Nem. Ők mindenben osztoznak. Mindenkivel. Senki sem marad ki. Világuk, környezetük minden természeti kincsét egyenlően osztják el, és mindenki kap belőle.
Tudod, ilyent mintha láttam volna.. Az Amazonas öserdeiben élö indiánoknál... Nagyon boldogan éltek..
:-)
Mint írám, ez is annak kérdése, meddig néz/lát az ember...
L. pl. Beszélgetések Istennel 3. kötet, 18. fejezet (278. oldaltól). Egy részlet:
Beszélj még a magasan fejlett civilizációkról és a magasan fejlett lényekről. Azon kívül, hogy semmilyen okból sem ölik meg egymást, miben különböznek még tőlünk?
Osztoznak.
Várj! Mi osztozunk.
Nem. Ők mindenben osztoznak. Mindenkivel. Senki sem marad ki. Világuk, környezetük minden természeti kincsét egyenlően osztják el, és mindenki kap belőle.
Egy nemzet, egy csoport vagy egy kultúra nem "birtokolhat" valamely természeti kincset csak azért, mert történetesen azt a földrajzi helyet foglalja el, ahol az adott erőforrás található.
A bolygót (vagy bolygókat), amelyet néhány faj "otthonának" nevez, mindannyiukénak tekintik, a rendszer minden fajáénak. Sőt, magát a bolygót vagy a bolygócsoportot egyetlen rendszernek tekintik. Egységes rendszerként kezelik, nem kis részek vagy elemek együtteseként, mely elemeket aztán kiküszöbölhetnének, megtizedelhetnének, kiirthatnának a rendszer sérülése nélkül.
Ezt nevezzük mi ökoszisztémának.
Ez több annál. Nem csak ökológia, ami a bolygó természeti erőforrásainak és a bolygó lakóinak a viszonya. Ez a bolygólakók önmagukhoz, egymáshoz, környezetükhöz való viszonyát is jelenti.
Ez minden élőlény kölcsönös kapcsolata.
A fej messze gurult. És a mester összeesett és ő is meghalt, spontán végelgyengülésben.
Lelkének nem volt többé szüksége fizikai testre. E tettével befejezte teljes karmáját, kilépett a létforgatagból...
A tanítvány, következő életében a legnagyobb mesterek útját járta...
-- Maître! Az igazságot akarom tudni! Ki vagyok én? Ha kell, egész életemben a lábad előtt heverek!
-- Nem kell! Mi ez? -- és a mester a tanítvány fejére tette a kezét és megmarkolta a haját.
-- A fejem.
-- És ez? -- azzal egy csapással levágta a tanítvány fejét.
-- ...
Akkor a mester feltartotta a kezét, és eldobta a frissen lemetszett fejet.
Az egységet már elég sokan előhozták, főképp keleten, de a fizika is ezt kezdi bizonyítani.
Viszont ha az elkülönültség tapasztalásának világában kezded érvényesíteni, akkor kicsit ciki lesz a dolog:
Ha minden és mindenki egy, akkor kapcsolatokban
1 Nincs senkinek szüksége senkire
2 De bárki lehet a párod (nemtől, kortól, stb.-től függetlenül)
Ez megvalósítva pedig inkáb a Hölgyek, Urak, Szex rovathoz tartozik. :-)))
Ha nem kenjük össze egy nagy határtalan masszává magunkat, akkor az egységen belül meghatározott szerepet játszik mindenki, és ehhez a szerephez kapcsolódik x db másik szerep. Ezen viszont nem kell fáradozni, mert atomatikusan létre jön. Zsák a foltját. :)
De - mivel nekem is a türelem az egyik fő erényem ;-) a legrövidebbet mondom.
- Mester! Az igazságot akarom tudni! Ki vagyok én? Ha kell, egész életemben a lábad előtt heverek!
- Nem kell! Mi ez? - és a mester megfogta a tanítvány egyik hajtincsét.
- A hajam.
- És ez? - azzal levágta a tincset.
- A hajam.
Akkor a mester feltartotta a kezét, és szétszórta a tanítvány haját a szélben.
Csak azt kell megtudnod hozzá, ki vagy ;-) (Ez jó hír, mert megtudni sokkal egyszerűbb, mint megérteni.)
Ez nem feltétlenül esik egybe azzal, aminek képzeled magad.
Mi van, ha a megállíthatatlan ágyúgolyó találkozik az áttörhetetlen páncéllal?
Vajon az, amit képzelünk magunkról, mennyire befolyásolja a létünket?
Ha a Wright fivérek hittek volna Lord Kelvinnek, ma aligha őket tekintenék a repülőgép feltalálóinak.
Ahhoz, hogy az ember kutatni kezdjen valaminek a lehetségessége felől, legalábbis fel kell függesztenie a dolog lehetetlenségével kapcsolatos meggyőződését.
Ekkor juthat oda, ahová AN, ez afféle langymeleg állapot, és sokan meg is állnak ott. "Nem tudni". De vajon a nem tudni egyenlő-e a nem tudhatni-val?
(Én inkább nem tudom-ot mondanék, mert arról, hogy mások mit tudnak, nem tennék elhamarkodott kijelentéseket ;-) )
Ha úgy gondolod, hogy a kettő nem ugyanaz, továbbá, hogy ha megtudható, akkor Te is megtudhatod, szólj, kérlek. Akkor mehetünk tovább.
Eddigi tapasztalataim szerint az életnek van kezdete és vége. Ha tapasztaltad hogy van vége akkor odaátról írsz?Akkor mégsincs vége?
Vagy csak másokat láttál tapasztalás közben?
:-)
Elég régóta gondolkodom a témán, hiszen magam is érintett vagyok (ki nem? :-)) ), és a Beszélgetések Istennel és más írások (pl. Biegelbauer Pálé: Párkapcsolatokról másképp) megerősítettek (mi mást tehettek volna?) abban, amire jutottam:
ha elfogadjuk, hogy életünknek nincs kezdete és vége (erről bárki könnyen meggyőződhet egyébként ;-) ), akkor aligha tartható a kapcsolatok végességének eszméje. Sőt, a "kitüntetett" kapcsolatoké is...
Hogy ki hogy és miért éli meg őket másképp, szerintem azon múlik, hogy meddig hajlandó tekinteni. Vegyünk egy analógiát a földrajzból: mitől szigetek a szigetek? És mik valójában? Ha a víz alá pillantunk, azt látjuk, hogy ami a víz felett csak néhány négyzetméter vagy négyzetkilométer, egyre mélyebben egyre kiterjedtebb, és végül beleolvad a kontinentális talapzatba. Vagyis minden sziget és minden földrész valójában egy.
Ha megfordítjuk ezt a képet, és kicsit az emberek látható képe "fölé" nézünk, megláthatjuk a szuperlényeket, akik afféle vattacukortölcsérként veszik körbe a látható "hologramokat". És ezek a tölcsérek valahol a "magasban" ugyanúgy összeérnek (össze kell érjenek, geometriai ismereteim/tapasztalataim alapján :-) ), mint a szigetek talapzatai a mélyben.
Íme - vízióm szerint - a "mindannyian egy vagyunk" értelme. Mit jelent ez a kapcsolatokra vetítve? Tényleg csak egy lélektársunk lenne? Igen és nem. Mindenki egy és egy mindenki :-)
Hol kezdődik egy kapcsolat? Amikor először találkozunk? Tényleg akkor találkozunk először? Meddig tart? Amikor utoljára látjuk egymást? Tényleg akkor látjuk egymást utoljára?
A kapcsolatok jelen "szabályai" a végesség illúziója alapján keletkeztek. Vajon van-e ezeknek értelme, ha a kapcsolatok végtelensége nyilvánvalóvá válik?
