték ellentmondásra. Liszt Ferenc magyarnak mondta magát: mindenkinek, magyarnak, nem-magyarnak egyaránt, kötelessége ezt a kijelentését tudomásul venni és abba belenyugodni.
Azonban [ ] vannak zenei közéletünkben nagy szerepet játszó, köztekintélynek örvendő férfiak, akik minden értékes újnak, ami a magyar zenében Liszt kora óta történt, ellenségei és legkonokabb tagadói. Akik a Liszt-hagyományok igazi követőinek, amennyire tőlük telik, kerékkötői. Akik akár mint szerzők, akár mint írók egész életük folyamán Liszt művészi elveinek legnagyobb megcsúfolói. Akik mindezeknek ellenére az ünneplő táborban farizeus módon hódolnak egy olyan művész emlékének, akinek egész élete folyása, egész működése, minden tette szöges ellentétben van az övékével. Ha valakinek, akkor ezeknek nincs joguk Liszt nevét hiába venni, legkevésbé pedig Liszt magyar voltára hivatkozni, magyar voltával hivalkodni!
* Számtalan ilyen értelmű nyilatkozata közül legyen szabad csak egyre hivatkoznom, arra a levélre, amelyet báró Prónay Gáborhoz intézett, s amelyet a Pesti Napló magyar fordításban 1862 novemberében közölt. Ennek a levélnek tartalmát közli az Akadémiai Értesítő XLV. kötete Berzeviczy Albert ig. és t. t., elnök beszédei, 303. lap, Budapest, 1935.
Liszt-problémák Székfoglaló a Magyar Tudományos Akadémiában (részlet), Liszt Ferenc Dante Könyvkiadó, Budapest, 1936.
SZVSZ a józan kompromisszum okán, meg hogy ne sértsük toleráns, nagy és nemes szlovák példaképeink érzékenységét, Pozsislava, vagy Bratony legyen a neve az ősi szlovák koronázóvárosnak...:P
Lakóinak száma1850-ben 42 064 volt, 1870-ben 46 540 és 1891-ben 52 411, ezenkivül 3637 katona. A háromnyelv határán fekvő város lakosai közt van jelenleg 10 433 magyar, 31 404 német, 8709 tót, 205 horvát és 1660 egyéb; hitfelekezet szerint 39 020 római kat., 7347 ág. evag., 525 ev. ref. és 5396 izraelita. A házak száma 2080, a város határa 7446 ha. Néprajzi tekintetben is fontos a város, amennyiben a magyar, német és tót nyelvhatár itt érintkeznek.
Története. P. legrégibb nevét már sokan kutatták, de biztos eredményre nem jutottak. A Peisotóról levezetett Peisonium vagy Posonium névalak épp oly kevéssé hiteles, mint a Piso római nemzetség nevéből származó Pisonium. Vannak, kik a város nevét, sőt annak létezését is a dunai révre viszik vissza. Szerintük Pressburg (szlávul: Bredslavaburg) tulajdonképen révvárat jelentene. Azonban ennek az etimologiának sincsen történeti jogosultsága. - A városnak reánk maradt legrégibb neve szláv Vratislavia (Aventinusnál), másként Vratislaburgium, németül Bredslavaspurg = Pressburg. Ez a név a nagy morva birodalom napjaiban keletkezett, és ebből a Vratislavia-féle elnevezésből szokás levezetni hangcsere útján a város német nevét is. A város e szerint Vratiszláv nevü szláv-morva fejedelemtől kapta nevét, alkalmasan ugyanattól, akit Német Lajos keleti frank király 846. Dévény várában megadásra kényszerített. Miután a szövetségre lépő magyarok és Arnulf keleti frank király Nagy-Morvaországot 892 körül tönkre tették, végbe ment a magyarok honfoglalása, melynek részleteiről azonban P. és vidékén nem maradt hir. A honfoglaló magyarok ugy látszik nem lépték át a Kis-Kárpátok láncát, amint az Árpádok korában várbirtokokat sem találunk a hegyen túli járásban. Az első esemény, mely P. város hirét nevezetessebbé tette, a város közelében 907. végbement nagy csata volt, melyben a magyarok a bajorokat három nap alatt háromszor legyőzték és azután Regensburgig üldözték. 907-től kezdve a magyar királyság megalapításáig és a kereszténység behozataláig nem fordul elő P. neve. A politikai szervezkedés csírái Szt. István nevéhez fűződnek, aki P. vármegyét is megalkotta, mely természetes középpontját a várban lelte. Szt. Istvánt tekinthetjük a P.-i prépostság alapítójának is (L. Pozsonyi káptalan és prépostság.) A legrégibb (prépost-) templom fent a várban állott, amint azt a város legrégibb képén (a bécsi vagy képes krónikában) láthatjuk és amint ezt oklevelek is bizonyítják. a XIII. sz. elején Imre király arra kérte III. Ince pápát, hogy a prépostság egy a váron kivül fekvő helyre áthelyeztessék. Ez az új templom a mai prépost-ház mellett, a dóm-templom tőszomszédságában, sőt lehet annak helyén épült. Igen sokan ezen új (román stilü) templomban látják a mai dómtemplom alapját és csíráját. A templom építéséhez 1221. fogtak, hogy mikor készült el, azt nem tudjuk.
A nyelvtörvény megsértésével vádolja lapunkat a kulturális tárca
Fenyegetőzik a minisztérium
Pozsony. Az államnyelv védelme fölött őrködő, így a vonatkozó 1995. évi 250. számú törvény betartatásáért felelős kulturális minisztérium figyelmeztetésben részesítette lapunkat, mert magyarul írjuk a településneveket. A tárca művészeti főosztályának álláspontja szerint a nyilvános érintkezésben a településnevek csakis szlovákul, az állam hivatalos nyelvén használhatók, vagyis semmilyen más nyelvre nem fordíthatók le.
A kulturális minisztérium szerint február 5-én megjelent lapszámunk 12. oldalán, a Szlovák Rádió fizetett hirdetésében a községek, városok neve jogellenesen szerepelt magyarul. (A hirdetés a közszolgálati rádió öt új tematikus adójának vételkörzeteiről tájékoztatott.) Martin Sarvaš, a művészeti főosztály vezetője lapunknak eljuttatott levelében úgy fogalmaz, hogy a települési önkormányzatokról szóló 1990. évi 369. számú törvény értelmében a nyilvános érintkezésben a hivatalos helységnevek használandók. A minisztérium szerint különbséget kell tenni a település „neve” és „megjelölése” között. A településeknek nemzetiségi kisebbségi nyelven történő megjelöléséről rendelkező 1994. évi 191. számú törvény értelmében kisebbségi nyelven is megjelölik azokat a településeket, melyekben a nemzetiségi lakosság számaránya eléri a 20 százalékot, vagyis az e települések elején és végén elhelyezett közlekedési táblák kétnyelvűek.
A levélben a minisztérium hosszan értekezik arról, hogy az alkotmány által garantált kisebbségi jogok érvényesítése révén nem sérülhetnek a többség jogai, így a kisebbségi jogok érvényesítése nem veszélyeztetheti az ország területi egységét, függetlenségét, és nem vezethet a többségi társadalom hátrányos megkülönböztetéséhez. A művészeti főosztály vezetője, Martin Sarvaš, aki civilben a Tublatanka rockzenekar szövegírója, 2002-ben pedig a HZD-nek, Ivan Gašparovič államfő pártjának volt a kampányfőnöke, azzal zárja dorgáló levelét, hogy a kisebbségek tagjai szlovák állampolgárként a többségi társadalom képviselőihez hasonlóan a nyilvános érintkezésben a helységek hivatalos, azaz a belügyminisztérium által jóváhagyott nevét kötelesek használni.
Az Új Szót megjelentető Petit press kiadóvállalat által felkért jogi szakértő véleménye szerint a települési önkormányzatokról szóló törvény a hivatali érintkezésben írja elő a települések szlovák nevének használatát. A napi sajtóban megjelenő tájékoztatás nem tartozik a hivatali érintkezés körébe, ezért az említett jogszabályban előírt kötelesség a sajtóorgánumokra nem vonatkozik. Az államnyelvről szóló törvény sem szabja meg, hogy a nyilvános érintkezés során a településeknek csakis a hivatalos nevét lehet használni.
Ugyanezt állítja Szabómihály Gizella nyelvész, a Gramma Nyelvi Iroda munkatársa, nyelvpolitikai kérdésekben jártas szakember. Egyben arra az alapvető tényre is emlékeztet: a hazai kisebbségeknek, így a magyaroknak is alkotmányos joga az anyanyelvű tájékozódás, az anyanyelvnek márpedig a tulajdonnévrendszer is része. Szabómihály Gizella hozzáfűzte: „Nincs olyan jogszabály Szlovákiában, mely előírná, hogy egy magyar nyelvű sajtóorgánumban – melyet ráadásul egy magánvállalkozás, vagyis nem az állam jelentet meg – a helységnevek csakis államnyelven szerepelhetnek.” A nyelvész ezzel kapcsolatban utalt Fernand de Varennes-nek, a kisebbségi jogok nemzetközileg elismert szakértőjének álláspontjára, mely szerint számos nemzetközi egyezményt sért az, aki megtiltja a kisebbségi helynevek nem hivatalos használatát. A nyelvész szerint nevetséges a kisebbségi jogok „esetleges túlzott” érvényesítésével kapcsolatos aggályok hangsúlyozása.
agree, agree.
nem azt mondjuk, hogy kőbenavn, hanem hogy koppenhága
nem azt mondjuk, hogy maszkvá, hanem hogy moszkva.
nem azt mondjuk, hogy eszpányá, hanem hogy spanyolcsizma.
miért mondjunk kosicét, meg komárnót, meg dunajszka sztredát, meg kluj napocsát, meg oradeát?
A nagy igyekezetben, hogy megfeleljetek azoknak, akik a mai napig "fasisztának" és háborús bűnösnek tekintik Esterházy Jánost (aki egyedüli képviselőként szavazott a zsidók deportálása ellen a tisói szlovák parlamentben), és akik továbbra is kollektív bűntudatra kényszerítenék a magyarságot, nem ártana egy kicsit a saját népetek felé is gesztusokat tenni. Elég volt abból, hogy mások belénk törölhették a lábukat! Egyenesedj már ki "Kádár népe", mert ugyanúgy vagy rosszabbul fogsz járni, mint annak idején Trianonban!
A vicc az egészben, hogy a Pozsony elnevezés szláv eredetű. Ezért talán kényelmesebb lenne a szlovákoknak is a történelmi jogfolytonosságra hivatkozni általa. Dehát fontosabb volt a brat és a szlav, amiből semmi sem maradt mára.
lehet hogy ez az allaspontod de en hulyesegnek tartom miklosfalva es kiralyhida hasznalatat. akaar meeg magyar kornyezetben is.
mivel nagyon sokan nem fogjak tudni mirol beszelek.
a winersnicli meg magyar szonak is elmegy. sokan hasznaljak. lehet hogy ironikusan de hasznaljak es sokan ismerik. mi a problema? ezt valaki masnak irom...
Bocs, de keveritek a szezont a fazonnal... Hót mindegy, hogy hivatalosan Bratislava vagy Tökömtudjatótfalva a neve az adott falunak. A lényeg, hogy nekünk magyaroknak nem csak a múltban, de a jelenben is a magyar településneveket kellene használnunk. Mert az is a MI HAZÁNK, bármilyen -remélhetőleg átmeneti- uralom is legyen ott manapság.
Eccer a főnökömmel mentünk ki POZSONYBA egy tárgyalásra.
Rohadék szlovák határőr kérdi: hová (így magyarul)
Mondja főnököm: Pozsonyba.
Kérdi mégeccer: Hová?
Főnököm lassabban artikuláltabban: Pozsonyba.
Azután felfogtuk, hogy amig nem mondjuk hogy Bratislava, addig nem megyünk tovább. Sajnos fontos megbeszélés volt, ezért kimondtuk végül - de nagyon rosszul esett, az tény.
Ilyen emberek ott a határőrök:) És a kedves ballib elvtársak ilyeneknek nyalnak.
