Az az erzesem, hogy Amerika sem igazan segiti elo azt, hogy valaki "semleges" maradjon. Mintha Bush is a regi dalt dudolna: "Megkezdtuk a harcot es gyozni is fogunk, a fegyverunk csak annyi, hogy osszetartozunk, Dontsd el hova allsz, dontsd el hova allsz..."
Amerika nem támogatása ez ügyben nem egyenlő a Nyugat-ellenességgel
tovabb megyek. amerika nem tamogatasa az amerika-ellenesseggel sem feltetlenul egyenlo.
saynos sokan a jobboldalrol sem tudtak tartani az altalad emlitett keskeny mezsgyet, mert tul indulatosan alltak az egesz ugyhoz. ennyiben relevans jeszi levele.
Kedves armagnac, koszonom a belem helyezett bizalmat, de kritikad inkabb Macisajtnak kellene cimezned, mivel o fogalmazott pontatlanul.
Azt valoban ma meg nem tudjuk, hogy a haboru kitoresekor volt-e Iraknak vegyifegyvere, azt viszont - Macisajt allitasaval ellentetben - nem csak Jeszenszky tudja kis hazankban, hogy Iraknak volt vegyifegyvere.
1, Jeszenszky első levelében említést sem tesz külpolitikai célszerűségekről, mindössze azon siránkozik, hogy hogy lehet az, hogy 56 népe nem támogatja Amerikát Irak elleni háborújában. Na, ez meglehetősen szegényes érvkészlet.
2, Amerika nem támogatása ez ügyben nem egyenlő a Nyugat-ellenességgel. Épp ebben volt/van az ország nagy dillemája: hogy találjuk meg azt a keskeny mezsgyét, ahol se Amerikával, se az EU meghatározó államaival nem kerülünk összetűzésbe. Szerény véleményem szerint egy Amerika melletti sokkal kevésbé látványos kiállással többet érhettünk volna el.
Míg a belpolitikában a radikális hang csak ízlés kérdése és eredményessége vitatható, a külpolitikában a puszta célszerűség oldaláról nézve is érthetetlen az Amerika, sőt Nyugat-ellenesség.
Idezlek:Mellesleg, nagy a gyanúm .... hogy széles e hazában egyedül Jeszenszky Géza számára bizonyosodott be, hogy Irak vegyifegyverekkel rendelkezett...:)))
A kurd eset bizonyitja, hogy ellentetben idezett allitosoddal nem csak Jeszensky veli ugy, Irak igenis rendelkezett vegyifegyverekkel. Ha allitasodban masra gondoltal, akkor talan helyesebb lett volna azt irni.
No igen. Mikor is volt a kurdok halála?
No és a háború?
Jeszenszky egy csapásra bizonyitottnak látta, amit sem az ENSZ fegyverellenőrei sem az USA nem tudott...
és ami miatt ugyebár inditották ezt a háborút...
Azert az a nehany ezer kurd is sejthetett a halala elott valamit, akik gazmergezesben elhunytak Irakban. Bar lehet, hogy szamodra az o kinhalaluk nem eleg meggyozo.
"Mostani levelemet elektronikus levél formájában küldtem meg több magánszemélynek, valaki továbbküldte az MTI-nek, s ott azt megkérdezésem, engedélyem nélkül közzétették. Panaszomra visszavonták, így vált lehetségessé, - de a történtek után kötelességemmé is -, hogy nyilvánosságra került gondolataimat némileg kibővített és moderált formában a sajtóban megjelentethessem. "
Géza, Géza:)))
Egy volt külügyminiszter és "karrierdiplomata" igazán
lehetne óvatosabb...
Különösen a Pulitzer-levél malőrje után...:))
Mellesleg, nagy a gyanúm , olvasva a Népszabadságban megjelent cikket, hogy széles e hazában egyedül Jeszenszky Géza számára bizonyosodott be, hogy Irak vegyifegyverekkel rendelkezett...:)))
Nem hiszem, hogy Liszkay kozolhetne Jeszenszky levelet, hisz volt kulugyminiszterunk a jobboldal szemeben a legundoritobb bunbe esett. Ha nemi eroszakban lenne bunreszes azt elnezhetnek neki, de jelsegserto levele megbocsathatatlan.
Jeszenszky Géza: Atlanti szövetség vagy "Lovas Nemzet"
Mindazoknak, akik csak a Magyar Nemzet című lapból tájékozódnak
Április 10-én késő este írott, személyes ismerőseimnek és egy vitakörnek küldött levelemet nemcsak az első lelkesedés diktálta, hanem az a felelősség, amivel barátaimnak, a magyar polgárságnak, az Antallt tisztelő embereknek tartozom. Aggasztott és aggaszt, hogy az elmúlt hetekben ezek közül az emberek közül sokan egy olyan Amerika-ellenes világhangulat hatása alá kerültek, ami az amerikai politika kisebb és nagyobb hibái ellenére erkölcsileg nem indokolt, politikailag pedig igen káros. Ez az irány egy olyan táborba sodorhatja a magát hol polgárinak, hol nemzetinek, hol jobboldalnak nevező személyeket, amivel nem vállalhat közösséget egy valódi konzervatív, egy szeretetben gondolkodó keresztény, egy igazi magyar demokrata. Az ilyen emberek meghallgatják mások véleményét, érvekkel vitáznak, és mindig arra is gondolnak, mi szolgálja nemzetünk javát.
Életrajzom nyitott könyv, nem kell helyette régi politikai ellenfeleim torzításaihoz folyamodni. Aki ellen az 1956-os forradalom melletti 1957. október 23-i iskolai tüntetés miatt eljárás indult, akit két évig miniszteri utasításra nem vettek föl az egyetemre, aki az első lakiteleki sátorban ott volt és az MDF alapító tagja, az nyugodtan publikálhat a Népszabadságban, azt nem kell félteni a baloldal csábításaitól.
Nagyon sokan vagyunk ebben az országban, akik a "Magyar Nemzet" című napilapot polgári és nemzeti, a külpolitikában indulásától atlantista irányvonaláért tartották nagyra. Én tevőlegesen is dolgoztam ennek az iránynak a megtartásáért, a legsúlyosabb politikai támadások értek ezzel az irányvonallal kapcsolatban a magyar Országgyűlésben mondott szavaimért. A lap a "Napi Magyarország"-gal történt egyesítés óta egyre inkább letért erről az útról, sőt egy éve egyenesen szembe megy vele. Míg a belpolitikában a radikális hang csak ízlés kérdése és eredményessége vitatható, a külpolitikában a puszta célszerűség oldaláról nézve is érthetetlen az Amerika, sőt Nyugat-ellenesség. A pesti szóbeszéd már új nevet is adott az újságnak: "Lovas Nemzet." Ez az irányvonal a legfeltűnőbben az iraki háború során mutatkozott meg s odáig fajult, hogy a MN Online Thürmer Munkáspártjának az állásfoglalását közölte, ami alig különbözött a lap néhány vezércikkének vagy publicisztikájának az irányától. Ezzel hozzájárult a magyar középosztály és a polgári és nemzeti értékekre fogékony ifjúság egyoldalú tájékoztatásához. E cikkekből csak az maradt ki, hogy a háborúellenes nyugati tüntetésekben a sok jó szándékú ember mellett a szervezés, a vezetés általában a régi baloldal, sokfelé az anarchisták kezében volt, míg az európai "mainstream" konzervatívok, jobbközép erők Amerikával tartottak a francia-német-orosz trió ellenében. Az iraki diktatúra hirtelen összeomlása is megmutatta, mennyire téves volt a Nemzet hangneme e konfliktussal kapcsolatban. Ez indított elektronikus levelem megírására.
A továbbiakat Lovas István alantas, ellenem régi politikai ellenfeleim elfogult hangnemű megnyilatkozásait felhasználó írására másnap elküldött válaszom tartalmazza. Kifejezett kérésem ellenére Liszkay főszerkesztő a mai napig nem nyilatkozott az alábbiak közlésével kapcsolatban:
"A radikális jobboldal, másként a jobboldali radikalizmus hangadójának a lapjuk április 12-i számában engem megtámadó cikke jelzi, hogy érzékeny pontra tapintott "A győzelem napján" c., a felületen Amerikával és Irakkal foglalkozó, de alapjában véve a hazai politikai gondolkodás bizonyos tendenciáival kapcsolatos aggodalmaimat tükröző írásom. Az is sokat mond, hogy Lovas István egyetlen ellenérvet sem hoz fel az abban foglaltakkal kapcsolatban, ehelyett személyes becsületembe igyekszik gázolni, a találó angol szóval a "character assassination" műfaját gyakorolja.
A témához semmi köze nincs annak, hogy kik és mit írtak a Népszava c. lap minapi számában, de annak sem, hogy 1999-ben az ún. magyar Pulitzer-díjról írott és ellopott, majd a sajtóban leközölt magánlevelem kapcsán milyen támadásokat kaptam a baloldali médiában."
Ezek szerint nem is volna mit válaszolnom Lovasnak, aki egy régi személyes ügy, külügyminisztériumi alkalmazásának elmaradása miatt különösen haragszik rám. De tartozom azzal a Magyar Nemzet című lapnak, amelynek törzselőfizetője vagyok, és még inkább a lap olvasóinak, hogy elmondjam: pár hete az érlelődő iraki konfliktusról írtam egy elemzést - ami meglehetősen beigazolódott. Közlésre kínáltam a Magyar Nemzetnek, de a főszerkesztő válaszra sem méltatott. Mostani levelemet elektronikus levél formájában küldtem meg több magánszemélynek, valaki továbbküldte az MTI-nek, s ott azt megkérdezésem, engedélyem nélkül közzétették. Panaszomra visszavonták, így vált lehetségessé, - de a történtek után kötelességemmé is -, hogy nyilvánosságra került gondolataimat némileg kibővített és moderált formában a sajtóban megjelentethessem. Lelkiismereti ügy számomra, hogy a magyar társadalomban Amerikával kapcsolatban ne alakuljon ki egyoldalú torzkép, s hogy alapvető nemzeti érdekeinkről sem külpolitikusaink, sem a tágabb közönség ne feledkezzék meg.
Örömmel tölt el, hogy írásomra igen sok, döntő többségben egyetértő választ kaptam itthonról és tengerentúlról egyaránt.
Az iraki helyzeten túltekintve a jelenlegi kormány ellenzékének át kell gondolnia, hogy a külpolitikában jelenleg mi a magyar nemzeti érdek, hogy kikre számíthatunk és kiktől kell tartanunk. Hadd idézzem Sallustiust: "Az országok biztonságának legjobb zálogai nem a hadseregek vagy a kincsek, hanem a barátok." Önzetlen barátok, kivált a politikában, nincsenek, de jól megválasztott döntésekkel, az érdekek egyesítésével biztosíthatjuk, hogy a nemzetünk előtt álló próbatételekben ne legyünk egyedül. Akár tartós marad a most kibontakozott orosz-német-francia együttműködés, akár nem, ez a kombináció számunkra figyelmeztető. Szerencsére nemcsak Amerika, de számos európai ország, többségükben jobbközép vezetéssel, szemben áll ezzel és továbbra is a szoros atlanti kapcsolatok megőrzését akarja. Itthon a megfelelő döntéseket a vezetők csak akkor tudják meghozni és képviselni, ha támogatóik a fentiekkel tisztában vannak. Ezért írtam és jelentettem meg ezt az "atlantista" levelet.
Kispajtás, te Jeszenszkyhez hasonlóan nem tudsz különbséget tenni, aközött, hogy valaki Szaddamnak drukkol, vagy hogy nem támogatja az USA-t az Irak elleni háborújában. Valamint Jeszenszkyhez hasonlóan hajtogatod, hogy az USA a demokráciát védte ebben a háborúban a diktatúrával szemben. Kár, hogy az USA erről képtelen volt meggyőzni a fél világot, beleértve azokat a demokráciákat is, amelyek állítólag létükben voltak fenyegettetve Irak által.
Mindez persze csak arra jó, hogy épp a lényegről ne kelljen beszélni. Arra nem igazán adtatok még választ, hogy miért is kellene nekünk önfeledten tapsolni az USA háborújának? Milyen érdekünk fűződik nekünk ehhez? Mert az elég gyengus érv, hogy mivel mi 56-ban egy diktatúra ellen harcoltunk, ezért bármely diktátor elleni küzdelmet nekünk automatice támogatnunk kell.
Kár a kötözködésért, olvasni tanulj meg.
Neked ott van pl. az MNO.
Figyelő csak azt írta, hogy annyi értelme van MN néven lapot működtetni, mint Független Kisgazdapártot. Hiteltelen mindkettő, szépen csendben kimúlik, vagy újraépítik, de ahhoz 10x annyi idő kell majd, mint az elszaráshoz kellett.
Egyébként amíg ebben az országban lesz 5% ávóskomcsizó arc, addig nem félek attól, hogy jó irányba megy az ország. A magadfajta ostobák felélesztik az emberekben az egészséges védelmi ösztönt. További kellemes acsarkodást!
Az MN hosszú ideje züllött, de annyira, hogy azt valószínűleg már nem lehet jóvá tenni.
"Magyar Nemzet" címmel - belátható ideig - komoly, tisztességes lap többé nem jelenhet meg; a szerkesztőség eltávolítása tehát nem megoldás.
Az USA azért tette földdel egyenlővé Irakot, hogy visszadaja Izraelnek Ábrahám szülővárosát: Urt. Ezek a bérgyilkos texasi tahók mennyiért szereznék vissza nekünk Kolozsvárt?
