Emlékszem egyszer reggel láttam egy kové fagyott kóbor kutyát az Ih Delgur elott. Délben még mindíg kové volt fagyva, de már az utcai szemetesbe volt beleállítva.
Azért a szárazság elviselhetobbé tette a hideget, ha nem is kellemessé. (Hiába no: nem véletlen az a lapos orr és vékony szem azon az éghajlaton.)Érdekes, ahogy a szárazság miatt a hókupacok nem elolvadnak, hanem elpárolognak. Mint sok kis fehér sündisznó.
Szóval megvan a szobor. Csojbalszánról - meg a hidegrol - jut eszembe, hogy egyszer találkoztam egy Halhin-golt megjárt japán veteránnal. Az o élményei a mongol idojárással kapcsolatban kevésbé voltak vidámak, mert lefagyott a fél füle.
Most, hogy így leírtad pontosan, már be is ugrott. Jelentem, Csojbalszan mellszobra 2000-ben még élt és virult. Nem zavart senkit. Türelmes egy nép a mongol.
A hideg pedig - no erre egy jellemző eset: én első ízben 98-ban jártam ott. Június 10-e körül érkeztem az itthoni rekkenőből, s már Ulanbátorban a reptéren megbünhődtem felelőtlenül lenge öltözékemért. Másnap reggel, amikor vendéglátóim szállásomra érkeztek, hogy elkalauzoljanak, kérdeztem, hpgy hogyan öltözzem.
- Ó, egészen könnyedén, nyáriasan, meleg van. - válaszolták.
- Mégis, mennyire?
- Nyolc fok.
Szörnyülködésemre, hogy micsoda hideg van hozzátették:
- De hiszen pluszban!
Az a szobor egy kicsit kívül esett a frekventáltabb útvonalakon. Ha azon az utcán mész amelyiken a Lenin Múzeum is áll, elmész a Hurál mögött, majdnem az Állami Egyetemig. Az egyetem elotti utolsó keresztutca sarkán állt, az egyetemmel egy "háztömbben". Úgy rémlik, mintha lett volna ott egy katonai iskola és azért állt volna ott, de ebben nem vagyok biztos. A május elsejei felvonulásoknak is ebbe az utcába lógott a vége. Innen vonultunk az egyetem érintésével a mauzóleum felé. Hogy arrafelé milyen hideg tud lenni még májusban is.
Akkor a mauzóleumot sem bontották el? És mi van vajon a Csojbalszán melszoborral?
Ja, melyik volt a Munkásmozgalmi Múzeum? A Lenin Múzeumra emlékszem: az ott volt a ruhagyár, az Ard mozi és a Vízügy szomszédságában (persze ezek közül ma már talán egy sincs ott). Ez egy másik?
Amikor én utoljára ott voltam, a volt munkásmozgalmi múzeum épületében még mindig megvolt a hatméteres Lenin-mellszobor, amit a Gandan-ról elrabolt arany Buddháért cserébe emeltek PuPu olvtársunk elvbarátai. (Igaz, Lenin még véletlenül sem aranyból volt.)
Jóllehet akkor már ilyen tematikus múzeum nem volt, Lenin szigorú tekintete alatt egy virtigli török vendéglőben mérték a jóféle török eledelt. A mongolok filozófiája az volt: k.rva sokba kerülne az elbontása, hagyjuk ott, kit zavar V.I. zabálás közben, főleg ha ilyen merev.
:-))))
Ja, és a múzeum előtti téren tüntetett folyvást az a Magyarországon orvosit és közgázt végzett
figura, aki, amikor meglátogattam a panel-lakásán, éppen nadrágot vasalt gatyában a konyhában és közölte így lazán magyarul: faszikám, holnapután átveszem a kormányt.
>>Hát akkor elég régen lehettél ott utoljára (15 éve?). <<
Ja, durván úgy jön ki. Majd három éven át. Még állt a Sztálin szobor a könyvtár elott - ha már ilyen szobrokról esik szó.
Azt hallottam, hogy teljes erovel megy a Dzsingisz kultusz, meg hogy mindenféle terveik voltak, de aztán nem hallottam sok konkrétumot a megvalósításról. Mintha szó lett volna valami emlékmurol a szülohelyén is, de errol sem hallottam többet.
Hát akkor elég régen lehettél ott utoljára (15 éve?).
Lényegében a mongóliai rendszerváltás óta virul a Dzsingisz-kultusz. Szobrot tudtommal 2000-ig még nem emeltek a nagykánnak, de azt tudom, hogy nagyon komolyan tervezték a Szühbatar térre, vagy Ulanbator valamelyik másik, hasonlóan frekventált terére.
Bimbum,
az általad bekopizott kép nem Höchodt-ban, Belső-Mongólia tartományi székhelyén van? (Már nem emlékszem rá, de mintha ott láttam volna Dzsingisz-emlékművet. Igaz, ez az általad bekopizott nem tűnt ismerősnek.)
>>Én meg azt mondtam: a szándék nem volt meg. A lehetőség igen, de a lehetőség szándék nélkül semmi más mint puszta hipotázis. <<
Hat, egy valora nem valtott szandekot mondjuk tenyleg eleg nehez utolag bizonyitani. Az NKA jegyzokonyvek kielemzesevel nyilvan kozelebb lehetne jutni a tisztazashoz, de nem tudom, hogy valaki foglalkozott-e mar ezzel. Egyelore csak arra a keves megjelent mure (pl. Tokes L. Rudolf) tudok tamaszkodni ami egyaltalan foglalkozik ilyen melysegben az akkori tortenesekkel. Na meg a sajat benyomasaimra. Nem tunt a nonkonformizmus "nonpluszultrajanak" - en is alliteralok egy kicsit -, amikor pl. egy Hiradoban nyilatkozo ember neve ala kiirtak, hogy MDF tag/ helyi parttitkar.
Es hat megint csak azt kell mondjam, hogy az mdf.hu-n kozolt tortenelem sem beszel kibekithetetlen ellentetekrol.
Ezek persze csak kozvetett bizonyitekok es utalasok, de tobb van beloluk mint a kerlelhetetlen partizanharcra utalo leirasokbol.
Szoval, az NKA es az EKA targyalasok elemzese sokat segitene (bar nem tudom, hogy az EKA anyagok hozzaferhetok-e mar).
(A Dzsingisz szobor Mongóliában lenne? Amikor utoljára ott voltam akkor nagyon le volt robbanva az egész környék. Igaz akkor még tilos volt az imperialista hódító Dzsingiszt dicsőíteni.)
Bocsáss meg, de te szándékról beszéltél eleinte. Én meg azt mondtam: a szándék nem volt meg. A lehetőség igen, de a lehetőség szándék nélkül semmi más mint puszta hipotázis.
Tudtommal az NKA májusban alakult meg - de lehet, hogy tévedek. Maguk a tárgyalások kezdődtek júniusban. De persze az is lehet, hogy májusban vetődött fel az ötlet, és csak júniusra állt össze a résztvevők listája. Nincs kedvem most utánákeresni.
>>Kösz a linket, bár a Beszélő a dolog természetéből eredően saját szempontjai szerint szelektál.<<
Az biztos. De az idézet attól még idézet.
>>Nos, miután minden tényállításban elismered, hogy igazam volt, <<
Hát, abban például nem, hogy Az NKA tárgyalások 1989 májusában kezdődtek, ugyanis június közepén kezdődtek.
De egyébként igazakat állítasz. Mint ahogyan azt hiszem én is felsoroltam néhány tényt :) Csak más-más aspektusokról beszéltünk. Szerintem a személyes kapcsolatok (erre nem mondtál semmit), a személyi átfedések és a lakitelki találkozó hatalmi megtűrése (sőt, támogatása) arrafelé mutatnak, hogy ez a lehetőség benne volt a pakliban, és nem csak Pozsgay felől.
>>Csak jelzem: az MSZMP-ből kizárt Bíró Zoltán augusztusban már csak díszpinty az MDF-elnöki funkcióban<<
Én is nagyjából ekkorra teszem a hatalommegosztási szándék teljes elpárolgását. Elég gyorsan zajlottak akkoriban az események. Ezzel még mindíg nem mondtál semmi olyat ami arra utalna, hogy egy korábban megreformált MSZMP nem válhatott volna az MDF partnerévé.
Kösz a linket, bár a Beszélő a dolog természetéből eredően saját szempontjai szerint szelektál. (Huhhh, mekkora alliterációt kavartam itt véletlenül.)
Nos, miután minden tényállításban elismered, hogy igazam volt, ezután nem igazán logikus azt állítani, hogy a bizonyíték hiánya még nem a hiány bizonyítéka. Ez kétségtelenül igaz, csakhogy épp a pozitív állítást kell bizonyítani.
Pozsgay jóformán az egyetlen, aki továbbra is a monolit politika mellett érvel. De ő később, 1988-ban még mindig azt nyilatkozza egy interjúban: a társadalom plurális politikai képviselete Magyarországon az egypártrendszer keretei között kell, hogy megvalósuljon. Tudjuk, hogy Pozsgay miért teszi ezt: számára akkor egy ilyen variáció minden bizonnyal a legmagasabb vezetői posztok egyikét hozta volna elérhető közelségbe.
Az eep tanulmány viszont jószerivel Jugoszláviát elemzi, az egyetlen elejtett mondat a magyar ellenzék együttműködési készségéről egyszerűen az elemző félreértése: az adott belső hatalmi helyzetben az volt az egyetlen lehetőség hasonló összejövetelekre, ha a hatalom távolmaradását valamiféleképp biztosították. Ahogy az 1985-ös monori találkozóról is tudtak és hagyták, ugyanúgy a lakitelekit is, azzal a különbséggel, hogy Pozsgay megjelenése ez utóbbinak még valódi publicitást is adott. Épp ez a megszerzett publicitás volt az igazi áttörés, Monorról senki a résztvevőkön kívül (és a belső elhárításon kívül) nem tudott, Lakiteleknek azonban megállíthatatlan folyamatot elindító visszhangja lett.
Az NKA tárgyalások 1989 májusában kezdődtek, elég nyögvenyelősen, a folyamat augusztusban gyorsult fel, azt követően, hogy a nyári időközi választásokon az MDF tarolt (Roszík, Debreceni, stb.) és Fejtit félretették. De ebben a választási kampányban az MDF már kifejezetten az MSZMP ellen lépett fel. Az együttműködésre a leghalványabb szándék sem volt ennek során. Sőt. És két hónap múltán, október elején már megalakult az MSZP.
Szóval ezt az egész fikciót valójában az SZDSZ a négyigenes kampányban sütötte rá az MDF-re, elég rendes csúsztatással összekeverve az elnökválasztás módjára vonatkozó kérdést a megválasztandó elnök személyével.
Csak jelzem: az MSZMP-ből kizárt Bíró Zoltán augusztusban már csak díszpinty az MDF-elnöki funkcióban, a tényleges irányítás már ekkor Lezsák, Csoóri és Csurka, valamint az egyre befolyásosabb, a tárgyalásokon az MDF-delegációt vezető Antall kezében van.
