Kedvenc őrkutyámat megcsípte a kullancs aminek az lett a következménye, hogy lyme kórt kapott.
Valószínű későn lett diagnosztizálva, és késő lett... a kutyám olyan tüneteket produkált már hogy hiába a méreg drága gyógyszerek, hiába minden .... meghalt. Az egész család kikészült annyira szerettük...
Költözés végett döntöttünk a hamvasztás mellett. A Rex -el hamvasztattunk. Kedvesek korrektek voltak.
Ajánlani tudom csak őket minden elkeseredett sors társamnak.....
Sziasztok! Csokoládé színű labradorom hunyt el egy hete és én is a hamvasztás mellett döntöttem. Eléggé körbejártam a fórumokat, de végül egy ismerősöm ajánlása alapján az http://animal-tem.hu/ csapatát választottam. Nagyon meg voltam velük elégedve, egyrészt nagyon jó áraik vannak, de ez ilyen helyzetben nekem kevésbé számított. Ők kegyeleti állathamvasztással foglalkoznak és érződött rajtuk, hogy hatalmas állatbarátok, így könnyebb volt ezt a nehéz időszakot átvészelni. Úgy érzem meg tudtuk adni Csokinak a méltó végtisztességet, a hamvakat végül nem tartottam meg, hanem szétszórtam a Normafánál ahol annyira szeretett sétálni. Ajánlom őket mindenkinek!
Az állathamvasztás mindig megosztja az emberek véleményét, de én amellett döntöttem. Az allathamvasztok.hu val hamvasztattam el a kutyámat,, mert nekem szimpatikus volt a hozzáállásuk,és a telefonos beszélgetésünk után 1 órára rá, már el is kezdődött a hamvasztás. A feleségem el sem jött velem, annyira kiborult.Azt hittem , én sem fogok tudni ott maradni, de olyan kedves volt az Úr, hogy végigbeszélgettük az időt, és hamar elmentek azok a nehéz percek. Árban is kedvezőek voltak, de nekem ez a hozzáállás mindennél többet jelentett. Bátran ajánlom őket, minden szempontból meg voltam elégedve.
Sziasztok. Én nem nagyon jártam körül a kérdést. Kolléganőmtől kaptam a telefonszámot, felhívtam, eljöttek és az udvarunkon elhamvasztották a kiskutyámat, ahogy én szerettem volna. Igazából elégedett voltam velük ( http://petcremation.hu/), de csak utána tudtam meg milyen sokan foglalkoznak hamvasztással és meg akartam bizonyosodni arról, hogy a legjobb megoldást választottam, úgyhogy felkerestem mindenkit akit találtam. A szubjektív szempontokkal annyira nem foglalkoztam, mint inkább konkrétan az árral, ami mint kiderült a legolcsóbb volt mind közül. Bernadett
üdv. 1999-ben halt meg életem első és egyelőre utolsó kutyája rico aki egy argentin-staff keverék volt és kb 1 hét nyomozás után sikerült találni egy embert magyarországon aki hamvasztással foglalkozik. egy fehér lada+utánfutó volt a felállás, nem túl modern, de tökéletes munkát végzett. 2012.09.09-én újra szükségem lett volna rá, de a nevére és főleg a telefonszámára persze nem emlékeztem, úgyhogy újabb nyomozásba kezdtem, igaz, most a szerelmem cicája miatt... minden létező telefontszámot felhívtam, amit a neten találtam, köztük az első nagybetűs segítő balogh urat, akinek persze '99-ben a nyoma sem volt és ezeket az allathamvasztokat, akiknek országos lefedettségük van vidéken is, ami szerintem hazugság, mert épp csak csepelre nem tudtak eljönni, nekem kellett volna siófokra menni... meg volt valami kisvárdai is... meg a XI-ben is... meg még volt pár... a lényeg hogy beszéltem vagy 5 emberrel, az egyik mézesmázas mint a cukrosbácsi, a másik simán csak bunkó volt, volt aki fel sem vette és vissza sem hívott, ja és a legnagyobb vicc az egészben, hogy az árak percenként változtak. akit választottunk, az egy fiatal srác volt - mint utólag kiderült, gyors volt, nem folyt a nyál a szájából, de mégsem volt érzéketlen. mert a kis szerelmem meg végig sírta az egészet... ja és egy 20ast kért, amennyit megbeszéltünk. én teljesen meg vagyok vele elégedve, itt találtok több infót: www.petcremation.hu
és még1szer köszönöm hogy olyan flottul ment minden!
Örömmel tudatom mindenkivel, hogy Balogh Csaba, aki az országban először foglalkozott kisállat hamvasztással ÚJRA SEGÍT NEKÜNK!!! :) Nekem 2008-ban hamvasztotta el a kiskutyámat, amiért azóta is hálás vagyok Neki! Nagyon meghitt és emberséges légkört teremtett a szomorú esemény során, ezért is tartottam fontosnak, hogy közzétegyem ezt az információt mindenki számára, és minél több fórumon. Én azóta is tartom vele a kapcsolatot, és bár 2009-ben abba kellett hagynia, de a napokban örömmel újságolta, hogy újra belefogott. Saját tapasztalatom alapján merem ajánlani minden gazdinak, mert ő tényleg segített, amikor szükség volt rá. Bármilyen kérdésetek van írjatok bizalommal, amire tudok, szívesen válaszolok, vagy hívjátok őt személyesen a :
Köszönöm a segítségeteket, én is a szegediekkel hamvasztattam el a kutyusomat. Nagyon beteg volt már, el kellett altatnom. Tisztességgel búcsúzhattunk el tőle, a hamvasztást végző férfi nagyon együttérző volt. Nekem nagyon jó tapasztalataim voltak velük kapcsolatban.
2006.05.19-én este is találkoztunk Kázmérral. Sajnos,eléggé nagy vitánk volt telefonon,de véghezvittük a tervemet. Sokkal kultúráltabban megy a dolog,mint anno.Már 1 nagy R.Masterban van a kemence,nem 1 utánfutóban. A sors fura fintora,Ördimnek ugyanolyan "urnája" lett,mint a cocámnak,csak nagyobb. Rettenetesen fáj,soha nem fogom tudni feldolgozni..... Hiányzol Kiscsillagom! ;(((
Mi is voltunk hasonló helyzetben, én exhumáltam (így kell írni?) Morzsit, egy tacskó termetű kutyát. A részletekbe nem mennék bele, de a maradványait (nem takarítottam le a csontokat, föld is ment vele bőven) beletettem egy kartondobozba, és most itt van az előkertben egy másik kutya (Csonbor) mellett.
Gina kutyusom fiatal, egymáshoz direkt tul közel ültetett ezüstfenyők közt van eltemetve (háromszög alakban vannak a sir körül). Anyuék belátható időn belül tuti nem adják el a kertet, ha majd egyszer mégis, oda fix, hogy nem épül nagy épület, és ha család veszi meg, az addig hatalmasra nőtt, a szabad rész felöl szélfogóként is müködő, egybeolvadt fenyőket nem fogja piszkálni, max fallá nyirhja a hátoldalt... A kedvenc botjai a fejfa...
Este volt inn Kázmér.....
Teljesen korrekt módon,nagyon kedvesen elvégezte a dolgot....
Így végre örökre velem maradhat Czuczikám.....
Czuczor Gizella 2002.02.01?-2003.02.26.
Béke poraira!
ÖP
Mostmár tudok írni Róla:elvesztettem 1 lányomat:szerdán Czuczorkám feladta a küzdelmet,elment....
További infó a malackás topicban,nem akarok itt offolni,és nehogy szóljanak az ismétlésért....
Fáj,nagyon fáj!
De túl kell lépni,mert ott vannak a többiek,akikről ugyanúgy gondoskodni kell...
ÖP
Ez igaz...erre még nem gondoltam....:))
Közben más listán is infóztam,ezek a válaszok:
Lévai Piroskától:
Kiss Kazmer az illeto, Hatvanbol. Tel.: 20/978-8805
O az aki hazhoz is megy, es a helyszintol es az
igenytol fuggoen ott helyben vagy valamely kozeli kies
reszen hamvaszt. Nekem 4 elpusztult kutyim van
urnaban. A hamvasztas ara (es ideje is) fugg a holt
kutyi testnagysagatol, ill. a kiszallas
benzinkoltseget is meg kell fizetni.
Meg egy, mukodik egy darabolos hamvaszto is... brrr,
es meg valaki aki elviszi a tetemet es par nap mulva
visz vissza valamifele hamvakat... ezek felejtendok!!!
Kazmernak eleg nagy a kazanja a legnagyobb testu
kutyakhoz is.
Szomoru dolog ilyen temaban irni, eszunkbe jutnak
elpusztult negylabu barataink. Es azok is, akiknek
nincs tul sok mar hatra... kicsi, rozoga 15 éves
pulikam Adelka...
Van kutyim régrol, akit eltemettunk, es van olyan akit
az allatkorhazban (?feherjefeldolgozo?) "hagytunk".
Megnyugvast, belenyugvast azonban csak a hamvasztas
jelent. Emberek vagyunk, kulonbozoek...
-Szia OP!
Termeszetesen fugg a merettol, 64 dekas csoppseg jelentosen olcsobb. Ido,
energia:-((((
En meg nem lattam hamvasztast, egyszer szoba kerult, kemeny tel leven, de a
kutya sajnos tul elte a telet. En megszabaditottam volna mar a fajdalmaitol,
de a parom nem akart rola hallani, akkor tudakozodtam az arak es a
lehetosegek irant. Nincs kert, ahol el lehetne temetni?
Nem vagyok benne biztos, hogy lelkileg melyik a konnyebb megoldas,
vegignezni a hamvasztast, vagy csak visszakapni a hamvakat. Pattog, ropog a
kis/nagy test, amit az ember szeretett???? :-((((
Én akkor is a hamvasztást választom!Nekem fontos,hogy tudjam,biztonságban van!
ÖP
Lehet, hogy csak egy tárgy, de én az hiszem, hogyha szeretünk valakit, tisztelünk valakit, lett légyen az ember vagy állat, akkor - ha módunkban áll - meg kell neki adni azt a tiszteletet, amire az érzéseink köteleznek.
Abban egyetértünk, hogy csak az hal meg, akit elfelejtenek s abban is, hogy az emlékek, az együtt töltött pillanatok varázsa mindig velünk marad kitörölhetetlenül, minden körülmények között, de ehhez az is hozzátartozik, hogy tisztességgel veszek tőle búcsút.
Amikro legelső befogadott cicánkat, Cica cicát el kellett altatnunk, magától értetődő volt, hogy nem hagytuk az orvosnál, bár egyszerűbb lett volna, hanem hazahoztuk és eltemettük. Rózsát ültettünk a sírjára. Sajnos, azóta bővült a hely Vacak cicánkkal:-(
Visszatérő paranoiám, fóbiám,nevezzük bárminek, hogy valamelyik házi cicám egy baleset következtében ott fekszik majd az úton, s én nem tudom, mi van vele, nem tudom eltemetni, nem tudok tőle elbúcsúzni.
Cica,
az én "Életem Macskája" - egy fehér - árnyalt ezüst a kert végében temetődött el, 15 év együtt töltött idő után. Benne olyan volt az élet, amilyennek az én fogalmaim között lenni kéne.
Bármikor kimegyek hátra, a fák közé, ahová 8 éve elástuk, látom minden gyönyörü porcikáját, eszembe jut, hogy 2 hetes haldoklása sorát micsoda önfegyelemmel és büszkeséggel türte az utolsó pillanatig, - az volt a véleménye, hogy: "én most meghalok, de addig is veled leszek, és ez remek"...Mikor már dőlt a torkából a vér, akkor is rámmosolygott, és utolsó erejével fellépett egy számára odakészitett tiszta lepedőre...Télen varjuk kárognak felette, mostanság a kóborló ölyvek üldögélnek, tavasszal hullanak a virágszirmok - s ez igy van rendjén.
De ha egy nájlonzacskóban kellett volna eldobnom, az se változtatott volna az iránta érezteken se, az emlékeken se.
Abban a pillanatban, ahogy egy testből eltünik az élet, a test bizony már csak egy tárgy.
Én születésem óta kertes házakban élek, tehát fogalmam sincs, mit jelenthet egy-egy nagyon szeretett állat tetemének a problémája.
Életem kutyája - a 15 évesen önerőből elaludt foxi, és életem legcsodálatosabb élőlénye - a 15 évesen elpusztult fehér-árnyalt ezüst macska a kert végi fák között lettek eltemetve.
Egyébként meg nem értem az egész, ember által magának kreált problémát: nagyanyám, apám és anyám otthon, az én (hosszas) ápolásom után, az én kezeim közt haltak meg - abban a percben, ahogy elszállt az élet, maga a "porhüvely" már teljesen közömbös nekem. Egy idegen fizikai tárgy. Emberek és állatok esetében egyformán.
Azt hiszem, bármilyen szomorú is ez a munka, nem lehet empátia nélkül csinálni. Sokunknak renegtegetjelent egy -egy kedvencünk és nem mindegy, hogyan búcsúzunk el tőle.
Persze, gondolom, itt is megvannak a hiénák.((
Akkor ez legalább egy relatív jó hír. Én ugyanis attól tartottam, hogy akiknek ez a munkájuk, nem érzik át a gazdi fájdalmát... De legalább ez pozitív csalódás nekem!
Egy barátnőm néhány hónapja vesztette el az egyik cicáját. Mivel nem kertes házban él, a hamvsaztás mellett döntött. Végig ott lehetett, csak a cicáját hamvasztották. A hamvakat pedig egy kis urnába helyezték....Azt hiszem, ezt is lehet civilizáltan csinálni.
