Szia Tibbe!
Örülök, hogy tetszik ez a most napvilágra (pardon netre)került kis müvecske. (Ha tudnád milyen régóta feküdt már szegény a fiók mélyén. Már nagyon-nagyon sárga a papir).
Javaslatodra szivesen "bekopizom" az emlitett topicba. Csak egy kérdésem lenne (gyakorlat hiján), hogy pontosan mit értsek bekopizás alatt.
Egeres (itt a számitógépesre gondolok) müvelettel
történik? (Tehát nem kell ujra bepötyögtetni ott?)
Bár utobbi sem gond, de az előbbi nyilván egyszerübb és gyorsabb lehet.
Tacsi
ez a zsenge-korodbeli költemény nagyon édi..:-)))
Nem akarod bekopizni a Macskanevek-miért ne topic-ba. Biztos örülnének neki..ismerem jól a bandát!
Mint emlitettem 11 évesen irtam ezt az egeres versikét, többet nem "költöttem", viszont akkor még irtam 3-4 mesét és egy mini "szindarabot".
Szinte rohamszerüen jött rám, szinte kényszeresen irtam. Emlékszem arra is, hogy a gondolatok nem előre, hanem irás közben mondatról mondatra jöttek (akárcsak mintha diktálták volna.)Aztán ahogy jött, ugy el is illant ez a fellángolás.
Tipikus korakamaszkori tünet. Valamivel később persze a naplóirás sem került el.
Abban az életkorban jellemző az ilyesmi...
Én karikaturát rajzoltam Frici bácsiról az énektanárról. Mozartot operákat kellett elemeznem büntetésből :-(
Léleküditőnek - talán elmegy annak -itt egy nemrégiben fiók mélyéről előkerült versike.
Szerzője jómagam, anno...de ezt inkább hagyjuk, szóval akkor 11 évesen első és utolsó próbálkozás.
Nics több a fiókban. (csak megnyugtatásul)
Miki egérke
Élt egyszer egy egérke
Ugy hivták,hogy: Mikike
Falánk volt biz' őkelme
Egy lyuk volt a lakhelye.
A lyuk pedig a speizban
Gazdaasszony bánata.
Történt egy nap reggelén
Miki egy polc tetején
Lakmározta a lekvárt
De a macska lesben állt.
Mikor Miki jóllakott
Lakhelye felé tartott
Ám a macska rárontott
Mikike után kapott,
De Mikike hirtelen
A lyuk szájába termett.
A macska utána néz:
"Mily ügyes ez az egér!"
Szólt, aztán az ablakon
Nagy hirtelen kiugrott.
Ezalatt Mikike benn,
A lyukban szép csendesen
Terveket szőtt magában,
Hogy mily rossz e lakása
Legjobb lenne elmenni
És egy magtárban lakni,
Itten a macska folyton
Követi lépten-nyomon.
Tervét jónak találta
És egy sötét éjszaka
Elindult a nagy utra
A közeli magtárba.
Ám az utcán hirtelen
Közeli keritésen
Egy nagy macska megjelent.
Miki megállt ijedten.
Puff! A macska leugrott
és Mikikére rontott
Aztán pedig bekapta
Lenyelte a gyomrába.
Húúúú télleg!
Ha ezt nem mondod bután halok meg.
Azannya! Mekkora humor van ebben a Barangó "dalocskában", legalább, mint ide Vlagyivosztok!
Sőt, most veszem észre - kösz, hogy felnyitottad a szemem - nem csak humoros, de figyeld csak, lehet, hogy még te sem vetted észre, ezért felhívnám a figyelmed, hogy milyen bájos, kecses, leheletfinomságú vonalvezetéssel és természetesen bújtatott cizelláltsággal megfogalmazott zseniális művészi mondanivaló rejlik a sorok közt... bizony ám... ja, meg persze humoros is...
Mint vers, jó. Nem olyan jószerű, meg nem elmegy, ez egyszerűen egy jó vers.
A tartalmát tekintve meg jót mulattam rajta. Szerintem kár volt belekeverni Tandorit, mert Tandori gagyi a többi említetthez képest.
Te meg ptiszai, csak rühelljél mindent, attól lesz neked ma éjszaka sorozatorgazmusod, telljék benne favorizált örömöd!
Tudod, ha azért lepráznád a művet, mert irodalmilag szar, megérteném. Méginkább megérteném, ha ez a vers úgy lenne szar, hogy önmagát magas irodalomnak akarná feltüntetni.
Ptiszai, ptiszai, nem tudsz te laza lenni, nem tudod élvezni az életet. :-((
A mszp-szdsz köreinek tűréshatára ott van, ahol a jobboldal kezdődik. Onnatól már nagyon érzékenyek mindenre, lásd a tusnádfürdői beszéd utózöngéit: az idegen hatalmak előtti hajbókolás megemlítése máris fasiszta trianonistává tette volt miniszterelnökünket. De Kövér László -a szövegkörnyezetből kiemelt- kötele is az utcára csalta az öntudatos jóléti rendszerváltókat. De pl. a Lendvai Ildikó gázáremelés-Auswitz párhuzama már jelenett gondot a lib-bolsiknak (vagy már szocdemek?), mint ahogyan a nőtagozatuk versikéje sem.
"Tényleg, nektek van olyan dolog ami SZENT???
Hol van a tűréshatárotok?
Igaz, volt már olyan kiállitás, ahol véres sertéseket felvagdaltak a keresztet lehugyoztak,...."
Sőt, volt olyan -állítólag- ahol csirkéket dobáltak a közönség közé:-)))
Nem hallottál valami Beatrice nevű együttesről, esetleg Nagy Feróról?
Akárhogy variálod a nickjeidet, ....... voltál az is maradsz:-)
Szigoruan szvsz.
Az imenti versecsket viccesnek tartom. Nem kene ebbol olyan nagy huhot csinalni.
Mas nepek (pl. a franciak) irodalmi eleteben egyaltalan nem ritka, hogy irodalmi nagysagaikat elobb jol megtepazzak, aztan meg nagyobb lelkesedessel allitjak vissza regi dicsfenyukbe. Az elo, folytonos kritika fontos resze az irodalmi eletnek. A magyar irodalomban ugy latszik ez teljesen maskepp mukodik. Nagyon nehez a "szent tehenek" koze kerulni - az irok eletukben csak ritkan kerulnek oda -, de aki mar bekerult, arrol nem lehet semmikor sem rosszat irni, kulonben a szakma rosszallasat valtja ki. Nem jol van ez igy. De idezem egy nalam joval kompetensebb szemely velemenyet (az iras a fancia irodalmi eletrol szol):
"Ott a remekirokat nem zarjak be a kegyelet bortonebe, nem vetetik korul rendorok sorfalaval. Ha valaki csakugyan nagy, arrol barki allithatja, hogy kicsiny. Leconte de Lisle annak idejen azt hirdette, hogy Hugo apó paratlan kolto es szovarazslo ugyan, de "akkora szamar mint, a Himalaja". [...] Anatole France halalakor egy fiatal iro igy kezdte a megemlekezeset: " Most fel fogok pofozni egy halottat." Franciaorszagban az eloket tisztelek s az eletet, az irodalmat, nem a szemelyeket. Ez az ude tiszteletlenseg azonban -ugy latszik- senkinek se art. A pofonoktol, mint valami edzo dogonyozesetol a halottak kipirulnak, s oly uden es frissen mosolyognak, mint a halhatatlanok."
(Kosztolanyi Dezso: Nyelv es lélek. Osiris Kiado, Bp. 2002, 400. oldal)
Egyebkent ez az iras a Pesti Hirlapban jelent meg 1935. oktober 25.-en.
Nézd, te majdnem szórakoztatóbb vagy, mint a vers. Annyit azért mondanék, hogy a költészetet úgy lehet legjobban megölni, ha pátoszba fojtjuk. Amíg ilyen versek/dalok születnek, addig eleven a történelmi párbeszéd, addig még élőnek tekintik Csokonait és a többieket, akiket ugratni is lehet.
Ne felejtsd el, hogyan ugratta Petőfi Aranyt, vagy milyen kedvesen írt Ady Csokonairól. Kosztolányi leszólta Adyt - sokkal durvábban , mint ez a vers -, de lám ebben a versben együtt vannak jelen. És a végén ott van Tandori, kortársunk is. Én biztos vagyok, hogy a versben szereplő költők egyike sem haragudna se a szerzőre, se az előadóra, hanem értené a tréfát, az ugratást.
Igy elso olvasatra tenyleg abszolut igenytelen, de azert ne mart az Index cikk tobb soarar is odafigyelni:
"Barangó tehát könnyű reggae-ben (mintegy fölvezetve Shaggyt) előadta legnagyobb slágerét, a Kézigránátot, majd a vendéglátóknak szóló kedves gesztussal belecsapott a Vesszen a Föld című dalba, amelynek szövegét sajnos nem tudtam lejegyezni, a Pusztuljon el minden bálna, illetve a Táguljon az ózonlyuk, legyen még több bőrrákos sorokra emlékszem tisztán."
Vagyis eleve ilyen verseket irnak, nyilvan nem veheto komolyan. Bar azert nem biztos, hogy megvedenem a szerzot, ha meg akarnak emiatt verni...
Szerintem - szigorúan szubjektív vélemény - Szabolcskát kissé érdemtelenül nyomják így sutba (bár kisség tehet ő is róla). Középszerű költő, mint annyi más akkori és modern kortársa.
