Minden lélek egy-egy Mester - bár némelyik nem emlékszik az eredetére, vagy az örökségére.
Ám mindegyikük megteremti a legmagasztosabb céljainak megfelelő és a leggyorsabb emlékezéshez szükséges helyzetet és körülményeket - a mostnak nevezett valamennyi pillanatban.
1 Kor. 15.19:Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
Ésa. 26.19:Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
Jer. 12.15:És azután, ha majd kigyomlálom őket, ismét könyörülök rajtok, és visszahozom őket, kit-kit az ő örökségébe, és kit-kit az ő földére.
1 Sám. 2.6:Az Úr öl és elevenít, Sírba visz és visszahoz.
Ezék. 37.12-14:Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre...
Malak. 4.5:Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
Mát. 17:De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarnak. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd tőlük. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szól nékik.
a KARMA egy hivalkodási alap, igazából a buddhizmusnak kapóra jövő istentelenítési árnydemagógia arra nézve, hogy a karma egy igazságosztó, aki méárlegel és dönt, ítél és végrehajt, nos akkor ez is személytelen személyes alakváltó, ami csak akkor igaz, ha ráfogják...., mert csupán az indiai életsorsok nem karmára épülnek, hanem valóságos embertelenségre...
1. Állj félre a jövendő harcban, és noha küzdesz, ne te légy a harcos.
2. Keresd a harcost, és hagyd, hogy benned küzdjön.
3. Fogadd meg harci parancsait, és engedelmeskedjél nekik.
4. Ne úgy engedelmeskedjél neki, mintha hadvezér volna, hanem mintha te magad volnál s mintha szavai saját titkos vágyaidat fejeznék ki, mert ő: saját lényed, csak végtelenül bölcsebb és erősebb nálad. Keresd őt, különben a küzdelem hevében és zűrzavarában könnyen elkerülheted; és nem fog ismerni téged, ha te nem ismered őt. Ha kiáltásod eljut figyelő füléhez, akkor küzdeni fog benned, és betölti bensőd sivár ürességét. S ha ez megtörtént, egykedvűen, lankadás nélkül eshetsz át a harcon; félreállva, őt hagyod helyetted küzdeni. Akkor egyetlen kardcsapást sem téveszthetsz el. De ha nem keresed, ha elkerülöd, akkor nincsen számodra védelem. Agyad kábul, szíved meginog, látásod és érzékeid cserben hagynak a csatatér porfelhőjében, s barátaidat nem tudod többé megkülönböztetni ellenségeidtől.
Ő: saját magad, te azonban véges vagy, és tévedésnek alávetett. Ő: örökkévaló és bizonyos. Ő: örök igazság. Ha egyszer bevonult bensődbe, és harcosoddá lett, sohasem hagy el többé egészen, s a nagy békesség napján eggyé válik veled.
mint egyszerü igazságszolgáltatás bumeráng-effektus a jóért jutalom jár az önzését fenyités.
Ez is benne van valamelyest persze.
Node igazságos-e hogy sok ember szépen él templomba jár véradó és mégis szegényen betegen él és kinok közt hal meg.
Miközben gazemberek megusszák büntetés nélkül.
Halál után ITÉLET és számbavétetik node addig nincs esély JÓVÁTENNI ? Ha én már EBBEN az életemben remélem jutalmát fohászomnak az talán gond vagy várjak jutalmamra ezer évig amikor már talán nem is érdekel ?
Van egy rossz hírem, v-igor. :D Nem te vagy VIII. Henrik reinkarnációja, személyesen ismerem. Gyerekkorától Hampton Courttel álmodott. Úgy érezte, az az igazi otthona. Volt egy visszatérő álma, amiben lépésről - lépésre haladt, éjszakáról éjszakára egészen addig, amíg rá nem jött ki szúrta hátba a magatehetetlenül fekvő testét. (Nem öregségben hunyt el, de sajnos ezt már nem lehet bebizonytani). Azt hitte, az álom nem folytatódik, de tévedett. A lelke visszatért még néhányszor, és újra végigjátszódott a történet és a borzalmas halál is, aztán kiszállt a testéből és megpihent a titkos szobában, aminek létezéséről csak ő tudott. Évekig kereste a házát, a motívumot, amit a bástya ormán látott és a bőrrel bevont falakat, de nem találta. Már felnőtt volt, amikor rájött, hogy Hampton Court volt az otthona. Úgy tíz éve álmodott utoljára a palotával, amikor bezárt egy ajtót, hogy befejezze végre az inkarnációt, mert többet nem akart visszatérni. Néhány napon belül megjelent a neten egy biztonsági kamera felvétele, amin egy tudor ruhába öltözött fickó bezárja az ajtót. 12 éves korában kiharcolta, hogy Oxfordba költözzön, három hónapon belül szinte anyanyelvi szintre fejlesztette az angolt (más nyelveket csak nyögvenyelősen tanult meg), de ez még mind nem bizonyíték. A legfőbb az, hogy ott álltam mellette, amikor Hampton Courtben megmutatta a teremőröknek, hogy lehet eljutni a tikos hálószobájába, ahonnan egy kis ablakon keresztül be lehetett látni a bálterembe. Hívták a múzeum vezetőjét, aki teljesen elképedt. Úgy néztek rá, mint a királyra. Mellesleg ez volt az a pillanat, amikor engem is meggyőzött. Ja, és nagyon is be tud csajozni, de csak kétszer esett meg, és mind a kétszer megfordították benne a tört. Boleyn Anna reinkarnációja nem értette, miért szerelmes bele ennyire, miért vonzza és taszítja is egyszerre és miért fél tőle néha. (később visszatért reinkarnációba, és nem hitte el, amit lát) Együtt is jártak Londonban. A csajnak megjelent egy hóhér az ágyuk végében, pedig sosem lát ilyeneket. Üvöltve futott el mellőle azt kiabálva, te voltál. Aznap este bezárta magát a WC-be. :D Henrik reinkarnációja érezte a nagy fekete alakot és a mögötte felsorakozó lelkeket, de nem látta, csak tudta, hogy hozzátartoznak. (Talán tiszteletüket tették.) A poén az, hogy a nagybátyja, aki szintén nagyon kötődik Londonhoz, akkor a Tower mellett lakott és ez a sztori is ott játszódott. Aztán egy másik csajba lett szerelmes, aki kitolt vele, visszakapta tőle. Most már Jane Seymournál tart, és úgy tűnik, ez egy boldog házasság lesz. Mind tudjuk, a királyt mellette temették el. Jane-nel is visszatért Hampton Courtbe, aki sosem szokott álmodni, de a vonatozás előtt álmában "sötétítőbe öltözött" asszonyok hívogatták azzal a szöveggel: "Gyere haza! Gyere haza!" Sosem látta még a palotát, és amikor megjelentek, majdnem elájult. Kurvára nem hisz a reinkarnációban. A hihetetlen, hogy Henrik egy nő testében reinkarnálódott és nem mellesleg nem rég elkezdett krimiket írni, de annyit eltaláltál v-igor, hogy valamiért magyar lett. Nem tudni, miért. Jane Seymour pedig férfi, így folytathatják, amit 500 éve elkezdtek és még azóta nem sikerült beteljesíteni.
Csakhogy egyetlen életben többnyire nincsen igazság :derék emberek sorsa kellemetlen,miközben gonosztevők jól élnek.Nos éppen ezért logikus az életsorozat elve,hogy többször élünk,mert egy életben az igazság teljessége nem érvényesül.
A KARMA és az ÉLETSOROZAT egymász igénylő és igenelő elméletek.
De hisz úgy tűnik, olvastál és megismertél elég elméletet! (És ismersz meg folyamatosan) Akkor most tied a pálya!
Első lépés észrevenni magadon, ha valamilyen megnyilvánuásod szerinted helytelen beidegződés. Szerintem ez a legfontosabb, és a legnehezebb. A felismerés. Ha ez megvan, már sinen vagy. (csak vigyázz, nehogy jöjjön a vonat!)
Ha tudatosítottad a helytelen reakciót, legközelebb már könnyebben felismered. (Na, már megint itt van!) Aztán persze megint elvéted, és még valószínű elég sokszor, de ha ezt mindíg belátod, és utólag átgondolod, hogy kellett volna, te magad sem fogod tudni, mitől, de egyszercsak sikerül!!!
Nálam legalábbis ez bejön. És a kritikát mindigis nemcsak elviseltem, hanem örömmel vettem, és mindíg arra sarkallt, hogy elgondolkozzam rajta, igazság van-e benne. Ebből is rengeteget lehet tanulni.
De én azt gondolom, jó úton vagy te, csak talán inkább többet akarsz, vagy gyorsabban, és egy kicsit görcsösen. Vedd lazára a figurát. Türelem, a kis lépések visznek előre, akkor legalább van ideje beérni a dolgoknak.
Én kifejezetten érzem, hogy változásokon megyek keresztül (számomra kedvező irányba), de soha nem tudom hogy éppen mi volt konkrátan a változást kiváltó motívum. Inkább a folyamat maga.
Nem tudom, ilyesmi válaszra gondoltál-e, vagy egészen más irányban kutakodnál?
Ezek mindennapos gyakorlatok, semmi miszticizmus, füst és csengettyűhang. Éld!
Jó hallani, hogy valaki indulna ezerrel. Gratulálok!
Remélem, kapsz még sok más szemponot is a keresésedhez.
Nekem meg tetszik a húros felfedezésed :-) Feltétlenül okos vagy, mivel rájottél, függetlenül attól, hogy mások is rájöttek-e már erre... Ráadásul Te szerény is vagy :-)
Nem tudom, én úgy érzem gyakorlatra van szükségem, nem elméletre.
A jógacsára tanulmányozása szerintem elégséges az illuzórikusság elméleti megértéséhez.
De... ez sem vezet sehova. Nem gyakorlat, csak valami, amin töprengeni lehet.
Olyan emberek foglalkoztak vele, akik tapasztalataikhoz kerestek magyarázatot. Nem fordítva.
Ez a hasonlat teccik nagyon! Azon gondolkodtam a minap, hogy Veled nagyon egy húron pendülünk, és ahogy ezt a kifejezést morzsolgattam, rájöttem a jelentésére. (?) Ha a húrt megpendítjük, egyfajta hang - azaz rezgés - keletkezik. Tehát, akik egy húron pendülnek, azoknak azonos a rezgésük, így megértik egymást. (Most én nagyon okos vagyok, - és szerény - vagy ezt már más is kitalálta előttem?) :-)))
Balog Béla fizikus. A könyv két részre oszlik, az elsőben a tudomány mai ismeretei szerint próbálja megmagyarázni a világ számunkra láthatatlan, érzékelhetetlen tartományának lehetséges voltát, (felvetődik benne az egyik topik címe is, "miből van a gondolat", a "nincs tér - nincs idő" tudomány általi bizonyíthatósága, a fény "sebessége", hogy létünk is csak egy gondolati energia, dimenziók stb.), a második részben spirituális megközelítésben teszi ugyanezt. Nekem is az első része tetszett, mert amit hiszek, azt hozta egy kicsit közelebb hozzám. Bár most sem mondhatom el, hogy nagyon értem, de jobban el tudom képzelni, és azóta, hogy ezt elolvastam, jobban "élem" a hitemet. Barátocskával egyetértek, megállapításához hozzátenném egy (A) Tanítóm sokszor ismételt mondását - ami nekem is irányadó mottómmá vált - "lehet, hogy így van, lehet, hogy nem, de ne dobjuk ki az ablakon!"
Igy is van, nagyon jól látod. De a kettő nem zárja ki egymást. Ha az ember valamit elolvas: szürni kell. Csináld te is ezt. "Használd vagy vesd el"... :))
Előbb mondanám, hogy minden dolog a tudatba tartozik, mint hogy hullámokról, buta tudósokról, karmikus rezgésekről, az adóvevő testünkről, és hasonlókról beszéljek.
Érdekes hasonlat, ha Istent óceánként képzeljük el. Mi magunk pedig, az óceán részei vagyunk, de minden ember egy üvegpohár az óceánban. Az emberi egó a pohár, ami arra törekszik, hogy elkülönüljön és más legyen mint a többiek. A lényeg nem az egyediség, hanem annak a felismerése, hogy mindannyiunkban belül ugyanaz az óceán van: maga Isten.
Illúziók fogságában Anyag-e az anyag? A relativitás, mint egyetlen mérőeszköz Létrehozhatja-e az agy a gondolatokat? ...etc...
meg ilyenek :))))
Főleg az első harmada érdekes, a többit máshol is lehet olvasni. A gondolattal kapcsolatos konklúziója érdekes nagyon: sem az agy, sem más biológiai szerv nem képes gondolatot létrehozni ! :))
Nem tudom, én általában látni szoktam, hogy gyáva vagyok, meg félek valamitől, sok rosszkedvet is okoz...Sokszor adtam már csövesnek pénzt cigit, kaját, bármit de nagyon ritka volt ebből, amikor szívből adtam, és nem is próbálom meg úgy beállítani, mint ha önzetlen lennék, amikor meg mégis, és látom, hogy szépíteni szeretnék a dolgon, akkor bevetem a nehéztüzérséget, az iróniát. :)
Én bajban vagyok, amikor valahogy meg kéne határoznom magam, mert szerény élettapasztalatom is annyi helyzetet foglal magában (pedig valószínű, hogy sokkal kevesebbet, mint más egykorúé), és annyiféleképp válaszoltam már, hogy fogalmam nincs minek tartsam magam. A berögződések ellenére voltam már nyitott, jószívű, kedves, félénk, gonosz, önző, gyáva, bátor, tehát sok minden. Gondolom a jelen állapotom pedig a berögződések határozzák meg főként, és ez az, ahol változtatni szeretnék.
Az egyik uralkodó berögződés nálam a FIGYELMETLENSÉG. Soha nem veszem észre, ha elkalandozok a gondolataimban, és a jelenségek dzsungelében.
Hogy mennyire rejtve marad önmagunk előtt a saját motivációnk, saját jellemünk, az elképesztő!
Például, ha valamit nem teszek meg: önmagammal elhitetem, hogy én egy megfontolt, óvatos, józan, felelősségteljes stb. pozitív ember vagyok. Más meg azt mondja ugynerre, hogy gyáva.
ez a könyv is azt a felfogást taglalja, hogy létünk csak egy illúzió. egy gondolat, egy álom.
Lehet, furcsállanám ezt a lehetőséget, ha nem emlékeznék kristálytisztán vissza gyerekkoromra, amikor úgy 5 - 6 éves lehettem. Talán még suliba sem jártam. (Hát nem ma vót! Még a múlt században!)
Lényeges, hogy a tudomány akkoriban még ott tartott, hogy az ember a majomtól származik. Ateista szülők gyermekeként ezt már én is nagyon jól tudtam.
Emlékszem, számtalanszor szakítottam félbe szüleim, nagyszüleim beszélgetését azzal a felkiáltással! "Figyeljetek rám! Szerintem mi nem is létezünk, csak egy majom álmodik bennünket!"
Ez egy igen erős meggyőződés volt bennem. Hát ma már látom, Istent eléggé "lemajmoztam", de a lényeg, hogy én már akkor is "tudtam", hogy ahonnan származunk, az csak egy álom.
Sz4bi! Nem valami hasonló érzés fog el olyanlor téged is, amikor - mint a buddhista topikban írtad - reggel felöltözöl?
Nagyon érdekes könyv, abban ez a kérdés is felvetődik. (Na, nem mintha sokkal okosabb lettem volna az elolvasása után, de legalább még egy nézőponttal lettem megáldva.)
