Kedves ke_p!
A gond pl. épp ott van, hogy ezek a családok nem is tudják hogyan kell segítséget kérni, elfogadni. Pont ez kellene a segítő, támogató szolgálatok feladata legyen. Felkutatni, megtanítani.
Nekem zsinórmérce a börtönbűntetésre ítélt szociális munkás esete. Akinek a körzetében, a saját lakásában megfagyott egy idős hölgy. Mert ott (pl. Anglia) az a dolga, hogy a körzetében ilyen ne fordulhasson elő. Nálunk meg mintha mindenkinek az lenne a dolga, hogy, aki nem elég rámenős azt elhessegessék. Erről szól pl. az ápolási díjak körüli hajcihő.
De ez külön téma. Erről írtam a Népszabiban, erről készül egy kimerítőbb írásom is. Erről szól lobbi tevékenységünk nagy része is.
Ildit remélem nem kell egyszer s mindenkorra elfelejteneünk. Még nem tudom mit lehet tenni, csak azt tudom megérdemelné, hogy segítsék. A körülményeihez képest (állami gondozás, eldugott kis vidéki falu, nem igazán segítő férj, 3 gyerek) azért csodálatos, amit elért a gyerekeivel!!
Azért a gyerekek tisztán, szép és új ruhákban járnak, nem éheznek. És iskolába járnak, nem koldulnak, nem lopnak. Csendes, jól nevelten viselkedő gyerekek.
Kellene valaki, akinek ideje és energiája van megtalálni azt a szociális munkást, aki hajlandó végre beindítani a motort. A SINOSZT megkérdezni milyen ellátást tudnak Zolinak biztosítani. Hogyan tudnának utánuk nyúlni?
Nekem erre most tényleg se időm, se energiám, se telefonokra, se posta költségre nincsen.
Minden energiám leköti az ápolási díj, környezettanulmány, gondnokság, oktatási finanszírozással kapcsolatos kérdések, lobbizás.
Kedves Ibolya!
Köszönöm a részletes tájékoztatást és az őszinteségedet is.
Szomorú ez az eset és sajnos tipikus is, akármelyik oldalát nézem.
Maximum annyit tehet az, aki segíteni akar, hogy a rászorulók rengetegéből kiválaszt egyet. Lehetőleg olyat, amelyik maga is tesz valamit a saját életéért.
Ha nem ez a család, akkor egy másik.
Pl. a piricsei.
a hallgatás egyik oka az, hogy mivel Ildiék hazautaztak kapcsolat megszakadt közöttünk. Sem ő, sem én nem vagyunk olyan helyzetben, hogy távolsági beszélgetéseket folytassunk. Ráadásul Ildinek sem vonalas, sem mobil telefonja nincsen. Hívni akkor szokott, mikor másnap jönnek.
Kezdjük a derűsebbel.
Míg itt voltak - és úgy volt, hogy szeptemberig maradnak megígértem a kisebbik fiúnak, hogy augusztus 20-án ,egmutatom a várost, a tűzijátékot.
De elutaztak. Így Ferikéért elmentünk Aranyosapátiba. Nem csalódtam. Ildi tiszteletre méltóan példás házat vezet! A lehetőségeitől jóval rendezettebb, szép tiszta a házuk. Ferike biztos nem felejti el ezt az augusztust!
De Ildiék sorsa nagyon rosszra fordult.
Nagyon szégyenlem ezt a melléfogásom. De mentségemre legyen mondva mások is beleestek ugyanebbe a tévedésbe!
Minden jel arra mutatott, hogy egy szép, békés, de nagyon szegény család. A papa fantasztikus gyengédséggel, törődött a gyerekekkel, Ildivel. A gyerekek is ragaszkodtak hozzá.
A családorvostól tudtuk meg, hogy ez egy ideiglenes állapot, mert bizony veri a családját, és iszik. És most Zoli felépülése után egyre inkább. Ildiék menekülnének otthonról, de nincs hova.
Nekem most derült ki, hogy Ildi állami gondozott volt. Se szülei, se testvérei. Senki, aki bármit segíthetne.
Elmentünk még nyáron Ildivel a SINOSZBA (Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége) ott a szociális munkás megígérte átveszi tőlem Ildit. (A mi egyesületünk nem szociális ellátásra jött létre). Megígérte elintézi Zoli audológiai kivizsgáltatását, oktatást. És mivel felkérték jeltolmácsnak a parlamentbe, a TV-be, teljesen elérhetetlen lett. Helyettesről úgy tűnik nem gondoskodtak. Így Zoli a mai napig teljesen ellátatlan. Se hallókészülék, se oktatás.
Én nem tudok többet segíteni.
Ildinek és a két fiúnak nagyon fontos lenne, hogy Pestre költözhessenek. Végre Zoli ellátáshoz juthasson, Ildi talpraesettséget tanuljon, Ferike is korrepetálást kaphasson (ezekben partner lennék).
Ha nincs biztosítva, hogy Pesten legyenek én többet nekik segíteni nem tudok.
Hétfőn visszahozta mentő Zolit kötözésre.
Próbáltam beszélni a doktornővel.
Ilyen fokú elzárkózást, elutasítást még sosem tapasztaltam. A mama sem felvilágosítást, sem recepteket, sem gyógyszert nem kapott. (fertőtlenítő lemosót, fájdalomcsillapítót, stb.
Doktornő nem magyarázta el, ki hogyan intézi a mentőt. Azzal mentek haza, hogy pénteken hozzák őket vissza. Otthon kiderült nem írták rá a lapjukra, hogy Pesten kötözik. Ezért csak Nyíregyházára vitte a mentő, ahol közölték, ők ezt nem tudják átkötni. Dolguk végezetlenül vitték haza Zolit, majd kedden hozzák Pestre újra.
A doktornő azt mondta szabin lesz, csak szeptemberben akarja újra látni.
Ettől függetlenül telefonon kerestem egy orvost, őt ajánlották, nem volt szabadságon.
Hétfőn Zolit mentővel visszahozták átkötözésre. Newm tudom mit jelent a teljesen meggyógyult, nekem nem olyannak látszott.
Nem bölcs dolog az orvost kritizálni, de eszembe jutott egy eset Bibionén. Az ismerősöm rázuhant egy napozóágyra, és a kis ujja a keret közzé szorult. A sebészeten az ellátás ott kezdődött, hogy kijöttek a kísérőért. Simogatnom kellett, hogy kevésbbé fájjon. Aztán a leszedett köröm helyére műkörmöt varrtak be, hogy szépen gyógyuljon. Alusínnel rögzítették. Másnap nem leszedték, leáztatták a kötést. Átkötötték és a kezébe adták az egy kúrányi antibiotikumot.
Zolit átkötözték, megetették. Mondták a mamának, hogy menjen el a körzeti orvoshoz. A kórházban nemhogy az útravaló fájdalomcsillapítót nem adták oda, de még a receptet sem voltak hajlandóak kiírni. Se gézről, se fertőtlenítőről.
Azt mondták pénteken hozhatja vissza Zolit kötözésre, de nem adtak papírt róla. Nem mondták, hogy ő kell otthon elintézze. Így viszont nem tudja az orvosa Bp-re küldeni.
Pedig szeptemberben is újra megakarják nézni. Akkor valami spéci kompressziós kötés kell majd. Ez közgyóggyal együtt is kb. 30 eFt lesz.
---------
Úgy tünik legalább az ápolási díj intéződik. Elfogadják, hogy a rokkant nyugdíjról lemond, és ápolási díjat kap.
--------
Úgy tűnik lesz, aki felvállalja, hogy bepereljük az államot képzési kötelezettsége elmulasztása miatt.
Kedves NemetA!
Nem tudom elolvastad-e a topic elejét is.
A dolgok nem mindig ennyire egyszerűek.
Zolinak ez a dobása egy utolsó csepp volt a pohárban.
Nem kell ahhoz értelmileg nem éppnek lenni, hogy egy elkeseredett ember butaságokat csináljon.
Ehhez a butasághoz az kellett, hogy Zoli környezetében, szomszédságában élő "épp" emberek viselkedjenek úgy, mintha dilisek lennének.
Tudom nehéz belegondolni, milyen helyzteben lehetett az egész család, még az eset előtt.
El kell képzelni egy cigánysort. Egymáshoz közel levő kis házakkal, átjárható kerítéssel.
El kell képzelni egymáshoz nagyon közel, de különböző képpen élő családokat.
A Hanyu család tagjai dolgoztak. A papa most legutóbb közmunkában járdát épített, a nagy lány, a mama és Zoli napszámba jártak.
Ebből is szűkösen jöttek ki, de Zoli fejébe vette, hogy Neki egy autó kell.
Erről gondolhatunk sokfélét. De, aki még nem találkozott azzal, hogy milyen ha egy butus gyerek a fejébe vesz valamit....
(Én naponta megélem. :-))) )
Valószínű én is megvettem volna azt a kocsit. Egy műszaki nélküli trabira kell csak gondolni. 25-ért, amiből 15-t ki is fizettek már. Aztán besült, mert Zoli rosszul indította. 10-ért megjavították. A rendőrség arra adott engedélyt, hogy az udvaron le-fel.
Ez a kocsi állt keresztbe a szomszédoknak. Ezért kezdték csúfolni, megveréssel fenyegették. A mama látta, hogy nem jól alakulnak a dolgok. Kihívta a rendőröket, hogy segítsenek. Amíg a rendőrök kint voltak, csend volt.
Utána mentek át hozzájuk a szomszédok.
Egy egészséges embernek sem kell sok ahhoz, hogy felmenjen a pumpa, ha csúfolják, becsmérlik.
Miért pont a saját kocsija mellett álló kanna jutott eszébe?
Nem mindig vannak racionális magyarázatok.
De nem az a megoldás, hogy mindentől távol tartani, hanem az, hogy nem kergetni ilyen állapotba.
Nem a benzines kannáktól, hanem a szomszédoktól kellene távol tartani.
Most épp ez hiúsult meg. Épp az a szervezés amit elkezdtünk Zoliért, amiről már korábban írtam.
Zolinál hétfőn volt még egy műtét. Innen már nem az intenzívre, hanem az égésplasztikai osztályra került.
Csütörtökön láttam. Laikusként nekem nyers - bőrrel fedetlen felületnek tűnt. Mindkét lába, mindkét karja, a hasa még kötözve volt.
Ma bevittem Neki az Aloevera készítményeket.
Azt a tájékoztatást kaptam, hogy hazavitték.
Látva elképedésemet mondták ő ilyen szerencsés gyorsan gyógyuló típus.
És fel lehetett őt öltöztetni? A mentőbe nem kellett ruha.
Nem tudom kinek éri meg Bp-ről Aranyosapátiba (Záhony mellett) szállítani mentővel, majd kötözésre onnan mentővel ideszállítani?
Kinek éri meg megkockáztatni egy 1 szobás fürdőszoba nélküli kertes házba kiadni őt ebben az állapotban?
7)Zoli felépülése után szüksége van végre oktatásra. Úgy tűnik valami ez ügyben is fog történni.
Nyári szünetük végeztével végre megjöttek a SINOSZ (Siketnémák Országos Szövetsége) munkatársai. Beszéltünk a szociális munkásukkal.
A 3 heti beszélgetések segítettek jól megfogalmazni mi az a segítség, amire szükségük van.
Abban maradtunk, hogy megcélozzuk az alábbi terv megvalósítását.
Zolit elhelyezni a váci siketek kisegítő, hetes bentlakásos rendszerű iskolájába.
A papát és a nagylányt megpróbáljuk elhelyezni egy gödöllői cégnél, ahol családos munkásszállást is biztosíthatnak.
Ezzel megoldódna az a gond, hogy Zoli látogatható legyen (mert Záhonyról Vácra, ez megoldhatatlan).
Ezzel megoldódna az a gond, hogy Zoli Pestre orvoshoz vihető legyen.
A szociális munkás megígérte, hogy megpróbálja meggyőzni a kiszemelt céget, hogy hívja be őket nem hónapok múlva, hanem most felvételi beszélgetésre, és vegyék fel őket.
Most, hogy haza kellett utazzanak, pont ez szenved késedelmet.
A szociális munkás azt is megígérte, hogy segít egy budapesti utógondozóba elhelyezni Zolit, mert otthon őt ebben az állapotban nem tudják higiénikus körülmények közzé vinni.
(egy szobás házban laknak 5-n, fürdőszoba, vezetékes víz nincs - ettől függetlenül szép tiszták)
Jómagam is átéltem hasonlókat és tudom nem vezet jóra, ha a mamát kiemelik a családból. A 10 éves kisgyerekre itt borzasztó terhek kerülnek. De ez a tanulatlan roma asszony nagyon ügyesen megértette, hogy ebben a helyzetben is megosztja a nem mindennapi kaját is, meg saját magát is a kicsi és Zoli között.
A nagy lány szerintem sem kell itt legyen. A mostani ideutazását indokolta, hogy elhozta mindazt, amit a nagy sietségben a szülők otthonhagytak (iratok, pénz, tárgyak). A leány szerintem is otthon van jobb helyen. Otthon vigyázna a házra, és a megművelt kertre, terményre.
A végére egy jó hír:
egy másik sorstársunk kérésemre talált adományozót, aki egy adag aloevera first készítményt, és zselét ad Zolinak. (Ez égési sérülés speciális és hatékony kezelésére)
Kedves ke_p, remélem, hogy sikerült legalább egy kicsit meggyőznöm, hogy az adománya jó helyre került.
Kedves ke_p!
A pénz megérkezett, Zoli szüleinek átadtam. Az előző linknél megnézhető.
Köszönjük a pénzt, jó szolgálatot tett.
Nagyon sajnálom, ha úgy érzi, hogy nem szolgálta Zolika javát.
Megpróbálom meggyőzni az ellenkezőjéről.
Mi az, ami Zoli javát szolgálhatja?
1) megfelelő orvosi ellátás.
igen ez rendben is van. A szükséges műtéteket (eddig 6-t) megcsinálták. A sok fekvés okozta bajokat szakképzett gyógytornász igyekszik enyhíteni.
2) az orvos által előírt megfelelő táplálás. bár azt gondolom ezt a kórház kellene biztosítsa, mégis a szülőknek kell a sok tejterméket bevinni. Ezeket Zoli meg is kapja. A sok folyadékpótlást is gondolom a kórház kellene biztosítsa, de, amit adnak teát Zoli nem hajlandó elfogadni. A gyümölcs levekről a mama gondoskodik. Mindig van a kis asztalon egy üveg ital.
3) vitamin. amit az orvos kért a szülők a gyógyszertárban megvették.
Miközben ők maguk egy szem vacsorával éltek.
4)lelki támasz Zolinak. a 3 hét alatt napról napra győződhettem meg róla mennyire ragaszkodnak egymáshoz. A szülők Zolihoz, a másik két gyerekhez, a gyerekek egymáshoz.
Ahhoz, hogy Zoli tudjon egész nap a hátán feküdni, szinte mozdulatlanul, ahhoz, hogy véletlenül se bántsa a sebeit, az infúziót, ehhez folyamatosan mellette kell lenni. Kéréseit teljesíteni, megetetni, megitatni, stb.
Azontúl, hogy Zoli keresi kis testvérét, édesapját, azért a mama sem lenne képes szünet nélkül ott lenni.
5) a 10 éves kis testvér jelenlétének indoka. Ő természetesen nem hagyható otthon egyedül, neki a mama mellett a helye.
Most, hogy haza kellett vinni, (mert épp annyi pénz maradt, hogy hazamehessenek)ettől a papa változatlanul nem tud otthon dolgozni, hisz most otthon kell legyen valaki Zolival.
6)További indok a papa itt létéhez. Nekik itt kell munkát, lakhatást találniuk.
folyt köv.
Helyes. Semmi nem indokolja, hogy Zolika kórházi kezelése miatt az egész család Budapesten legyen és hogy egy munkaképes ember napokig ne dolgozzon!
A tájékoztatást köszönöm.
Nem érzem úgy, hogy az átutalt pénz Zolika javát szolgálta volna, de kész vagyok megint lépni, ha szükséges.
Sajnos a dolgok egészen másképp alakultak. Kedd helyett már hétfő reggel el kellett hagyják a szállást. Én Kedd reggelre találtam a mamának és a kis testvérnek helyett, 90 %-ra. Nem merték megkockáztatni mi van, ha mégse.
Ezenkívül elfogyott minden pénzük. Ami fizetés és egyéb pénzek járnak nekik azt otthon tudják felvenni. Természetesen nem intézkedtek elutazás előőt, hogy ezeket a pénzeket utánuk küldjék. És van, ami csak személyesen vehető fel a polgármesteri hivatalban (a közmunkáért járó bér). És, amíg itt vannak, addig sem a saját kertjüket nem tudják művelni, sem napszámba nem tudnak járni, mint otthon. Házon kívül pedig igen drága az élet. A kórház is hozzátesz.
Zolinak előírták a tejben, tejtermékben gazdag étrendet, de a kórház nem biztosítja. Előírták a vitaminokat, de a kórház nem biztosítja.
Gyakorlatilag itt maradtak, úgy, hogy sem a szülőknek, sem a kisgyereknek nem volt mit enniük. Igaz a szülők hozzászoktak a csak egy vacsorához. Meg is látszik rajtuk. Azért az gyalázat, hogy egy (dolgozó, józan életű) fiatalasszonyt azért kelljen leszázalékolni, mert az éhezéstől olyan sovány, hogy munkára alkalmatlan.
Tehát a papa és a két gyerek haza kellett utazzanak. A fórumosoktól kapott pénz kb. az útiköltségre el is ment. A mamánál itt maradt alig 2 napra elegendő pénz.
Ma Zolit ismét megoperálták (bőrátültetés), de most már kikerült az intenzív osztályról. Most a mama a kórházban alszik, Zoli szobájában.
Ma én is megismerkedtem Vele. És láttam mit kap a mamájától, és mit a kórháztól. A mai vacsora 1 db vajas zsemle volt.
Elköltenek egy emberre kemény 10 (100?) ezreket, és nem fér bele, hogy a siker érdekében még meg is etessék?
Attól meg külön kóválygok, hogy egy kórházban szó nélkül elviselhető, hogy a kényszerből ott tartozkodó hozzátartozó immár 3. hete éhezzék.
Pedig lehetőség van rá, hogy állományba felvegyék és megetessék. Mondom a mamának, de ő meg szégyell kérni.
Én meg többet nem tudok Neki adni, mert nekem sincs.
Ma kaptam a banktól értesítést. A Hanyu család számára két utalás történt. 2000 + 6000 Ft. Egyenlőre telefonon hagytam Nekik erről értesítést. Hétfőn személyesen is szólok. Ez újabb szállásdíj megfizetésére ad lehetőséget.
Szeretném megosztani a fórum olvasóimmal kellemes tapasztalataim.
Ajánlottam, hogy keressék fel a kórház melletti családsegítőt. Megtették. Itt kaptak tájékoztatást hol kaphatnak szállást, hol segíthetnek nekik munkát keresni.
Fel is keresték. Itt kapták meg a felvilágosítást miben tudnak segíteni nekik. pl. Álláskereső Klub (itt tanácsok, ingyen telefonálás, fax küldés, fogadás, hírdetési újságok). Fel keresték azt a helyet is, ahol többek között ingyen internet eléréshez jutnak. Innen hívtak fel, mert nem találták meg a róluk szóló fórumokat.
Tehát ha valaki közvetlenül Nekik kíván üzenni, őket kérdezni, akkor valószínű időnként olvasni fogják, válaszolni is tudnak.
Az ellopott pénzük egy részét megtérítette a Fehérgyűrű Alapítvány. Az ellopott irataik (személyi, TAJ kártya, adóigazolás, katona könyv) közül az személyit, mint a munkavállalás egyik legfontosabb kelléke, térítésmentesen kiállítják valahol.
Kérdeztem a mamát volna-e kedve megírni az egyáltalán nem szokványos sorsukat, történetüket. Azt mondta már gondolt ő is rá. A gondolatból mihamarabb tett lehessen :-))), megígértem segítek kiadót találni, éa adományoztam egy nagy vastag füzetet, az első kötethez.
Remélem nem fogok csalódni és jól ítéltem meg: támogatásra, segítségre (szeretetre) érdemes családot ismertem meg bennük.
Eddig nem csalódtam.
Aki tud segíteni, azt szívesen fogadjuk (pénzzel, állás ajánlattal, olcsó szállás tippel)
Zolika családja nevében köszönök minden segítséget.
Természetesen minden Ft, amit az ő nevére küldenek azt kizárólag a Hunya család fogja megkapni. Az egyesület semmilyen apropóból abból elvenni nem fog.
Megtörtént az eddigi juttatások elszámolása.
Július 14-én kaptam 11.000 Ft-t.
Ebből kifizettem 14 napi szállást, 10 db villamosjegyet, egy napi élelemet, és 1000 Ft-t átadtam.
A család számára nyitottam e-mail fiókot, a leveleket továbbítom,(hunya_zoli@freemail.hu) és egy Yahoo levelező csoportot. Itt a files-nál megtalálhatóak a beszkennelt számlák.
Felhozom, és kérem a moderátorokat, hogy tegyék át ezt a topicot az SOS fórumba, mert itt süllyed mint a kő... sajnos én eltartott vagyok, nem tudok semmit felajánlani...:-(
Tegnap egy étteremben otthagytam 6000 Ft-ot. Egy ilyen összeg ennek a családnak - gondolom - nagy segítség. A következő zabát kihagyom, a pénz megy nekik.
Bízom abban, hogy amit átutalok, teljes egészében Zolika javát szolgálja, és nem fedeződik belőle az alapítvány semmilyen egyéb kiadása.
