Úgy értem a képletet, hogy és/vagy - országa.
Bár érdekes megközelítés matematikailag értelmezni... a bűnöző per nyomorgó az a népjóléti koefficiens. (Tegyük fel.)
A szorzat ekkor valahogy így alakul:
Ca. 2-3 millió bűnöző, amit ugyebár csak gerjeszt ez a nyomorult szocialista politika (megélhetési bűnözés, korrupció, morális mínusz és elcseszett gazdaságpolitika).
Erre mondhatnák, kedves uraim, hogy ugye feltalálták a kemény karhatalmat (lásd rendőrség) is az elvtársak.
Mondhatnám erre, hogy demokráciában ennyi pénzből sz*rt sem lehet kihozni, nemhogy jó rendőrséget...
Dehát ha magunk alatt vágjuk a fát... extra költségigényeket generálunk rosszul értelmezett szociális érzékenységünk demagóg álcája mögé bújva.
Így aztán el is értünk nagyjából a nyomorgókhoz, akik ca. 4 millióan vannak most. És ők az állam kegyeiben bizakodva továbbra is ottmaradnak...
Ez tehát 2/4 = 1/2.
Ezzel megszorozva a kilencmilliót kijön 4 és fél millió.
Hogy ezzel a számmal mit lehet mérni? Nem tudom, de a közgazdászok talán tudnának vele mit kezdeni.
Talán népességdinamizmus-mutatónak keresztelném - per a népesség -, ami tehát szumma szummárum: 45%.
Jól látható, hogy a bűnözés növekedésével ez nő, a nyomorral pedig csökken.
Tehát akkor legyen pl. 4 millió bűnöző, hogy 100%-os legyen a dinamizmusunk. Vagy legyen kevesebb nyomorgó, mint bűnöző.
Ghandi mondott valami ilyesmit (nem szó szerint idézve):
A gazdasági fejlődés egy darabig jár csak a boldogság növekedésével, utánna csak az igényekével.
=af
