Volt már valaki közületek ilyen vagy hasonló helyzetben?!
Hogy lehet a következő helyzetet kezelni? Az életem mostanában nehéz volt, előző albim elúszott csőtörés miatt, a tulaj a szoba falat, mindent szétvert mert minden nyirkos a csőtörés miatt. Kvázi a szabadságom alatt volt szoba, nincs szoba.. rengeteg gondot okozott, hol is aludjak, kb hétről hétre. Nagy nehezen kikötöttem egy szálláson, de a munkahelyem még mindig a régi, a kollégák továbbra is seggfejek, és ezek eléggé nyomot hagynak rajtam... Szóval a szitu a következő. Álltam sorban egy német boltban, előttem állt pár boldog, 64 foggal vigyorgó fiatal, látszólag semmi gondjuk az életben, van rendes lakásuk, barátok, tökéletes életük és idejük, hogy a kasszás nővel bájologjanak, amíg nekem meg sietős mert épp éhes voltam vagy akármi.. vagy csak nem bírom látni ezt a sok boldog, bájolgó gyökeret..Miután fél óra bájolgás után végre lekoptak a " kis drágák", a kasszás mivel én nem vigyorogtam 64 foggal, nem mosolyogtam mert kurva nehézségek vannak az életemben, nem úgy mint előttem levőknek, tök paraszt volt...Lehet részben azért mert sorban állásnál, főleg ilyen ha ilyen gyökerek állnak előttem, hajlamos vagyok elküldeni őket... jó magyarosan.. Na szóval tök paraszt volt a kasszás, és most az van, hogy az ilyen kis "happy drágák" a sztár vásárlók, akinek meg gondok vannak az Életében és nehezebb a mosolygás, az meg le van ejtve vagy mi? Szóval hogy lehet ilyen szitut kezelni? Úgy értem, megoldani, hogy ezek a gyökik hamarabb elhúzzanak, stb? Kicsit proiblémás a helyzet tudom... Ja és a kasszás milyen alapon vél engem kevesebbnek? Ugyanúgy vásárlok, fizetek csak épp nehéz Életszakaszban vagyok.... Én munkahelyen igyekszek minden vendéget egyenlően kezelni, visszafelé mégsem ezt kapom?!...Tisztelet a kivételnek... Előre is köszi a segítségeket.
remélem én már nem kellek semmilyen egügy.-i embernek, nem kellek a munkahelyek hr-ének, nem kellek a törvénynek és nem kellek a politikusoknak és nem kellek a családtagoknak és nem kellek az intézményeknek és nem kellek a szomszédoknak
Hogyan szoktatnád le a túl sok maszturbálásról? Ebben az a nehéz, hogy nem olyan, mint egy szer, amit távol tud tartani magától. A jobb keze és a farka mindig nála lesz. :) (szerencsés esetben)
A pereputty az a családtagok összessége, de akár úgy is elbújhatnak egymás mögé, ahogy írod. Gondolom ez ilyen evolúciós, hogy minél nagyobb közösségben élünk, annál védettebbek vagyunk, és aki egyedül van, az "gyanús". (ennek a nyájszellemnek megvan az ára is, amit a legtöbb ember kész megfizetni, vagy legalábbis úgy tenni, mintha... mindenkinek szüksége van a nyájra, csak az a kérdés, ez milyen mértékű)
Köszönöm, hogy segítettél és bocsánat, hogy csak most jelentkezek. Teljesen igazad van, amikor a kolléga egyedül van, a vezető meg én, teljesen más ember. Akkor hirtelen nem piszkál, de ha a gyökér pereputty is a közelben van, rögtön "erős"nek érzi magát, ahogy írtad is... Tök gáz ez... De igyekszek új munkahelyet keresni, mert ez túl sok sebből vérzik, és sok minden nem tetszik a mostani helyen...
Nem biztos, hogy "önmagában mit sem ér" az illető, de, hogy ő azt hiszi magáról, az biztos. Máris van egy gyenge pontja veled szemben, ami nevetségessé teszi, hiszen közben azt próbálja elhitetni veled, hogy minden rendben van vele. Mivel ő szarul érzi magát, azt akarja, hogy te is úgy érezd magad. De te már nyugodt lehetsz, mert átlátod a képmutatását.
Ha azt látják, hogy erős vagy, és a munkában nem hibázol, akkor kénytelenek leszállni rólad. Ez nem kis erőfeszítéssel jár, de megéri. Lehet, hogy az önbizalmad még nem alakul valami fényesen, de ne hagyd, hogy a fejedre nőjenek. Ennek semmi köze a párkapcsolathoz... semmiképpen se veszítsd el az önuralmadat, ne lássák rajtad, hogy ugratható vagy. Arckifejezés, testtartás. Otthon, a munka után megengedheted magadnak a gyengeséget, pszichológussal át is beszélheted, vannak erre terek. Mindenhol van egy-két unatkozó élősködő, aki a saját gyengeségét másokéval próbálja palástolni. Ha ezt tudatosítod, hogy az ő gyengeségük, már segíthet valamennyire. (avagy mennyire erős az, aki csak a pereputtya mögül képes leoltani másokat? önmagában mit sem ér)
Nagyon sokszor érzem így, meg ez az év nem is indul túl jól... De a témánál maradva, nagyon mélyen vagyok most és nem tudom, hogy másszak ki belőle. Munkahelyemen, egy kis étterem, a kollégák nagyon gyökerek, a vezetők is érdekes fgurák néha... Szeretik, ha jó a hangulat a munkahelyen, csak nekem ott már nincs jó kedvem, miért is legyen, amikor ők bunkók meg tahók? És mivel nincs MINDIG olyan jó kedvem, mint valami őrültnek, le vagyok nézve.. Olyan dolgokért is csesztetnek ami testi dolog, de mivel ők" tökéletesek"... ezért a "silányabbat" engem cseszegetnek, mert nem vagyok tökéletes testű.. :( Az eddigi életemre sem vagyok büszke, emiatt teljesen be zárkóztam, nem igazán tudok meg nyílni mások előtt , mert nem tudok el büszkélkedni , hogy milyen szép családom, feleségem van.. mert egyedülálló vagyok most.. És ezért is cseszegetés megy... És lehet kellenék valakinek (?), csak meg kellene nyílnom , de ez nekem nem olyan egyszerű, mert jelenleg eléggé befelé forduló vagyok... A fent említett kollégák és nagy főnök csaj is úgy érzem sokszor hazudnak, kamuznak... miért?? Miért nem lehet engem is ugyanúgy tisztelni??? MIért jó ez nekik? :( :( :'(
Szia! :-) Ismerős volt a nickneved és most olvastam a másik topikban, hogy jól alakult az életed. Tovább adom neked az egykori család-terapeutánk zárószavait "Nézzenek a tükörbe és dícsérjék meg magukat!" Ezt mind Te érted el, és őszintén örülök neki.
Hú, ez egy jó kérdés, hogy "kinek kellek?". Avagy melyik a reális; ha azt mondom, nem vagyok hasznos, és ezért tulajdonképpen nem kellek senkinek, vagy az, hogy tényleg nem kellek senkinek...?
Szia! Én voltam Nagynulla, de már valaki lettem. :) Ha jársz még erre beszélgethetünk. Bár szerencsére már ritkán érek rá ilyesmire! Legyen szép hétvégéd!
Vagyis ezek szerint adtam a szarnak egy pofont.És mi az a HSZ?Már bocsi hogy ijesmivel zaklatlak,csak hát ezeket a kifejezéseket én nem tudom.Persze lehet hogy egyértelmű de én kb.fél évvel ezelőttig azt sem tudtam hogy működik a net.
Mert a topic 7 hónapnyi tetszhalott állapotában egy 2003-as HSZ amire reagáltál, ráadásul Nagynullával több topicban is összefutottam azóta. Ezen kívül kb. az első tucat HSZ-d között volt.
Szia.Tudom hogy csak segítőszándékkal irtad ezt,de neharagudj nem igazán értem hogy miért.Úgyértem biztosan oka volt,nyilván külömben nem irtad volna.Azt hiszem majd mégegyszer elolvasom.Van hogy csak nézek de nem látok.Mégegyszer bocs az értetlenségem miatt.:)
Vagy a régi kapcsolatokat átértékelni,és egy-két emberrel átbeszélni a dolgokat. ÉN is elvágtam egy jó barátságot,rájöttme,hogy hülye vagyok,és szerencsére visszakaptam a barátomat.:)
Nagyobb stressz hatására jön elő. (Régebben még pánikroham is társult hozzá.). Most annyira ingatag a jövőm. Küzdök egy célért és egyre távolabb kerülök tőle. Rossz hogy ezeket az érzéseket senkinek sem tudom elmondani. Lehet a régi kapcsolatokat végleg megkéne szakitani és teljesen újakat léttrehozni.
Még jó, hogy cinikus vagyok, ennyi balf... izé, balfékeskedéssel a hátam mögött. :-) Lapozok, nyilván, mást se csinálok a témában. Összekapás, kibékülés: el se jutok eddig a szintig, mindig tipli van, mielőtt bármi komolyabb kialakulna. (Még egyszer mondom, megértem a dolgot, csak ne reménykednék fölöslegesen, hogy na most hátha. Persze az ideig-óráig való reménykedés is valami, sok itteni fórumtárs biztos még ennyinek se örülhet.) Persze igazad van, sokszor jobb, hogy így történik, legalább az összeveszős részt így megúszom. :-)
Az lenne a kérdésem,hogy gyakrna érzel így,vagy csak az óta,hogy ez történt? Mert ha az utóbbi,nyugi,tuti ki fogsz lábalni ebből!:) Az meg biztos,hogy igenis kellesz valakinek,és van valahol egy pasi,aki csak érted tud majd élni. Tudom,nyálas szöveg,de így van!:) Ha most feladod,talán elszalasztasz egy nagy lehetőséget! Ismerkedj új emberekkel,foglald el magad valami hasznos tevékenységgel,és próbálj pozitív gondolatokat magadba erőltetni! Pl. írd le egy papírra,hogy miért jó élni,miért nem,vagy miért jó neked az életed,stb.:) Remélem,segítettem! És aki nem vesz tudomást rólad,az nem érdemli meg,hogy miatta szenvedj:)
Szia Mea! Miből gondolod azt,hogy nem érdekel senkit mit érzel,mit gondolsz... Nagyon erős lehetsz,hogy magadba tudod tartani mindig az érzéseidet. Ám egy idő után össze fogsz roppanni alatta. Jó az, ha boncolgatod ami történt és folyton kérdezed,miért....? Minden ember más és más személyiség. Ezért van szükség mindenkire,mint egy kirakó.... Te is része vagy. Értékes ember,mint mindenki, és mint mindenki Te is más szempontból vagy fontos, értékes. Ne siettesd a dolgokat, ha most nem is, de idővel lesz valaki aki felfigyel értékeidre és elfogad úgy ahogy vagy. Ha pedig szeretnél ügyesebb, pontosabb, okosabb lenni...az csak rajtad múlik! Személyiségünk mindig fejlesztésre szorul és erről nekünk kell gondoskodni.
Szia! Én nem említettem neki és semelyik ismerősömnek sem.Nemszoktam senkinek elmondani hogy mit érzek belülröl úgyse érdekelne senki. Csak legbelűl fáj. Kicsit magam alatt vagyok úgy érzem én már nemkellek senkinek sem. Biztos én is hibás vagyok benne. De ez nem vígasztal. :(. Szretnék sokkal jobb ügyesebb pontosabb okosabb ....stb lenni de nemvagyok az ezért utálom magam.
Borzasztó cinikus vagy! Kapd össze magad és lapozz. Ez a felfogás emberi mivoltunk sajátja. Azt hiszik szeretnek valakit, pár hónap múlva meg pici, apró, semmiségeken is képesek úgy összekapni,ami mocskolódáshoz, utálkozáshoz, anyázáshoz vezet. Aztán sírnak, nyavajognak és pár nap múlva meg újra "szeretik" egymást. Ez átlag 3 hetente megismétlődik. Mint egy mókuskerék..A legtöbb esetben a kibékülési indok az,hogy "dehát szeretem...". Ez a szeretet, szerelem, párkapcsolat? Ezt keresik az emberek? Érdekes.... Fel a fejjel! Ha belegondolsz nem jobb, hogy úgy történtek az események ahogy!?
Szia! Az én legjobb barátnőm is általam pasizott be.Előbb ismerkedtem össze a sráccal és én is össze akartam vele jönni,de nem jött be...így most ők ketten járnak,és felhőtlen a boldogság. Én mosolyogva és kedvesen veszem az egészet,mert végül is nincs okom haragudni rájuk,de legbelül nagyon fáj,de nem akarom az ő boldogságukat ezzel elrontani,hogy nyafizok.
