SZerintem a katonak az onkentesnek valo jelentkezeskor nem igazan fogjak fel a gyilkolas gondolatat, mert sokkal inkabb a katonaknak kijaro tarsadalmi tisztelet es felsobbrenduseg viszi oket ode, viszont a kikepzes alkalmaval, gyakran hosszu evek alatt egy bizonyos szintu agymosas kovetkezik be, amnek kovetkezteben a haborus oles az ertekrendjukben megvaltozik, es a gyilkossag lenyege atertekelodik.
Szep mondat volt.
Nekem az tetszik amit Te írtál.Értelmes akkor lesz igazán ha kihagyod az öl szót. Olvasd el úgy is. Egy emberi jellemvonás sorozatot nyersz egy kérdéssel kapcsolatban.
Most az ölésről.
Katona a felsorolt okokbol ölés nélkül is lehet valaki évtizedekig. Azonban a háborút a nagyokosok e politika erővel történő megvalósításának mondják. Ekkor a katona kikerül a küzdőtérre. Bármilyen okból és többöl lett katona: ott kényszerből öl. mert különben őt ölik meg, és amikor lekevesebb sír félelmében...akkor már nem érdekli miért került oda. Vannak persze elvetemült zsoldosok akik pénzért mindent vállalnak de harc közben a túlélés válik fontosabbá és csak a végén vigyoroghat...vagy nem zsoldosztáskor...
Mindenesetre katonának lenni hivatás.
Köszöntelek. Amida
Miféle humanizmus? Ember? Pfújj! Phöejj!
Az ember az egyik legszánalmasabb, legalantasabb állatfaj. Förtelmes és gyönyörű. Alávaló és csodálatos. Rajtad áll, hogy melyik aspektusára koncentrálsz... ;)
Mi végre bálványozod az "embert"? Mert egyszeri és megismételheteten? Nincs két egyforma diófa sem, nincs két egyforma kiscica sem. Sem sem örök semmi sem változásmentes, ahogy az ókori bölcs is mondá. Ígyhát a múlékonyban hinni - fölösleges.
Destruktív személyem többek között ezért is élesen elutasítj az ilyenféle humanizmust és godnolatot, mit írsz jó öreg big4 barátom.
De takarodót fújok, nem akarom szétverni a topicokat.
Talán nincs belekalkulálva a használat?
Kérdés:
-a használat esetén elveszik e az áldás?
-az áldás megmarad, de az áldott fegyver által osztott halál nem áldott?
Azt gondolom,
Van aki pénzért öl, de nem katona...
Van katona, aki csak a pénzért öl, de az biztos hogy katona...?
Van katona, aki pénzt, kap az ölésért, de ha nem kapna, akkor is tenné...
Van katona, akinek sem a hit, sem a pénz, sem az eszme, sem a hősiesség nem fontos: élvezi a katonásdit...
És van, kiben mindebből van egy csipetnyi, egyikből több, másikból kevesebb. És van még sok más is...
Tehát van két egyforma katona? Vagy mindegyikük - bármit is tesz - egyszeri és megismételhetetlen: e m b e r ...?
A fegyvered "szeme" vagy "irányzéka" részesül áldásban, nem az önmagában vett tetted mikor "lecsapsz" vele vagy "használod". Így a válaszom nem, az a cél és tett, mikről, írsz semmiképpen sem kapott áldást. Mégha meghintették is szenteltvízzel.
Különben csak egy darab rongyért küzdenének egy darab vassal a kezükben a férfiak, akik ölnek.
Ha darab rongyért, darab vassal teszik, akkor gyilkolnak.
Ennyit javít rajta az áldás! És ez szinte minden. Ebben az értelemben igaza volt, hôs az, kinek fegyverén áldás van.
Vajon Bagdadban a házról házra, emeletrôl emeletre, szobáról szobára, törmelékkupacról kupacra foggal körömmel és jórészt késsel harcoló férfiakra igaz lesz e ez?
Katonának - ma - nem az "ölésért" állnék, hanem a "pénzért". A folytatás pedig innen nézve eléggé teoretikus lenne részemről és ezért a továbbiakban inkább kicurikkolnék ebből a beszélgetésből. Ráadásul meg kellene vizsgálnunk a mai fegyverek és a mai háborúk szimbolikáját is - ami alapján pedig oda jutnék, hogy csak az "idióták" mennek el katonának. És ezt a következtetést nem pacifizmusom, hanem az idealizmuson mondatja velem.
Szent László király. Nem emlékszem, hogy "ölt", pláne "gyilkolt" volna valaha. Mégis számtalan tényt lehetne felhozni ellenem. És ezt tisztelettel el kellene fogadnom.
Minket római katolikusokat előszeretettel bírálnak széplekű Jézuskövető és ateista, humanista stb. barátaink - mert megáldjuk a fegyvert és a zászlót. Nehéz velük vitatkoznunk, hogy jó-e ez így. Szerintem jó.
Guénon könyvét még nem olvastam. Majd egyszer, de addig nem látok más különbséget a beavatás és az álbeavatás közt, minthogy az egyik szemérmesen "beavatásnak" nevezik magát.
De tulajdonképpen végül is mibe avatnak be? Ha a semmibe és a teremtô emberbe, akkor az lenne a "beavatás"?
Ha valamiféle utópisztikus eljövendô világba, akkor az az "álbeavatás"?
OFF.
De térjünk vissza.
Biztos, hogy mikor ölnél, azt pénzér, eszméért, stb.. tennéd? Nem sokkal inkább azért, mert akkor és ott ölsz éppen? Úgyértem, hogy éppen ölsz. Hogyismondjam? Egyszerüen csak cselekszel. Semmi több, késôbb majd megindoklod.
Jó, az első gondolatod elteszem, nem válaszolok. Tépelődöm rajta. Semmint válaszoljak.
Püthagorasz és tud. szocialisták. Én nem olvasnék ki ilyen párhuzamot semmiképp'. Hamvasnál sem. Ez a következtetésed igen meglepett. Meglepett az is, amikor arról írsz, hogy "minden utópia beavatás". Szerintem beavatás és álbeavatás között számottevőnek mondható különbségek leledzenek, mint azt Gúénon nem régen kiadott könyvéből kiderül.
Következtetéseddel szemben utalok arra, hogy én úgy valahogy úgy kezdtem, "inkább pénzért ölnék, semmint eszéméből".
Azt hiszem itt sokkal inkább arra gondolt a derék császár, hogy az elképzelt birodalmát megvalósította. Hiszen az elgondolással elnevezte, bár még rajta kívül állt. Mikor meghódította magán belüre került. Övé lett és Ô egy lett vele.
Így kerülnek a dolgok nevei a helyükre.
Így lesz a heroizmusból megnyugvás, ha eléri célját.
Ha jól gondolom...
Se a püthagoreusokon, se más utópistákon nem botránkozom meg. Egyébként meg a derék püthagoreusok inkább viselkedtek derék tudományos szocialistaként, -mit Hamvas nem is halgat el, csak árnyal- mint orphikus beavatóként.
Persze minden utópia beavatás. Az kommunista pionyíroknak is megvoltak a maguk szertartásos beavatási ceremóniáik, de ez már messze van igencsak a pénzér ölô katonától.
Nos, az aki ilyen idézeteket hordoz a tarsolyában, az előtt mélyen meghajlok. És köszönöm neki, hogy kincsét megosztotta velem.
Persze továbbra is vitatkozom veled, hisz "dolgok és neveik" egymásra találása nem feltétlenül jelent heroizmust. Egyszerűen mértéket,helyes arányt jelent. Olyasmit, mint amikor úgy vered be a szöget a falba, hogy nem fog ferdén állni rajta héroszod berámázott és felkasírozott képe, mikor a szögre ráakasztod. Népeket is így kell vezetni - recept bármily meglepő -, szerintem nem túlságosan különböző.
Azt hiszem te botránkoztál meg azon, hogy azt ki az irracionális szám titkát kityogta, tengerbe vetették a püthagoreusok. Akkor hallgattam. Most nem. Most azt mondom: jól tették.
Az eszméket sosem keverném össze az "objektív megismerésre" való törekvéssel. Ezt el kell tudni választani. És tényeket írtam kedves Alkmaion, nem többet. Táncolni sem fogok, hisz nincs miért. Számomra nem dőlt le a bálvány, hisz nem is volt. Nem dőlt le semmi? Nem, mert mindig is idealista voltam és maradok annak is.
A szamurájok világa? Nem az én habitusom szerint való, bár a nép romantikus szülötteinek mesebeli fantáziája számára tartogatnak nem kevés erkölcsi útmutatást és példát. És ez jó.
Irak mesterséges állam. Hogy mit tipornak el? - arról a kurdokat kérdezd. Én nem Irakot sajnálom, hanem nyilvánvaló bizonyítékát látom annak, amit úgyis mindenki ismer. Egy hanyatló állam próbálja nagyságát bizonyítani önnönmagának és a világnak. Magát becsapja a világot nem. Egyszerű.
De tisztelt Kopancsi! Honnan ez a pesszimizmus. Azért ilyen rosszkedvű, mert ezekben az órákban éppen eltapossák egy távoli nép nemzeti függetlenségét? Ugyanmár! Hiszen velünk is ezt teszik száz éve, aztán mégse dőlünk kardunkba.
Akkor tűzd a szobád falára napjaink héroszainak képét. És legyenek a példaképeid. A gyerekeidet - feltéve ha lesznek - pedig neveld arra, hogy lelkesedjenek értük.