Artúr, a bögölylégy sóhajtott egy nagyot :" milyen nagy a fecske, és én milyen kicsi vagyok! " Emigyen búsongott, két könnyet is ejtett, a sajtról leszállni persze elfelejtett. Hirtelen bátorság lökte meg a szívét, büszkén fölvetette mákszemnyi légyfejét és azt mondta elszántan: " Hős leszek! Nagy leszek! Dicsőség a nevem! Indulok is rögvest, csak előbb még eszem! " S közben észre sem vette, hogy a macska a sajtot megette. Megnyalta száját és így szólt csendesen :" a sajtot máskor is csak légyhússal eszem! "
Gyászoló ágak alatt Régi szenvedések újra bántanak. Egy viharfelleg rohanva halad. A hátam mögött elalvó tavak... ...Hagyjuk aludni a régi időket... Hagyjuk pihenni őket!
Néha csöndbe futnak gyötrő, tört szavak: Hagyjuk, ó hagyjuk a régi időket... Hagyjuk pihenni őket!
Gyorsan sipot ide, dobverőket... Üzzük el, üzzük el a régi dőket... Semmi se' mozdul, minden a régi marad.
két gyűrű
valami megrezzen
nem fuvallat, nem nesz
ez a lélek öröme
elhalkul és csuklik
megfordul felénk
megölel bejön közénk
és
lassan a tó vizén
a két gyűrű összeér
Zimonyi Zita
(töprengés)
elröpíti-e hozzád a gondolat
érzékekről felszálló óhajomat,
a sürgetést, hogy jöjj hamar,
elröpíti-e hozzád a gondolat,
hogy két ág puha-pihe tövén
esengve hív-vár a fészekmély,
elröpíti-e a gondolat sietve
verdeső vágyamat szívedhez,
Az eskűvő után köszönölapot szeretnénk küldeni a vendégeknek ,tudna valaki segíteni a köszönővers megírásában.Ha valaki tud ilyen verset azt nagyon megköszönöm.
Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház
A nő A nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kísértet. A nőé: mind, mely élő és halott, úgy, amint két-kézzel megfogadhatod; a férfié; minderről egy csomó kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó. A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga - a világot dolgokká széthabarja s míg zúg körötte az egy-örök áram, cimkék között jár, mint egy patikában. Hiában száll be földet és eget, mindég semmiségen át üget, mert hol egység van, részeket teremt, és névvel illeti a végtelent. Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér, alkot s rombol, de igazán nem él s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik - ha nők szeméből rá élet sugárzik. A nő: mindennel pajtás, elven csak az aprózó észnek idegen. A tétlen vizsgálótól összefagy; mozogj és mozgasd s már királya vagy: ő lágy sóvárgás, helyzeti erő, oly férfit vár, kitől mozgásba jő. Alakja, bőre hívást énekel, minden hajlása életet lehel, mint menny a záport, bőven osztogatva; de hogyha bárki kétkedően fogadja, tovább-libeg s a legény vérig-sértve letottyan cimkéinek bűvkörébe. Valóság, eszme, álom és mese ugy fér hozzá, ha az ő köntöse; mindent, mit párja bölcsességbe ránt, ő úgy visel, mint cinkos pongyolát. A világot, mely észnek idegenség, bármeddig hántod: mind őnéki fátyla; és végső, királynői díszruhája a meztelenség.
Ajándék legyen a szél, amikor arcodhoz ér, ajándék legyen a tűz ami lobogva előre űz. Ajándék legyen a föld, ami ha kell fekete, ha kell zöld, ajándék legyen a víz, ami szádba életíz. Ajándék legyen a nap, ami reggelente simogat, ajándék legye a hold, ami ha kell andalít, ha kell átkot old . Ajándék legyen a kéz, ami érintést idéz, ajándék legyen a szó, ami igaz és való. Ajándék legyen ez a vers, ami kicsit suta, kicsit nyers.
Bársonyos reggel köszöntsön Téged, gyönyörű álmod még véget ne érjen. A nap simogasson, mintha ott lennék nálad, mintha én simogatnám gyengéden a vállad.
