a.) Totál birka: nincs is olyan sok belőlük, mert ennyire csak kevesen ostobák. viszont:
b.) Mezei birka: belőlük rengeteg van. vannak ugyan individuális megnyilvánulásaik néha-néha, de csak ritkán. nem szeretik az önállásógot, inkább arra vágynak, hogy helyettük gondolkozzanak, itélkezzenek, döntsenek, satöbbi. az emberiség 60%-a ide tartozik.
c.) Birka light: gondolkozó embernek hisz magát, egy-két jó pillanata akad, de nem tud kitörni a középszerből, mert az igazán egyéni dolgait nem meri felvállalni, csak a kommerszebb indiviualizmust. Az értelmiség többsége ide tartozik; ők azok, akik ugyan már művelődtek valamicskét, és emiatt felsőbbrendűnek hiszik már magukat, de a felszín alatt valójában erősen hajlamosak a birkaságra. Pedig gyakran nagy egyéniségnek hiszik magukat.
d.) Vezérürü: ritkább. Már eléggé hangsúlyosak az individuális vonásai, de azért még őt is lehet terelgetni, emiatt könnyen bedepizhet, bedilizhet. Őbelőle lehet remete, ha már végképp csalódott az emberekben. Ugyanis ez az egyetlen módszer, amivel távoltarthatja az őt befolyásoló hatásokat. De lehet belőle próféta, diktátor, szupersztár is.
E.) Életművész : ő az igazi individuális ember. Belőle nem lesz remete, sosem kényszerül kivonulni a társadalomból (bár, ami azt illeti, sosem volt igazából része sem annak), nem lesz belőle kesergő, tragikus sorsú zseni sem, sem népvezér, sem elborult agyú próféta. Lehet, hogy nem is válik híres emberré, a szabadsága fontosabb annál. Ő az igazi egyéniség, aki nem csak elméleti szinten az, hanem a gyakorlatban is. Ő az, aki valóban boldog, teljes életet képes élni.
> Hány fős résztvevőszámtól kezdve számít az ember kollektív agyúnak? Egy nemzet? Egy ország? Egy város? Egy baráti közösség? Egy pár? Ha ezekben bárki tud együtt működni a többiekkel/másikkal, akkor kollektív barom?
:)))
Erről már tényleg Monty Python jut eszembe.
- Ti mind egyéniségek vagytok!
Tömeg: - Igen, mi mind egyéniségek vagyunk!
Valaki: - Én nem!
Ezt a jelenetet juttatta eszembe a téma meg a nicked :)
Nem kell megbántódni ezért, hiszen lehet, hogy nem is így van, csak egy kényszerképzet az egész. ...
:)
És még ha így is van, akkor sincs semmi gond.
Nincs "kollektív barom", hanem különféle tudatállapotokban levő ember, és ezek között olyan, akit szinte teljesen ösztönei uralnak. Erről sem ő sem más nem tehet és nem is hibás; ez sem nem rossz, sem nem jó, csak van.
Mindez létszámtól független. Egyedül is lehet valaki kollektív és tömegben is induviduális.
És mint írtam, minden ember különbözik, így az egyéniség mellett, azzal keveredve vannak jelen a típusjegyek, tehát nem 100%ig beskatulyázható "zombik" az emberek. Mindenki élete során változhat és változik is így a "besorolása" is.
Aki kreatívan képes együttműködni (jó csapatjátékos), az szerintem elsősorban a kollektivista induviduális ember... :)
Hány fős résztvevőszámtól kezdve számít az ember kollektív agyúnak? Egy nemzet? Egy ország? Egy város? Egy baráti közösség? Egy pár? Ha ezekben bárki tud együtt működni a többiekkel/másikkal, akkor kollektív barom?
Kedves Big4!
Jók a gondolataid, csak kár, hogy elvont merev kategóriákban gondolkozol. A dialektikus gondolkozás nem az erősséged, mert akkor ismernéd az átmeneteket, és a megszűntetve -megőrzött ,a tagadás tagadása elvét. Hogy magyarul is szóljak néhány szót, Individualizmus és kollektivizmus nem zárja ki egymást, sőt igazi egyéniség, csak közösségben lehet az ember. Ezek a kategóriák tudod átcsapnak egymásba és létezik közösségi indivídum éppúgy, mint individuális közösség. Amiről te beszélsz az az atomizált tömegtársadalom ahol tényleg vagy elszigetelt egyén vagy kollektív massza van. Az egészséges társadalom nem ilyen, és nekünk azért kell dolgoznunk, hogy a sokszínűség közösségiségben éljen és a közösségiség ne nyomja el az egyéniséget...
na üdv!
"Summázva a dolgot, a vélhetőleg szellemileg fejletteb és erkölcsileg érzékenyebb emberek, nagy valószínűséggel inkább induviduális típusok és inkább kollektivisták."
vagy legalőbbik Ők maguk szeretik ezt így beállítani. :-)
nem biztos, hogy jó mindenáron mindenhol beavatkozni. a világ lassan a világmegmegváltásba pusztul bele.
néha kell egy kicsit hagyni a dolgokat, hogy follyanak csak a maguk medrében. a legjobb orvos a Természet, nem kell mindig belekontárkodni a munkájába.
amúgy sok individuális individualista ember szeret úgy sodródni az áramlattal, hogy az azért ne söpörje le őt.
Mottó:
"Mártózz meg a folyóban anélkül, hogy vizes lennél"
Ne vágjuk haza a topicot, mert a téma többet érdemel szerintem.
(Modik! Vulgaritást töröljétek plíz!)
Szóval ahogy igértem, leírom, hogy szerintem mi a különbség a kollektív és a kollektivista és az induviduális és az induvidualista ember között.
Két dologot fontosnak tartok előrebocsájtani.
1. ismétlem, hogy csak szubjektív véleményt fogok írni, sem nem szánom szakértői véleménynek, sem a megdönthetetlen igazságnak, csak a saját gondolataim, nem több.
2. ezek az embertípusok (kategóriák), amiket tárgyalunk, nem- vagy csak nagyon ritkán léteznek "tisztán" (inkább átmenetesen, átfedésben). Hiszen ahány ember annyi féle. Ám mégis elég jól megfigyelhetőek e "skatulyák" és beléjük lehet - némi megkötéssel - "paszírozni" embertársainkat (és persze magunkat is). A kategóriák vége kvázi "öszeér"...
Az egyéniség és a jellem mellett és azzal egyfajta "szimbiózisban" figyelhetők meg e kategóriák ismerető jegyei.
Szóval.
KOLLEKTÍV EMBER.
A kollektív ember az, aki rendkívül könnyen befolyásolható, nincs- vagy alig van önálló véleménye, ötlete vagy álláspontja. "Behódol" bármilyen kollektív véleménynek ill. elvnek és pillanatok alatt képes látszólag mély hittel, meggyőződéssel vallani azt. Szinte minden "áramlat" elsodorja. Nincsenek vagy alig vannak saját elvei ill. meggyőződései ill. olyanok, melyek nem hamisak és színleltek. Csak közösségben képes létezni, önállótlan és lényegében döntésképtelen, szüksége van arra, hogy megmondják neki, mit tegyen vagy legalább tudjon valamit utánozni.
Legalább három fokozatot lehet ezen (és a ugyanúgy a többin) az "osztályon" belül elkülöníteni. A kezdeti- szinte állati-fázistól a kissé önállósodó és az egyre inkább induvidualizálódó (akár induvidualista is lehet!) típusig.
INDUVIDUÁLIS EMBER
Az induviduális ember már egyre inkább képes önállóságra és döntést hozni. Kevésbé fél. Nem szorul közösségre és orientálásra, sőt korai fázisban (talán itt "ér össze" a kollektív ember végső fázisával) inkább azt igényli hogy ő "vezényeljen", vagy legalábbis minél inkább befolyásolja a döntéseket, helyzeteket és persze elsősorban ugyebár a kollektívát.
"Útján" haladva a közösséget, az önállótlanságot ,illetve bármiféle, őt orientálni kívánó tényezőt egyre terhesebbnek érez és határozottan anti-kollektivistává (remetévé) is válhat. E (talán) középső, haladó fázisban az induviduális ember meglehetősen kellemetlen (mogorva, magának való, nem csapatjátékos), rendkívül zavarja szinte bármiféle külső impulzus, melyet nem ő szándékosan, tudatosan invitált életébe. Amikor az induvidualitás "kiforr", már kevésbé ellenkezik, a kollektívával, hanem visszafordul affelé és segítő szándékkal közelíti azt. E végső fázisban levő ember (emiatt!) akár kollektivistává is válhat... ;)
KOLLEKTIVISTA
A kollektivista ember, lehet kollektív és induviduális ember is! A tisztán kollektivista ember esete viszonylag egyszerű, hiszen kollektivizmusa kollektívságából fakad (alapvetően ragaszkodás a kollektívához, mint a döntéshozás és felelősség átvállalójához).
Ám a kollektivista-induviduális ember lényegesen komplikáltabb és érdekesebb. Az ilyen emberek egy része (akik valószínűleg az induvidualizmusuk kezdeti fokán állnak) felfogta, hogy a kollektívát (befolyásolható tömeget) kitűnően lehet manipulálni, orientálni különféle célok érdekében és ezt igyekszik minél inkáb gyakorolni is. Kollektivizmusa nem őszinte, elsősorban azért voksol csak a kollektívizmusra, hogy érdekeit elérje azzal. Ellenben a másik típusa (az érem másik oldala...) az előrehaladottan induvidulális ember, pedig azért válik a kollektivizmus elutasítása után, esetleg ismét kollektivistává, mert úgy érzi, hogy segítségre, - szerinte - jó irányba való orientálásra szorulnak a kollektív emberek.
INDUVIDUALISTA
A tisztán induvidualista ember, mivel induviduális típus, ezt a gondolkodásmódot preferálja, ám az induvidualitás fejlődésével csökken az induvidualizmus (minden más izmussal együtt), az ilyen ember ekkor már egyre kevéssé érzi szükségét és értelmét pálcát törni bármiféle ideológia ill. meggyőződés mellett.
A kollektív emberek köréből kikerülő induvidualisták, látásmódja (kollektivista-induviduálisokhoz hasonlóan) valószínűsíthetően szintén nem őszinte; kollektív szemléletüket kívánják, hírdetett induvidualizmusukkal álcázni, mivel belátták az induvidualizmusban rejlő nagyobb erőt (több emberi tartást). Már vágynak rá, de még gyakorolni nics erejük és bátorságuk, így inkább fennhangon hírdetik, de válsághelyzetben könnyen le lehet leplezni őket (hiszen kollektív gondolkodásra vallóan reagálnak.)
Summázva a dolgot, a vélhetőleg szellemileg fejletteb és erkölcsileg érzékenyebb emberek, nagy valószínűséggel inkább induviduális típusok és inkább kollektivisták...
Hogy ki a "jobb" és a több, hogy összeségében ki a fejlettebb, azt mindneki maga döntse el! Talán nincsenek is kölönböző (egymás fölött- és alatt álló) szintek, csak úgy tűnik mintha...
Egyesek szerint, a két (kollektív és induviduális) alaptípuson kívül van még egy harmadik típus is... ;)
kedves topikindító, számomra, mint egy leendő lesz@rt számára vicces, hogy a 0. hozzászólásodban kifejtett 'nem akarod senki véleményét megváltoztatni' jegyében lelkesen anyázol, ha más véleménnyel találkozol
VM: hülyeség, amit csinálsz. Létrehozol magadnak skatulyákat úgy, hogy azok közül te a számodra legszimpatikusabba tartozzál. Szerintem individualista ember, úgy, ahogy te elképzeled, nincs. Én csak tudom, hisz én az vagyok :)
Szerintem én igencsak egyéniség vagyok, és, meg kell mondjam, néha már baromira unom. Én nem akarok változni, de marha jó lenne egy-két ember, aki hozzám hasonlóan gondolkodik, épp csak annyira hasonlóan, hogy megértsük egymás gondolatait.
Majd talán az elmeosztályon :)
Az szerintem is nagyon fontos, hogy a gondolatainkat függetleníteni tudjuk a többi ember véleményétől. De örülnék, ha az én hozzáállásom és gondolkodásmódom kicsit "hétköznapibbnak" számítana :)
