Van egy ilyen fizetős magyar oldal, ahol a regisztrált tagok magyar felirattal nézhetnek meg számos meleg filmet. Viszont elég nehéz regisztrálni, mert mindig azt írják, hogy az év hátralévő részében már nincs erre lehetőség, meg hogy ők hamarosan meg fognak szűnni (pedig nem). Viszont most találtam egy kiírást, miszerint március 19-22-ig lehet regisztrálni.
Ha valaki véletlenül erre jár, és érdekli a dolog, én mindenesetre szóltam:
Ha pedig nem kötik az embert a nyelvi korlátok, akkor egy csomó filmhez hozzá tud férni a neten, a youtube-on is akad bőven. Én mostanában spanyol feliratos filmekre vadászom, mert spanyolul tanulok, s ez remek lehetőség, hogy összekössem a hasznosat a kellemessel. :-)
Minden rosszban van valami jó! A szerencsétlen Coming out film kritikái között szerepelt egy utalás a Watercolors című amerikai filmre, amelyről még sosem hallottam eddig. Szerencsére sikerült megnéznem a youtube-on magyar felirattal, és örömmel mondhatom, hogy ismét kihalásztam egy szépséges, lírai melegfilmet a netről.
Watercolors / Akvarellek (amerikai filmdráma, 2008, forgatókönyv és rendezés: David Oliveras)
Oliveras első nagyjátékfilmje elnyerte a legjobb rendezés díját a 2008-as Los Angeles-i Nemzetközi Meleg és Leszbikus filmfesztiválon.
„A szerelem oly rövid, a felejtés pedig oly sokáig tart.” Ezzel a Pablo Neruda idézettel indul a megindító történet, mely két tizenhat éves fiú tragikusan végződő szerelmét meséli el. A félénk, jó tanuló, tehetségesen rajzoló Danny beleszeret a zűrös családi hátterű, epilepsziáját titkoló Carterbe, akinek az úszás a mindene, s aki a stressz elől néha a drogozásba menekül. Carter nem akarja felvállalni az iskolában kettejük barátságát a durva, homofób diáktársak miatt, ráadásul az érzékeny fiút közönyös apja, kíméletlen edzője és engesztelhetetlen angol tanára is csak a kétségbeesés felé taszítják.
Vannak ilyen kritikák is, melyek kissé langyos módon, de védelmükbe veszik a filmet azzal, hogy bár valóban nem jó, de annyira nem is rossz. Az a baj, hogy a korlátolt heterók az istennek sem akarják megérteni, hogy mi bajuk van a melegeknek ezzel a filmmel. Úgy látszik, ehhez már tényleg melegnek kell lenni. (Fogadni mernék, hogy sem László Ferenc, sem Veres Szilárd nem az.)
Jó, tegyük fel, nem szar a film, csak közepes (én még nem láttam). De akkor is nem ciki egy meleg témájú film esetében, hogy épp a melegek tartják visszataszítónak már a témáját is, és be sem akarnak menni a moziba? Hogy főképp csak a közönyös vagy butuska heterók tartják elviselhetően szórakoztatónak? Ha meg ők voltak a célközönség, akkor kár volt a meleg témához nyúlni. Nem is értem, miért erőlködik egy hetero alkotó ezzel a témával, ha nem ért hozzá.
Nekem különösen fájó ez a magyar melegfilmnek nevezett szánalom, mert imádom a meleg témájú filmeket. Az általam látottak között voltak zseniális, súlyos remekművek, színvonalas művészfilmek, csodálatosan megható történetek, tanulságos történetek és könnyedén szórakoztató darabok, de ennyire elcseszett témával még soha nem találkoztam eddig. Ez magyar specialitás. És az a legfőbb gond, hogy még mindig nincs olyan meleg témájú magyar film, mely elősegítené a melegek megértését és elfogadását.
„Ne dobáld a buzit, köcsög!” Orosz Dénes: Coming OutKritika
Nem a Coming Out fogja megváltani a mainstream magyar filmeket, de sima limonádéként teljesen rendben van, az elmúlt évek hasonló próbálkozásainál sokkal jobb.
A Coming Out kapcsán már jó két hónappal a premier előtt izzott a levegő, mindenki jó előre fel volt háborodva, hogy ez a film homofób, hisz azt az üzenetet közvetíti, hogy addig üsd a buzit, amíg meleg, meg egy jó nő a gyógymód a homoszexualitásra, és egyéb, ehhez hasonlóan erőltetett belemagyarázás – mindezt persze úgy, hogy még nem is látták a filmet. Pont ezért könnyű volt a filmet a kritikákban erről az oldalról támadni, hisz az olvasók akkor is azonnal egyetértenek vele, ha nem is látták a filmet. Ahogy én látom, van két oldal, az egyik azt mondja, hogy fúj, film buzikról, micsoda fertő, a másik meg azt, hogy egy homofób film, skandalum! Na most akkor melyik? Igazából egyik sem – bár kétségtelen, a film reklámkampánya teljesen el lett rontva, így annyira nem meglepő, hogy így fogadják a Vajna-éra első moziba küldött közönségfilmjét. Pedig a film kapcsán tényleg tök lényegtelen, hogy amúgy melegekről szól – ezt próbálták is utólag lekommunikálni, csak ezt is nagyon rosszul.
Mert miről is szól a film? Nem, nem arról, hogy Csányi Sándort elcsapja motorral Tompos Kátya, amire pikk-pakk kibuzul. A történet főhőse Erik (Csányi Sándor), Magyarország egyik leghíresebb meleg közéleti figurája, Coming Out című rádiós műsora borzasztóan népszerű, meleg körökben pedig valóságos hősként kezelik. Barátjával, Balázzsal (Karalyos Gábor) éppen készülnek összeházasodni, amikor is váratlanul elbizonytalanodik a saját szexuális orientációjában: egy baleset után szép lassan elkezd rádöbbeni arra, hogy beleszeretett kezelőorvosába, Lindába (Tompos Kátya). Igen, ez egy fordított coming out története, ami szerintem kifejezetten érdekes alapötlet, a nemi identitásban való elbizonytalanodás pedig univerzális téma, és mindegy kellene legyen, hogy a hős itt éppen melyik nemhez vonzódik, már ha az egyenlőség a cél. Szóval ez az egész díszhiszti az egyik legérdektelenebb aspektusán lovagol a filmnek, lendüljünk is túl ezen és kezdjünk el végre magáról a filmről beszélni.
Merthogy vannak ám tényleges problémái is a filmnek. Nem fogja egy csapásra kirángatni a magyar filmet a gödörből, visszacsalogatva a nézőket azonnal a mozikba, mert ezt a filmet ugyanis szerintem mindenki látta már sokszor részleteiben, jól ismeri a fontosabb fordulatait, és előre tudja már a végét. Ez persze következik a zsáner, vagyis a romantikus komédia kissé kötött szerkezeti elemei miatt is, ugyanakkor számtalanszor láttunk már kiemelkedő és újszerű dolgokat ezek közt a kötött keretek közt is, szóval nem lehetetlen dolog. Viszont itt számtalan a kifejezetten klisés és elcsépelt megoldás, kezdve a tipikus, utcán rohanós-visszaszerzős jelenettől egészen a kissé erőltetetten, nagy vallomással kierőszakolt katarzisig. Továbbá a film kissé túl van zenélve, több olyan jelenet is van, ami zene nélkül, csenddel sokkal nagyobb hatást tudna elérni, viszont a filmzene annyira a szánkba rágja, hogy most mit kell éreznünk, hogy elveszi ezen jelenetek erejét. Persze nem ússzuk meg a szokásos, nagyon béna magyar rádióslágereket sem aláfestésként. Továbbá Csányi nem igazán működik ebben a filmben, mint komikus karakter, játéka többször is teátrális, a mellékszerepet játszó Simon Kornélt sokkal inkább megnéztem volna főszerepben. Tehát a Coming Out nem egy kiemelkedően jó film.
Viszont nem is rossz. Főleg azért, mert egy pillanatra sem akar többnek látszani annál, mint ami: egy végtelenül egyszerű romkom, ami viszont helyenként még intelligensebb is, mint műfajtársai. A poénok nagy része működik, és még ha nem is vált ki mind térdcsapkodós nevetést, azért lehet mosolyogni rajtuk, és látszik a filmen, hogy Orosz Dénes nem egy tehetségtelen fazon, sőt. A forgatókönyv ugyanis kifejezetten jó, dramaturgiailag teljesen rendben van, és bár rengeteg a klisé, tele van ötlettel, jó jelenetekkel. Ügyesen egyensúlyoz, hogy ne erősítse a meleg sztereotípiákat, de közben ne is váljon szivárványzászlós, didaktikus tanítófilmmé, ami iskolás módon elmondja, hogy „de hát olyan jó emberek, pedig melegek”, mint néhány Oscar-prosti amerikai dráma, ami végső soron erre a kifejezetten offenzív tanulságra fut ki. Persze, mint a legtöbb magyar filmnek, ennek is Mucsi a legerősebb pontja, de itt kifejezetten jó karaktert is írtak neki, Tompos Kátya pedig tüneményes, mint mindig. Nem vállal sokat a film, azt viszont úgy-ahogy hozza: nem egy többször végignézős, de vállalható magyar romkom, ami erős minőségi ugrás Sas Tamás és Kabay Barna dilettáns borzalmai után. Szóval, amíg legalább ezt a szintet tartja a magyar közönségfilm, addig nem kell temetni.
A Coming out tényleg nem meleg film, de a híresztelésekkel ellentétben nem is arról szól, hogy a melegségből ki lehet gyógyulni. Orosz Dénes filmje mindössze egy fogyasztható vígjáték, amely fantázia-Magyarországon játszódik. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Minden ember egyforma: az egyik ilyen, a másik olyan – fogalmazott egykor Bethlen miniszterelnök felesége, az írónő Bethlen Margit, s kijelentésének mély igazságtartalmát – sok egyéb mellett – a romantikus komédia zsánere is lépten-nyomon visszaigazolja. Van, aki szerelmi kapcsolatba keveredik egy kísértettel, más meg következetesen nádszálvékonynak látja amúgy másfél mázsás kedvesét: a szerelemérzés mindannyiunk számára közös emberi tapasztalata lehetővé teszi, hogy nézőként felülemelkedjünk az efféle vígjátékok egyedi ötletein, valószerűtlen szituációin és egyéb agymenésein.
Ettől persze józan fővel még nem hisszük azt, hogy az ilyen filmek alkotói reálisnak gondolnák a kísértetszerelem megvalósíthatóságát, az anya-lánya testcserét, vagy netán ténylegesen ismernének középiskolákat, ahol a diákok egyfolytában dalra fakadnak.
Éppígy a Coming out című új mozidarabot sem annak alapján kell megítélnünk, hogy az alkotókkal ellentétben mi bezzeg jól tudjuk, hogy melegből nem lesz egy csapásra (de több csapásra sem) heteró. Orosz Dénes munkája ugyanis, miközben a jelenkori magyar filmek fix alapsztoriját (Csányi Sándor szerelmes egy nőbe) látszólag megcsavarja, egyszersmind kötelességtudóan felmondja a tolerancia és a felvilágosodottság rokonszenves leckéjét. Vagyis a közönségfilm műfajában megfutva pályáját, a Coming out a
Tompos Kátya és Csányi Sándor
homofóbiát aljasnak és szánalmasnak mutatja, a melegek párkapcsolatát teljes értékűnek fogadja el, de még Czeizel Endrét is megszólaltatja – csak éppen Csányi Sándor csontmeleg figurája közben beleszeret egy nőbe. Hogy ez más művészeti ágak és zsánerek felől csekély teljesítménynek vagy ellentmondásosnak látszik, az könnyen meglehet, az viszont bizonyos, hogy Orosz filmje előrébb jár az elfogadásban és a témaismeretben az olyan, tengermélyen empatikus kritikusnál, aki képes árulkodónak ítélni és rövid úton megbélyegezni a tényt, miszerint a filmben Mások Egyesületnek hívják a melegek szervezetét.
A sztoriban egy nyíltan meleg rádiós személyiséget motorjával elüt egy szép doktornő, aki rögtön utána kezelőorvosa lesz a hamar beleszerelmesedő férfinak. A régi magyar filmek kedvelői e sűrített összefoglalóból persze már ráismerhettek az Alfa Romeo és Júlia című Ruttkai-Latinovits-film ihlető hatására, ám ez a mozzanat jóval kevésbé tűnhet zavarónak, mint a harmadik évezred magyar romantikus vígjátékainak örök problémája, vagyis az, hogy e filmek nem az általunk ismert Magyarországon játszódnak. Ha őszinték akarunk lenni, ez itt most zavaróbb, mint, mondjuk, a Csak szex és más semmi esetében volt, hiszen az a legtájékozatlanabb néző számára is nyilvánvaló, hogy hazánkban nincsenek hatalmas médiaérdeklődéssel kísért melegjogi közgyűlések, valóban oknyomozó bulvárújságírók, valamint olyan közkórházi szobák, mint amilyenekben a megejtő bájú Tompos Kátya gyógyítja a betegeit.
A képek forrása: PORT.hu
Ettől eltekintve a Coming out fájdalommentesen kitölti a maga másfél óráját, hála a humor szolid, de kitartó jelenlétének, az érzelmesség finom adagolásának, valamint a meglepően jó színészi teljesítményeknek. Csányi Sándor ugyan most sem tud kibújni a bőréből, de azért emberibbnek és egyszersmind színészibbnek tűnik a többéves átlagnál: vannak őszinte hangjai és a figurát sem tartja el magától oly messzire, mint látatlanban feltételezhettük. A keményen kislányos Tompos Kátya viszont úgy jó, ahogy van, s hasonló mondható el több mellékszereplőről is, így különösen a Csányi rádiós főnökét adó Gyabronka Józsefről. Kiégettséget sugárzó pillanataiból valósággal kicsap az életszag, míg ellágyulásaiban és vígjátéki sürgésében egy pompás komikus színész parádéját ámulhatjuk. A tőle okkal elvárt szintet és figurát hozza Mucsi Zoltán (mint zord szomszéd és tömegoszlató rendőrapuka), s jóval az elvárás felett teljesít a vígjátéki szempontból leghálátlanabb szerepet, a szerelmi háromszög mit sem sejtő vesztesét alakító Karalyos Gábor: megerősítést kereső tekintete és félszeg gesztusai a párkapcsolatok örök megoldhatatlanságáról mesélnek valami emberit.
A sok vígjátéki, közhely- és karikatúra-meleg között, a filmbéli álom-Budapest díszlet-melegbárjában pár pillanatra feltűnik Lady Dömper, a budapesti meleg szubkultúra egyik sztárja és talpköve is. Maga a fanyar és sokat tudó valóság.
A múlt héten mutatták be a mozik Orosz Dénes meleg témájú filmjét, a Coming out-ot.
Már akkor sejtettem, hogy nagyon szerencsétlen hatása lesz ennek a bugyuta filmnek, mikor először olvastam a tartalmát. És tényleg.
Íme egy meleg témájú film (ez a műfaj nálunk ugye ritka, mint fehér holló), ami sérti a melegeket és az egyéb szexuális kisebbséghez tartozókat. Ez azért nem semmi ám! Magyar specialitás.
Pár részlet a neten megjelent kritikákból:
Origo, Kovács Bálint:
„...mit sugall a szépen végigvezetett történettel Orosz: a melegség gyógyítható, mert vannak olyan nők, akik még a melegeket is ráveszik arra, hogy heterókká váljanak. Ha egy film ezt a tipikusan bornírt, tudatlan, homofób érvet propagálja, az akarva vagy akaratlanul, de ebben a társadalomban, ebben a korban nemcsak szomorú, de kifejezetten kártékony is. […] A Coming out látszólag az elfogadást hirdetné, de közben minden egyes percében a valódi tolerancia ellen szól - mert a megkülönböztetést propagálja. […] A film azt sugallja, hogy igen, a melegek teljesen mások, mint amilyenek "mi" vagyunk, de senki ne higgye, hogy ez probléma - ez pedig, tetszik vagy sem, a homofóbiát erősíti. […] Többről van annál szó, mint hogy a Coming out csak egy újabb rossz film a világban. Ez a film érezhető jóindulattal beszél egy olyan érzékeny témáról, amiről látszólag nagyon keveset tud, és azt is rosszul. Pedig sok mindenre szükség lenne a magyar filmben és a magyar társadalomban, de arra éppenséggel biztosan nem, hogy újra eldurrogtassanak annyi homofóbiát erősítő patront egy közönségfilmben, amennyiből kijönne egy teljes augusztus huszadikai tűzijáték.”
Media addict, Tibi:
„...soha nem készült még ennyire rasszista tartalmú film Magyarországon. Egyszerűen az indulatok, amiket a Coming Out terjeszt, önmagukért beszélnek. A hozzászólások a film “meleg” mivoltát támadják, eközben pedig ekézik a “buzikat, akiknek végre lesz mit nézni” – utóbbi pedig egy idézet, méghozzá körülbelül az egyetlen, amit gond nélkül lehet szó szerint idézni. Ők ugyanis azt gondolják, a meleg társadalomnak jót tesz egy film, ami olyan üzenettel él, miszerint csak Tompos Kátya kell a melegség “meggyógyításához”. Ez az üzenet több, mint káros, ha pedig a film közönségsiker lesz, akkor szépen aláássa majd azt a több évtized által elért kitartó és kemény munkát, aminek köszönhetően ma élhetőbb életet élhet egy meleg, leszbikus vagy biszexuális embertársunk, mint tíz évvel ezelőtt.
A legszomorúbb pedig az, hogy egy ennyire rossz üzenettel rendelkező film állami támogatásban részesül, nagy reklámkampányt kap, és eljut az ország összes mozijába. Ebből a költségvetésből – akár ugyanezekkel a szereplőkkel is -, lehetett volna forgatni egy olyan filmet is, mint az Imák Bobbyért vagy a Watercolors. Egy olyan magyar filmet, ami őszintén bemutatja milyen nehézségekkel néz szembe egy ember, aki más, ahelyett, hogy indulatokat, rasszista dolgokat és rossz üzenetet közvetít a nézőknek a “tiszteletreméltó” Orosz Dénes. Mert ez a film csak árt, én pedig szomorú vagyok, amiért egyáltalán elkészülhetett. Mert ez sajnos ártani fog a melegek megítélésének, és még inkább szítja majd azokat az indulatokat, amik sajnos amúgy is elég nagyok.”
Nl café, Jámbor Eszter:
„Szerintem nem kell hozzá melegnek vagy leszbikusnak lenni, hogy összeszoruljon az ember gyomra a film alapfelvetésétől is. Már az előzetesén felháborodtam, hiszen nyitottabb országokban nem nevetni, hanem felszisszenni illik a film alapötletén és a benne felsorolt sztereotípiákon. Tiszteletbeli melegként (sok a meleg barátom) nagyon rosszulesett, amikor a nézőtér együtt nevetett a lelkes alkotókkal, és mélységesen szégyellem, hogy még mindig ott tartunk, hogy a melegek olyanok, akik mindig komolyzenét hallgatnak, salátát esznek, rettegnek a pókoktól, riszálják a csípőjüket, selypítenek, és még járás közben is kitartják a kisujjukat. Ja, és persze mindig feszülős, színes pólókban járnak, és főzni is remekül tudnak. Mert hát a melegek már csak ilyenek, és ezen jót lehet nevetni... Bár az alkotók szerint ez végre egy lépés, hogy beszéljünk a témáról, és persze ők nem a melegeken, hanem a melegekkel nevetnek. Kár, hogy a mellettem ülő melegszervezetek képviselői nem igazán nevettek.”
Nl café, TóCsa:
„A film úgy lesz homofób, hogy közben éppen az ellenkezője akar lenni. Közel akarja hozni a meleg párok életvitelét a nézőkhöz, megmutatva, hogy ők is ugyanolyan kapcsolatban élnek, mint bármilyen más pár (a Csányi–Karalyos-duóból legalább az utóbbi többet nyújt melegkarikatúránál), ám közben a figurák jobbára csak a melegekről kialakult sztereotípiákat erősítik (csicsás ruhák, affektáló beszéd, nőies kéztartás...). Ez egyszerűen azért alakult így, mert a film szereplői nem komplex személyiségek, csak típusfigurák.”
Hvg, TA:
„A Coming out egyetlen erénye nagyjából az, hogy megpróbál beszélni a homoszexualitásról. Ez sikerülni nem sikerül, de a kísérlet már önmagában érték. A film viszont így prűdségén és kínos humorán túl pont olyan lett, mint a magyar társadalom viszonya a melegekhez: éretlen. Excel-tábla szerű didaktikussággal sorolják fel a melegekkel kapcsolatos sztereotípiákat, miközben a két férfi főszereplőnek nagyjából egy pillanatig sem hisszük el, hogy melegek.”
Cinestar, Tom Powell:
„...a Coming Out legfőbb baja: intelligensen kellene nyúlnia a témához, de a legtöbbször csak leragad a meleg közhelyek és sztereotípiák puffogtatásánál, és igyekszik minden szükséges információt didaktikusan a néző szájába rágni, de ha a meleg szerelem ábrázolásáról van szó, akkor kényesen ügyel arra, nehogy véletlenül is elcsattanjon egy férfi csók. Bezzeg félmeztelen vagy magukat markolászó pucér nők látványa (utóbbi igaz csak újságban) simán belefér a 12-es karikába. […] ...ha legközelebb valaki itthon akar a témában filmet készíteni, lehetőleg másképp tegye.”
Egy meleg néző véleménye:
„Nem kéne egy ilyen érzékeny témával viccelődni. A végén még tényleg elhiszik sokan, hogy a melegség megváltoztatható. Itt Magyarországon is sok szülő ex-gay klinikára, vagy kuruzsló pszichológushoz küldi a saját gyerekét, amikor kiderül róla, hogy meleg. Sokan hisznek abban, amit a film viccesen bemutat.”
Szintén egy meleg néző véleménye:
„A homofóbiát erősítő patronok durrogtatása sokkal biztonságosabb pénzgyártó masina, mint az elgondolkodtatás.
Mindezt az adófizetők (meleg, hetero) pénzéből. Gratulálok. Ha valaki bizonyítani tudja, hogy meleg, az visszaigényelheti az adójának azt a részét, amit erre az ótvarra költöttek? Sőt, még kárpótlást is kérhetnének.”
stb.
Én nem láttam a filmet, ha egyszer majd leadja a tévé, akkor megpróbálom végignézni.
A spanyolok egyik legnagyobb filmrendezőjét, Pedro Almodóvart is teljesen kifelejtettem a sorból, pedig viszonylag sok filmjét láttam. Érdekes, hogy Almodóvarnál összességében nem is a meleg téma dominál, hanem a transzszexuális és transzvesztita, de megjelennek nála leszbikus szereplők is.
Ilyen filmjei pl.:
A vágy törvénye
Pepi, Luci, Bom és még sok más lány a tömegből
Mindent anyámról
Rossz nevelés
Tűsarok
Szintén elfelejtkeztem a leszbi témájú Petra von Kant keserű könnyei című Fassbinder filmről, amit nagyon régen láttam.
Teljesen friss filmélményem a Gyűlölt másság, mely A fiúk nem sírnak filmhez hasonlóan egy brutálisan meggyilkolt transzszexuális fiatal valódi történetét meséli el.
Döbbenetesen ostoba és gonosz kommenteket is lehet olvasni a film kapcsán, ami legalább annyira sokkoló, mint a film cselekménye. A toleranciára nevelést szeretné ez a film is közvetíteni, de szerencsétlen módon van olyan momentuma a sztorinak, amin a másságot elutasító nézők fogást tudtak találni (konkrétan hogy a magát lánynak érző fiú "átverte" a fiúkat, s ezért ő is hibás a történtekben). Persze az igazi gyűlölködőket egy tökéletes dramaturgiájú és tökéletesen megcsinált film sem tudná megváltoztatni, pláne meghatni.
Így első nézésre azt tudom mondani, hogy nekem azért a A fiúk nem sírnak film sokkal jobban tetszett.
Képzeld, a Törökfürdő-t pedig láttam (bár csak egyszer, elég régen), ráadásul még tetszett is, de teljesen elfelejtkeztem róla, nem tudom, miért.
Azt már nem is mertem írni a hozzászólásom végén, hogy szívesen venném, ha mások is ajánlanának nekem további filmeket, mert biztos voltam benne, hogy ennek a topicnak annyi.
Ahogy olvasom, pl. a Tudatlan tündérek is meleg témájú. No majd tájékozódom Ozpetek ügyben, köszi. :-)
Tehát a meleg témájú,értékes filmek listájának folytatása:
Tartalom: Francesco, a fiatal építész feleségével, Mártával dolgozik Rómában. Egy nap levelet kap a Török Nagykövetségtől, amelyben harminc éve Isztambulban élő nagynénje haláláról értesítik. Felesége sürgetésére odautazik, és kiderül, hogy öröksége egy törökfürdő. A kezdeti idegenkedés után egyszerre csak magával ragadja ez a világ, amely teljesen más, mint az addig megszokott életstílusa. Úgy dönt, hogy marad.
Már azon voltam, hogy nyitok egy topicot ezzel a címmel: A legszebb, legértékesebb meleg filmek.
Arra gondoltam, milyen jó lenne sok-sok információt tartalmazó, igényes ismertetőket írni a kedvenc filmjeimről, berakni képeket, linkeket azok számára, akik hozzám hasonló érdeklődésűek és ízlésűek. Viszont józan ésszel belegondolva ők olyan kevesen lehetnek, hogy még arra sincs esély, hogy egy darab ilyen ember idetévedjen, viszont már egyetlen értelmi és érzelmi fogyatékos homofób is elég lenne ahhoz, hogy elvegye a kedvemet az egésztől.
De ha már úgyis itt van ez a halott topic, hadd tegyek egy szép nagy koszorút a sírjára azzal, hogy először is ismertetem azokat a meleg szerelem témával foglalkozó filmeket, melyek kétségtelenül értékesek, elgondolkodtatóak, ugyanakkor különösen kedvesek a szívemnek. Ezt követően szót ejtek a többi általam ismert meleg filmről is, majd a leszbikus és transzszexuális témákkal foglalkozó filmek közül említek meg pár értékesebb alkotást.
Meleg szerelem témájú filmek
Imádott kedvenceim:
Angyalok Amerikában / Angels in America (amerikai filmdráma, 2003)
A forgatókönyvet Tony Kushner írta saját Pulitzer díjas drámájából (a darabot tavaly óriási sikerrel játszotta a Nemzeti Színház), a rendező Mike Nichols.
A film megkapta a legjobb tv-filmnek járó Golden Globe-díjat (ugyanis nem mozifilm), s a neves színészgárda is sok díjat nyert.
A többszörös katarzist okozó, zseniálisan megszerkesztett, fantáziadús alkotás, mely sokféle társadalmi, emberi problémát vet fel hihetetlen szeretettel, bölcsességgel és humorral, életem egyik legeslegnagyobb filmélménye.
A több szálon haladó és végül teljesen egymásba fonódó cselekmény az 1980-as években játszódik New Yorkban, a konzervatív Ronald Reagan-i időkben, s a következő élethelyzetekkel indul: Louis cserbenhagyja AIDS-ben szenvedő fiúszerelmét, Priort, mert taszítja a betegség és a halál, bár tudja, hogy ezzel nagy bűnt követ el. Harper, a mormon vallású, gyógyszerektől hallucionáló, fiatal háziasszony érzi, hogy valami baj van a házasságával. Férje, a magas beosztású hivatalnokként dolgozó, naiv, szintén vallásos Joe kétségbeesetten próbál úrrá lenni homoszexuális hajlamain. Joe pártfogója, Roy Cohn, a konzervatív eszméket hirdető, képmutató, cinikus, homoszexuális ügyvéd szintén megtudja, hogy AIDS-e van. Az elhagyott, beteg Priorral egyre fantasztikusabb dolgok történnek álmaiban, és már maga sem biztos benne, hogy valóban csak álmokat lát-e.
- Készülj az útra, az égen át suhanásra, a fölfelé zuhanásra! - szól hozzá egy különös hang, s én is e szavakkal biztatnám mindazokat a nyitott lelkű, művészetre fogékony embertársaimat, akik belevágnak ebbe a felejthetetlen élményt nyújtó, majdnem hat órás kalandba.
Egy egyedülálló férfi / A Single Man(amerikai filmdráma, 2009)
A forgatókönyv Christopher Isherwood regényéből készült, rendező Tom Ford.
Szívszorító lírai film a feldolgozhatatlan gyászról, melyet a szeretett társ elvesztése okoz, a melegek kirekesztettségéről és magányáról, a barátságról és a reményről. George, az idősödő egyetemi tanár már hosszú hónapok óta gyászolja balesetben elhunyt élettársát, majd a szűnni nem akaró szenvedés hatására egy reggel elhatározza, a nap végén önkezével fog véget vetni életének. Ennek az egyetlen napnak a történéseit mutatja be a nagy műgonddal megkomponált, fájdalmas érzésekkel átszőtt, de néha a humort is megcsillantó film, melyet szeretettel ajánlok minden érző szívű embernek.
Little Ashes / Kis hamvak (brit-spanyol filmdráma, 2008, rendező: Paul Morrison)
Federico García Lorcának és Salvador Dalínak a barátságon túlmutató, mély kapcsolatát dolgozza fel ez az elbűvölő film, amelybe beleszerettem, majd a film hatására beleszerelmesedtem Lorcába is. (Lorcáról, Dalíról, a két zseni kapcsolatáról oly sok ismerettel rendelkezem immár, mint talán senki más ebben az országban, s az irodalom fórumon, a Federico García Lorca című topicomban közzétettem számos információt.)
A filmhez nem készült hivatalos magyar felirat (sőt angol sem), szerintem a létező legjobb magyar feliratot én csináltam, és szívesen elküldöm bárkinek, aki kéri.
Teljes napfogyatkozás / Total Eclipse (angol-francia-belga filmdráma, 1995)
A forgatókönyvet Christopher Hampton készítette saját drámája nyomán, rendező: Agnieska Holland.
Szintén két nagy művész, Arthur Rimbaud és Paul Verlaine viharos kapcsolata áll ennek a remek filmnek a középpontjában, mely mélabúsan nosztalgikus képsorokkal zárul. Az eredeti drámát Magyarországon is játszották, s annak tévéjáték változatát volt szerencsém látni kb. 20-22 évvel ezelőtt, de olvastam is a darabot. Most úgy érzem, a film nyújtotta a legnagyobb élményt.
Oscar Wilde szerelmei / Wilde (brit filmdráma, 1997, rendező: Brian Gilbert)
Igazán gyönyörű filmet sikerült alkotni Oscar Wilde magánéletéről, arról a híres-hírhedt szerelemről, mely a kiváló írót Lord Alfred Douglas-hez, az ifjú arisztokratához fűzte. A film szeretetre méltó embernek mutatja be Wilde-ot, így könnyű azonosulni mindazzal a szenvedéssel és megaláztatással, amelyen keresztül kellett mennie. Csodálatos a film zenéje, de ez az előbb említett négy filmre ugyanúgy igaz.
Isten veled, ágyasom! / Ba wang bie ji (kínai-hongkongi filmdráma, 1993, rendező: Chen Kaige)
Az Arany Pálma és Golden Globe-díjjal jutalmazott, hatalmas erejű filmalkotás igazi különlegesség. A történet mintegy ötven évet ölel át, s a tradicionális kínai opera két színészének sorsán keresztül - akik már gyermekkorukban „színpadi testvérek” lesznek - bemutatja Kína 20. századi történelmét is. A soha el nem múló, de be sem teljesülő szerelem, a halálig tartó hűség ábrázolása teszi igazán megrendítővé ezt a nagyszabású filmalkotást, melyre egy tragikus zárójelenet rakja fel a koronát. (Jelenleg sajnos nincs meg nekem, és azt sem tudom, honnan lehetne megszerezni.)
A hattyúk tava / Swan Lake(angol balettfilm, 1995, koreográfus és rendező: Matthew Bourne)
Csajkovszkij szépséges, érzelmes balettzenéjére Matthew Bourne egy teljesen formabontó, extravagáns koreográfiát készített lenyűgöző színpadképekkel. A modern korba helyezett történetet főhőse, a herceg ráébred saját homoszexualitására, ami drámai következményeket von maga után. (Csajkovszkij is meleg volt, ez már önmagában is indokolhatja a modernizált balett témaválasztását.)
Értékes filmeknek tartom a következőket is:
Túl a barátságon / Brokeback Mountain (amerikai filmdráma, 2005, rendező: Ang Lee)
A többszörös Oscar-díjas és Golden Globe-díjas alkotás az egyik legismertebb meleg szerelem témájú film. Ennis és Jack a Brokeback hegyen vállalnak nyári munkát, ketten őriznek egy birkanyájat. A két férfi barátsága egy éjszakán váratlanul intim viszonnyá alakul át, amelytől eleinte maguk is megriadnak. A munka befejeződése után évekig nem találkoznak, mindketten családot alapítanak, de idővel újra felveszik a kapcsolatot, mert nem tudnak szabadulni az egymás iránt érzett szerelmüktől. A Brokeback hegy lassan a visszahozhatatlan boldogság, az elveszett paradicsom szimbólumává válik. A film vége torokszorítóan fájdalmas.
Túl a csillogáson / Behind the Candelabra (amerikai filmdráma, 2013, rendező: Steven Soderbergh)
Liberace, a rendkívül népszerű, öregedő zongoravirtuóz és fiatal alkalmazottja, Scott Thorson valós eseményeken alapuló titkos szerelmi kapcsolatáról szól a film, Thorson szemszögéből nézve. A két férfi fokozatosan megromló viszonya mellett betekintést kapunk a külsőségeket imádó, üres celebvilágba, mely lassan elnyeli és tönkreteszi a film elején még ártatlan, naiv Scottot. Liberace szerepében Michael Douglas remekel.
Maurice (brit filmdráma, 1987, rendező: James Ivory)
Edward Morgan Forstermajdnemszáz évvel ezelőtt íródottregényén alapul a James Ivory által rendezett film, melyben két cambridge-i diák, Clive és Maurice egymásba szeret. Míg Clive a társadalom általi kiközösítéstől rettegve képtelen felvállalni a másságát és megnősül, addig Maurice nem adja fel a boldogság megtalálásának reményét.
Otthonom, Idaho / My Own Private Idaho (amerikai filmdráma, 1991, rendező: Gus Van Sant)
Mike, a narkolepsziában szenvedő fiúprostituált valójában érzékeny lélek. Kétségbeesetten keresi anyját, s reménytelenül szerelmes barátjába, a gazdad családból származó Scottba, aki csak az apja elleni lázadás miatt választotta a fiúprostituáltak életét. Különös film, helyenként még Shakespeare szövegek is felhangzanak benne.
Halál Velencében / Morte a Venezia (olasz filmdráma, 1971, rendező: Luchino Visconti)
Ezt a filmet én nem tartom meleg témájúnak, csak azért írok róla, mert sokan ebbe a kategóriába sorolják. Az alapjául szolgáló Thomas Mann kisregényt annyira imádom, mintha direkt nekem íródott volna, s szerintem nem a szépség magasztalásáról szól, s pláne nem egy pedofil vonzalomról, hanem az irracionális szerelem alattomos, észrevétlen elhatalmasodásának folyamatáról, fázisairól. A film szépen van megcsinálva, Mahler zenéje gyönyörű, de azért a könyv számomra sokkal nagyobb élmény volt.
További meleg filmek, melyeket láttam:
Imák Bobbyért / Prayers for Bobby (amerikai filmdráma, 2009)
A megtörtént esetet feldolgozó film feltárja, milyen tragikus következményekkel járhat a homoszexualitás elítélése, meg nem értése, betegségként kezelése. A bigottan vallásos Mary Griffith keresztény szellemben neveli gyermekeit, s mikor kisebbik fiáról, a kedves, szelíd Bobbyról kiderül, hogy homoszexuális, képtelen elfogadni a tényt. Az imák és a pszichológiai kezelések ellenére Bobby egyre mélyebb kétségbeesésbe süllyed, s anyja rideg elutasítása miatt végül öngyilkos lesz. Mary csak sok szenvedés után, fokozatosan döbben rá, hogy mekkora bűnt követett el a fia ellen, s a film végén már egy melegfelvonulás lelkes résztvevőjeként látjuk viszont az asszonyt.
Nagyon hasznosnak tartom ezt a filmet a toleranciára nevelés szempontjából, de művészileg nem nagy szám.
A szabadság ököljoga / Faustrecht der Freiheit (német filmdráma, 1974, rendező: Rainer Werner Fassbinder)
Fassbinder homoszexualitást ábrázoló filmjei közül számomra ez a legértékelhetőbb, mert ebben megjelenik a szerelem témája is. A munkanélküli Franz Biberkopf sok pénzt nyer a lottón, s így bekerül az annyira vágyott "jobb körökbe", ahol vesztére beleszeret Eugenba, egy csőd szélén álló nagyvállalkozó fiába, aki csak kihasználja és tönkreteszi őt.
I Love You Phillip Morris (amerikai vígjáték, 2009)
A sok dráma után megemlítek egy váratlan fordulatokban bővelkedő, aranyos vígjátékot. Phillip Morris, a csavaros eszű, szerelmes szívű bűnöző valós személy.
Nyári vihar / Sommersturm (német romantikus film, 2004)
Kamaszokról szól és főleg kamaszoknak ajánlott ez a könnyed, középkategóriás filmecske, mely szintén alkalmas arra, hogy a homoszexualitás elfogadására neveljen. Mikor láttam, nem győztem csodálkozni, hogy milyen lazák a németek.
Szintén tinédzserek a főszereplők, és a másság elfogadása áll a film középpontjában. Nekem ez gyengécske volt.
Eine Aussergewöhnliche Affäre / Különös eset(?) (német film, 2002)
Ha jól tudom, nincs hozzá hivatalos magyar szöveg. A nős, gyermekes tanár és új, fiatal munkatársa között szerelem szövődik, ami botrányos módon kitudódik. A családos férfinak döntenie kell, hogy eddigi életét adja fel vagy a szerelmet. Középkategóriás.
Milk (amerikai film, 2008, rendező: Gus Van Sant)
Oscar-díjas életrajzi film Harvey Milkről, aki meleg politikusként az emberi jogokért folytatott harc hősévé vált. Nem az esetem ez a film.
Édes2kettes / Cheun Gwong Tsa Sit (hongkongi - tajvani film, 1997, rendező: Wong Kar-wai)
Egy meleg pár viszontagságos kapcsolata rémlik, de egyáltalán nem tetszett.
Nem sikerült jól az első magyar meleg film. Már a témaválasztás is szerencsétlen: egy középkorú nős író beleszeret egy 19 éves fiúba, egy hazudós, mindenkit kihasználó prostituáltba. Meglehetősen indokolatlannak tűnik a főhős érzelmi fellángolása, ezért nem lehet azonosulni vele, de a többi szereplővel sem. Szegényes téma, nem meggyőző művészi eszközök, semmi érzelmi hatás. De Gálffi Lászlót szeretem!
Leszbikus témájú filmeket illetően már korántsem vagyok ennyire tájékozott, mert nem vonz annyira ez a téma.
A rém (Monster, 2003) tetszett és Makk Károly filmje, az Egymásra nézve (1982) is elég jó szerintem.
Transzszexuális témájú filmek:
/A transzszexualitás röviden azt jelenti, amikor egy férfi nőnek érzi magát vagy egy nő férfinak./
A fiúk nem sírnak / Boys Don't Cry (amerikai filmdráma, 1999, rendező: Kimberly Peirce)
Kegyetlenül jó, megrázó film, mely valós eseményeket dolgoz fel. Brandon Teena, akit jóképű, kedves, gyengéd fiúnak tartanak a lányok, valójában lány és Teena Brandonnak hívják, de ő fiúnak érzi magát. Egy unalmas porfészekbe tévedve megismerkedik Lenával, akibe beleszeret, s a lány is viszonozza az érzéseit annak ellenére, hogy idővel rájön, Brandon nem igazi fiú. Lena barátai azonban ostoba, korlátolt emberek, s mikor kitudódik Brandon titka, brutális kegyetlenséggel állnak bosszút a fiús lányon. Hilary Swank Oscar- és Golden Globe-díjat kapott a parádés alakításáért.
Síró játék / The Crying Game (brit film, 1992, forgatókönyv és rendezés: Neil Jordan)
Az Oscar-díjat nyert forgatókönyv cselekménye leleményes fordulatokat tartalmaz. Fergus, az IRA önkéntes katonája szinte baráti kapcsolatba kerül egy túszként fogva tartott brit katonával, akire neki kell vigyáznia, s akit neki kell kivégeznie. Megígéri a fogolynak, hogy halála után gondoskodni fog a barátnőjéről, Dilről, és ígéretét betartva sokáig nem veszi észre, hogy a vonzó lány, akinek a szerelmét is elnyeri, valójában fiú.
A filmek teljes stáblistája megtalálható pl. a www.filmkatalogus.hu oldalon, ahol sok filmelőzetest, képet is meg lehet tekinteni.
/Remélem, elég igényesen szóltam hozzá a témához./
És Visconti? A Halál Velencében-re gondolok elsősorban. Bár Visconti civilben is az volt (Delonnal karöltve), meg Dirk Bogarde is...
A Caravaggio nagyon jó film. És ha valakinek, hát Sean Beannek jól állt a hímringyó szerepe.
Furcsa, hogy épp a BM-t nem említette még senki. Én nem néztem meg, nem is fogom, egyszerűen nem tetszenek a színészek benne. Ha már melegek filmen, legyenek igazi bishounenek... az a két sótlan amcsi nem az. Vannak sokkal érzékibb párosok westernekben... hogy csak a Butch-Sundance duót említsem.
Hm!
Részben revideálom saját álláspontomat. (Egy újranézés micsoda felismer(tet)éseket hozhat! Pláne, ha elbizonytalanító effektusoknak teszi ki magát az ember…)
Lehet, hogy csak kedvelem a nem-túl-arcbamászós/pömpölős filmeket, és valójában amit szemérmes megjelenítésnek tartok, az olyannyira szemérmes, hogy benne sincs a filmben. Talán bele sem volt tervezve.
Mindenesetre: HA és AMENNYIBEN elfogadjuk, hogy ez alábbi alkotásba nem véletlenül keveredik bele a homoszexuális mellékszál, úgy még van némi esélye, hogy bizonyságot nyerjen az, hogy ha valaki értelmes meleg-témájú történetet akar kreálni, akkor nem szabad CSAK és KIZÁRÓLAG meleggekkel megtöltenie a sztorit. Sokkal többet elárul az egészről, ha nem nagyítóval ez a lét van benne kizárólag megfestve, hiszen a valóságban sem elzárva létezik.
A Sírhantműveket is elcseszték volna, ha kizárólag David körül forogna. Kell valami normális közeg is…
Látom, nem túlságosan mondhatni, hogy pörög a topik. Talán ez is bizonyosság róla, hogy nem igazán időszerű még ilyesmivel e tájon foglalkozni...
Mindegy.
Akkor csak a jegyzőkönyv kedvéért. Az egyik kedvencem ugyanis eddig nem említődött. Stephen Daldry első filmje, a Billy Elliot.
Egyértelműen a szokottól eltérő viselkedés, ill. érdeklődés áll a középpontjában, ami egyfajta kódolt megjelenítése a topik témájának - ebből fakadóan természetesen nem is mindenkinek jön le, hogy miről van szó --> idézem egy dvdházhozszállító oldal fórumának egyik hozzászólását "Egy fiú, aki balettozik, hát elég siralmas" -, azonban egy konkrét homoszexuális mellékszál is megjelenik a történetben.
Pont attól jó a film, hogy elvontan, szinte képletben ábrázolja ezt a jelenséget. Így - elvileg - megtalálhatna olyanokat, akikben kevesebb averzió van az efféle "üldözendő devianciák" iránt, de elvből elfordítják a fejüket a téma nyíltabb tárgyalásától. Mondom, elvileg, mert bizonyítékot még nem tudok felmutatni. Azok általában rühellik a filmet, akik hallani sem akarnak a homoszexualitásról.
Ja, és a film nem keres megoldásokat. Csak annyit rögzít, hogy van ilyen. De mindezt úgy, hogy egyúttal értékesnek is tetszik, hogy VAN ILYEN.
Hibátlanok
(Flawless, 1999) --- jól van régi, régi, régi, de most megy a M2-n, 21:15.
... Voltaképp a történet két dologról szól. Egyrészt arról, hogy a heterók bigott elképzeléseit, öncsalását, előítéleteit leleplezve szimpatikussá tegye a másképp élő és gondolkodó, elsősorban transzvesztita különcöket. A történet másik "fele" a teljes csüggedésből kilábaló, életéért küzdő emberé. Az, hogy a háttérben néhányan meghalnak, csak "mellékszál", a véres jelenetek borzalmát ellensúlyozza a travesztik sajátos "nyelvjárású", erotomán humora.
Süti
Azaz, szórakoztató. Lebegtető, kicsit kitartó, szépen elengedő.
És van egy jó kis dance, trance, akármicsoda stilusú dal is hasonló cimen (absolutely flawless, ilyesmit ismételgetnek benne), ami ugyan nem kötődik a filmhez, de nekem tetszik. Nincs meg valakinek?
